Emlékeztek még milyen szavakkal fejeztem be „Újabb humidor a háznál” cÃmű bejegyzésem?
SegÃtek kicsit!
„Fog kelleni még egy humidor… :mrgreen:”
Október elején-közepén kezdődött az újabb nyűglődésem, hogy kell egy 70-100 szál szivar tárolására alkalmas humidor. Kezdetben mindenképpen Adorini márkájú humidorban gondolkoztam, de Párom és több barátom véleményét meghallgatva elvetettem eme ötletemet.
Ki is néztem két verziót. Az egyik ~50-70, a másik ~150 szál befogadására alkalmas gasztro (üvegtetÅ‘s) humidor volt. A kettÅ‘ között ~15.000 Ft volt az árkülönbség, ami egyre jobban a nagyobbik felé billentette a mérleg nyelvét. Egyébként is iszonyatosan szeretek gyönyörködni a szivarok nyújtotta látványban, ahogy egymáson/mellett sorakoznak és arra várnak, hogy valaki elszÃvja Å‘ket… 😆
Hosszas osztás-szorzás, utánnajárás, nyálcsorgatás után december közepén Párom és leendÅ‘ Anyósom révén hozzájuthattam a nagyobbik szivarok tárolására alkalamas dobozkához. Az üzlet egy kölcsönös segÃtség/üzlet révén jöhetett össze…
Mivel Páromék nem engedték, hogy anyagilag hozzájáruljak a beruházáshoz, ezért „kényszerbÅ‘l kellett” vettem magamnak egy 3 szál befogadására hivatott bÅ‘r szivartokot. Azért volt rá szükségem, mert a két szálas csÅ‘tokom sokszor kicsinek, kevésnek bizonyult. Robusto, toro méretű szivarok nem fértek be az átmérÅ‘jük miatt. Ezzel a bÅ‘rtokkal nem lesz ilyen problémám.
Január közepére majdnem megtöltöttem az újdonsült humidoromat. Nem volt szép látvány félig üresen. A párásÃtók eredetileg szivacsosak voltak, de szokásomhoz hÃven átalakÃtottam kristályosokra némi szúnyogháló segÃtségével. Mivel a gyárilag kialakÃtott helyen nem látta el maradéktalanul a feladatát (hajlamos volt penészesegni a zárt hely miatt), ezért száműztem Å‘ket onnan egy-egy mágnes segÃtségével. Azóta hibátlanul teszi a dolgát és folyamatosan bűvül a rendelkezésre álló szivarok száma…
Innen még mindig van tovább, mert telhetetlen vagyok… 😈
Hálával tartozom Zoltán (Gurhka) barátomnak, hogy „lebeszélt” az AdorinirÅ‘l és eme csodálatos példánnyal lehetek most gazdagabb! És persze nem utolsó sorba nagyon szépen köszönöm LeendÅ‘ Anyósomnak és Páromnak, hogy hozzájárultak a boldogságomhoz! (Isten tartsa meg jó szokásukat! :D)
Kovács az étteremben előzékenyen kinyitja egy csinos szőke előtt az ajtót. A felesége szemrehányóan mondja:
– Bezzeg nekem sosem nyitod ki az ajtót!
– Ne mondjad már! – mondja Kovács. – Nem emlékszel azokra az idÅ‘kre, amikor azzal fenyegettél, hogy elhagysz?
Kovács lelkendezve megy haza a munkából:
– Képzeld drágám – mondja a feleségének. – ElÅ‘léptettek! Lesz saját irodám, és saját titkárnÅ‘t is kereshetek!
– Na, szépen vagyunk – morogja a feleség. – Ajánlom, hogy valami öreg, kövér titkárnÅ‘t vegyél fel, aki mellett abszolút nem érzel késztetést egy kis munkahelyi etyepetyére!
– Úgy lesz drágám! – mondja Kovács. – HétfÅ‘tÅ‘l tiéd az állás!
Egy politikus megkérdezett egy papot:
– Mondja, hogyan segÃthetne a kormány az egyháznak?
– Szüntessék be a fémpénzek kibocsátását.
A Váci utcában bemegy egy elegáns ruhaüzletbe egy idÅ‘sebb férfi egy csinos, fiatal nÅ‘vel. Azt mondja az eladónak: – Mutassa meg a hölgynek a legszebb nercbundát, amijük van! Az eladó levesz a fogasról egy gyönyörű, hosszú bundát, felpróbáltatja a lánnyal, és diszkréten közli az árat a férfival:
– Uram, ez a bunda egymillió-kétszázezer forintba kerül.
– Nem probléma. – feleli a férfi. – Máris kitöltök egy csekket.
– Rendben. – mondja az eladó. – Ma péntek van. Kérem, hogy hétfÅ‘n jöjjön be a kabátért, addigra leemeljük az összeget a számlájáról.
A pár megköszöni és távoznak. Hétfőn visszatér a férfi az üzletbe, az eladó dühösen fogadja:
– Hogy mer ide visszajönni, kérem? Micsoda szélhámos maga! Egy fillér nem volt a számláján!
Mire a férfi:
– Tudom. Csak azért jöttem, hogy megköszönjem magának életem legcsodálatosabb hétvégéjét.
Egy társaságban a párok a jó házasság titkáról beszélgetnek. Azt mondja az egyik férfi:
– Nekünk sosem volt semmilyen problémánk a feleségemmel. Å kommunikáció szakon végzett, én meg a szÃnművészetin. Å mindig is jól tudott kommunikálni, én meg eljátszottam, hogy odafigyelek.
A kengurut két méter magas kerÃtés veszi körül az állatkertben, mégis kiszökik egyik éjjel. Másnap hozzáépÃtenek a kerÃtéshez még egy métert, de következÅ‘ reggelre ismét szabadon ugrál az erszényes az állatkertben. Harmadnap már 4 méteresre épÃtik a kerÃtést, de a kenguru újra kint van. Megkérdezi tÅ‘le a teve:
– Cimbora, mit gondolsz, meddig fogják még magasÃtani a kerÃtésedet?
A kenguru Ãgy válaszol:
– Szerintem egészen addig, mÃg észre nem veszik, hogy be kellene zárni a kiskaput.
forrás: http://www.vicclap.hu/
A tél beállta elÅ‘tt úgy terveztem, hogy kicserélem az emeltfényű Osram NightBreaker Plus izzóimat az elÅ‘tte használt Philips NightGuide-ra. A NightBreaker a sötét, esÅ‘s estéken, éjszakákon gyakorlatilag semmit sem ér, mert a fényét gakorlatilag elnyeli az aszfalt. Ilyenkor hiába tisztÃtja le az ember a lámpabúrát, akkor sem változik a helyzet. Párszor már elÅ‘fordult ilyen körülmények között, hogy ellenÅ‘riztem a lámpa felkapcsoltságát, mert olyan volt, mintha csak a helyzetjelzÅ‘ lett volna bekapcsolva.
Behelyezve az elsÅ‘ Philips izzót készültem a tesztelésre, de semmi… Nézem a fénykürtöt, a reflektor része világÃt! Fasza, szóval megadta magát a nem olcsó, de cserébe drága növelt élettartamú fél évet használt izzóm. Mivel télen eléggé ködös és párás az idÅ‘, szinte mindig nedves az út ezért úgy döntöttem, hogy sárga izzót akarok. Mivel az Osram termékekben eddig nem csalódtam ezért esett az Allseasonre a választásom. Sima izzóhoz képest elvileg 50%-kal emelt a fényereje és az élettartama is állÃtólag hosszabb a korábbi Allseasonhöz képest, ezért is szerepel a neve mögött a „Super” jelölés.
Beszereltem mindettÅ‘t és láss csodát működik rendesen. Az már az elsÅ‘ alkalommal feltűnt, hogy nincs akkora fényereje, mint a NightBreakernek és nem is világÃt olyan messzire. De mivel télen nem szokás száguldozni ezért ez most nem is feltétlenül hátrány. A fénye csak kicsit sárgás, nem annyira, mint a 80-as években divatos sárga izzók. Az utat jól megvilágÃtja, ködös idÅ‘ben is mondhatom, hogy többet látni vele. De essÅ‘s körülmények között az igazi. Végre nem csak a vaksötétben autózom, hanem végre látom az utat magam elÅ‘tt. Én valahogy nem tartozom azon tirpákok közé, akik ész nélkül használják a ködlámpákat. Engem (még) érdekel, hogy ne vakÃtsak másokat…
Havas körülmények között leszek még kÃváncsi az izzók hatásfokára, de lehetséges, hogy idén „érdeklÅ‘dés hiányában” elmaradnak a havas napok, éjszakák…
2009. december 13-án megismerkedtem egy csodálatos leányzóval akivel már az első pillanattól kezdve egy hullámhosszon voltunk. Az idő múlásásval egyre jobban mélyült a kapcsolat közöttünk. Volt részünk bánatban, nagyon sok örömben, voltak kisebb összeszólalkozások is, de ezek mind velejárói egy komoly kapcsolatnak! Egymás szüleivel jól kijövünk, ami azért nagyban behatárol(hat)ja egy Pár közös jövőjét. Párom Családjával egy augusztus 22-ei sajnálatos tragédia hozott össze mégjobban Ez a mindenki számára megdöbbentő és váratlan esemény nyitotta fel a szemem, hogy mily múlandók is vagyunk. Ezért egy nagy levegővétel után elhatároztam, hogy magasabb szintekre emelem Oldalbordámmal folyó kapcsolatomat és két hónappal ezelőtt (pont eme bejegyzés megjelenésének idején) kb 20 óra 45 perckor Pilisvörösváron a Bányász emlékműnél feltettem szeretett páromnak azt a bizonyos kérdést, amit minden nő csak egyszer szeretne hallani élete során:
„Hozzám jössz feleségül?”
Annyira váratlanul érte szegényt a kérdés, hogy még kétszer meg kellett ismételnem, de a végén megdöbbent arckifejezését félretéve egy hatalmas mosollyal az arcán kimondta a boldogÃtó IGEN-t, amit hallani akartam…
Mondhatom, hogy már másfél éve hódolok komolyabban a szivarozás művészetének, élvezetének. Mint minden szivaros társam, akikkel kapcsolatban állok Én is eljutottam arra a szintre, amikor kinÅ‘ttem a rendelkezésre álló „tárhelyet” és be kellett ruháznom egy második humidorba!
Lényegében úgy kezdÅ‘dött a történet, hogy a kis 50 szálasnak (valójában 35-40) titulált humidoromat megtöltöttem relatÃve olcsó szivarokkal. Mivel birtoklási vágyam van a szivarokat illetÅ‘en még többet akartam beszerezni, de nem volt hova tenni. És idÅ‘közben áprilisban úgy alakult, hogy elmegyünk párommal pár napra kikapcsolódni és kellene vinni szivarokat. Mivel több nappról volt szó és naponta 2-3 szál szivarral számolva nem tudtam volna megoldani a megfelelÅ‘ tárolást. Ãgy jött az „Isteni szikra”, hogy kell vennem egy kisebb, utazó humidornak szánt szivartároló alkalmatosságot. Nem szórakoztam túl sokáig! A SEFT trafik hálózatában épp le volt akciózva 4.900 Ft-ra egy kis 20 szálas humidor. Elmentem megnéztem és másnap megvettem. 
Természetesen a gyári szivacsos párásÃtót azonnal száműztem a már meglévÅ‘ kristályosra (szivacsosból alakÃtottam át korábban). Hygrometer nem volt benne, de a Conradban vettem ugyanolyan digitálisat, mint a másikban is van. A pársÃtó eredetileg tépÅ‘záras lett volna, de megoldottam mégnesesen. Ez annyit tesz, hogy a mágnest felragasztottam a párásÃtó hátuljára, egy vékony fémlapot pedig a humidor tetejének a belsÅ‘ felére. A bavatás utáni idÅ‘kben 8-9 szál volt benne, amit el is vittem magammal a párommal töltött pár napra.
A nyár derekéra eljutottam odáig, hogy ez a kis uti humidornak szánt dobozkám is televan. Augustusban egy kicsit megcsappant a készlet, amikor is majdnem egy hónapot pároméknál töltöttem. Viszont mára már eljutottam arra a szintre, hogy megint tele van mindkét humidorom… 😈
Sajnos ez egy ördögi kör! Olyan, mint a hitelspirál, mert csak rosszabb lesz… 😳
Fog kelleni még egy humidor…
Alapvetően meg vagyok elégedve a Panasonic FZ38-as fényképezőgépemmel, mert jó képeket lehet vele csinálni. Ettől föggetlenül van vele egy-két problémám. Az egyik a külső vaku csatlakoztatási lehetőség hiánya. A másik ami egy kicsit jobban zavar az a zajosság.
Sajnos az érzékelő méretéből adódóan ez ellen nem nagyon lehet mit tenni. ISO 200-ig nem lehet nagyon észrevenni. ISO 400-on már egy kicsit látszik és afölött szinte teljesen élvezhetetlenek lesznek a képek. Az okosok szerint egy alap tükörreflekszes géppel is nyugodtan fel lehet tolni az érzékenységet akár ISO 1600-ig és még nem lesz zavaró a zajosság.
FényképezÅ‘géppel rendelkezÅ‘ kollégákkal beszélgettünk errÅ‘l, amikor egyik rendszermérnök kollégám felajánlotta NIKON D90-es tükörreflekszes fényképezÅ‘gépét egy hétvégére, hogy hasonlÃtsam össze a saját kompaktommal. Nagyon boldogan és kicsit hitetlenkedve elfogadtam a felajánlást. Egy héttel késÅ‘bb Ãgéretéhez hÃven hozta is kollégám a fotóapparátot. Két objektÃvvel kaptam, az egyik egy 18-70- es „alapzoom”, a másik egy 70-300-as „telezoom”. Meglepetésemre még egy portrémarkolat is volt a géphez. A kompaktomhoz képest egy drabális állatnak tűnt. Mind méretben, mind súlyban.
Párommal elhatároztuk, hogy a hétvégi jóidÅ‘t kihasználva felmegyünk a várba és egy kiadós séta közben tesztelhetem a kölcsönkapott masinát. Ãgy is lett!
Nagyon jó volt, hogy „normális” fényképezÅ‘gép hangja van exponáláskor. A sajátomon is a keresÅ‘t használom, nem szeretem az LCD-t használni komponáláshoz, mert nem lehet stabilan tartani a gépet.
Már csak valahogy kellene spórolni egy jobb tükörreflekszes gépre és objektÃvekre, ami azért valjuk be nem lesz egy olcsó mulatság, de ez egy másik történet…
Még 2007-ben volt szerencsém használtan venni egy Logitech Momo Racing Force kormány pedálokkal együtt kemény 7000 Ft-ért. AkitÅ‘l vettem az meglepte magát egy Logitech G25-ös kormánnyal. (Én is – Én is akarok egy olyat…)
Pár évig még hajtottam rendesen, mert ugye imádom az autóversenyeket, szimulátorokat. Aztán pár hónappal ezelÅ‘tt elkezdett olyanokat csinálni, hogy pár percnyi játék után nem tudtam teljese gázt adni. Pontosabban a pedált koppanásig nyomtam, de a játékban érezhetÅ‘en nem ment úgy az autó, ami a GTR2 alatt a MoTeC-bÅ‘l is nyilvánvalóvá vált, hogy „csak” 90-92%-os a pedálállásom. Ãgy pedig nem lehet versenyezni. Ha kihúztam és visszadugtam az USB csatit, akkor egy ideig megint jó volt, de hosszútávon kissé kényelmetlen Ãgy játszani.
A netet túrva találtam egy leÃrást, ahol leÃrják, hogy mit is kellene csinálnom.
Egyszer már szétszedtem a pedálok portalanÃtás és macskaszÅ‘r eltávolÃtás céljából, szóval nem volt újdonság a szétszedés menete. Belevágtam hát az újboli szétszedésbe!
A pedálok alján van pár darab csavar, amit ki kell csavarni és egybÅ‘l le si lehet venni az alsó burkolatot. Természetesen a pedálok egybÅ‘l ki is estek a helyükrÅ‘l, de szerencsére egyszerű az egész, mint egy faék. A gázpedál potméterérÅ‘l lehúztam a kis 3 vezetések csatlakozót, majd a pedált kivettem. A forgó részrÅ‘l letöröltem a zsÃrt, hogy fogjon rajta a cellux. És ez a lényegi „javÃtás”!
Az évek során elkopik annyira ez a forgórész, hogy a pedálnak keletkezik egy kis oldalirányú játéka, lötyögése. A kormány „drivere” minden USB-s csatlakoztatás után figyeli a határétékeket és ennek megfelelÅ‘en korrigál. Ennek a kis kopásnak köszönhetÅ‘en a pedál kezdetben jól működik, de mivel van oldalirányú mozgása a pedálnak és ezáltal a potméter is elmozoghat, ezért egy idÅ‘ után helytelen lesz a teljesen lenyomott pedál állását „jelzÅ‘” határérték és ennek köszönhetÅ‘, hogy csak 90-92%-os pedálállásnak fogja fel a jelet. Természetesen amit lehúzzuk a géprÅ‘l a kormányt és visszadugjuk minden kezdÅ‘dik elölrÅ‘l.
Szóval a forgórészre két rétegben tekertem egy kis celluxot, kicsit megzsÃroztam, hogy könnyebben foroghasson és mehetett is vissza helyére. Az összerakásához célszerű segÃtséget kérni, hogy a fejjel lefelé levÅ‘ pedálokat és burkolatot megtartsa. Sajnos a konstrukcióból adódan csak az öszecsavarozott egység tartja helyükön a pedálokat, anélkül sétesik az egész. Gyorsan meggyÅ‘zÅ‘dtem a rugók és potméterek helyes helyzetérÅ‘l és rakhattam is össze és jöetett a teszt…
Két órányi LFS-ezést követÅ‘en kijelenthetem, hogy tökéletesen működik! Nem mozog a pedál oldlirányba, mint korábban és a padlógáz tényleg padlógáz. Másnap ismét teszteltem a GTR2-vel, ahol a MoTeC szerint is 100%-os volt a pedálállás az egyenesekben. Szóval elmondhatom, hogy felújÃtottam egy kormány és megmentettem az utókornak és nem utolsó sorban ezzel a 20 perces beavatkozással spóroltam durván 40.000 Ft-ot magamnak, mert nem kell másik korményt vennem… 🙂
Péntek este a solymári madaras tecsóban az autós cuccoknál figyeltünk fel egy „kulcskeresÅ‘ kulcstartóra”. A leÃrás szerint a lényege az lenne, hogy ha 5 méteres körzeten belül fütyülünk, akkor hangot hallat magáról és könnyebb megtalálni az elbújt kulcsokat.
Menyasszonykámnak nagyon megtetszett a dolog, mert nagyon sokszor képes Houdiniset játszani a kulcsaival. ElÅ‘ször hülyeségnek tartottam, de a végén dacból megvettem neki. Nem volt vészes, 299 magyar királyi valutát csengettem érte, úgy is monfhatnám, hogy alig 1 euró. Ennyiért még egy szál szÃvható szivart sem lehet itthon venni.
Otthon beüzemeltük és az elején jót derültünk rajta. Fütyörésztünk, csettintettünk, huhogtonk neki és működött. Aztán amikor elillant az újdonság varázsa, felfűztük a kulcsok mellé és letettük az asztalra jött a feketeleves. Fogta magát és önálló életre kelt. Teljesen véletlenszerűen elkezdett csipogni és villogni. Senki nem ” szólt hozzá” csak mondta a magáét, mint egy 80 éves öregasszony, akinek semmi sem jó…
A végén már annyira idegesÃtÅ‘vé vált, hogy kiszedtük belÅ‘le az elemeket és eletettük az utókornak. Egy próbát megért! Jót derültünk rajta!
Gyermekkoromban nagyon sokat hallgattam walkmanen rádiót, zenét. Jópár év elteltével már tudom, hogy sokkal halkabban kellett volna…
Motorozás közben többször megfigyeltem, hogy úgy 30-40 perc folyamatos 70-90 km/órás haladás után elkezd egyre jobban zúgni a fülem, a fejem néha megfájdul és kezdem elveszeÃteni a koncentrációmat. Ilyenkor mindig meg kellett állni egy kis idÅ‘re. Ekkor gondolkoztam el egy füldugó beszerzésén. Kezdetben szivacsos, egyszerű füldugóval próbálkoztam több-kevesebb sikerrel.
Az egy dolog, hogy nem volt már probléma a szélzajjal, de nem hallottam a környezetem és a fülem sem szellÅ‘zött. Szóval pár alkalom után száműztem a szivacsos füldugót motoros életembÅ‘l. Alváshoz „sajnos” használnom kell a panelház elménye okán, de ez más történet…
Pár hónappal ezelÅ‘tt olvastam pár cikket, a szélzaj ártalmairól és újra terÃtékre került a téma, mert nem szeretném ha majd idÅ‘vel a barátaim kiabálnának velem, hogy bármit is megértsek! Hufi kollégámnak egszer már volt alkalma kipróbálni az Alpine MotoSafe füldugó és nagyon dÃcsérte. Utánnaolvastam és többen pozitÃv véleménnyel voltak róla. Elhatároztam magam és „beruháztam” egybe!
RendeléstÅ‘l számÃtva pár napon belül megjött a termék. A dobozában nincs semmi felesleges, csak amire szükség van. Egy tok, a két darab füldugó, a sárga (jobban csillapÃtó) szűrÅ‘, a tokban pedig egy segédeszköz a dugó fülbe helyezésehez, amit nem haszánlok, mert kicsi a fülem. 🙂
Mivel a munkahelyemre kértem Ãgy egybÅ‘l nem volt alkalmam kipróbálni, sÅ‘Å‘t a motoros tesztre is majdnem egy hetet kellett várnom egyéb elfoglaltságok miatt. A lényeg, hogy hazafelé a kocsival lehúzott ablakokkal közlekedtem, pár perc elteltével betettem a füldugókat és meglepÅ‘dtem. Nagyon kellemesen meglepett a cuccos, mert a szélzaj eltűnt és hirtelen megértettem miért is olyan népszerű sok motoros társadalom egy (sajnos kis) részének.
Egy hét elteltével eljött a motoros teszt ideje. A bukósisak alatt én mindig viselek egy fekete maszkot, mert csak egyszerűbb azt mosni a bukó belseje helyett és a nyakam is védve van a bogaraktól, széltÅ‘l. Nem lóg ki nagyon a fülembÅ‘l és alig észrevehetÅ‘, ezáltal nem befolyásolja a bukósisak fel-, levételét. Az egybÅ‘l feltűnt, hogy bukósisakban másképpen csillapÃtja a zajokat, mint kocsiban. Mivel nagyobb csend honolt körülöttem és a szél sem zúgott, ezért folyamatosan gyorsabban mentem a megszokott tempómnál bÅ‘ 10-15 km/órával. A forgalom zaját és motorom hangját sokkal jobban hallom és még a szirénázást is nagyobb távolságból észlelem, jobban tudok reagálni rá. Párommal füldugó nélkül már 40-50 km-órás tempótól nem tudtam beszélgetni, mert nem hallottam/értettem, hogy mit mond. A fenti fudgóval viszont még 75-80 km/óránál is szoktam érteni, hogy mit mond.
Az azért hozzá tartozik a dologhoz, hogy néha úgy teszek, mintha nem hallanám/érteném… FÅ‘leg, ha egy kicsit elgurul a gyógyszerem és mélyebbeket döntögetek, mint szoktam! (remélem nem fogja elolvasni eme sorokat) 🙂
Nekem személy szerint az alap, zöld szűrő vált be. A sárgához 20 km erejéig volt szerencsém. Sajnos a motorom idomjainak alapjárat közelében elég nagy rezgése van, még füldugó nélkül is zavaró. Viszont a ságával ez a zaj többszörösére erősödik és olyan érzésem volt, mintha légkalapáccsal törnék a betont a fejem mellett. Maszk nélkül egy fokkal jobb volt, de nem erőltettem. Hangsúlyozom, hogy ez a motorom hibája, nem a füldugóé, mert az autós teszteknél nem jelentkezett ez a dübörgés!!!
A tokkja nagyon praktikus, csak egyetlen problémám van vele: Lehetne kisebb!
A képen is láthatjátok, hogy maga a füldugó nem nagy, de a tokja hatalmas. Rátettem a motorom kulcscsomójára, de Ãgy már nem tudom egyszerűen zsebre vágni. Pedig a helye ott lenne, hogy mindig kéznél legyen és ne feledkezzen meg az ember róla… Szóval részemrÅ‘l ez az egyetlen hátránya! 🙁
Nagyon jó termék és csak ajánlani tudom minden motoros társamnak. 8.xxx Ft nem a világ vége és cserébe lehet, hogy nem kell öregkorában senkivel sem üvöltenie. Meg persze az utassal is lehet nagyobb tempónál kommunikálni, ha még nincs sisakbeszélő készletünk. Engem nagyon meggyőzött!
Autócskámnak relatÃve kényelmes ülései voltak megfelelÅ‘ oldaltartással, de mégsem voltam maradéktalanul elégedett velük. A legmeredekebb állásban is egy kicsit úgy éreztem, mintha „feküdnék” a volánnál. Viszont én „fekve” nem tudok vezetni. Egyik barátomnak volt egy GS flszereltségű 3 ajtós swiftje, amiben kényelmes puha ülések voltak. El is kezdtem ilyeneket keresni, de nem vagy nagyon drágán adták vagy nagyon leharcoltak voltak. Egy Suzuki találkozó alkalmával volt alkalmam kipróbálni a GTI üléseket és elhatároztam, hogy ilyenekre van szükségem.
Sokáig nézelÅ‘dtem, de csak ramaty állapotban levÅ‘ket találam. Akkor fel is adtam a keresgélést. Aztán pár hónappal késÅ‘bb találtam egy hÃdretést, melyben nagyon jó állapotban levÅ‘ elsÅ‘ és hátsóüléseket hÃrdettek. Fel is hÃvtam az embert és kiderül, hogy egy versenyautónak átalakÃtott GTI-bÅ‘l szedték ki Å‘ket és mivel nincs rájuk szükségük 20e Ft-ért el is hozhatom Å‘ket. EgybÅ‘l le is csaptam rá és még aznap este lementem GyÅ‘rbe az ülésekért. Ekkor derült ki, hogy komplett belsÅ‘ kárpitozásról van szó, nem csak az ülésekrÅ‘l. Nem vitakoztam, elhoztam mindent!
Pár nappal késÅ‘bb egy szép áprilisi hétvégén párom segÃtségével kitisztÃtottuk és beszereltük az üléseket a helyükre. Minden passzolt, egy az egyben bement a helyére. Egyedül a biztonságiöv csatját cseréltem át a sajátomra. MeglepÅ‘ módon kb 1-1,5 cm-rel magasabban vannak az ülések, ami nekem kifejezetten tetszik. Az oldaltartásuk nagyon jók, meglepÅ‘ módon még aludni is lehet az ülésekben, pedig ránázásre nem gondolná az ember. És a lényeg, nem érzem úgy, hogy „feküdnék” a volán mögött, mert meredekebben áll az ülés és ez volt a lényeg!
Hátra egy kicsit nehezebben lehet beszállni, mert az ülések szélei nincsenek lekerekÃtve (eredetileg 3 ajtós kasztniba valók az ülések), de tapasztalatom szerint nem vészes. Meg merem kockáztatni, hogy hátul is kényelmesebb, mint a gyári. Jó döntés volt… 😉
A régi üléseim és a GTI ülések mellé kapott belsőtér eladásával még jól is jöttem ki a dologból, szóval duplán megérte!
Örömmel jelentem, hogy szeretett Yamaha Aerox-om sikeresen levizsgázott 2011. április 15-én. Tehát újabb két évig hivatalosan róhatom vele az utakat.
Vizsga elÅ‘tt cseréltettem olajat az elsÅ‘ teleszkópokban, melynek eredményeképpen valamivel keményebb lett és már nem üt fel rossz úton vagy vészfékezéskor. Természetesen az úttartást illetÅ‘en is pozitÃv változás tapasztalható eme műveletnek köszönhetÅ‘en. A tavalyi szezon második felétÅ‘l tapasztalt indÃtási nehézségeket az okozta, hogy meghalt a feszültségszabályozóm és nem volt töltésem. Télire hiába vettem ki az akkumulátort, mert akkora már halott volt, mint utólag kiderült. Ma kapott egy új akksit is, Ãgy most „egyenlÅ‘re” (remélem Ãgy is marad) működik az önindÃtó, nem kell rugdosni indÃtásnál.
Szerencsére már napról-napra melegszik az idÅ‘ és egyre többet lehet motorozni…
Szeretett autómon le lett cserélve az olaj, az olajszűrő, a levegőszűrő és még új gyertyákat is kapott. A gyújtógyertyákon nem spóroltam, NGK BKR6EIX-11-es Iridium elektródásakkal kényeztetem a beáramló benzin-levegő keveréket. Elvileg 80-90e km-t mondanak élettartam gyanánt, de 60e km környékén úgyis le fogom cserélni őket a biztonság kedvéért. Mondjuk ez a távolság nekem kb 3-4 év alatt fog összejönni, szóval tartós darab lesz. Egyenlőre úgyérzem a 4 darabos készlet megérte a 11.500 Ft-os árat.
Régi vágyam volt egy elsÅ‘ felsÅ‘ toronymerevÃtÅ‘, amihez egy klubbtárs révén jutottam hozzá. A 10 perces beszerelés majdnem másfél órásra sikeredett, mert a riasztómat át kellett helyezni, de megoldottuk. MeglepÅ‘ vele közlekedni, mert a kasztni merevsége sokat nÅ‘tt. Kanyarokban nem billeg annyira az autó és nagyobb tempónál nem tolja az orát a gépjármű. A nyomvájúkat nem veszem már észre, pedig amÃg nem volt beszerelve sokszor rendesen kellett kűzdeni. Viszont van egy hátránya is. ErÅ‘s oldalszélben jobban kell kapaszkodni a kormányba, mert nehezebb egyenesben tartani, bár ezt eddig csak autópálya tempónál tapasztaltam. EgyenlÅ‘re még csak ~500 km-t mentem a beszerelés óta, de összeségében eddig jók a tapasztalataim!
Ãprilis elsÅ‘ hétvégéjén szeretett Párommal jó alaposan lemostuk a lovat. Szárazra törlés után kézi polÃr pasztával átdörzsöltem a fényezést, amit Párom fényesÃtett fel száradás után. Majd jött a keményviasz bevonat, amit felhordtam és természetesen Párom fényesre törölt. Ráment majdnem 4 óránk, de megérte a „szenvedést”. Felkészülten várjuk a nyári szezont… 🙂
… és nagyon remélem, hogy marad is!!
Reggel már napkeltére kelek, világos van mikor dolgozni megyek. Munka után még világos van, természetesen olyan szögben süt a szemembe a nap, hogy a napellenzÅ‘ és a napszemüveg szinte semit sem ér. De ezek lesznek a legkisebb gondjaim. Reggelente nem kell jeget kaparni az üvegekrÅ‘l. Nem kell helyben járatni a motort, hogy kicsit melegedjen és legyen valami fűtés is mÃg beérek dolgozni. Kevésbé kell félni lefagyott útszakaszoktól, legalábbis nappal. A vastag télikabátot el lehet rakni a szekrénybe, annyival több hely lesz a fogason stb…
Beindulnak az útfelújÃtások, terelések lesznek. Egyre több úthiba helyét kell fejben tartani. Egyre több „felelÅ‘tlen” motoros lesz az utakon (mondom ezt aktÃv motorosként). A biciklis kamikázékról nem is beszélve. A nyár közeledtével a benzin minimum 10-15%-kal fog drágulni stb…
Én úgy érzem felkészültem a „nyári szezonra”, mert felkerültek a nyári abroncsok. A téli felszereléseimet (gyalogsági ásó, hólánc, 2 kg só) kiraktam a kocsiból. Még egy olajcsere vár rám!
Erre az évre van pár dolog, amit a nyár folyamán meg kell(ene) ejtenem:
- Új téli gumiabroncsok beszerzése
- A téli lemezfelniket le kell festeni
- Az ajtókat szegélyező gumikat le kell kezelni valamivel, hogy télen ne fagyjanak be az ajtók
- Kell szereznem, csinálnom egy normális kivehető szőnyeget a pedálok alá, ami nem csúszik el és gyűrődik a pedálok alá
- Le kell waxolnom a karosszériát, hogy a lehető legfényesebb legyen a fényezés
Tennivaló van, már csak idÅ‘d kell szakÃtani a megvalósÃtásukra. Szerencsére nem sok a tennivaló Ãgy úgy érzem meg fogok tudni bÃrkózni a feladatokkal! 🙂
Elég érdekes ez a nicaraguai szivar, mert a külseje nem túl bizalomgerjesztÅ‘. Elég durva erezetű a borÃrólevél és a feje sincs túl szépen eldolgozva. Az illata kellemes, nem az a megszokott, laikusok által jellemzett „istállószag”. Két hete vettem és azóta volt humidorban, ami sokat javÃtott a tapintásán. A vásárláskori állapothoz képest valamivel puhább, „szivacsosabb” lett az állaga. A sodrása szerintem jó, mert egyenletesen „kemény”, nem éreztem csomósabb vagy puhább részeket benne.
Hamar meggyulladt, az elsÅ‘ szippantások kellemesen gyengék voltak édeskés Ãzvilággal. Ahogy egy kicsit leégett az elejébÅ‘l kezdett kibontakozni az Ãze. Mivel édesszájú vagyok ezért leginkább mogyorós étcsokoládéhoz tudnám hasonlÃtani az Ãzért. Végig nagyon jól szelelt, néha hajlamos volt egy kicsit félreégni, de egy idÅ‘ után korrigálta magát. Bár ezt a félreégést szerintem orvosolni lehet, ha kicsit több ideig van humidorban tárolva.
Az utolsó harmad elejére szerintem kiadta magát a dohányrúd, mert kezdett kellemetlen kaparós Ãze lenni.
Összességében egy nagyon kellemes pöfékelést biztosÃtott egy rövidke sétával párosÃtva. Kb 35-40 percig tartott ki kellemes Ãzvilága. Kellemesen gyenge, nem az a fejbevágós fajta. Az árát mindenképpen felülmúlta számomra kellemes Ãzével. Ez is állandó tagja lesz a humidoromnak…
A történet gyakorlatilag 2001. augusztuában kezdÅ‘dött, amikoris sikeres forgalmi vizsgát tettem és meglett a jogosÃtványom. Kezdetben csak szülÅ‘i felügyelettel vezethettem a családi Opel Kadettet. Az idÅ‘ múlásával néha elvihettem egyedül is. Ekkoriban még suliba jártam és mellette dolgoztam. Jól elvoltam a BKV járataival. 2003-ban a katonaság alatt jött el a pillanat, hogy kellene egy saját autó. Eredetileg az volt az elsÅ‘dleges cél, hogy valami legyen a nevemre Ãratva, hogy gyűljenek a bónuszok a biztosÃtóknál. Akkoriban már nagyon olcsón lehetett kapni kétütemű Trabantokat. Mivel volt korábban már kettÅ‘ is a család birtokában nem idegenkedtem tÅ‘lük.
A választában viszont sokat segÃtett, hogy volt egy Péter nevű körlettársam, akinek volt egy kicsit piszkált Å koda 120L-je. Jópárszor elvitt minket valameddig mikor néha kiszabadulhattunk a laktanya kopár világából. Nagyon jól ment, a forma is tettszett, de leginkább az ajtók száma. Nem kellett senkinek sem átmászni az ülésen, ha hátra be akart ülni. Péter tanácsára GLS felszereltséget kezdtem el keresni. Azaz kerestem volna, ha nem bent kellett volna tölteni a drága idÅ‘met… Åsöket bÃztam meg a feladattal. Naponta hoztak Express-t, hetente Képes Autót, de sehol semmi elfogadható, hát még GLS. Egy napon viszont az Åsök nem a szokásos úton mentek haza a laktanyától, hanem meglepÅ‘ módon kerültek egyet. Ez volt az Én szerencsém, mert a 16. kerületben láttak egy Å kodát, ami eladó, GLS és még jó állapotúnak is volt mondható. Gyorsan intéztem egy nap szabadságot és két borzalmasan hosszú nap után végre elmehettem megtekinteni leendÅ‘ autócskámat.
Amikor megnéztem a kocsit egybÅ‘l tudtam, hogy egymásnak vagyunk teremtve… 🙂 Elmentünk egy próbakörre, Péter instrukciói alapján megnéztem a kényes pontokat, próbáltam alkudni, de nem voltam elég határozott. Nm volt maradéktalanul hibamentes az állapota, de nem is volt olyan baja, amit ne lehetett volna megjavÃtani. A sebességmérÅ‘ nem mért (a meghajtó fogaskerék tört el benne), a bal hátsó féltengelyszimering egy kicsit engedte az olajat és egy kicsit kopott volt a fényezés, de nem volt rajta rohadás sehol! A lényeg: 2003. július 18-án megvettem életem elsÅ‘ autóját kemény 120.000 magyar királyi valutáért. Az akkori fizetésemhez és anyagi helyzetemhez képest nem volt olcsó, de Ãgy utólag belegondolva megérte az árát.
Folyt. köv…
Már nagyon várom, hogy jöjjön a tavasz és elÅ‘ lehessen szedni a motorizált drótszamarat. Már nagyon hiányzik a jobb csuklómnak a gázmarkolat tekergetése…
Február közepént volt egy nagyon szép napos hétvége, amikor már éjjel is pár fokkal a pozitÃv tartományban tartózkodott a hÅ‘mérÅ‘ higanyszála. Kapva kaptam az alkalmon és a kamrából magamhoz vettem motorom akkumulátorát és elindultam, hogy megjárassam a kicsikét. Az akksi természetesen feltöltve szobahÅ‘mérsékleten volt tárolva (ezt eddig egy télen sem tettem meg). Gyorsan beszereltem és már ott tartottam, hogy beindÃtom a lovat, de az önindÃtóval nem sikerült megpörgetni a motort. Még egy negyed fordulatot sem mozdÃtott rajta. A tavaly Å‘sszel diagnosztizált indulási nehézségek sajnos még mindig fent állnak. Nekiálltam berúgni a gépet ami több, mint 10 próbálkozás után sikerült is. Azért érezhetÅ‘ volt, hogy 4 hónapja nem volt beindÃtva. Kicsit hagytam bemelegedni a jószágot haveromék udvarán mielÅ‘tt nyeregbe pattanam. Nem mentem többet 3 km-nél, de már ez is elég volt, hogy felcsigázzon. Nem tehetek róla, imádok motorozni… 🙂
Sajnos szomorúan, de visszatoltam a gépet a garázsba, mert még pihentetem egy kicsit, amÃg valamivel jobb idÅ‘ lesz.
Kovácsné meséli a barátnőjének:
– A férjem végre kibékült velem. Mióta rajtakapott a postással, fél év hallgatás után most szólt hozzám elÅ‘ször.
РNa ̩s mit mondott?
– Hogy miért nincs sör a hűtÅ‘ben.
Vendégségben kérdi az egyik vendégtől a háziasszony:
– Hány szelet süteményt adhatok?
РEgyet k̩rek Рmondja a vend̩g.
– Ugyan már, nem kell udvariaskodni! – nógatja a háziasszony.
– Rendben, akkor egy szeletet adjál, te hülye tehén!
A múltkor láttam egy politikust fuldokolni a tóban. Azonnal értesÃtettem a rendÅ‘rséget és a mentÅ‘ket.
Remélem, sikerült kimenteniük, és nem veszett kárba a borÃték meg a bélyeg.
Egy férfi meséli a haverjának:
– A baleset után királyi dolgom volt. Egész nap csend volt, nyugalom, bármikor nézhettem a meccset a tévében, a haverjaim minden nap meglátogattak, anyám minden nap finom kajákat hozott. De mindennek vége szakadt, amint a feleségem kijött a kórházból.
Kovács beszélget a haverjával a kocsmában:
– Nem emlékszem, mit mondott az asszony… Azt, hogy igyak meg egy sört és tÃzre legyek otthon, vagy azt, hogy igyak meg tÃz sört és egyre legyek otthon?!
Móricka hazamegy az iskolából, és újságolja az anyjának:
– Anya, képzeld, a tanÃtó néni ma megkérdezte tÅ‘lem, hogy van-e húgom vagy öcsém, aki ide fog járni az iskolába.
– Nahát, milyen figyelmes a tanÃtó néni, hogy Ãgy érdeklÅ‘dik a családunk iránt! És mondtad neki, hogy egyetlen gyerek vagy?
– Igen.
– És mit felelt?
– Azt, hogy „Hál’ Istennek!”.
– Melyik a villamos energiával legjobban ellátott ország?
– ???
– Magyarország. Nagy a feszültség, kicsi az ellenállás, minden csak volt, a vezetÅ‘k érintése pedig halálos.
forrás: http://www.vicclap.hu/
A korábban eszközölt javÃtásoknak, felújÃtásoknak meglett az eredménye, mert szeretett autócskám újabb két évig legálisan róhatja az utakat! Ma reggel 8 óra 32 perckor sikeres műszaki vizsgán esett át és megkapta a maga kék matricáját, mellyel smogriadó esetén megszorÃtások nélkül közlekedhetek. Szerencsémre a vizsgadÃj is „barátian” alakult a maga 22.500 Ft-os dÃjával!
Most nagy a boldogság és bÃzom benne, hogy sok balesetmentes km-ben lesz részem a volánjánál!
Már lassan egy éve használom a Philips NightGuide fényszóróizzóimat teljes megelégedettséggel, de valami újra vágytam. Mikor a Philipseket vettem, már akkor is szerepelt a listámon az Osram NightBreaker, mint lehetséges alternatÃva. Egyedül az élettartama tartott vissza a megvásárlásától. Hasonlóan a Tungsram MegaLight Ultrához, ez is (állÃtólag) 90%-kal több fényt biztosÃt. Sajnos az Ultrák fél évet sem bÃrtak ki. Szerencsére a technika folyamatosan fejlÅ‘dik és az Osramnál már eljutottak arra a szintre, hogy a NightBreaker Plus elvileg tudja egy „hagyományos izzó” élettartamát, de legalábbis megközelÃti azt.
Kinézetre hasonló a MegaLight Ultrához. Szerencsére Szuzómon könyjen hozzá lehet férni az izzófoglalatokhoz Ãgy pár perc alatt sikerült kicserélnem a fényszóróizzókat. A fénye nem annyira fehér, mint a MegaLight Ultrának, egy nagyon kicsit sárgás árnyalatú. Lehet ezért is lehet hosszabb az élettartama. A NightGuidehoz képest erÅ‘sebb a fénye, messzebbre is világÃt, de még mindig nem vakÃt. A lámpáimon egy nagyon kicsit kellett lejebb állÃtani, de szerencsére nem kellett ellátogatnom egyetlen műhelybe sem, mert egy vÃzszintes talaj és egy merÅ‘leges fal segÃtségével könnyedén be lehet állÃtani a megfelelÅ‘ (szembejövÅ‘ket nem vakÃtó) magasságot.
Lehetséges, hogy egy műszeres vzsgálat alkalmával „sokkal” lejebb kellne állÃtani a lámpáimat, de senki sem villogott még rám és elég távolra is lehet látni velük. Egyébként van fényszórómagasság állÃtási lehetÅ‘ségem, Ãgy bármikor menet közben is tudok a lámpákon állÃtani az aktális terhelésnek megfelelÅ‘en.
Októberben elkezdtem készülni az éppen esedékes műszaki vizsgára. Az elÅ‘zetes számÃtásom helyes volt, de nem számoltam 4 „műszaki” hibával! 🙁
- Kuplung: A szerelÅ‘, aki a fék és lengéscsillapÃtó ellenÅ‘rzésést végezte a vizsgálat után szólt, hogy kezdjek el kuplungra gyűjteni, mert nagyon nehezen jár. Már Én is tapasztaltam, hogy egy kicsit keményebb lett és fura, morgós hangja van, de úgy voltam vele, hogy még bÃrjon ki kb 6 hónapot és megcsináltatom. Sajnos nem bÃrta ki – CSERE egy Aisin szettre (40.000 Ft)
- Váltó: A kuplungcsere után derült ki, hogy nem a kuplungnak volt az a morgós hangja, hanem a váltónak. Pontosabban a csapágyak mentek tönkre. Bontott váltót nem szÃvesen vettem volna, mert ismeretlen az előéletük… Marad a felújÃtás, de mivel Suzuki váltó valamiért nem nagyon szerettek volna foglalkozni vele. Végül sikerült taláni egy helyet, ahol felújÃtották, kicserélték a csapágyakat. (70.000 Ft)
- Kipufogó: A hátsó kipufogódobom kiégett november végén, 75e km volt benne. Kapott egy kicsit szolidabb, utazhatóbb sportdobot. (18.000 Ft)
- VÃzpumpa: 110e km környékén nem szabad csodákat várni, ennyi idÅ‘ alatt végük van. Ha már meg kellett bontania vezérlést, akkor kicseréltettem a vezérműszÃj garnitúrát és a többi ékszÃjat is, mert már bennük volt 35e km. Ãgy most nem kell 150e km környékén megint megbontani a vezérlést, majd (jó esetben) csak 200e-nél (30.000 Ft)
Ez Ãgy kapásból közel 170e jó magyar királyi valuta… 🙁 Sajnos ezek a nem tervezett kiadások közé sorolhatók, de hát ilyen az élet. Ha valami tönkremegy meg kell csináltatni!
A kopó alkatrészek nem voltak vészesek árban. Az LPR tárcsákat (5.200 Ft) és a Textar (7.500 Ft) fékbetéteket még szeptemberben megvettem. Otthon körülnézve kiderült, hogy van 3,5l motorolajom még az elÅ‘zÅ‘ olajcserérÅ‘l Ãgy spóroltam ~7.000 Ft-ot. Fagyállót és fékfolyadékot a szerelÅ‘m adott. A gyertyákat végül nem cseréltem le, majd a következÅ‘ olajcserénél. Mindent összevetve 25.000 Ft-ot fizettem a fékfelújÃtásra és a folyadékok cseréjére. Tudom, hogy nem kevés pénz, de ha nem foglalkoznék a kocsimmal, akkor ennek az öszegnek a többszörösét is költhetném rá.