- Oldal: 1 / 2
- 1
- 2
- Következő oldal
A motoromat 2007. áprilisában vettem egy közeli barátomtól Akkor 8.xxx km volt benne. Kezdetben csak úgy elmentem motorozni, nagyon néha felvonulásokra. Lényegében csak hobbimotornak tartottam, hogy gyűljenek a bónuszaim és szerezzek némi motoros tapasztalatot. Aztán, hogy megismert életem párját hobbiból átment közlekedési eszközbe és egyre többet használtam. Volt, hogy naponta ingáztam vele Pilisvörösvár és a munkahelyem között. Néha elmentünk kisebb túrákra, felvonulásokra.
Így lehetséges, hogy 2012. augusztus 18-án motorom egy szép kerek számmal “lepett meg” a sebességmérője alatt, kereken 20.000 km-t mutatott. Mikor láttam, hogy közeledik a bűvös szám igyekeztem felkészülni, hogy időben elkapjam. Épp Katával mentünk Pilisvörösvárra, mikor a solymári madaras teszkó környékén vészesen közeledett a várt esemény. Elkezdtem az áruház melletti mellékúton “körözni”, hogy legyen helyem megállni és íme, ezt sikerült alkotnom!
Remélem még legalább ugyanennyi km-t lesz szerencsém közlekedni vele különösebb probléma nélkül…
Január 8-án kaptam egy hírlevelet a Honda Karasnától, hogy indítanak egy Karasna Akadémia nevű eseménysorozatot, ahol motorosoknak fogkan “oktatni” karbantartási és vezetéstechnikai ismereteket. Megnéztem az időpontokat és lényegében gondolkozás nélkül lecsaptam a lehetőségre és jelentkeztem.
Január 18-án pénteken volt az első alkalom. A havazás egy kicsit megviccelt, de időben sikerült odaérnem. A parkolóhely keresés tovább tartott, mint az odaút, de szerencsére találtam egy helyet.
Mire odaértem már többen is voltak a szervizben, ahol az előadást tartották. A hóhelyzetre való tekintetten nem pontban 4-kor hanem egy picivel később kezdődött a “műsor”. Egy gyors bemutatkozás után elmondták, hogy azért kezdtek bele a dologba, mert a szervizes kollégák tapasztalatai alapján a motorosok alapvetően nem törődnek “eleget” szeretett gépük műszaki karbantartására.
Ez az első alkalom a láncokról, a kipufogókról és ezek karbantartásáról szólt. Egy kis elméleti mondóka után áttértek a gyakorlatra és megmutatták, hogy kell láncfeszességet mérni és amennyiben szükséges beállítani. Bemutattak egy technikát, amivel megelőzhető a láncfeszesség állítás utáni elállítódás, amikor meghúzzuk a tengelyt. De ha ezt a technikát elárulom, akkor meg kellene, hogy öljelek… 🙂
A kipufogóknál lényegében csak annyi volt az ajánlás, hogy ha tehetjük, akkor a téli tárolás előtt alaposan mossuk le és szárazra törlés vagy szárítás után egy kis zsírral nagyon vékony rétegben kenjük be. Ez a zsírréteg megvédi az oxidációtól és tavasszal szép fényes marad (már amennyiben a korábbi években vigyáztunk rá) miután alaposan lemostuk róla eme védőréteget. Ezen tanács mellett még a kétütemű motorok kipufogójáról esett szó.
Nagyon élveztem az előadást, ami interaktívra sikeredett. Bárki bármit kérdezhetett a tárgyalt témával és akár mással kapcsolatban is. Igyekeztek minden tudásukat megosztani velünk. Igaz, mint minden helyen ez a kérdezz-felelek is egy kicsit döcögősen ugyan, de beindult.
Már nagyon várom a következő lehetőséget, ami február 1-én lesz esedékes, a tárgyalt téma pedig a fék és a kuplung (tengelykapcsoló) lesz.
Gyermekkoromban nagyon sokat hallgattam walkmanen rádiót, zenét. Jópár év elteltével már tudom, hogy sokkal halkabban kellett volna…
Motorozás közben többször megfigyeltem, hogy úgy 30-40 perc folyamatos 70-90 km/órás haladás után elkezd egyre jobban zúgni a fülem, a fejem néha megfájdul és kezdem elveszeíteni a koncentrációmat. Ilyenkor mindig meg kellett állni egy kis időre. Ekkor gondolkoztam el egy füldugó beszerzésén. Kezdetben szivacsos, egyszerű füldugóval próbálkoztam több-kevesebb sikerrel.
Az egy dolog, hogy nem volt már probléma a szélzajjal, de nem hallottam a környezetem és a fülem sem szellőzött. Szóval pár alkalom után száműztem a szivacsos füldugót motoros életemből. Alváshoz “sajnos” használnom kell a panelház elménye okán, de ez más történet…
Pár hónappal ezelőtt olvastam pár cikket, a szélzaj ártalmairól és újra terítékre került a téma, mert nem szeretném ha majd idővel a barátaim kiabálnának velem, hogy bármit is megértsek! Hufi kollégámnak egszer már volt alkalma kipróbálni az Alpine MotoSafe füldugó és nagyon dícsérte. Utánnaolvastam és többen pozitív véleménnyel voltak róla. Elhatároztam magam és “beruháztam” egybe!
Rendeléstől számítva pár napon belül megjött a termék. A dobozában nincs semmi felesleges, csak amire szükség van. Egy tok, a két darab füldugó, a sárga (jobban csillapító) szűrő, a tokban pedig egy segédeszköz a dugó fülbe helyezésehez, amit nem haszánlok, mert kicsi a fülem. 🙂
Mivel a munkahelyemre kértem így egyből nem volt alkalmam kipróbálni, sőőt a motoros tesztre is majdnem egy hetet kellett várnom egyéb elfoglaltságok miatt. A lényeg, hogy hazafelé a kocsival lehúzott ablakokkal közlekedtem, pár perc elteltével betettem a füldugókat és meglepődtem. Nagyon kellemesen meglepett a cuccos, mert a szélzaj eltűnt és hirtelen megértettem miért is olyan népszerű sok motoros társadalom egy (sajnos kis) részének.
Egy hét elteltével eljött a motoros teszt ideje. A bukósisak alatt én mindig viselek egy fekete maszkot, mert csak egyszerűbb azt mosni a bukó belseje helyett és a nyakam is védve van a bogaraktól, széltől. Nem lóg ki nagyon a fülemből és alig észrevehető, ezáltal nem befolyásolja a bukósisak fel-, levételét. Az egyből feltűnt, hogy bukósisakban másképpen csillapítja a zajokat, mint kocsiban. Mivel nagyobb csend honolt körülöttem és a szél sem zúgott, ezért folyamatosan gyorsabban mentem a megszokott tempómnál bő 10-15 km/órával. A forgalom zaját és motorom hangját sokkal jobban hallom és még a szirénázást is nagyobb távolságból észlelem, jobban tudok reagálni rá. Párommal füldugó nélkül már 40-50 km-órás tempótól nem tudtam beszélgetni, mert nem hallottam/értettem, hogy mit mond. A fenti fudgóval viszont még 75-80 km/óránál is szoktam érteni, hogy mit mond.
Az azért hozzá tartozik a dologhoz, hogy néha úgy teszek, mintha nem hallanám/érteném… Főleg, ha egy kicsit elgurul a gyógyszerem és mélyebbeket döntögetek, mint szoktam! (remélem nem fogja elolvasni eme sorokat) 🙂
Nekem személy szerint az alap, zöld szűrő vált be. A sárgához 20 km erejéig volt szerencsém. Sajnos a motorom idomjainak alapjárat közelében elég nagy rezgése van, még füldugó nélkül is zavaró. Viszont a ságával ez a zaj többszörösére erősödik és olyan érzésem volt, mintha légkalapáccsal törnék a betont a fejem mellett. Maszk nélkül egy fokkal jobb volt, de nem erőltettem. Hangsúlyozom, hogy ez a motorom hibája, nem a füldugóé, mert az autós teszteknél nem jelentkezett ez a dübörgés!!!
A tokkja nagyon praktikus, csak egyetlen problémám van vele: Lehetne kisebb!
A képen is láthatjátok, hogy maga a füldugó nem nagy, de a tokja hatalmas. Rátettem a motorom kulcscsomójára, de így már nem tudom egyszerűen zsebre vágni. Pedig a helye ott lenne, hogy mindig kéznél legyen és ne feledkezzen meg az ember róla… Szóval részemről ez az egyetlen hátránya! 🙁
Nagyon jó termék és csak ajánlani tudom minden motoros társamnak. 8.xxx Ft nem a világ vége és cserébe lehet, hogy nem kell öregkorában senkivel sem üvöltenie. Meg persze az utassal is lehet nagyobb tempónál kommunikálni, ha még nincs sisakbeszélő készletünk. Engem nagyon meggyőzött!
Örömmel jelentem, hogy szeretett Yamaha Aerox-om sikeresen levizsgázott 2011. április 15-én. Tehát újabb két évig hivatalosan róhatom vele az utakat.
Vizsga előtt cseréltettem olajat az első teleszkópokban, melynek eredményeképpen valamivel keményebb lett és már nem üt fel rossz úton vagy vészfékezéskor. Természetesen az úttartást illetően is pozitív változás tapasztalható eme műveletnek köszönhetően. A tavalyi szezon második felétől tapasztalt indítási nehézségeket az okozta, hogy meghalt a feszültségszabályozóm és nem volt töltésem. Télire hiába vettem ki az akkumulátort, mert akkora már halott volt, mint utólag kiderült. Ma kapott egy új akksit is, így most “egyenlőre” (remélem így is marad) működik az önindító, nem kell rugdosni indításnál.
Szerencsére már napról-napra melegszik az idő és egyre többet lehet motorozni…
Már nagyon várom, hogy jöjjön a tavasz és elő lehessen szedni a motorizált drótszamarat. Már nagyon hiányzik a jobb csuklómnak a gázmarkolat tekergetése…
Február közepént volt egy nagyon szép napos hétvége, amikor már éjjel is pár fokkal a pozitív tartományban tartózkodott a hőmérő higanyszála. Kapva kaptam az alkalmon és a kamrából magamhoz vettem motorom akkumulátorát és elindultam, hogy megjárassam a kicsikét. Az akksi természetesen feltöltve szobahőmérsékleten volt tárolva (ezt eddig egy télen sem tettem meg). Gyorsan beszereltem és már ott tartottam, hogy beindítom a lovat, de az önindítóval nem sikerült megpörgetni a motort. Még egy negyed fordulatot sem mozdított rajta. A tavaly ősszel diagnosztizált indulási nehézségek sajnos még mindig fent állnak. Nekiálltam berúgni a gépet ami több, mint 10 próbálkozás után sikerült is. Azért érezhető volt, hogy 4 hónapja nem volt beindítva. Kicsit hagytam bemelegedni a jószágot haveromék udvarán mielőtt nyeregbe pattanam. Nem mentem többet 3 km-nél, de már ez is elég volt, hogy felcsigázzon. Nem tehetek róla, imádok motorozni… 🙂
Sajnos szomorúan, de visszatoltam a gépet a garázsba, mert még pihentetem egy kicsit, amíg valamivel jobb idő lesz.
Október 6-án, munkám végeztével felültem motoromra és elmentem vele Nagybátyjámhoz, hogy téli álomra hajthassa dugatyúját, kipihenhesse a szezon okozta fárdalmakat…
Ebben a szezonban ~2.300 km-t tettem meg a nyergében, volt szerelőnél kétszer is, melyből igazán csak egy érte meg a pénzét. Kapott egy új hátsó lengéscsillapítót. Az új gumik jól vizsgázak száraz és esős körülmények között egyaránt. Mondhatom, hogy rendkívüli esemény nélkül telt el a szezon.
Egy alkalom volt még tavasszal, mikor egy kedves autóst legszívesebben kiszedtem volna a kocsiból, de szerencsére Párommal voltam, aki ilyen szempontból jó, nyugtató hatással van Rám.
Pilisvörösvárról jöttünk be székes fővárosunkba és a madaras áruháznál levő körforgalom után követlenül gy szerencsétlen, fiatal sutyerák megelőzött. Nem zavarta a szembe jövő autós, a záróvonal és az, hogy utassal vagyok. Ja és persze nem sokkal később a beláthatatlan balos után volt a sor vége a kocsisornak. Szóval megérte a hülyegyereknek. Mellé érve jó hangosan véleményt nyílvánítottam, természetesen nyomdafestéket nem tűrő hangon és otthagytam a kis hülyegyereket. Az fájt a legjobban, hogy Párom forgalomban ekkor ült fel mögém először. Akkor egy kicsit megijedt, de szerencsére nem szegte kedvét eme “kis” incidens… Még szerencse, hogy előtte sokat mentünk együtt kocsival és tudta, hogy nem vagyok egy “állat” vezetés közben. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy néha nem szoktam gyorsan menni… Azt vallom, hogy lehet ésszel is gyorsan menni!
A lényeg, hogy sok kellemes percet szerzett Nekem és Páromnak egyaránt.
A keresőszavakból látom, hogy sok embert érdekelnek Yamaha Aerox szerléssel, alkatrésszel kapcsolatos dolgok. Sajnos magyar nyelven nagyon kevés információt lehet megtalálni. Én is sokáig kerestem egy használható könyvet motorom szerelésével kapcsolatban. Az 50ccm-es változathoz sokfelé találtam ilyen könyvet. Aztán valamikor 2009 tavaszán megtaláltam valahol, azóta is nagy becsben tartom! Most fogadjátok Tőlem szeretettel, remélem hasznotokra válik!
Yamaha Aerox YQ100 szerelési kézikönyv (angol)
Van egy mondás a motorozással kapcsolatban:
“Kétféle motoros létezik:
Aki esett már motorral és, aki fog…”
Ez egy nagyon is igaz mondás és 2008 auguszsztus eleje óta az előbbibe tartozom. Napra pontosan sajnos már nem emlékszem a dátumra. Arra viszont igen, hogy egy nagyon szép napos, meleg nap volt egészen 18 óráig…
Meló után kiugrotam Budaösre, mert egy ismerősömmel volt találkozóm. Motorral 40 perc alatt kiértem, kocsival lett volna 2-2,5 óra. Viszont most nem erről akarok írni. Találkozónk végeztével felvettem a sisakom, felültem a motoromra és elindultam hazafelé. Szép lassan, 10-15 km/h-val közeledtem a 20 méterre levő szűk, derékszögű kereszteződéshez, ahol jobbra kanyarodtam (volna). Nem fékeztem, csak elzártam a gázt. Nem döntöttem, mert lassan mentem. A kanyar közepén egyszer csak kimenet alólam a hátsó kerék és talajt fogtam. A motor nem ált le, a bukóm nem érte a földet. Gyakorlatilag a motoron csak pár karc keletkezett miközben az első kerék tengelye körül szembefordult velem az úton. Nem csúsztam a földön, csak “lehuppantam”. Szerencsére sem szemből, sem hátulról nem jött senki. Gyorsan felállítottam a motort, beállítottam a jobb oldali tükröt és mentem tovább.
Pár perccel később az autópályán éreztem, hogy könyököm és a lábam szára egy kicsit fáj, húzódik. Menet közben lenézve láttam, hogy kissé lehorzsolódott lábamon a bőr. Nem áltam meg, mentem tovább hazafelé. Már a Blaha Lujza tér magasságában jártam mikor elkezdett szemerkélni az eső. Nem ilyedtem meg, mentem tovább. Aztán a Dózsa György útnál elkezdett szakadni, a Hungáriáig (kb. 1km) szó szerint bőrig áztam (akkor még nem volt esőruhám). Nem is lett volna semmi bajom, mert kb 2 percnyire voltam a munkahelyemtől, ahol a motort szoktam tárolni. Viszont a Hungária-Ajtóssy sarkon miközben vártam, hogy a lámpa zöldre váltson borsó szem nagyságú jégeső kezdett esni. Nem akartam, hogy nagyon elverjen ezért fogtam magam és lementem motorral az aluljáróba. Nem én voltam az egyetlen, aki így döntött. 10-15 percet lehettem lent, közben megnéztem közelebbről a könyököm és a lában. Tudomásul vettem a dolgot és áltam a járókelők “furcsa” tekintetét. Igazából nem hibáztatom őket, mert érdekes látvány lehettem teljesen elázva, friss horzsolásokkal…
Miután a jégeső elvonult és “rendes” csapadék váltotta fel, mindenki meglepetésére felültem a motorra és bementem a céghez. Leparkoltam motorizált kétkerekűmet, beültem a kocsimba és hazamentem. Gyorsan lezuhanyoztam, átöltöztem. Magamhoz vettem egy törölközőt, amit az ülésre terítettem és elmentem akkori barátnőm elé. Nem részletezném, hogy miket mondott Rólam, legyen elég annyi, hogy szerinte nem vagyok normális… Egyébként lehet igaza van, de az Én életem!
Abban a szezonban még egyszer ültem motorra, amikor is elvittem Nagybátyjámhoz téli álomra szenderülni. Következő szezonban kissé féltem felülni rá, nem is mentem sokat vele. Idén már bátrabb voltam és használtam. Most, e szezon végére kezdem úgyérezni, hogy kihevertem az akkori sokkot!
Volt tanulsága az esetnek? A válasz: határozott IGEN!
Tanultam belőle! Ha bármilyen hosszú ruházat lett volna rajtam, nem pedig rövidnadrág-póló, akkor megúszhattam volna két szakadt ruhadarabbal, sérülések nélkül. Tudom, utólag könnyű okosnak lenni… 🙁
Az összes motors felszerelésem egy “gazdaságos” kesztyű, “protektoros” vesemelegítő és egy HJC ZF-9-es bukósisak volt. Melegben rövidnadrág-póló, nagyritkán farmer és széldzseki/esőkabát volt a “védőruházat”. Az eséskor is rövidnaci-póló volt rajtam. Mostani fejjel nagy marhának tartom magam eme felelőtlenség miatt! Következő szezon előtt vettem egy protektoros kabátot és kesztyűt. Ezek nélkül szinte sehova sem megyek. Robogóról lévén szó protektoros nadrágot nem hordok, de tépőzáras térdvédőt igen. Néha, nagyon nagy melegben még engedek a rövidnadrág csábításának, de a kabát akkor is rajtam van. A két részes esőruha állandó tartozéka motorom tárolórekeszének. Tervbe van még véve egy csizma és nadrág vásárlása, de azt már csak a következő motoromhoz.
A lényeg, hogy túlvagyok az első “kötelezőn”… 😉 Biztos, hogy lesz még több is, mert a túra-endúrózáshoz hozzátartoznak kisebb eldőlések, de a lényeg, hogy sosem legyenek nagyobb sérüléseim az elsőn szerzetteknél!
Már korábban is írtam, hogy a jelenlegi Yamaha Aerox 100-as robogómat le szeretném cserélni. Egyre aktuálisabb a dolog, mert ez a 100 ccm-es “prüntyögő” kezd kevés lenni. Amikor egyedül megyek vele még talán elég is lenne lakott területen belül, de azon kívül és főleg 2 személlyel már nagyon-nagyon kevés… 🙁
Az idei szezonban körvonalazódott bennem, hogy milyen szempontok alapján szeretném kiválasztani a következő gépsárkányt:
- Alacsony fenntartási költségek
- Tartós, megbízható konstrukció
- Le lehessen térni vele az aszfaltozott szalompályáról erdei, rossz minőségű utakra
- Két személynek legyen kényelmes
- Ne legyen túl erős és nagy köbcentis
- Jól pakolható
A fenti igényeimet úgy érzem leginkább a túra-endúró kategória elégíti ki.
Csak japán gépekben gondolkozom, de a Kawasaki nem jöhet számításba az elfogadható szervízháttér hiánya miatt. A Yamahának meg nincs túra-endúrója, csak endúrója. Szóval marad a Suzuki és a Honda.
A Suzuki DL650 nagyon kényelmes volt a túrán, de több embertől hallottam, hogy van egy konstrukciós hibájuk. Nevezetesen a gyűrűk összeforoghatnak és meghalhat a motor. Előjelek nélkül, teljesen váratlanul fordul elő. Egy motorgenerál meg nem két forint. Szóval ezt a jószágot elvetettem.
A Honda V2-es blokkajit mindenki dícséri és elnyűhetetlennek tartja. Ezek alapján szóba jöhetne az AfricaTwin és a Transalp. Akinek Africája van az nem akarja eladni vagy nagyon drágán, szóval felejtős. A Transalpban az tetszik leginkább, hogy “gyenge” . Alig 50 LE és ennek köszönhetően nem csábít ész nélküli száguldásra. 170km/h körül van a vége, de ez nem is lényeges. Autópályát kerülném, amennyire lehetséges, mert ott nincs semmi élvezet a sok idiótán kívül (de ez egy másik poszt tartalma lehetne). Túrán úgyis 80-100 km/h körüli utazó tempóra lehet számítani, amit bőőőven tud ez a gép is.
Szóval minden igényemet figyelembe véve úgy néz ki, hogy egy Honda Transalp lesz a következő motorom. Már csak azt kell eldöntenem, hogy 600 vagy 650 ccm-es legyen. A 600-asok olcsóbbak, de a legfiatalabb is 10 éves. A 650-esre fájna a fogam, mert 800 és 1 milla között ki lehetne fogni egy jó állapotú 6 év körüli gépet. Figyelembe véve, hogy nem 2 évre terveznék a masinával érdemesebb lesz kicsit többet rászánnom a dologra. Később úgyis megtérülhet a befektetés akár egy esetleges cserénél is, de ez még nagyon a távoli jövő!
Nagyon remélem, hogy az égiek is úgy akarják, hogy jövő tavasszal már egy új motorral kezdhessem a szezont… 😳
Már tavaly éreztem, hogy a hátsó lengéscsillapító cserés lesz, mert gödrös földutakon vagy hullámos aszfalton a hátsó kerék elég sokszor beleért a sárvédő toldatába (rendszám alatt). Olyan tünetet produkált, mintha valaki szórakozásból meghúzná egy pillanatra a hátsó féket. Egyedül még csak-csak elviselhető volt, de idén elég sokat közlekedek Párommal a hátsó ülésen és okozott kellemetlen pillanatokat. Akkor telt be a pohár mikor a Flórián téri felüljáró alatt a Pacsirtamező útra kanyarodva majdnem elestünk a nem várt lassulástól. Nem mentem gyorsan, mert korábban a lámpa előtt vártunk a zöld jelzésre.
Két nappal később megrendeltem egy gázos lengéscsillapítót, melynek a rugóelőfeszítése is állítható. A beszerelés nem volt nagyon bonyolult, sőőőőt… A hátsó ulés alatti két íves idomot és mindenképpen le kell szedni, mert alatta vannak a kerék feletti idom tartócsavarjai. A rendszámot csak lelógattam oldalra. A kerék feletti idomot nem szedtem le teljesen. Csak annyira, hogy a gátló felső csavarjához hozzáférjek. Az egész művelet kb 30 perc volt.
A rég ilengéscsillapítót eltettem tartaléknak ki tudja alapon. A rugó előfeszítést több lépcsőben sikerült beállítanom és elmondhatom, hogy sikerült. Megérte a majdnem 20.000 Ft-os beruházást, mert szinte teljesen megszűnt a “fékrángatás” és sokkal stabilabban lehet íven tartani a gépet, nem érzem, hogy “ficánkolna” a hátulja.
2010. május 20-i reggelre alig aludtam valamit, annyira be voltam sózva. Ennek köszönhetően a megbeszélt 8 óra helyett 7:30-ra érkeztem meg a V2 Túra – Motorbázis Fogarasi úti üzletéhez. Háromnegyed nyolc környékén befutott a bolt alkalmazottja és már hozta is ki nekem az aznapra szánt Suzuki DL650-est.
Miközben az anyagiakat és a gépátvételt intéztük, Hufi barátom/kollégám is befutott. Gyorsan átpakoltam a saját mocimból a cuccaimat és már indultunk is Barátnőmért Pilisvörösvárra. Párom már motoros szerelésben várt minket sok-sok finom szendvics kíséretében. Rones “bácsi” is befutott, amíg elpakoltunk és beszélgettünk. Eljött a nagy pillanat mikor három lovon elindult a négy bátor ember, hogy meghódítsa országunk középső részének kicsiny dombjait.
Asszonykámat Hufi barátom vitte, mert nem éreztem még annyira biztosnak magam, hogy bevállaljam egy ismeretlen motoron a két személyes közlekedést. Első megállónk az Üvegtigris forgatásának helyszíne volt a Garancsi-tó partján. Itt gyorsan megreggeliztünk és csináltunk pár képet. Az igazi kanyargás innen indult a gánti bauxit bányászati múzeum felé…
Út közben rá kellett jönnöm, hogy kár volt eddig kihagyni a “kis” DL-t. Formára nagyon tetszenek a naked bikeok, de ezen a kissé szeles napon ráébredtem, hogy túrázáshoz kell a szélvédelem. A bukóm szinte végig nyitva volt és nem zavart a menetszél. A bukóm fölé terelte a menetszelet. Nem száguldoztunk, mert nem azért mentünk. Szép kényelmesen 70-90 körüli tempóban mendegéltünk. 3000-3500-as fordulat alatt nem szeretett menni, ezért a kanyargós, dombos részeken 3-4. fokozatban volt neki kényelmes. Nem forszíroztam a tempót sehol sem, így azt sem tudom, hogy hol a vége, egyszer mentem vele 120-130-at egy előzés erejéig. 90-100-as tempónál vígan lehet állva motorozni a nyergében. A fékek harapósak és erősek voltak. A hátsóval vigyázni is kellett, mert jobban fogtak a kelleténél és néha sikerült is állóra fékeznem a hátulját. ABS hiányában ez nem volt nehéz. Földúton, rossz úton jó szolgálatott tett a futómű, mert alig éreztem valamit az úthibákból. A széles guminak köszönhetően a hosszbordákat nem szereti, de ez minden motorra igaz, nem csak erre.
Gántot elhagyva Csőkakő vára felé vettük az utat egy gyönyörű, forgalomtól mentes útvonalon. Számomra nagyon élvezetes volt ez az útszakasz, mert a motorok hangján kersztül is lehetett hallani a maradak csiripelését. Kb 12 évvel ezelőtt voltam utoljára Csókakőn,gyerek fejjel egy vándor tábor alkalmával. Emlékeimben teljesen más kép élt a községet illetően és nagyon kellemes meglepetés volt az elém terülő látvány.
Szápár volt a következő megálló, pontosabban egy a falun kívül eső szélturbina. A mérete valami elképesztő volt és a hangja… 🙂
A tatai Öreg-tónál Hufi már nagyon szenvedett és kezdett elvonási tüneteket produkálni egy jó bableves iránt. Rones csak tetézte ezt a állapotot az “Ott van még egy szobot.” mondataival. Az igazat megvallva Hufi volt az egyedüli éhes ember a csapatban! 🙂 Végül Hufi félig megkapta, amit akart, mert már “csak” palacsintát kart enni. Ahogy felültünk a motorra és elindultunk egy kis kerülővel Tatabányára a Turul-emlékműhöz. Odafelé már szemerkélt az eső, de ez nem risztott vissza minket. Csak nekem kellett figyelni az úton, mert mindenki beparáztatott, hogy a mocin levő gumik csúszósak nedves körülmények között. Nem is hittem nekik. Ám egy visszaváltásnál a hátulja, majd egy kanyarban az eleje csúszott meg a motornak és ekkor fogadtam meg a tanácsaikat.
Az eső egyre jobban esett és úgy döntöttünk, hogy elindulunk a legrövidebb úton hazafelé, ekkor már egyébként is elmúlt 17 óra és nem akartam sötétben, esőben kóvályogni ismeretlen utakon.. Az esőruhák tették a dolgukat és nem sikerült a természetnek kifognia rajtunk.
Pilisvörösváron Páromtól könnyes búcsút vettünk Hufival és elindultunk, hogy álomba ringassuk hűséges paripánkat egy kellemes, fárasztó nap után.
Másnap reggel még elugrottam a hajógyári szigetre megmutatni ismerősömnek a mocit és magamat. Ezután lemostam a szekeret és fájó szívvel, de visszavittem gazdijának.
A nálam töltött 340km-en 4,67 literes átlagot produkáltunk, ami szerintem nagyon jó érték. Főleg, ha figyelembe veszsem a 100 ccm-es robogóm 3,5 literes fogyasztását…
Nagyon kellemes emlékkel gazdagodtam, és remélem, hogy a közeljövőben ismét birtokolhatok majd egy ilyen gépezetet…
Külön köszönettel tartozom a V2 Túra – Motorbázisnak, hogy lehetővé tették a korai gépátvételt!
Hufi barátomnak/kollégámnak, hogy megtervezte az útvonalat, felkészülten idegenvezetősködött és nem utolsó sorban vigyázott szeretett oldalbordámra!
Rones-nek a türelemért, amit mögöttem haladva tanusított és építő jellegű tanácsaiért!
Páromnak, mert legyőzte félelmét és belekóstólt az “igazi” motorzásba!
Drága Párom bevallása szerint fél a kétkerekűektől, kerékpárra sem szívesen ül fel. A motorzást is veszélyesnek tartja, amiben igaza is van, de kell egy kis izgalom egy férfi életében. Amikor megismerkedtem Vele olyanokat mondott, hogy Ő bizony nem fog motorra ülni… (Ugye nagyon ismerős kijelentés?)
Természetesen a hosszas beszélgetések és a győzködés meghozta az eszét! 🙂 Amikor először mentem hozzájuk motorral nagy nehezen sikerült rávenni, hogy álló helyben üljön fel. Kisebb győzködés után beadta a derekát és még aznap sikerült elvinni egy kisebb körre. Ezután szereztem neki egy bukót kölcsönbe, de az nagy volt rá. Ettől függetlenül kétszer elmentünk egy nagyobb körre és rájött, hogy tetszik neki a motorozás. Legalább addig is Velem lehet és “ölelgethet”.
Elkezdett olcsó bukósisakokat nézni a neten és folyamatosan küldözgette, hogy Neki mik tetszenek. Végül május 15-én elszánta magát, elmentünk a Shox-ba és vettünk neki egy JET-820 JATOED zárt sisakot. A csütörtöki motorbérléses akciómon be fogja tudni járatni és bármikor jöhet Velem egy karikára, ha motorozni támad kedvem! 🙂
Szóval most nagy a boldogság…
Április elején elkezdett rakoncátlankodni a moci. Menet közben fulladozott és a szivatóval játszadozni kellett, hogy menjen. 2010 április 23-án eljuttattam szervízbe, ahol kitakarították a karburátort és azóta nagyon szépen teszi a dolgát. Még a kuplungot kellene megcsináltatnom, mert alacsony sebességről történő gyorsításnál sokszor úgy érzem, mintha hirtelen megugrana. De ez egy másik történet és beruházás.
Időközben Páromat sikerült rábeszélni, hogy üljön fel mögém és menjünk el néha motorozni. Nagyon jó érzés, hogy motorozás közben is Velem van, bújik, ölelget! 🙂
A fentebb írt fulladozás ellenére tetszett neki a dolog. Most ott tartunk, hogy a közeljövőben veszünk neki saját bukósisakot és együtt róhatjuk a kilómétereket! Jó lenne ha már az időjárás is partner lenne eben, mert egy kissé már túl sok eső esett!
Már tavaly is felmerült bennem, hogy motort kellen bérelni tapasztalatszerzés céljából. Ugyanis nem tudom eldönteni, hogy a későbbiekben milyen motort szeretnék magamnak. 2-3 út látszik körvonalazódni:
- Túramotor (Suzuki GSF650S Bandit, Honda CBF600)
A túramotorok nagyon régóta vonzanak, de leginkább csak aszfalton használhatóak. Van velük rövidtávú tapasztalatom, ezért nagyjából tudom mire számíthatok. - Túra-endúró (Suzuki DL650 V-Strom, Honda XL700V TransAlp)
A TransAlpot egyszer volt alkalmam vezetni egy nagyon rövid távon és akkor nagyon megfogott kényelmes nagy ülésével. - Enduró (Yamaha XT660R, Yamaha XT660Z Tenere)
Ez a vonal nem nagyon mozgat, bár a Tenere nagyon tetszik. Ennek ellenére lehet, hogy ez lenne nekem a megfelelő kategória.
Ismerettségi körben nincs olyan ember, akitől egy napos túra erejéig lehetne motort kölcsönkérni. 1-2 éven belül szeretném lecserélni a robogómat egy komolyabb géper, valamint nem szeretnék mellényúlni egy rossz választással, ezért döntöttam a bérlés mellett. Az interneten kutakodva találtam rá a V2 Túra – Motorbázisra, ahol van lehetőség motorbérlésre egész elfogadható áron. Páromat megfűztem, hogy 2010. május 20-án csütörtökön béreljünk ki egy Suzuki DL650 V-Strom-ot. Hufi kollégámat is sikerült megfűzni, hogy jöjjön el velünk egy laza gurulásra. Ő ugyanis nagy túrás és nagyon sok szép helyet ismer kicsiny hazánkban.
Elmentem lefoglalózni a motort és nagyon meglepett a kereskedő pozitív hozzáállása. 11-től vannak nyitva, de a kedvemért bejönnek reggel 8-ra, hogy időben tudjuk kezdeni a motorozást. Ilyen az igazi kereskedő…
Párszor már mentem a motorral miután “újjávarázsoltam”, de az akkumulátor továbbra sem akar működni. Digitális multiméterrel rámértem és szomorúan tapasztaltam, hogy 9V alatt van a feszültsége 12V helyett. Valószínüleg cellazárlatos lett vagy átment mélykisülésbe. Bár jobban belegondolva már a talyi szezonban is voltak vele indítási nehézségeim. Sebaj, 3.200 Ft-ért vettem egy új akkumulátort, beszereltem és gyönyörűen indul, sőőőt még a fordulatszámmérő is megjavult, mert korábban a másik akksival pár perc után leesett a mutató 0-ra és meg sem mozdult. Aldiban vettem egy akciós univerzális akkumulátor töltőt, de azzal sem sikerült életet lehelni bele. A lényeg, hogy az új akksival működik és nem kell minden egyes indításnál a berúgókarral ügyeskednem, szenvednem.
Az új gumik egy kicsit szokatlanok, mert tapadnak és sokkal jobban fordul a gép. Igaz még nem feszegettem a határait és még egy kis ideig nem is fogom, had kopjanak még egy kicsit… Ezekkel a gumikkal megszűnt az enyhe kormányvibráció is, ami régebben volt. Ez a harmadik éve a mocinak nálam és ez idő alatt kicsit elhanyagoltam, de most úgy érzem bepótoltam az elmaradásomat.
Szóval most nagy az öröm és rójuk a km-eket!
Egy ideje elhanyagoltam motorom ezekben a cudar időkben. De mivel nemsokára itt a jóidő (elvégre jön a tavasz vagy mi a f*sz) újra előtérbe kerülhet kétkerekű masinám. Többen mondták már, hogy adjam el és vegyek egy “normális motort”, de mivel rendszámos a kicsike nem kell a kutyának sem. Akit meg érdekelne az nevetséges összeget kínálna érte. Ha csak nézem a garázsban a gépsárkányt és nem megyek vele egy métert sem, akkor a cirka 10.000 Ft-os éves költséget (kötelező+teljesítményadó) “röhögve” kibírom. Legalább ketyegnek a bonuszaim a kötelező biztosításra…
A gumikat elhatároztam, hogy lecserélem, mert az első még a gyári (10 éves), a hátsó meg 6 éves, kb 60%-os,van benne egy rajzszög és a 140/60R13 helyett csak 130/60R13-as gumik vannak fent. Szóval a hátsó mindenképpen cserés lett volna az állapota és mérete, az első meg a kora miatt.
A képen látható Dunlop 207 RunScoot abroncsok mellett döntöttem és az R17 webáruházból rendeltem/vásároltam. Nagybátyjám falujában levő gumissal lecseréltettem az abroncsokat, majd egy héttel később, mikor már jobb idő volt lemostam, lemaszkoltam és lefestettem a felniket arany színű festékkel. Miután ezekkel végeztem összeraktam a gépsárkányt, felraktam a matricákat és gyakorlatilag befejeztem a munkálatokat. Már csak élvezni kell az “erőt”…
Anyagi okokból kicsit leragadtam a szerelési, felújítási munkálatokkal.
A hét folyamán megrendeltem a KeloMotornál az első irányjelzőket és egyúttal vettem Ferodo márkájú hátsó fékbetétet. Szerdán kimentem, hogy levegyem a hátsó kereket és kicseréljem a fékbetétet. Leszedtem a kipufogót, hogy könnyebben hozzáférjek a kerékhez, de nem sikerült meglazítanom a kerékcsavart. Így mára egyeztettem egy gumissal, hogy lazítsa meg azt a bizonyos csavart. Légkulccsal második nekifutásra már meg is lazult. Kérdezem tőle, hogy mivel tartozom erre visszakérdez: “Ugyan, ennyiért??” Akartam adni neki némi pénzmagot, de nem fogadta el…
Vannak még normális kereskedők, akik nem csak lehúzzák az embert!!!
Visszaérve levettem a kereket és mindent fekete fékpor borított. Benzin és ecset segítségével eltávolítottam, amit tudtam. Egyenlőre úgy hagytam, hogy elpárologhasson a benzin. Legközelebb a hátsó kereket mégegyszer átsikálom és rakok rá felnicsíkot, bár még nem tudom milyen szín lenne az igazi. Szerencsére hideg van és “ráérek” a szereléssel…
Szombaton reggel 9-re értem ki nagybátyámhoz, némi előkészület után előhoztam a motoromat és elkezdtem összerakni. Elsőként a kipufogónak az egyik felfogatási pontját “javítottam ki”. Sikerült szerezni egy gumi szilentet az alsó csavarhoz. A szerelési útmutató képeit elnézve eredetileg is volt, de nem sokkal megvétele után menet közben elhagytam a csavart szilentestül. Ezután jöhetett a hűtőventilátor takaró idom. Kis pihenés után jöhetett a másik oldalon a meghajtófedél. Korábban festés céljából a berugókart is levettem, de nem pozicionáltam rendesen, ezért egy foggal feljebb kellett tennem, hogy jobban odaférjen a lábam a sztenderhez. Már most sokkal látványosabb minden, hogy tiszta és nem rozsdás csavarokkal vannak felfogatva az alkatrészek.
A taposó felhelyezése után a biztonság kedvéért beindítottam a kicsikét, hogy ismét megbizonyosodjam működőképességéről. Igaz ezt a lépést ki is hagyhattam, volna, mert elektromos részekhez nem nyúltam és pár nappal ezelőtt megfelelően működött minden. Ez sajnos szakmai ártalom, informatikus vagyok és minden “változtatás után” teszek egy próbát.
Ezután szép sorjában jöhetett a többi idom, itt is cseréletem minden csavart és alátétet. Az első lámpát még nem tehettem vissza, mert a két első irányjelzőt ki fogom cserélni, de egyenlőre hiányzik hozzá a megfelelő anyagi motiváció. Ilyen állapotban elmentem kerültem párat az udvarban, de nem kellett volna, mert a kutyóka majdnem lerántott a motorról. Szerencsére időben észrevettem, hogy utánam rontott és volt időm megállni. Ekkor döntöttem úgy, hogy inkább az utcán megyek vele egy keveset, hogy rendesen felmelegedjen a kipufogó és ráéghessen a festék. Jó volt az égett festékszagot érezni és látni ahogy füstöl az egész kipufogó (650°c-ig hőálló fetékkel festettem).
Jó volt ismét motoron ülni, hiányzott már…
- Oldal: 1 / 2
- 1
- 2
- Következő oldal
