A motoromat 2007. áprilisában vettem egy közeli barátomtól Akkor 8.xxx km volt benne. Kezdetben csak úgy elmentem motorozni, nagyon néha felvonulásokra. Lényegében csak hobbimotornak tartottam, hogy gyűljenek a bónuszaim és szerezzek némi motoros tapasztalatot. Aztán, hogy megismert életem párját hobbiból átment közlekedési eszközbe és egyre többet használtam. Volt, hogy naponta ingáztam vele Pilisvörösvár és a munkahelyem között. Néha elmentünk kisebb túrákra, felvonulásokra.
Ãgy lehetséges, hogy 2012. augusztus 18-án motorom egy szép kerek számmal „lepett meg” a sebességmérÅ‘je alatt, kereken 20.000 km-t mutatott. Mikor láttam, hogy közeledik a bűvös szám igyekeztem felkészülni, hogy idÅ‘ben elkapjam. Épp Katával mentünk Pilisvörösvárra, mikor a solymári madaras teszkó környékén vészesen közeledett a várt esemény. Elkezdtem az áruház melletti mellékúton „körözni”, hogy legyen helyem megállni és Ãme, ezt sikerült alkotnom!
Remélem még legalább ugyanennyi km-t lesz szerencsém közlekedni vele különösebb probléma nélkül…
November végén nagyon pici és gyorsan mozgó vöröses bogarakat véltem felfedezni a nagy gasztro humidoromban. Mivel a szivarkészletem jelentős része abban foglal helyet kissé megijedtem. Eleinte csak 2-3 darabbal találkoztam, amiket elnyomtam. Pár nappal később újabbakra lettem figyelmes. Gyorsan kipakoltam az összes szivaromat és egyesével átnéztem őket a kis bestiák után kutatva. Semmi jelét nem láttam, hogy melyik szivarból jöttek volna világra. Az újonnan felfedezett 3-4 darab bogarat ismételtem kinyiffantottam.
Pár nappal késÅ‘bb Páromékkal leegyeztettem, hogy becsomagolom a szivarjaimat és elhelyezem Å‘ket náluk néhány napra a mélyhűtÅ‘ben, majd a sima hűtÅ‘ben. A humidort is kivittem magammal, amit kigÅ‘zöltünk és gyógyszertári alkohollal áttöröltünk. Otthon az alkohol miatt kb 3 napig nyitott fedéllel szellÅ‘ztettem, amikor  ismételten bogarakat  véltem felfedezni az üres humidorban. Ekkor elgondolkoztam azon a lehetÅ‘ségen, hogy le kellene fagyasztani a humidort is. Igen ám, de a méretei miatt nem olyan egyszerű a dolog. Szerencsémre az idÅ‘járás „kegyes” volt hozzám, mert egy héten keresztül éjszakánként -10 és -15 fok között alakult a hÅ‘mérséklet, ami legnagyobb örömömre napközben sem ment 0 fok felé. Egy hétig Katám kocsijának a csomagtartójában pihent a szeretett dohánytároló alkalmatosságom. Miután ismételten hazahoztam kb két hétig figyeltem napi szinten a bogarakat, de szerencsére nem jöttek elÅ‘. Két hét után kigÅ‘zöltem, majd elkezdtem beavatni, mintha most vettem volna. A szivarokat csak a beavatás után két héttel pakoltam vissza a helyükre.
Az volt a szerencsém, hogy SzerelmemtÅ‘l kaptam egy antik szekrényt, amiben elfértek a szivarok és a párásÃtást is meg tudtam oldani. Egyéb esetben kissé problémásan tudtam volna „kezelni” szivarjaimat a mentési folyamatok alatt…
5-6 évvel ezelőtt munkámból kifolyólag mindig volt nálam 2-3 pendrive, amin különböző tesztprogramok voltak. 2-3 évvel ezelőtt már csak egy volt nálam, ami azért kellett, hogy a személyes dokumentumaim elérhetőek legyenek bárhol vagyok is.
Szép lassan elkezdtek terjedni az ingyenes „felhÅ‘” alapú adattároló szolgáltatások. Kezdetben távolt tartottam magam ezektÅ‘l a szolgáltatásoktól, de 2011. augusztusában elcsábultam. ElÅ‘ször a „szemüveges meghajtót” próbáltam ki, aztán jött a „dobozos”, majd a „felhÅ‘meghajtó” az ablakos cégtÅ‘l.
Mára eljutottam arra a szintre, hogy a pendrive-ot legfeljebb a kocsiban használom zenék lejátszásakor. Rá kellett ébrednem, hogy a felhÅ‘ alapú adattárolás rendkÃvül praktikus dolog, mert – ha van internet elérés – mindig a naprakész dokumentumok vannak nálunk és ugyanazt látjuk mindenhol, ahol szükségünk van rá.
Azért a nagy méltatás mellett van egy kis árnyoldala is a dolognak. Ugyanis az adatok egy ismeretlen cég, ismeretlen helyen levÅ‘ szerverein vannak eltárolva. Nem lehet tudni, hogy ki és milyen adatokhoz férhet hozzá a tudtunkon kÃvül. Tény, hogy praktikus, de azért továbbra egy kis fenntartással kezelem ezeket a lehetÅ‘ségeket.
Épp a lenti társulatot hallgatom miközben Ãrok egy bejegyzést és a következÅ‘ szöveg ütötte meg a fülem:
„Szavazzatok miránk, nem Ãgérünk semmit sem,
De azt mind megtartjuk, hogy magamat idézzem…”
Miért van olyan érzésem, mintha ezek a srácok bő 30 évvel ezelőtt már látnoki képességekkel rendelkeztek volna?!
Hallgassátok meg és mosolyogjatok Ti is Velem! 🙂
Minden szivarosnak vannak rémálmai, ha a humidorjáról és a szivarjairól van szó.
Az egyik a penész, amit a túl magas, jellemzÅ‘en a 78-80% feletti páratartalom idéz elÅ‘. Eme csapás ellen szerencsére egy kis odafigyeléssel és egy relatÃve pontos páramérÅ‘vel lehet védekezni. Nekem sajnos már volt vele tapasztalatom, de szerencsére idÅ‘ben észrevehetÅ‘.
A másik csapás a dohánybogár, ami ellen nem lehet megelÅ‘zÅ‘ csapást mérni. Hiába az odaadó, gondoskodó és szakszerű gyártás, tárolás, ha a kész szivarok dohánylevelei között sikerül átvészelni néhány petének a fermentálási, gyártási, tárolási folyamatokat. Csak akkor lehet tudomást szerezni róluk, amikor már majdnem késÅ‘. Miután a peték kikeltek szép lassan átrágják magukat a szivaron és apró lyukak kÃséretében „elÅ‘bújnak” rejtekükbÅ‘l. Mivel nagyon kicsi ezért csak nagyon nehezen lehet észrevenni Å‘ket. Arról nem is beszélve, hogy szeretnek a sötét részeken elbújni. Méretükhöz képest gyorsan mozognak.
A nagy szivaros öregek szerint csak úgy lehet megszabadulni tÅ‘lük, ha 2-4 napra mélyhűtÅ‘be majd 2-3 napra rendes hűtÅ‘be tesszük a szivarjainkat. Természetesen be kell csomagolni a szivarokat egy légmentesen záródó simÃtózáras tasakba, hogy ne vegyék át a hűtÅ‘ben tárolt ételek „szagát”. A humidort ez idÅ‘ alatt érdemes jól áttörölni, kiporszÃvózni és lehetÅ‘ség szerint gÅ‘ztisztÃtóval kigÅ‘zölni.
Január 8-án reggel 7-re vittem a kocsimat egy a munkahelyemhez nagyon közel levÅ‘ autószervizbe vizsgáztatni. Mivel már december során elkezdtem felkészülni a vizsgára Ãgy gond nélkül átment és ennek köszönhetÅ‘en újabb két évig rendelkezik érvényes műszaki vizsgával.
Egy héttel késÅ‘bb figyeltem fel egy véletlen folytán a hátsó rendszámom levÅ‘ matricákra, amik a vizsgák érvényességét jelölik a hivatalos szervek részére. Az volt az érdekes, hogy az alsó, környezetvédelmi matrica zöld szÃnű volt. Ami azért is érdekes, mert EURO 3-as motorral szerelt a kocsim és ezek alapján kéket kellett volna kapnom. Miután este hazamentem elÅ‘szedtem és megnéztem a műszakiról kapott papÃrokat. Érdekes módon, abban kék szÃnű plakettet Ãrtak és érthetÅ‘ módon a sorszáma sem egyezett a rendszámon levÅ‘vel.
Ha nem lenne sorszám az adott matricán, akkor nem érdekelne a dolog. Ãgy viszont egy kicsit aggasztó, mert az NKH-sok bármikor kiszedhetnek a forgalomból és csúnyán megüthetem a bokám függetlenül attól, hogy nem Én hibáztam…
Másnap reggel felkerestem a szervizt, de lényegében nem jutottam elÅ‘rébb, mert a vizsgabiztos szabadságon volt. A Hölgy, aki éppen bent volt felhÃvta az illetÅ‘t telefonon, de q telefonon kapott iránymutatás alapján nem találta meg a megfelelÅ‘ matricát. Abban maradtunk, hogy majd a következÅ‘ héten menjek vissza, mert akkor már ismételten dolgozni fog az úriember. Tegnap reggel megjelentem és azzal fogadtak, hogy késni fog az illetÅ‘, de kaptam egy névjegykártyát rajta a mobilszámával. Nem csináltam gondot a dologból, mert a motort is  hozzájuk hordom és eddig meg voltam elégedve velük. Meg egyébként is közel vannak, nem kell kitérÅ‘ tennem emiatt. FelhÃvtam telefonon a vizsgabiztost és megnyugtatott, hogy megvan a megfelelÅ‘ matricám, másnap reggel (ma) 715-re menjek oda és soron kÃvül pár perc alatt ki fogják cserélni.
Ãgy is lett! Megérkezésem után pár perccel már az autó mögött voltunk és a bácsi elkezdte lekaparni a rosszat, miután végzett vele mehetett is fel  a jó. Természetesen nem kellett fizetnem egy fillért sem és még bocsánatot is kért a kellemetlenség miatt!
Január 8-án kaptam egy hÃrlevelet a Honda Karasnától, hogy indÃtanak egy Karasna Akadémia nevű eseménysorozatot, ahol motorosoknak fogkan „oktatni” karbantartási és vezetéstechnikai ismereteket. Megnéztem az idÅ‘pontokat és lényegében gondolkozás nélkül lecsaptam a lehetÅ‘ségre és jelentkeztem.
Január 18-án pénteken volt az első alkalom. A havazás egy kicsit megviccelt, de időben sikerült odaérnem. A parkolóhely keresés tovább tartott, mint az odaút, de szerencsére találtam egy helyet.
Mire odaértem már többen is voltak a szervizben, ahol az elÅ‘adást tartották. A hóhelyzetre való tekintetten nem pontban 4-kor hanem egy picivel késÅ‘bb kezdÅ‘dött a „műsor”. Egy gyors bemutatkozás után elmondták, hogy azért kezdtek bele a dologba, mert a szervizes kollégák tapasztalatai alapján a motorosok alapvetÅ‘en nem törÅ‘dnek „eleget” szeretett gépük műszaki karbantartására.
Ez az elsÅ‘ alkalom a láncokról, a kipufogókról és ezek karbantartásáról szólt. Egy kis elméleti mondóka után áttértek a gyakorlatra és megmutatták, hogy kell láncfeszességet mérni és amennyiben szükséges beállÃtani. Bemutattak egy technikát, amivel megelÅ‘zhetÅ‘ a láncfeszesség állÃtás utáni elállÃtódás, amikor meghúzzuk a tengelyt. De ha ezt a technikát elárulom, akkor meg kellene, hogy öljelek… 🙂
A kipufogóknál lényegében csak annyi volt az ajánlás, hogy ha tehetjük, akkor a téli tárolás elÅ‘tt alaposan mossuk le és szárazra törlés vagy szárÃtás után egy kis zsÃrral nagyon vékony rétegben kenjük be. Ez a zsÃrréteg megvédi az oxidációtól és tavasszal szép fényes marad (már amennyiben a korábbi években vigyáztunk rá) miután alaposan lemostuk róla eme védÅ‘réteget. Ezen tanács mellett még a kétütemű motorok kipufogójáról esett szó.
Nagyon élveztem az elÅ‘adást, ami interaktÃvra sikeredett. Bárki bármit kérdezhetett a  tárgyalt témával és akár mással kapcsolatban is. Igyekeztek minden tudásukat megosztani velünk. Igaz, mint minden helyen ez a kérdezz-felelek is egy kicsit döcögÅ‘sen ugyan, de beindult.
Már nagyon várom a következő lehetőséget, ami február 1-én lesz esedékes, a tárgyalt téma pedig a fék és a kuplung (tengelykapcsoló) lesz.
Az alábbi videót az arckönyvön (facebook) osztotta meg egy ismerősöm, de gondoltam megkeresem a tényleges videót és inkább eme oldalon osztom meg.
A mondanivalójával teljes mértékben igaz volt az Én „fiatalságomra” is!
Gyerekkorom nagy részét vidéken töltöttem, ahol haverommal egész nap csak csavarogtunk, bicikliztünk, fociztunk. Gyakorlatilag az egész napot a szabadban töltöttük és csak enni mentünk haza. Nagymamám gyakorlatilag csak annyit tudott, hogy haverommal vagyok, de hogy hol azt nem. Sötétedésre mindig otthon voltunk.
Néha voltak kisebb sérülések, de nem haltunk bele. A sebeink sosem voltak fertÅ‘tlenÃtÅ‘vel kezelve, csak kimostuk a sebet és kész. A naptejet hÃrbÅ‘l sem ismertük. Rengeteget csúsztunk-másztunk a susnyásban miközben „katonásat” játszottunk. Ezeken felülmég mennyi minden történt velünk és a barátainkkal, amirÅ‘l a mai elkényeztetett „digitális fiataloknak fogalmuk sincs!
Sokszor nagyon hiányoznak azok a „gondtalan” gyermekévek és a bolondságok, amiket csináltunk…
Emlékszem, amikor letört faágakat kötöztünk a biciklijeink után és csoportosan jártuk a földutas utcákat a faluban, csak úgy porzott utánunk minden. A második körünknél kaptunk ám hideget-meleget a helyiektÅ‘l. Mi nagyon élveztük! 🙂
Jajj, de régen volt…
Már egy kicsit kezdenek pangani az ÃzlelÅ‘bimbóim, mert december 28-a óta nem gyújtottam rá egy szivarra sem, de még csak egy tömet pipadohányhoz sem volt szerencsém. Ez a decemberi este volt az az ominózus este, amikor a hideg szél kiütötte az Ãnyemet. Már a borozós, sétálós szivarozás elején éreztem, hogy baj lesz, de úgy voltam vele, hogy egy jó szivart nem fogok eldobni egy kis „süvÃtÅ‘, jeges szellÅ‘” miatt. Másnap délután a Szentkirályi utcai ügyeleten kötöttem ki, ahol kaptam antibiotikumot. Vasárnap reggel pedig már a Mária utcai Szájsebészeten  vágták fel az Ãnyemet, mert a nyakam/torkom is elkezdett csúnyán feldagadni.
Ilyen elÅ‘zmények után valahogy még nem tudtam magam annyira összeszedni, hogy Pároméknál kint a kertben, az idÅ‘járás viszontagságainak kitéve rágyújtsak az oly vágyott szivarra…
Van egy hely Zuglóban, ahol a „bandámmal” idÅ‘nként össze szoktunk jönni, rendelkezik fűtött kiülÅ‘s hellyel és a tulaj is nagyon jóindulatú, de valahogy egyedül nem az igazi. Azért már megfogalmazódott a fejemben a gondolat, hogy a netbookom kÃséretében beülök egyik este meló után és füstnek eresztek egy jóféle dohányrudat, miközben összehozok valami posztot is!
Nah, de majd kiderül, hogy mit hoz ez a hétvége…
Két ünnep között kaptam egy hÃrlevelet a Å kodától, hogy ha akarom, akkor tesztelhetem az új Rapidot. Nem kellett kétszer kérniük, szinte azonnal nyitottam az oldalukat és regisztráltam. Nem sokkal késÅ‘bb hÃvtak is telefonon idÅ‘pont egyeztetés céljából, amit január 3-ára meg is beszéltünk.
A Å koda Derzbachhoz bÅ‘ fél órával korábban érkeztem, mint ahogy kellett volna, de nem akadtak fenn ezen a kis apróságon. Kedvesen elbeszélgettünk miközben a papÃrokat kitöltöttem és már mehettünk is utunkra. Arra számÃtottam, hogy majd a kereskedés embere elvezet valameddig, ahol átadja a volánt és majd visszafelé vezethetek, de nem! Ahogy kiléptünk a levegÅ‘re egybÅ‘l kaptam a kezembe a kulcsot és nyithattam a kocsit. Beültem a vezetőülésbe és beállÃtottam magamnak a tükröket, elsÅ‘ nekifutásra az ülésen nem állÃtottam, mert úgy éreztem, hogy jó lesz az úgy nekem, de menet közben azért hátrébb költöztettem két „egységgel”.
Egy Å koda Rapid 1.2 TSI (86LE) járműhöz volt szerencsém. Méreteit és külsejét tekintve egy Octaviára hasonlÃt, de állÃtólag kicsit kevesebb benne a hely. Suzukis szemmel nézve hatalmas autóról beszélünk. Elöl kényelmesen elfértem benne és még a kezelÅ‘szervek is kézre álltak. Tetszett, hogy a középkonzol nem egy vadászgép műszerfalára emlékeztet, nem voltak felesleges gombok, csak a tiszta praktikum. Rengeteg autós tesztben olvasom, hogy Ãgy-úgy kopogós műszerfalborÃtás, de könyörgöm, ki az az elmebeteg, aki naponta fogdossa és arra élvez, hogy mennyire puha vagy kemény. Nah, ebben kemény, de engem nem érdekel, mert vezetni akarom, nem taperolni!
A tükrökbÅ‘l rendesen láttam a körülöttem levÅ‘ történéseket, de valahogy sokkal kisebbnek érzÅ‘dött bennük az autó, mint valójában. Anyám a hátsó ülésekrÅ‘l áradozott, mert kényelmesen elfért rajta és bÅ‘ven volt helye a lábainak, szinte ki tudta nyújtani Å‘ket. A kereskedésbe visszaérve Én is leteszteltem a hátsó üléssort és meg kell erÅ‘sÃtenem, hogy tényleg sok hely van benne hátul, mert magam mögött én is majdnem nyújtott lábbal tudtam ülni, kényelmesen tudtam keresztbe rakni a tappancsaimat.
Korábban még sosem vezettem turbós benzines motort, csak dieseleket és nagyon meglepÅ‘dtem. Kissé féltem, hogy a 86 paci kevés lesz az 1.1xx kg-os autó és három személy mozgatásához, de az 1500-3500-ig rendelkezésre álló 160 Nm-es nyomaték „csodákra” képes. Egyszer elkezdtem forgatni, hogy hogy gyorsul, de rájöttem, hogy felesleges, mert 3500-4000 felett már csak „szenved” a motor a csökkenÅ‘ nyomaték miatt. Lényegében úgy kell vele közlekedni, mint egy turbo diesel autóval, alacsony fordulaton. Ötödik sebességfokozatban 50-nél 1400-1500 körül van a motorfordulat és innen nagyon szépen elkezd húzni és pillanatok alatt elérhetjük a 90-es tempót, ahol 2000 körül forog a motor. ViszonyÃtásként a Suzukim ilyen sebességnél 2400-2500 körül forgatja percenként a fÅ‘tengelyt. Amikor nagyon leesik a fordulat vagy túlságosan pörgetjük a motort, akkor az elektronika a műszeregységen figyelmezteti a vezetÅ‘t, hogy éppen milyen irányba kellene pakolgatni a sebességfokozatokat. A 15-20 km-es tesztutam során néhány intenzÃv gyorsÃtással megspékelve a haladást 6,7l-es fogyasztást mért a fedélzeti számÃtógép 100km-re vetÃtve, ami azért nem lenne rossz egy ekkora autótól városban.
Visszaérve a kereskedésbe megnéztem a kiállÃtott autónak a csomagterét és megállapÃtottam, hogy hatalmas (530-550l). Beszélgettünk egy keveset az autó mellett majd csináltunk egy kalkulációt, hogy mennyit is kellene letennem egy részemrÅ‘l minden igényt kielégÃtÅ‘ Rapidért. A végeredmény 4,3 millió Ft lett kedvezményekkel együtt. Ha lenne ennyi pénzem, akkor szó nélkül belevágtam volna, mert részemrÅ‘l ideális lenne családi/utazó autónak… De „sajnos” nincs ennyi pénzem és hitelt sem kapnék rá Ãgy szerencsémre nem kell azon gondolkoznom, hogy  lesz-e nekem ilyen járművem a közeljövÅ‘ben!
Már lassan két éve van egy netbookom, amit alapvetÅ‘en utazások alkalmával használtam a fényképezÅ‘géppel készült képek elmentésére. Nagyon ritkán vittem magammal hosszabb céges utakra ahol csak utas voltam egy teherautóban. Még a kezdetek kezdetén próbálkoztam lefekvés elÅ‘tti naplóÃrásra is befogni, de valamiért nem volt kényelmes ölben tartva gépelni rajta. Ha meg már oda kell ülnöm az asztalhoz, akkor bekapcsoltam az asztali gépemet és azon csináltam, amit éppen akartam.
Pár hónappal ezelÅ‘tt kezdtem nézelÅ‘dni notebook/netbook kiegészÃtÅ‘k után és megakadt a szemem egy Logitech Lapdesk N500-as „asztalkán”. Megtetszett, hogy nincsen benne ventilátor (ami csak megnehezÃti és csökkenti egy hordozható számÃtógép használhatóságát, üzemidejét) és párnázott az alja. December közepén sikerült hozzájutnom egy példányhoz, amit végül odaajándékoztam Páromnak. Többszöri használat után eldöntöttem, hogy nekem is fog kelleni egy ilyen „asztalka” otthonra. Kb. egy héttel ezelÅ‘tt sikerült egy véletlen folytán szereznem egy ugyanolyan példányt, mint amit Páromnak adtam.
Egy hét aktÃv napi használat után kijelenthetem, hogy hatalmas találmány és megéri a pénzét. Stabil alapon van a számÃtógép az ölemben; nem égeti a combom; nem szippantja/gyűjti magába a takaróból/lepedÅ‘bÅ‘l a port; nem kell szigorúan összezárt combokkal ülnöm, törökülésben és nyújtott lábbal is kényelmes a gépelés. Azért a sok jó tulajdonság mellett van egy részemre kellemetlen dolog is. Sajnos optikai és lézeres egér sem működik fényes fehér felületén. Létezik viszont egy másik ilyen Lapdesk, amibÅ‘l ki lehet húzni egy egéralátétet amennyiben szükséges. Szerencsére én megvagyok nélküle, mert (most már) bloglolásra, gépelésre kell a netbook. Eme sorokat is éppen ágyban ülve gépeltem. 🙂
A végére hagytam még egy nagyon jó hÃrt! Nem csak hordozható számÃtógéphez lehet használni. Ha esetleg valakinek a gyermeke (vagy saját maga) szeret ágyban ülve Ãrni, jegyzetelni, tanulni, akkor is ideális választás lehet, mert a mérete megvan hozzá és teljesen sima a felülete.
Sajnos szomorúan tapasztalom, hogy a 3.5-ös WordPress és az 1.9.10-es NextGEN Gallery valamiért nem szeretik egymást!
A menüben levő galériában csak az album tartalma jelenik meg, de az egyes részek tartalmát már nem lehet megtekinteni. A bejegyzéseknél levő képeket is a NextGEN kezeli, de ott érdekes módon minden rendesen működik.
Remélem a bÅ‘vÃtmény készÃtÅ‘je hamarosan orvosolni fogja a problémát és minden visszatér a megszokott kerékvágásba!
Páromékkal szombaton bent voltunk vásárolni a városban és úgy gondoltuk, hogy hazafelé kellene enni valahol egy hamburgert. Eredetileg BK-ban gondolkoztunk, de valamiért gyorsan elvetettük az ötletet. Már gondolkoztunk rajta, hogy meg kellene nézni a Dallas benzinkúthálózat éttermét a Zay utcában. Nem is kellett több, arra vettük az irányt. Már a parkolóban látszott, hogy sokan vannak, de ettől függetlenül bementünk.
Az bejáratnál levő fiatalembertől megkérdeztük, hogy van-e szabad asztaluk, de sajnos nemleges volt a válasz. Nem baj, akkor ha lehet elvinnék a kaját és majd otthon megesszük. Ekkor lépett oda egy Hölgyemény, hogy ha gondoljuk kb. másfél órára lenne egy szabad boksz ,mert csak akkortól van rá lényegében foglalásuk. Kaptunk az alkalmon és gyorsan letelepedtünk.
Végignéztük az étlapot majd rendeltünk 3 különbözÅ‘ hamburgert magunknak. RendeléstÅ‘l számÃtva 10-15 percen belül kiszolgáltak minket, végig kedvesek és segÃtÅ‘készek voltak. Hamar túltettük magunkat a hamburgerek mérete miatti sokkon és megbirkóztunk a feladattal, befaltunk mindent. ÉrkezésünktÅ‘l számÃtva úgy egy órával késÅ‘bb rendeztük a számlát és elindultunk és, mint valami jóllakott óvodáscsoport elindultunk hazafelé egy kis étkezés utáni csendes pihenÅ‘re.
Az étterem ezzel a kellemes meglepetésével nyert egy visszatérő vendéget!
Pár közeli barátommal július közepén eltöltöttünk egy nagyon görbe hétvégét Tiszaalpáron, ahol leginkább a szivarok Ãzlelése volt a fÅ‘ feladat egy „kevéske” alkoholtartalmú ital társaságában. Azért a két fÅ‘ napirendi pont mellett sor kerÃtettünk fÅ‘zésre és páran közülünk kajakozásra is.
Épp egy étkezés utáni füstölgés alatt lettem figyelmes egy 3 szál szivar befogadására alkalmas fémdobozra, ami valamiért megragadta a figyelmem. Pár pillanattal késÅ‘bb jött az Isteni szikra, hogy ebbÅ‘l a dobozból lehetne egy tartót csinálni egy szivarvágónak és egy öngyújtónak. Szerencsére a dobozka gazdája már elfüstölte a tartalmát Ãgy semmi akadálya nem volt a kisajátÃtásnak.
A találkozó utáni napokban a munkahelyemen végignéztem a csomagolóanyagként felhasználható hulladékokat és pont találtam egy megfelelő vastagságú szivacsot, amiből hazavittem egy kisebb darabot.
Arra az estére Párom kivételével senkinek sem voltam elérhetÅ‘, mert projekt volt. ElsÅ‘ nekifutásra túl nagyra hagytam a szivaros kellékek helyét és lötyögtek a helyükön. A második próbálkozás viszont (tanulva az elsÅ‘ kÃsérletbÅ‘l) szinte tökéletesre sikeredett.
Nem mondom, hogy felér a minősége, kidolgozottsága egy méretpontos, gyári tartóéval, de a célnak megfelel(t)!
A legelsÅ‘ humidoromból kikerült a levegÅ‘t keringetÅ‘ ventilátor, mert a szivarkészletem bÅ‘vülésével átraktam a Pároméktól kapott humidoromba. Kb. fél évvel késÅ‘bb kezdtem csak megtapasztalni, hogy nagyon hiányzik a légkeverés a kicsi dobozból, mert ismételten vegyes volt a szivarok állapota. A párásÃtóhoz közel tökéletesek voltak, de attól „távolabb” már száraznak érzÅ‘dtek. Nyár közepén elhatároztam, hogy épÃtek egy tápelosztót, hogy több ventilátort tudjak egyszerre vezérelni. Vettem egy kis műszerdobozt, 3,5mm-es fém szerelhetÅ‘ jack dugókat, beépÃthetÅ‘ jack aljzatokat, kábeleket és még 3db 40mm-es ventilátort.
A gyakorlati tervezés gyorsan megvolt, mert fejben már elkezdtem tervezni az egységet. Pár mérés után kifúrtam az aljzatok helyét és szép lassan elkezdtem megforrasztani a dobozon belüli kábelezést. Az egész megvalósÃtás nagyjából 3 órát vett el az életembÅ‘l, de a szivarjaimért szinte bármit! 🙂
A végeredmény: 1db bemenet az idÅ‘zÃtÅ‘kapcsolóban levÅ‘ tápegység részére (3 óránként bekapcsol 15 percre) és 5db kimenet ventilátorok vezérlésének céljából (ebbÅ‘l jelenleg 2-t használok).
Jelen pillanatban van két használaton kÃvüli légkeverÅ‘ alkalmatosságom „bekábelezve” és három szabad aljzatom az újdonsül elosztón, amik csak arra várnak, hogy újabb humidorokban keringessék a szivarok számára ideális páratartalmat rejtegetÅ‘ levegÅ‘t…
Pár évvel ezelÅ‘ttig nem nagyon foglalkoztam a jövÅ‘mmel, csak sodródtam az árral! Akkor kezdett változni egy kicsit a hozzáállásom mikor megismerkedtem a párommal valamivel több, mint három évvel ezelÅ‘tt. Ez idÅ‘ alatt sokszor elhatároztam, hogy sportolás terén aktÃvabb leszek, de lényegében nem tettem érte semmit. Kezdetben megvolt a lelkesedés, de késÅ‘bb mindig találtam valami kifogást, hogy ne kelljen csinálnom semmit. Sajnos a baráti társaságban nem véletlenül kaptam meg nemrégiben, hogy „Jajj Garfield, ne csináld már!”…
Ez csak a „nemtörÅ‘dömségem” egyik oldala. Anyagilag sokáig nem terveztem, csak szedegettem fel a kölcsönöket (amibÅ‘l még most is van mit törlesztenem) és impulzusvásárlásokkal elégÃtettem ki a birtoklási vágyamat. Mivel sajnos skorpió vagyok ezért nálam ez a probléma hatványozottan fennáll, de már kezdek tenni ellene. 2010 folyamán nyitottam egy megtakarÃtási számlát. 2011 márciusa óta Ãrom minden bevételem, költségem és hónapról hónapra próbálom megtervezni a kiadásaimat a várható bevételeim függvényében. Mondhatom, hogy inkább sikerrel, mint kudarccal végzem eme feladatot.
Az igazi felismerést, hogy mily gyorsan telik az idÅ‘ és könyörtelenül bánik velünk az élet egy sajnálatos családi tragédia hozta el számomra. Ekkor döbbentem rá, hogy senki sem lesz fiatalabb! Ekkor kezdtem el a jövÅ‘mre, jövÅ‘nkre koncentrálni és elgondolkozni a leendÅ‘ cselekedeteim kimenetelén (feltéve ha van rá elég idÅ‘)…
Most, hogy alig két hónapja beléptem a 30 évesek elit klubjába arra ösztökél, hogy az elmúlt két év tapasztalatai alapján végrehajtsam azokat a minőségi változásokat az életemben, amiket már bő 5-7 évvel ezelőtt meg kellett volna tennem!
Elkezdtem kicsit figyelni az étkezésemre, próbálok a lehetÅ‘ségekhez képest egészségesebb ételeket fogyasztani, de azért nagyon ritkán még szoktam „bűnözni”. November óta itthon végzek erÅ‘sÃtÅ‘ gyakorlatokat és várom, hogy jöjjön a tavasz, hogy végre bringázhassak, túrázhassak. Sajnos a téli hideg sétákkal megjártam, mert egy hideg, szeles pénteki séta után (szilveszter elÅ‘tt) begyulladt az Ãnyem és fel kellett vágni. Egy héten keresztül jártam reggel 8-ra „csÃkcserére”. Igen, 1-én is mennem kellett, az utókezelés még most is tart…
A megtakarÃtási számlám szépen lassan gyarapodik, minimális szórakozás mellett csak a legszükségesebb dolgokra költök, nem megyek el „csak úgy” kocsikázni. Az egyik hitelembÅ‘l még két törlesztÅ‘részlet van hátra és már csak egy restanciám marad, amit várhatóan ebben az évben letudok.
Mostani fejemmel nem tudom felfogni, hogy lehettem ennyire felelÅ‘tlen, hogy hagytam idáig „zülleni” az életem!? 🙁
Engem is elért a „megújulás” szele, amire valamivel több, mint röpke három évet kellett várni.
Amikor létrehoztam ezt az oldalt, akkor még úgy éreztem, hogy a sötét hátteres vonal lesz a nyerÅ‘ valami világosabb betűszÃnnel a nagyobb kontraszt végett, de idÅ‘vel rájöttem, hogy nagyon fárasztja a szemet. Elkezdtem témákat keresni, de nem nagyon találtam olyat, ami megfelelt volna az Ãzlésemnek, elvárásaimnak.
November végén egy szivaros találkozó alkalmával egyik Cimborám ajánlott egy jó témaszerkesztÅ‘ programot, amit még aznap este elkezdtem tanulmányozni. December elsÅ‘ hetében már létrehoztam egy 70%-os verziót, amit már csak finomÃtani kellett. Nem mondom, hogy 100%-osan kész van, mert ilyen állapot nem létezik, de egy erÅ‘s 98%-ot megengednék magamnak.
Remélem a Ti tetszéseteket is el fogja nyerni!
Sajnos a tavalyi évben sikerült kissé elhanyagolnom az oldalam pedig bÅ‘ven lenne mirÅ‘l mesélni…
Az elsÅ‘ autós bejegyzésem folytatása félig kész; Ãrnék életem egyik felejthetetlen élményérÅ‘l (nem lövöm le a poént); tavaly áprilisi nyaralásunkról egy „élménybeszámolót” összehozni, a szivaros szekcióban is voltak történések
Ãgy elsÅ‘ olvasatra nem tűnik soknak a téma, de ha az ember mindig talál valami elfoglaltságot, akkor kissé nehezebben lehet beilleszteni a blogolást a mindennapokba. Erre az évre viszont igyekszem összeszedni magam és mielÅ‘bb bepótolni az „elmaradásaim”.