2013. márciusában a Canon bemutatta az EOS 700D fényképezőgépet és bejelentette, hogy befejezi az EOS 600D vázak gyártását/forgalmazását.
Ebben az a legfontosabb, hogy a 650D és a 700D már érintőképernyővel volt szerelve, vagyis a 600D volt az utolsó “hagyományos” kijelzővel szerelt DSLR az 1100D mellett. Nagyon rövid gondolkozás után úgy döntöttem, hogy kell nekem egy 600D, mert fényképezőgépből nem szeretnék érintőkijelzőset. Az 1100D-t nagyon műanyagnak tartottam és nem éreztem túl nagy előrelépésnek a Panasonic FZ38-as gépemhez képest, amit érzésem szerint 3 év alatt “kinőttem”.
Felkerestem barátomat, aki pár nappal később szállította részemre a készüléket, amit a legendás március 15-ei, “üljünk át egy másik autóba!” hóvihar előtti napon kaptam kézbe. Nagyon jó fogású és egyszerűen használható kis gépezet! Innentől viszont elindultam a “lejtőn”, ami minden DSLR tulajdonos életét megkeseríti… Kell egy tartalék akkumulátor, kell egy portrémarkolat (a Nikon D90-nél nagyon megszerettem), kell egy teleobjektív, kell egy vaku stb…
Portrémarkolat:
A gyári verzió 35.000 Ft lett volna, de egy kis utánaolvasás után kiderült, hogy az Ebay-en kapható 6-7.000 Ft-os markolatok is tökéletesen ellátják a feladatukat. Nem kérdés, hogy az olcsóbbik mellett tettem le a voksomat és nem bántam meg a választásom.
Teleobjektív:
Nagyon szerettem volna egy EF 70-200 f4 objektívet, de sokallottam az akkor még “csak” 140-150.000 Ft-os árát. Ismételten sokat olvasgattam és nagyon dicsérték a 80-as évek végén forgalomba hozott EF 70-210 f4 Macro objektíveket. Vaterán feltűnt egy nagyon megkímélt állapotú 25.000 Ft-ért csak az volt a baj vele, hogy Makón van. Természetesen ez nem tartott vissza és elmentünk érte motorral. Azóta is nagy elégedettséggel tölt el a használata, mert tényleg egy nagyon jó objektív.
Vaku:
Ez a tétel addig nem volt feltétlenül fontos, amíg nem jött egy “felkérés” Párom részéről, hogy egy kolléganőjének az esküvőjén készítsek fotókat. Leginkább vaku nélkül készítettem a képeket, de voltak szituációk, amikor ki kellett pattintani a beépített vakut, de a direkt fénye miatt szívás volt a használata. Így álmodtam egy nagyon és szintén az Ebay-ről rendeltem egy Yongnuo EX565-II villantót 23.000 Ft-ért, ami az itthoni ár harmada-fele volt. Az FZ38-as gépem egyik hátránya pont a vakupapucs hiánya volt…
Táska:
Kezdetben, amikor még csak a fényképező volt meg a kit objektívvel bőven elvoltam egy LowePro Apex 120-as táskával, de ahogy bővült a géppark úgy lett egyre égetőbb egy olyan táska vásárlása, amibe minden belefér. Így esett a választásom egy LowePro Stealth Riporter D300 AW fantázianevű “retikülre”. Gyakorlatilag minden felszerelésem kényelmesen elfér benne és még kényelmes is.
Az elmúlt években az arcom csak akkor látott borotvát, ha volt valamilyen kiemelt esemény, amin “elvárás” volt a megfelelő megjelenés. Többnyire 1-2 hetente fogtam a szakállvágómat és letoltam a “borostát” 0-ás géppel. Volt időszak, amikor szakállam volt, de az a Páromnak annyira nem jött be. Mindez azért, mert a Wilkinson Quattro (előtte Gillette Mach 3) borotvámhoz drágának tartottam a pengéket. Igen, 4db kerül 2-4ezer forintba és 4-5 borotválkozás után lehetett őket kidobni, mert csak húzták a szőrt a pofázmányomon.
Pár héttel ezelőtt olvastam egy cikket, ami a hagyományos borotválkozásról szólt és eldöntöttem, hogy “visszatérek” a régimódi borotválkozáshoz. Hosszas művelődés után egy Mühle R106-os borotvát szemeltem ki magamnak, amit meg is rendeltem egy angol cégtől, akik még szállítási költséggel együtt is 2.000 Ft-tal olcsóbban tudták megoldani a szállítást, mintha itthon bementem volna egy boltba… A beszerzéssel kapcsolatban az volt az egyetlen feltétel, hogy rendszeresen használnom kell, nem pedig félévente. Érzésem szerint ezzel nem lesz gond! 😉
Természetesen a flakonos borotvahabokat, zseléket is elhagytam. Éppen ezért vettem még pamacsot és krémet is. Nem is gondoltam soha, hogy a megfelelő eszközök és előkészületek mennyit számítanak. Érzésre sokkal simább tud lenni az arcom és kevésbé pattogok ki, mint a sokpengés verzióktól. Illetve nem mellesleg jól is mutat a fürdőszobaszekrényben a pamacs és a borotva, nah meg a “többi” kiegészítő (krémek, szappanok).
Egyenlőre még tanulgatom a helyes technikát és kísérletezgetek a pengékkel is, hogy nekem melyik fajta lesz a megfelelő. Egyenlőre nagyon tetszik a dolog, mert a mai rohanó világban van hetente 1-2 alkalommal kb fél órám, amikor csak magammal foglalkozok.
