2013. márciusában a Canon bemutatta az EOS 700D fényképezőgépet és bejelentette, hogy befejezi az EOS 600D vázak gyártását/forgalmazását.
Ebben az a legfontosabb, hogy a 650D és a 700D már érintÅ‘képernyÅ‘vel volt szerelve, vagyis a 600D volt az utolsó „hagyományos” kijelzÅ‘vel szerelt DSLR az 1100D mellett. Nagyon rövid gondolkozás után úgy döntöttem, hogy kell nekem egy 600D, mert fényképezÅ‘gépbÅ‘l nem szeretnék érintÅ‘kijelzÅ‘set.  Az 1100D-t nagyon műanyagnak tartottam és nem éreztem túl nagy elÅ‘relépésnek a Panasonic FZ38-as gépemhez képest, amit érzésem szerint 3 év alatt „kinÅ‘ttem”.
Felkerestem barátomat, aki pár nappal késÅ‘bb szállÃtotta részemre a készüléket, amit a legendás március 15-ei, „üljünk át egy másik autóba!” hóvihar elÅ‘tti napon kaptam kézbe. Nagyon jó fogású és egyszerűen használható kis gépezet! InnentÅ‘l viszont elindultam a „lejtÅ‘n”, ami minden DSLR tulajdonos életét megkeserÃti… Kell egy tartalék akkumulátor, kell egy portrémarkolat (a Nikon D90-nél nagyon megszerettem), kell egy teleobjektÃv, kell egy vaku stb…
Portrémarkolat:
A gyári verzió 35.000 Ft lett volna, de egy kis utánaolvasás után kiderült, hogy az Ebay-en kapható 6-7.000 Ft-os markolatok is tökéletesen ellátják a feladatukat. Nem kérdés, hogy az olcsóbbik mellett tettem le a voksomat és nem bántam meg a választásom.
TeleobjektÃv:
Nagyon szerettem volna egy EF 70-200 f4 objektÃvet, de sokallottam az akkor még „csak” 140-150.000 Ft-os árát. Ismételten sokat olvasgattam  és nagyon dicsérték a 80-as évek végén forgalomba hozott EF 70-210 f4 Macro objektÃveket. Vaterán feltűnt egy nagyon megkÃmélt állapotú 25.000 Ft-ért csak az volt a baj vele, hogy Makón van. Természetesen ez nem tartott vissza és elmentünk érte motorral. Azóta is nagy elégedettséggel tölt el a használata, mert tényleg egy nagyon jó objektÃv.
Vaku:
Ez a tétel addig nem volt feltétlenül fontos, amÃg nem jött egy „felkérés” Párom részérÅ‘l, hogy egy kolléganÅ‘jének az esküvÅ‘jén készÃtsek fotókat. Leginkább vaku nélkül készÃtettem a képeket, de voltak szituációk, amikor ki kellett pattintani a beépÃtett vakut, de a direkt fénye miatt szÃvás volt a használata. Ãgy álmodtam egy nagyon és szintén az Ebay-rÅ‘l rendeltem egy Yongnuo EX565-II villantót 23.000 Ft-ért, ami az itthoni ár harmada-fele volt. Az FZ38-as gépem egyik hátránya pont a vakupapucs hiánya volt…
Táska:
Kezdetben, amikor még csak a fényképezÅ‘ volt meg a kit objektÃvvel bÅ‘ven elvoltam egy LowePro Apex 120-as táskával, de ahogy bÅ‘vült a géppark úgy lett egyre égetÅ‘bb egy olyan táska vásárlása, amibe minden belefér. Ãgy esett a választásom egy LowePro Stealth Riporter D300 AW fantázianevű „retikülre”. Gyakorlatilag minden felszerelésem kényelmesen elfér benne és még kényelmes is.
Az elmúlt években az arcom csak akkor látott borotvát, ha volt valamilyen kiemelt esemény, amin „elvárás” volt a megfelelÅ‘ megjelenés. Többnyire 1-2 hetente fogtam a szakállvágómat és letoltam a „borostát” 0-ás géppel. Volt idÅ‘szak, amikor szakállam volt, de az a Páromnak annyira nem jött be. Mindez azért, mert a Wilkinson Quattro (elÅ‘tte Gillette Mach 3) borotvámhoz drágának tartottam a pengéket. Igen, 4db kerül 2-4ezer forintba és 4-5 borotválkozás után lehetett Å‘ket kidobni, mert csak húzták a szÅ‘rt a pofázmányomon.
Pár héttel ezelÅ‘tt olvastam egy cikket, ami a hagyományos borotválkozásról szólt és eldöntöttem, hogy „visszatérek” a régimódi borotválkozáshoz. Hosszas művelÅ‘dés után egy Mühle R106-os borotvát szemeltem ki magamnak, amit meg is rendeltem egy angol cégtÅ‘l, akik még szállÃtási költséggel együtt is 2.000 Ft-tal olcsóbban tudták megoldani a szállÃtást, mintha itthon bementem volna egy boltba… A beszerzéssel kapcsolatban az volt az egyetlen feltétel, hogy rendszeresen használnom kell, nem pedig félévente. Érzésem szerint ezzel nem lesz gond! 😉
Természetesen a flakonos borotvahabokat, zseléket is elhagytam. Éppen ezért vettem még pamacsot és krémet is. Nem is gondoltam soha, hogy a megfelelÅ‘ eszközök és elÅ‘készületek mennyit számÃtanak. Érzésre sokkal simább tud lenni az arcom és kevésbé pattogok ki, mint a sokpengés verzióktól. Illetve nem mellesleg jól is mutat a fürdÅ‘szobaszekrényben a pamacs és a borotva, nah meg a „többi” kiegészÃtÅ‘ (krémek, szappanok).
EgyenlÅ‘re még tanulgatom a helyes technikát és kÃsérletezgetek a pengékkel is, hogy nekem melyik fajta lesz a megfelelÅ‘. EgyenlÅ‘re nagyon tetszik a dolog, mert a mai rohanó világban van hetente 1-2 alkalommal kb fél órám, amikor csak magammal foglalkozok.