web analytics

Monthly Archives: szeptember 2016

2013. márciusában a Canon bemutatta az EOS 700D fényképezőgépet és bejelentette, hogy befejezi az EOS 600D vázak gyártását/forgalmazását.

Ebben az a legfontosabb, hogy a 650D és a 700D már érintőképernyővel volt szerelve, vagyis a 600D volt az utolsó “hagyományos” kijelzővel szerelt DSLR az 1100D mellett. Nagyon rövid gondolkozás után úgy döntöttem, hogy kell nekem egy 600D, mert fényképezőgépből nem szeretnék érintőkijelzőset.  Az 1100D-t nagyon műanyagnak tartottam és nem éreztem túl nagy előrelépésnek a Panasonic FZ38-as gépemhez képest, amit érzésem szerint 3 év alatt “kinőttem”.

Felkerestem barátomat, aki pár nappal később szállította részemre a készüléket, amit a legendás március 15-ei, “üljünk át egy másik autóba!” hóvihar előtti napon kaptam kézbe. Nagyon jó fogású és egyszerűen használható kis gépezet! Innentől viszont elindultam a “lejtőn”, ami minden DSLR tulajdonos életét megkeseríti… Kell egy tartalék akkumulátor, kell egy portrémarkolat (a Nikon D90-nél nagyon megszerettem), kell egy teleobjektív, kell egy vaku stb…

Portrémarkolat:
A gyári verzió 35.000 Ft lett volna, de egy kis utánaolvasás után kiderült, hogy az Ebay-en kapható 6-7.000 Ft-os markolatok is tökéletesen ellátják a feladatukat. Nem kérdés, hogy az olcsóbbik mellett tettem le a voksomat és nem bántam meg a választásom.

Teleobjektív:
Nagyon szerettem volna egy EF 70-200 f4 objektívet, de sokallottam az akkor még “csak” 140-150.000 Ft-os árát. Ismételten sokat olvasgattam  és nagyon dicsérték a 80-as évek végén forgalomba hozott EF 70-210 f4 Macro objektíveket. Vaterán feltűnt egy nagyon megkímélt állapotú 25.000 Ft-ért csak az volt a baj vele, hogy Makón van. Természetesen ez nem tartott vissza és elmentünk érte motorral. Azóta is nagy elégedettséggel tölt el a használata, mert tényleg egy nagyon jó objektív.

Vaku:
Ez a tétel addig nem volt feltétlenül fontos, amíg nem jött egy “felkérés” Párom részéről, hogy egy kolléganőjének az esküvőjén készítsek fotókat. Leginkább vaku nélkül készítettem a képeket, de voltak szituációk, amikor ki kellett pattintani a beépített vakut, de a direkt fénye miatt szívás volt a használata. Így álmodtam egy nagyon és szintén az Ebay-ről rendeltem egy Yongnuo EX565-II villantót 23.000 Ft-ért, ami az itthoni ár harmada-fele volt. Az FZ38-as gépem egyik hátránya pont a vakupapucs hiánya volt…

Táska:
Kezdetben, amikor még csak a fényképező volt meg a kit objektívvel bőven elvoltam egy LowePro Apex 120-as táskával, de ahogy bővült a géppark úgy lett egyre égetőbb egy olyan táska vásárlása, amibe minden belefér. Így esett a választásom egy LowePro Stealth Riporter D300 AW fantázianevű “retikülre”. Gyakorlatilag minden felszerelésem kényelmesen elfér benne és még kényelmes is.

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

Az elmúlt években az arcom csak akkor látott borotvát, ha volt valamilyen kiemelt esemény, amin “elvárás” volt a megfelelő megjelenés. Többnyire 1-2 hetente fogtam a szakállvágómat és letoltam a “borostát” 0-ás géppel. Volt időszak, amikor szakállam volt, de az a Páromnak annyira nem jött be. Mindez azért, mert a Wilkinson Quattro (előtte Gillette Mach 3) borotvámhoz drágának tartottam a pengéket. Igen, 4db kerül 2-4ezer forintba és 4-5 borotválkozás után lehetett őket kidobni, mert csak húzták a szőrt a pofázmányomon.

Pár héttel ezelőtt olvastam egy cikket, ami a hagyományos borotválkozásról szólt és eldöntöttem, hogy “visszatérek” a régimódi borotválkozáshoz. Hosszas művelődés után egy Mühle R106-os borotvát szemeltem ki magamnak, amit meg is rendeltem egy angol cégtől, akik még szállítási költséggel együtt is 2.000 Ft-tal olcsóbban tudták megoldani a szállítást, mintha itthon bementem volna egy boltba… A beszerzéssel kapcsolatban az volt az egyetlen feltétel, hogy rendszeresen használnom kell, nem pedig félévente. Érzésem szerint ezzel nem lesz gond! 😉

Természetesen a flakonos borotvahabokat, zseléket is elhagytam. Éppen ezért vettem még pamacsot és krémet is. Nem is gondoltam soha, hogy a megfelelő eszközök és előkészületek mennyit számítanak. Érzésre sokkal simább tud lenni az arcom és kevésbé pattogok ki, mint a sokpengés verzióktól. Illetve nem mellesleg jól is mutat a fürdőszobaszekrényben a pamacs és a borotva, nah meg a “többi” kiegészítő (krémek, szappanok).

Egyenlőre még tanulgatom a helyes technikát és kísérletezgetek a pengékkel is, hogy nekem melyik fajta lesz a megfelelő. Egyenlőre nagyon tetszik a dolog, mert a mai rohanó világban van hetente 1-2 alkalommal kb fél órám, amikor csak magammal foglalkozok.

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)