Emlékeztek még milyen szavakkal fejeztem be „Újabb humidor a háznál” cÃmű bejegyzésem?
SegÃtek kicsit!
„Fog kelleni még egy humidor… :mrgreen:”
Október elején-közepén kezdődött az újabb nyűglődésem, hogy kell egy 70-100 szál szivar tárolására alkalmas humidor. Kezdetben mindenképpen Adorini márkájú humidorban gondolkoztam, de Párom és több barátom véleményét meghallgatva elvetettem eme ötletemet.
Ki is néztem két verziót. Az egyik ~50-70, a másik ~150 szál befogadására alkalmas gasztro (üvegtetÅ‘s) humidor volt. A kettÅ‘ között ~15.000 Ft volt az árkülönbség, ami egyre jobban a nagyobbik felé billentette a mérleg nyelvét. Egyébként is iszonyatosan szeretek gyönyörködni a szivarok nyújtotta látványban, ahogy egymáson/mellett sorakoznak és arra várnak, hogy valaki elszÃvja Å‘ket… 😆
Hosszas osztás-szorzás, utánnajárás, nyálcsorgatás után december közepén Párom és leendÅ‘ Anyósom révén hozzájuthattam a nagyobbik szivarok tárolására alkalamas dobozkához. Az üzlet egy kölcsönös segÃtség/üzlet révén jöhetett össze…
Mivel Páromék nem engedték, hogy anyagilag hozzájáruljak a beruházáshoz, ezért „kényszerbÅ‘l kellett” vettem magamnak egy 3 szál befogadására hivatott bÅ‘r szivartokot. Azért volt rá szükségem, mert a két szálas csÅ‘tokom sokszor kicsinek, kevésnek bizonyult. Robusto, toro méretű szivarok nem fértek be az átmérÅ‘jük miatt. Ezzel a bÅ‘rtokkal nem lesz ilyen problémám.
Január közepére majdnem megtöltöttem az újdonsült humidoromat. Nem volt szép látvány félig üresen. A párásÃtók eredetileg szivacsosak voltak, de szokásomhoz hÃven átalakÃtottam kristályosokra némi szúnyogháló segÃtségével. Mivel a gyárilag kialakÃtott helyen nem látta el maradéktalanul a feladatát (hajlamos volt penészesegni a zárt hely miatt), ezért száműztem Å‘ket onnan egy-egy mágnes segÃtségével. Azóta hibátlanul teszi a dolgát és folyamatosan bűvül a rendelkezésre álló szivarok száma…
Innen még mindig van tovább, mert telhetetlen vagyok… 😈
Hálával tartozom Zoltán (Gurhka) barátomnak, hogy „lebeszélt” az AdorinirÅ‘l és eme csodálatos példánnyal lehetek most gazdagabb! És persze nem utolsó sorba nagyon szépen köszönöm LeendÅ‘ Anyósomnak és Páromnak, hogy hozzájárultak a boldogságomhoz! (Isten tartsa meg jó szokásukat! :D)
Kovács az étteremben előzékenyen kinyitja egy csinos szőke előtt az ajtót. A felesége szemrehányóan mondja:
– Bezzeg nekem sosem nyitod ki az ajtót!
– Ne mondjad már! – mondja Kovács. – Nem emlékszel azokra az idÅ‘kre, amikor azzal fenyegettél, hogy elhagysz?
Kovács lelkendezve megy haza a munkából:
– Képzeld drágám – mondja a feleségének. – ElÅ‘léptettek! Lesz saját irodám, és saját titkárnÅ‘t is kereshetek!
– Na, szépen vagyunk – morogja a feleség. – Ajánlom, hogy valami öreg, kövér titkárnÅ‘t vegyél fel, aki mellett abszolút nem érzel késztetést egy kis munkahelyi etyepetyére!
– Úgy lesz drágám! – mondja Kovács. – HétfÅ‘tÅ‘l tiéd az állás!
Egy politikus megkérdezett egy papot:
– Mondja, hogyan segÃthetne a kormány az egyháznak?
– Szüntessék be a fémpénzek kibocsátását.
A Váci utcában bemegy egy elegáns ruhaüzletbe egy idÅ‘sebb férfi egy csinos, fiatal nÅ‘vel. Azt mondja az eladónak: – Mutassa meg a hölgynek a legszebb nercbundát, amijük van! Az eladó levesz a fogasról egy gyönyörű, hosszú bundát, felpróbáltatja a lánnyal, és diszkréten közli az árat a férfival:
– Uram, ez a bunda egymillió-kétszázezer forintba kerül.
– Nem probléma. – feleli a férfi. – Máris kitöltök egy csekket.
– Rendben. – mondja az eladó. – Ma péntek van. Kérem, hogy hétfÅ‘n jöjjön be a kabátért, addigra leemeljük az összeget a számlájáról.
A pár megköszöni és távoznak. Hétfőn visszatér a férfi az üzletbe, az eladó dühösen fogadja:
– Hogy mer ide visszajönni, kérem? Micsoda szélhámos maga! Egy fillér nem volt a számláján!
Mire a férfi:
– Tudom. Csak azért jöttem, hogy megköszönjem magának életem legcsodálatosabb hétvégéjét.
Egy társaságban a párok a jó házasság titkáról beszélgetnek. Azt mondja az egyik férfi:
– Nekünk sosem volt semmilyen problémánk a feleségemmel. Å kommunikáció szakon végzett, én meg a szÃnművészetin. Å mindig is jól tudott kommunikálni, én meg eljátszottam, hogy odafigyelek.
A kengurut két méter magas kerÃtés veszi körül az állatkertben, mégis kiszökik egyik éjjel. Másnap hozzáépÃtenek a kerÃtéshez még egy métert, de következÅ‘ reggelre ismét szabadon ugrál az erszényes az állatkertben. Harmadnap már 4 méteresre épÃtik a kerÃtést, de a kenguru újra kint van. Megkérdezi tÅ‘le a teve:
– Cimbora, mit gondolsz, meddig fogják még magasÃtani a kerÃtésedet?
A kenguru Ãgy válaszol:
– Szerintem egészen addig, mÃg észre nem veszik, hogy be kellene zárni a kiskaput.
forrás: http://www.vicclap.hu/