web analytics

Monthly Archives: március 2011

… és nagyon remélem, hogy marad is!!

Reggel már napkeltére kelek, világos van mikor dolgozni megyek. Munka után még világos van, természetesen olyan szögben süt a szemembe a nap, hogy a napellenzÅ‘ és a napszemüveg szinte semit sem ér. De ezek lesznek a legkisebb gondjaim. Reggelente  nem kell jeget kaparni az üvegekrÅ‘l. Nem kell helyben járatni a motort, hogy kicsit melegedjen és legyen valami fűtés is míg beérek dolgozni. Kevésbé kell félni lefagyott útszakaszoktól, legalábbis nappal. A vastag télikabátot el lehet rakni a szekrénybe, annyival több hely lesz a fogason stb…

Beindulnak az útfelújítások, terelések lesznek. Egyre több úthiba helyét kell fejben tartani. Egyre több „felelÅ‘tlen” motoros lesz az utakon (mondom ezt aktív motorosként). A biciklis kamikázékról nem is beszélve. A nyár közeledtével a benzin minimum 10-15%-kal fog drágulni stb…

Én úgy érzem felkészültem a „nyári szezonra”, mert felkerültek a nyári abroncsok. A téli felszereléseimet (gyalogsági ásó, hólánc, 2 kg só) kiraktam a kocsiból. Még egy olajcsere vár rám!

Erre az évre van pár dolog, amit a nyár folyamán meg kell(ene) ejtenem:

  • Új téli gumiabroncsok beszerzése
  • A téli lemezfelniket le kell festeni
  • Az ajtókat szegélyezÅ‘ gumikat le kell kezelni valamivel, hogy télen ne fagyjanak be az ajtók
  • Kell szereznem, csinálnom egy normális kivehetÅ‘ szÅ‘nyeget a pedálok alá, ami nem csúszik el és gyűrÅ‘dik a pedálok alá
  • Le kell waxolnom a karosszériát, hogy a lehetÅ‘ legfényesebb legyen a fényezés

Tennivaló van, már csak idÅ‘d kell szakítani a megvalósításukra. Szerencsére nem sok a tennivaló így úgy érzem meg fogok tudni bírkózni a feladatokkal! 🙂

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)
VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 0 (from 0 votes)

Elég érdekes ez a nicaraguai szivar, mert a külseje nem túl bizalomgerjesztÅ‘. Elég durva erezetű a borírólevél és a feje sincs túl szépen eldolgozva. Az illata kellemes, nem az a megszokott, laikusok által jellemzett „istállószag”. Két hete vettem és azóta volt humidorban, ami sokat javított a tapintásán. A vásárláskori állapothoz képest valamivel puhább, „szivacsosabb” lett az állaga. A sodrása szerintem jó, mert egyenletesen „kemény”, nem éreztem csomósabb vagy puhább részeket benne.
Hamar meggyulladt, az első szippantások kellemesen gyengék voltak édeskés ízvilággal. Ahogy egy kicsit leégett az elejéből kezdett kibontakozni az íze. Mivel édesszájú vagyok ezért leginkább mogyorós étcsokoládéhoz tudnám hasonlítani az ízért. Végig nagyon jól szelelt, néha hajlamos volt egy kicsit félreégni, de egy idő után korrigálta magát. Bár ezt a félreégést szerintem orvosolni lehet, ha kicsit több ideig van humidorban tárolva.
Az utolsó harmad elejére szerintem kiadta magát a dohányrúd, mert kezdett kellemetlen kaparós íze lenni.
Összességében egy nagyon kellemes pöfékelést biztosított egy rövidke sétával párosítva. Kb 35-40 percig tartott ki kellemes ízvilága. Kellemesen gyenge, nem az a fejbevágós fajta. Az árát mindenképpen felülmúlta számomra kellemes ízével. Ez is állandó tagja lesz a humidoromnak…

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 9.0/10 (1 vote cast)
VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 0 (from 0 votes)

A történet gyakorlatilag 2001. augusztuában kezdődött, amikoris sikeres forgalmi vizsgát tettem és meglett a jogosítványom. Kezdetben csak szülői felügyelettel vezethettem a családi Opel Kadettet. Az idő múlásával néha elvihettem egyedül is. Ekkoriban még suliba jártam és mellette dolgoztam. Jól elvoltam a BKV járataival. 2003-ban a katonaság alatt jött el a pillanat, hogy kellene egy saját autó. Eredetileg az volt az elsődleges cél, hogy valami legyen a nevemre íratva, hogy gyűljenek a bónuszok a biztosítóknál. Akkoriban már nagyon olcsón lehetett kapni kétütemű Trabantokat. Mivel volt korábban már kettő is a család birtokában nem idegenkedtem tőlük.

A választában viszont sokat segített, hogy volt egy Péter nevű körlettársam, akinek volt egy kicsit piszkált Å koda 120L-je. Jópárszor elvitt minket valameddig mikor néha kiszabadulhattunk a laktanya kopár világából. Nagyon jól ment, a forma is tettszett, de leginkább az ajtók száma. Nem kellett senkinek sem átmászni az ülésen, ha hátra be akart ülni. Péter tanácsára GLS felszereltséget kezdtem el keresni. Azaz kerestem volna, ha nem bent kellett volna tölteni a drága idÅ‘met… Ősöket bíztam meg a feladattal. Naponta hoztak Express-t, hetente Képes Autót, de sehol semmi elfogadható, hát még GLS. Egy napon viszont az Ősök nem a szokásos úton mentek haza a laktanyától, hanem meglepÅ‘ módon kerültek egyet. Ez volt az Én szerencsém, mert a 16. kerületben láttak egy Å kodát, ami eladó, GLS és még jó állapotúnak is volt mondható. Gyorsan intéztem egy nap szabadságot és két borzalmasan hosszú nap után végre elmehettem megtekinteni leendÅ‘ autócskámat.

Amikor megnéztem a kocsit egybÅ‘l tudtam, hogy egymásnak vagyunk teremtve… 🙂 Elmentünk egy próbakörre, Péter instrukciói alapján megnéztem a kényes pontokat, próbáltam alkudni, de nem voltam elég határozott. Nm volt maradéktalanul hibamentes az állapota, de nem is volt olyan baja, amit ne lehetett volna megjavítani. A sebességmérÅ‘ nem mért (a meghajtó fogaskerék tört el benne), a bal hátsó féltengelyszimering egy kicsit engedte az olajat és egy kicsit kopott volt a fényezés, de nem volt rajta rohadás sehol! A lényeg: 2003. július 18-án megvettem életem elsÅ‘ autóját kemény 120.000 magyar királyi valutáért. Az akkori fizetésemhez és anyagi helyzetemhez képest nem volt olcsó, de így utólag belegondolva megérte az árát.

Folyt. köv…

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)
VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 0 (from 0 votes)