… és nagyon remélem, hogy marad is!!
Reggel már napkeltére kelek, világos van mikor dolgozni megyek. Munka után még világos van, természetesen olyan szögben süt a szemembe a nap, hogy a napellenzÅ‘ és a napszemüveg szinte semit sem ér. De ezek lesznek a legkisebb gondjaim. Reggelente nem kell jeget kaparni az üvegekrÅ‘l. Nem kell helyben járatni a motort, hogy kicsit melegedjen és legyen valami fűtés is mÃg beérek dolgozni. Kevésbé kell félni lefagyott útszakaszoktól, legalábbis nappal. A vastag télikabátot el lehet rakni a szekrénybe, annyival több hely lesz a fogason stb…
Beindulnak az útfelújÃtások, terelések lesznek. Egyre több úthiba helyét kell fejben tartani. Egyre több „felelÅ‘tlen” motoros lesz az utakon (mondom ezt aktÃv motorosként). A biciklis kamikázékról nem is beszélve. A nyár közeledtével a benzin minimum 10-15%-kal fog drágulni stb…
Én úgy érzem felkészültem a „nyári szezonra”, mert felkerültek a nyári abroncsok. A téli felszereléseimet (gyalogsági ásó, hólánc, 2 kg só) kiraktam a kocsiból. Még egy olajcsere vár rám!
Erre az évre van pár dolog, amit a nyár folyamán meg kell(ene) ejtenem:
- Új téli gumiabroncsok beszerzése
- A téli lemezfelniket le kell festeni
- Az ajtókat szegélyező gumikat le kell kezelni valamivel, hogy télen ne fagyjanak be az ajtók
- Kell szereznem, csinálnom egy normális kivehető szőnyeget a pedálok alá, ami nem csúszik el és gyűrődik a pedálok alá
- Le kell waxolnom a karosszériát, hogy a lehető legfényesebb legyen a fényezés
Tennivaló van, már csak idÅ‘d kell szakÃtani a megvalósÃtásukra. Szerencsére nem sok a tennivaló Ãgy úgy érzem meg fogok tudni bÃrkózni a feladatokkal! 🙂
Elég érdekes ez a nicaraguai szivar, mert a külseje nem túl bizalomgerjesztÅ‘. Elég durva erezetű a borÃrólevél és a feje sincs túl szépen eldolgozva. Az illata kellemes, nem az a megszokott, laikusok által jellemzett „istállószag”. Két hete vettem és azóta volt humidorban, ami sokat javÃtott a tapintásán. A vásárláskori állapothoz képest valamivel puhább, „szivacsosabb” lett az állaga. A sodrása szerintem jó, mert egyenletesen „kemény”, nem éreztem csomósabb vagy puhább részeket benne.
Hamar meggyulladt, az elsÅ‘ szippantások kellemesen gyengék voltak édeskés Ãzvilággal. Ahogy egy kicsit leégett az elejébÅ‘l kezdett kibontakozni az Ãze. Mivel édesszájú vagyok ezért leginkább mogyorós étcsokoládéhoz tudnám hasonlÃtani az Ãzért. Végig nagyon jól szelelt, néha hajlamos volt egy kicsit félreégni, de egy idÅ‘ után korrigálta magát. Bár ezt a félreégést szerintem orvosolni lehet, ha kicsit több ideig van humidorban tárolva.
Az utolsó harmad elejére szerintem kiadta magát a dohányrúd, mert kezdett kellemetlen kaparós Ãze lenni.
Összességében egy nagyon kellemes pöfékelést biztosÃtott egy rövidke sétával párosÃtva. Kb 35-40 percig tartott ki kellemes Ãzvilága. Kellemesen gyenge, nem az a fejbevágós fajta. Az árát mindenképpen felülmúlta számomra kellemes Ãzével. Ez is állandó tagja lesz a humidoromnak…
A történet gyakorlatilag 2001. augusztuában kezdÅ‘dött, amikoris sikeres forgalmi vizsgát tettem és meglett a jogosÃtványom. Kezdetben csak szülÅ‘i felügyelettel vezethettem a családi Opel Kadettet. Az idÅ‘ múlásával néha elvihettem egyedül is. Ekkoriban még suliba jártam és mellette dolgoztam. Jól elvoltam a BKV járataival. 2003-ban a katonaság alatt jött el a pillanat, hogy kellene egy saját autó. Eredetileg az volt az elsÅ‘dleges cél, hogy valami legyen a nevemre Ãratva, hogy gyűljenek a bónuszok a biztosÃtóknál. Akkoriban már nagyon olcsón lehetett kapni kétütemű Trabantokat. Mivel volt korábban már kettÅ‘ is a család birtokában nem idegenkedtem tÅ‘lük.
A választában viszont sokat segÃtett, hogy volt egy Péter nevű körlettársam, akinek volt egy kicsit piszkált Å koda 120L-je. Jópárszor elvitt minket valameddig mikor néha kiszabadulhattunk a laktanya kopár világából. Nagyon jól ment, a forma is tettszett, de leginkább az ajtók száma. Nem kellett senkinek sem átmászni az ülésen, ha hátra be akart ülni. Péter tanácsára GLS felszereltséget kezdtem el keresni. Azaz kerestem volna, ha nem bent kellett volna tölteni a drága idÅ‘met… Åsöket bÃztam meg a feladattal. Naponta hoztak Express-t, hetente Képes Autót, de sehol semmi elfogadható, hát még GLS. Egy napon viszont az Åsök nem a szokásos úton mentek haza a laktanyától, hanem meglepÅ‘ módon kerültek egyet. Ez volt az Én szerencsém, mert a 16. kerületben láttak egy Å kodát, ami eladó, GLS és még jó állapotúnak is volt mondható. Gyorsan intéztem egy nap szabadságot és két borzalmasan hosszú nap után végre elmehettem megtekinteni leendÅ‘ autócskámat.
Amikor megnéztem a kocsit egybÅ‘l tudtam, hogy egymásnak vagyunk teremtve… 🙂 Elmentünk egy próbakörre, Péter instrukciói alapján megnéztem a kényes pontokat, próbáltam alkudni, de nem voltam elég határozott. Nm volt maradéktalanul hibamentes az állapota, de nem is volt olyan baja, amit ne lehetett volna megjavÃtani. A sebességmérÅ‘ nem mért (a meghajtó fogaskerék tört el benne), a bal hátsó féltengelyszimering egy kicsit engedte az olajat és egy kicsit kopott volt a fényezés, de nem volt rajta rohadás sehol! A lényeg: 2003. július 18-án megvettem életem elsÅ‘ autóját kemény 120.000 magyar királyi valutáért. Az akkori fizetésemhez és anyagi helyzetemhez képest nem volt olcsó, de Ãgy utólag belegondolva megérte az árát.
Folyt. köv…