Motorszerelés után beraktam a teherautóba a téli kerekeimet, hogy és munkahely belső parkolójában lecseréljem a nyári gumijaimat. Furcsa megjelenést eredményezett a könnyűfém felnik után a gyári lemezfelnik látványa. Igaz pár nap múlva hozzászokik a szemem. Befejezvén a műveletet visszavittem nagybratyómhoz a “feleslegessé” vált nyári garnitúrámat.
A most leszerelt ~40-50%-os gumijaimat jövő tavasszal le kell cserélnem. Ezzel a mintamélységgel elmenne még egy szezont, de esős időben már többször éreztem, hogy kicsit már csúsznak. Meg egyébként is 175/60R13-ast akarok a mostani 165/65R13 helyett.
Anyagi okokból kicsit leragadtam a szerelési, felújítási munkálatokkal.
A hét folyamán megrendeltem a KeloMotornál az első irányjelzőket és egyúttal vettem Ferodo márkájú hátsó fékbetétet. Szerdán kimentem, hogy levegyem a hátsó kereket és kicseréljem a fékbetétet. Leszedtem a kipufogót, hogy könnyebben hozzáférjek a kerékhez, de nem sikerült meglazítanom a kerékcsavart. Így mára egyeztettem egy gumissal, hogy lazítsa meg azt a bizonyos csavart. Légkulccsal második nekifutásra már meg is lazult. Kérdezem tőle, hogy mivel tartozom erre visszakérdez: “Ugyan, ennyiért??” Akartam adni neki némi pénzmagot, de nem fogadta el…
Vannak még normális kereskedők, akik nem csak lehúzzák az embert!!!
Visszaérve levettem a kereket és mindent fekete fékpor borított. Benzin és ecset segítségével eltávolítottam, amit tudtam. Egyenlőre úgy hagytam, hogy elpárologhasson a benzin. Legközelebb a hátsó kereket mégegyszer átsikálom és rakok rá felnicsíkot, bár még nem tudom milyen szín lenne az igazi. Szerencsére hideg van és “ráérek” a szereléssel…
A gengszter az iskola előtt várja a fiát, aki éppen vizsgázik. Nemsokára jön ki a kapun a gyerek.
– Na, hogy sikerült? – -kérdezi az apa.
– Büszke lehetsz rám, apu! – feleli a gyerek. – Egy órán át faggattak, de semmit se tudtak kiszedni belőlem!
Két barát beszélget:
– Komám, ahányszor felnézek a csillagos égre, mindig a feleségem arcát látom magam előtt…
– Miért? Mert olyan szép?
– Fenét! Olyan szeplős!
Egy részeg az éjszaka közepén állít haza. Bemegy a hálószobába és megszólal a sötétben:
– Na, asszony, kezdheted a szitkozódást, különben nem találom meg az ágyat!
– Biztos úr, szeretnék feljelentést tenni az anyósom ellen. – mondja egy férfi a rendőrségen – Szabályosan a zebrán mentem át az úttesten, amikor az a nő hirtelen hátulról föllökött a kocsijával, és megállás nélkül elrobogott. Kész csoda, hogy megúsztam!
– Várjunk csak, – szól közbe az ügyeletes tiszt – azt mondja, a kocsi hátulról jött. Honnan tudja, hogy az anyósa volt a tettes?
– Biztos úr! Harminc éve hallgatom azt a diadalmas röhögést!
Vadásznak az orvosok a tónál. Amikor a vadkacsák felröppennek, a belgyógyász felemeli a puskáját, de nyomban vissza is ereszti:
– Nem biztos, hogy kacsa…
Tovább várnak, ismét felröppennek a vadkacsák. A pszichiáter céloz, de ő is leereszti a fegyvert:
– Én tudom, hogy kacsa, de vajon ő is tudja-e magáról?
Megint csak várnak tovább. Amikor felröppennek a vadkacsák, a sebész irtózatos tüzelésbe kezd, lelövi az összeset. Odaszól a kórboncnoknak:
– Menj, és nézd meg, van-e köztük kacsa.
Házasság vagy agglegényélet? Előbb-utóbb mindannyiunknak el kell döntenünk ezt a kérdést.
Nem is túl nehéz a választás, kb. mint amikor az orvos megkérdezi: “Hashajtót vagy beöntést szeretne?”
forrás: http://www.vicclap.hu/
Az utolsó NFS, amivel tényleg sokat játszottam a Most Wanted volt. Abban még voltak rendőrök, forgalom és nem legutolsó sorban szabad bolyongás. Az Undergrond “Fast and Furius” féle csicsás világ nagyon nem jött be. A ProStreet féle pályaversenyzés nem lett volna rossz, ha nem lett volna a Wheelie-zős gyorsulásos baromság. Egy bizonyos szint felett még kormánnyal sem lehetett normálisan irányítani a kocsit. Az Undercover enyhén szólva hatalmas katasztrófahalmaz, ennél többet nem is szánok rá.
Nah ezek után folyamatosan jöttek a beharangozók, hogy milyen valósághű szimuláció van készülőben az EA háza táján. A hírek és videók alapján azt hittem újra lesz az NFS sorozatnak egy JÓ epizódja…
Az első benyomások eléggé vegyesek voltak. Grafikailag és hang ügyileg jónak tartom, de a menükezelés eléggé gáz. Patch kellett hozzá, hogy egérrel lehessen navigálni. Felbontástól és élsimítástól függ, hogy ablakos vagy teljes képernyős módban hajlandó futni. 1920×1200-on élsimítás nélkül az ablak elhelyezésével kellett szórakoznom, hogy “teljes képernyős” legyen a játék, ez szerintem szánalmas 2009 év végén!!!
Az irányítás szokást igényelt, de meg lehetett vele barátkozni. Az MI mindig gyorsabb nálunk és szinte kilökni is képtelenség. Nekimész féktávon a jobb hátuljának és atomstabilan megy tovább, Te pedig megpördülsz. Szimulátornak hirdették, de sokkal inkább Arcade. Igaz, aki szimulátorozni akar, annak 3 féle progi áll a rendelkezésére:
- rFactor
- Richard Burns Rally
- Race o7 (GTR Evolution)
Én leginkább a GTR Evolution-nal játszom, mert az tényleg szimulátor, ahol a fizika törvényei érvényesülnek…
u.i.: Lehet, hogy a hiba az Én készülékemben van, amiért nem tudott magával ragadni a SHIFT, de szerintem akkor is egy kalap…
2007 év vége felé vettem egy HP PhotoSmart M537-es digitális fényképezőt. Akkor úgy tartottam, hogy nekem az is bőven elég lesz arra amire használni szeretném. A gép minden tekintetben nagyon egyszerű, végtére is belépő szintűként tarják nyilván. Szabadban, napos időben használható képeket lehet vele csinálni, de szürkületben, sötétben nagyon zajosak lesznek. Az Aeroxos képek is ezzel a HP-val készültek és ekkor érkeztem el arra a szintre, hogy kell egy komolyabb fényképező, ami több lehetőséggel kecsegtet. Gondolkoztam tükörreflexes gépeken is, de “Hufi” kollégám lebeszélt róluk, mert nincs semmi fotós tapasztalatom és először inkább egy “egyszerűbb” gépen tanuljak meg jól, szépen fotózni. Hallgattam “mesterem” szavára és megvettem a kicsikét, egy Panasonic DMC-FZ38-at.
Idáig több, mint 600 képet lőttem el vele, míg a korábbi kis HP-val összesen “csak” 461-et. Ha azt vesszük, hogy nem használom az automata üzemmódját, hanem magam próbálok beállítani mindent a fényviszonyoknak és a témának megfelelően, akkor már nem is olyan sok ez a ~600 kép… Viszont a sok próbálkozás és használhatatlan kép ellenére sem bántam meg a beszerzését, mert legalább leköti az időm egy részét és tanulhatok valami újat!!!
Egy jól sikerült kompozíció:
(Elismerem, hogy nem tökéletes a kép, de a tapasztalatomhoz képest egész jól sikerült)
