Még nyár folyamán felmerült az ötlet, hogy ki kellene menni Bécsbe egy kis bevásárlós-nézelÅ‘dÅ‘s kirándulásra. Nagyon megfogott a dolog, mert még sosem voltam és állÃtólag a szivarok is olcsóbbak, mint itthon… 😀
Egyetlen dolog miatt aggódom egy kicsit, az pedig az autóm hangja… 🙁 Sajnos Ãgy 70.000 km-rel a kipufogóban érzem, hogy egyre hangosabb és már nincs is olyan szép mély, öblös hangja. Motoros fórumokról, barátoktól tudom, hogy az Osztrák rendÅ‘rök nagyon harapnak a hangos kipufogóra és nagyon vastagon fog a tolluk a büntetés kiszabásakor. Elmondhatom, hogy az évek során egy kicsit már komolyodtam és belátom, hogy nem Én vagyok a világ közepe! Fiatalabb koromban volt bennem egy kis feltűnési viszketegség, de amióta Katámmal együtt vagyunk, azóta érzem, hogy kezdek lenyugodni. Nagyon jó hatással van rám, szeretjük egymást! 😉 De most kanyarodjunk vissza az eredeti gondolatmenethez.
Szóval ahogy egyre jobban közeledem a harmadik X-hez, egyre jobban érzem, hogy hangos a kocsim. Egy ködös november végi pénteki napon, munkám végeztével elmentem a Janó kipufogóhoz, hogy megkérdezzem a lehetÅ‘ségeket. Megkért a srác, hogy indÃtsam el a kocsit és adjak egy gázfröccsöt. KÃvülrÅ‘l a dob jó állapotúnak mondható, de a hangja nagyon nem az igazi. EgybÅ‘l mondták, hogy ki van égve belÅ‘le a gyapot, azért van ilyen repedtfazék hangja.
Két választásom volt/van:
- Újratömjük a kipufogót (15.000)
- Felrakunk egy új hátsó dobot (18.000).
Az utóbbit választottam és ha már válogathatok, akkor egy kicsivel csendesebb sportdobot kértem. Szerencsére a krómozott kipufogóvégemet meg tudták menteni és átrakták az új dobra. Az évek során azért már megtapasztaltam, hogy a „hangos” kipufogónak sok elÅ‘nye van a városi közlekedésben, ami egyben a hátránya is… 😳 A gyalogosok kevésbé akarnak lelépni elém, nem kell dudát használnom és figyelnek a „Suzukis hülyegyerekre”! 😀
Reggel 10-re vittem a kocsit Janóékhoz. Mikor megérkeztem egybÅ‘l be is álhattam a szerelőállásra és nekiáltak a műveletnek. A dobot kisebb csak szenvedés árán tudták leszedni a helyérÅ‘l, de megoldották. Sajnos az évek során egy kicsit összeégtek az elemek. A földön heverÅ‘ dobon lehett látni, hogy nagyon rozsdás az egész. Épphogy hozzáértek egy csavarhúzóval és beszakadt az oldala. Szóval már tényleg kuka volt. 🙁 Alig egy óra alatt sikerült kicserélniük a dobot és jöhetett a tesztelés. Már indÃtásnál hallható volt a különbség. Gázfröccsre sem ordÃt, mint korábban.
Hazafelé sikeresen konstatáltam, hogy bizony tényleg csendesebb az egész. Ha nyomom neki, akkor van hangja, de már ki lehet hallani a motorhangot a kipufogó mellett. Magasabb fordulaton, motorféknél sokkal szebb, tisztább hangja lett. Normál utcai közlekedésben 2500-3000-es percenkénti fordulatig alig lehet hallani a hangját. Legalább senki sem hiszi azt, hogy verszenyezni akarok. Autópályán is sokkal utazhatóbb, nem kell üvöltetni a rádiót.
Október 6-án, munkám végeztével felültem motoromra és elmentem vele Nagybátyjámhoz, hogy téli álomra hajthassa dugatyúját, kipihenhesse a szezon okozta fárdalmakat…
Ebben a szezonban ~2.300 km-t tettem meg a nyergében, volt szerelÅ‘nél kétszer is, melybÅ‘l igazán csak egy érte meg a pénzét. Kapott egy új hátsó lengéscsillapÃtót. Az új gumik jól vizsgázak száraz és esÅ‘s körülmények között egyaránt. Mondhatom, hogy rendkÃvüli esemény nélkül telt el a szezon.
Egy alkalom volt még tavasszal, mikor egy kedves autóst legszÃvesebben kiszedtem volna a kocsiból, de szerencsére Párommal voltam, aki ilyen szempontból jó, nyugtató hatással van Rám.
Pilisvörösvárról jöttünk be székes fÅ‘városunkba és a madaras áruháznál levÅ‘ körforgalom után követlenül gy szerencsétlen, fiatal sutyerák megelÅ‘zött. Nem zavarta a szembe jövÅ‘ autós, a záróvonal és az, hogy utassal vagyok. Ja és persze nem sokkal késÅ‘bb a beláthatatlan balos után volt a sor vége a kocsisornak. Szóval megérte a hülyegyereknek. Mellé érve jó hangosan véleményt nyÃlvánÃtottam, természetesen nyomdafestéket nem tűrÅ‘ hangon és otthagytam a kis hülyegyereket. Az fájt a legjobban, hogy Párom forgalomban ekkor ült fel mögém elÅ‘ször. Akkor egy kicsit megijedt, de szerencsére nem szegte kedvét eme „kis” incidens… Még szerencse, hogy elÅ‘tte sokat mentünk együtt kocsival és tudta, hogy nem vagyok egy „állat” vezetés közben. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy néha nem szoktam gyorsan menni… Azt vallom, hogy lehet ésszel is gyorsan menni!
A lényeg, hogy sok kellemes percet szerzett Nekem és Páromnak egyaránt.
A keresőszavakból látom, hogy sok embert érdekelnek Yamaha Aerox szerléssel, alkatrésszel kapcsolatos dolgok. Sajnos magyar nyelven nagyon kevés információt lehet megtalálni. Én is sokáig kerestem egy használható könyvet motorom szerelésével kapcsolatban. Az 50ccm-es változathoz sokfelé találtam ilyen könyvet. Aztán valamikor 2009 tavaszán megtaláltam valahol, azóta is nagy becsben tartom! Most fogadjátok Tőlem szeretettel, remélem hasznotokra válik!
Yamaha Aerox YQ100 szerelési kézikönyv (angol)
Megvásárlás után egybÅ‘l beleraktam a már meglévÅ‘ „kiszáradt” szivarjaimat, kb 7db-ot. Lehet ennek is volt köszönhetÅ‘, hogy majdnem 2 hét kellett mÃg beált a megfelelÅ‘ páratartalom a belsejében. Nem mellékesen sokat is nyitogattam, hogy érezzem a szivarok ellenállhatalan illatát. Az elsÅ‘ két hétben 3 szivarom is megrepedt, amiket késÅ‘bb kisebb trükközés árán, de sikerült élvezettel elszÃvnom. ValószÃnűleg a hirtelen „klÃmváltozás” lett a végzetük.
Kezdetben nagyon idegesÃtett, hogy nem áll be a megfelelÅ‘ páratartalom. Május vége felé az egyik párásÃtómon érdekes foltok jelentek meg. Fórumon többen is mondták, hogy a párásÃtó belsejében levÅ‘ „szivacs” penészedett be és cseréljem ki. ValószÃnüleg túlöntöztem Å‘ket.  Szerencsére virágboltokban olcsón lehet kapni ilyen Oázis nevű „szivacsot”. 500 Ft volt egy B30 téglának megfelelÅ‘ darab. Szétszedtem a párásÃtókat és mindkettÅ‘nek kicseréltem a belsejét. Azóta minden feltöltésnél a felesleges desztvizet kirázom, letörlöm róluk. PárásÃtóim köszönik a törÅ‘dést és teszik a dolgukat.
Kezdetben kissé túlmisztifikáltam az egész humidoros, szivartárolásos dolgot, de már rájöttem, hogy felesleges volt. Hetente 2-3 alkalommal ránézek a páratartalom mérÅ‘re, szivarok állapotára. Ha 70% alá esik a levegÅ‘ nedvességtartalma, akkor feltöltöm a párásÃtókat. Néha kiveszek 1-1 szál szivart, hogy enyhe nyomorgatással meggyÅ‘zÅ‘djek állapotukról. A páratartalom ellenÅ‘rzésnél nagyon jól jön, hogy üvegtetÅ‘s a humidor és van egy külsÅ‘ analóg hygrometer. Cserébe nem kell állandóan nyitogatni és bármikor lehet gyönyörködni a füstrudak szépségében. Szóval mostanában kb ennyibÅ‘l áll a „karbantartás”.
Egyik kedves barátoméktól kaptam egy Flor de Gurabo Churchill szivart, ami beton kemény volt mikor hozzám került, de mostanra szépen elkezdte összeszedni magát. Gyengéd megnyomorgatásnál már érezni, hogy nem fadarabot, hanem egy szivart tartok a kezemben. Egy olcsó, gépi Guantanamera szivar Ãzének, aromájának, égésenek is sokat segÃt a megfelelÅ‘ tárolás, hát még egy minÅ‘ségi, kézi sodrásúnak!
Ismét ki kell jelentenem, hogy jó befektetés volt… 😎
Van egy mondás a motorozással kapcsolatban:
„Kétféle motoros létezik:
Aki esett már motorral és, aki fog…”
Ez egy nagyon is igaz mondás és 2008 auguszsztus eleje óta az elÅ‘bbibe tartozom. Napra pontosan sajnos már nem emlékszem a dátumra. Arra viszont igen, hogy egy nagyon szép napos, meleg nap volt egészen 18 óráig…
Meló után kiugrotam Budaösre, mert egy ismerÅ‘sömmel volt találkozóm. Motorral 40 perc alatt kiértem, kocsival lett volna 2-2,5 óra. Viszont most nem errÅ‘l akarok Ãrni. Találkozónk végeztével felvettem a sisakom, felültem a motoromra és elindultam hazafelé. Szép lassan, 10-15 km/h-val közeledtem a 20 méterre levÅ‘ szűk, derékszögű keresztezÅ‘déshez, ahol jobbra kanyarodtam (volna). Nem fékeztem, csak elzártam a gázt. Nem döntöttem, mert lassan mentem. A kanyar közepén egyszer csak kimenet alólam a hátsó kerék és talajt fogtam. A motor nem ált le, a bukóm nem érte a földet. Gyakorlatilag a motoron csak pár karc keletkezett miközben az elsÅ‘ kerék tengelye körül szembefordult velem az úton. Nem csúsztam a földön, csak „lehuppantam”. Szerencsére sem szembÅ‘l, sem hátulról nem jött senki. Gyorsan felállÃtottam a motort, beállÃtottam a jobb oldali tükröt és mentem tovább.
Pár perccel késÅ‘bb az autópályán éreztem, hogy könyököm és a lábam szára egy kicsit fáj, húzódik. Menet közben lenézve láttam, hogy kissé lehorzsolódott lábamon a bÅ‘r. Nem áltam meg, mentem tovább hazafelé. Már a Blaha Lujza tér magasságában jártam mikor elkezdett szemerkélni az esÅ‘. Nem ilyedtem meg, mentem tovább. Aztán a Dózsa György útnál elkezdett szakadni, a Hungáriáig (kb. 1km) szó szerint bÅ‘rig áztam (akkor még nem volt esÅ‘ruhám). Nem is lett volna semmi bajom, mert kb 2 percnyire voltam a munkahelyemtÅ‘l, ahol a motort szoktam tárolni. Viszont a Hungária-Ajtóssy sarkon miközben vártam, hogy a lámpa zöldre váltson borsó szem nagyságú jégesÅ‘ kezdett esni. Nem akartam, hogy nagyon elverjen ezért fogtam magam és lementem motorral az aluljáróba. Nem én voltam az egyetlen, aki Ãgy döntött. 10-15 percet lehettem lent, közben megnéztem közelebbrÅ‘l a könyököm és a lában. Tudomásul vettem a dolgot és áltam a járókelÅ‘k „furcsa” tekintetét. Igazából nem hibáztatom Å‘ket, mert érdekes látvány lehettem teljesen elázva, friss horzsolásokkal…
Miután a jégesÅ‘ elvonult és „rendes” csapadék váltotta fel, mindenki meglepetésére felültem a motorra és bementem a céghez. Leparkoltam motorizált kétkerekűmet, beültem a kocsimba és hazamentem. Gyorsan lezuhanyoztam, átöltöztem. Magamhoz vettem egy törölközÅ‘t, amit az ülésre terÃtettem és elmentem akkori barátnÅ‘m elé. Nem részletezném, hogy miket mondott Rólam, legyen elég annyi, hogy szerinte nem vagyok normális… Egyébként lehet igaza van, de az Én életem!
Abban a szezonban még egyszer ültem motorra, amikor is elvittem Nagybátyjámhoz téli álomra szenderülni. Következő szezonban kissé féltem felülni rá, nem is mentem sokat vele. Idén már bátrabb voltam és használtam. Most, e szezon végére kezdem úgyérezni, hogy kihevertem az akkori sokkot!
Volt tanulsága az esetnek? A válasz: határozott IGEN!
Tanultam belÅ‘le! Ha bármilyen hosszú ruházat lett volna rajtam, nem pedig rövidnadrág-póló, akkor megúszhattam volna két szakadt ruhadarabbal, sérülések nélkül. Tudom, utólag könnyű okosnak lenni… 🙁
Az összes motors felszerelésem egy „gazdaságos” kesztyű, „protektoros” vesemelegÃtő és egy HJC ZF-9-es bukósisak volt. Melegben rövidnadrág-póló, nagyritkán farmer és széldzseki/esÅ‘kabát volt a „védÅ‘ruházat”. Az eséskor is rövidnaci-póló volt rajtam. Mostani fejjel nagy marhának tartom magam eme felelÅ‘tlenség miatt! KövetkezÅ‘ szezon elÅ‘tt vettem egy protektoros kabátot és kesztyűt. Ezek nélkül szinte sehova sem megyek. Robogóról lévén szó protektoros nadrágot nem hordok, de tépÅ‘záras térdvédÅ‘t igen. Néha, nagyon nagy melegben még engedek a rövidnadrág csábÃtásának, de a kabát akkor is rajtam van. A két részes esÅ‘ruha állandó tartozéka motorom tárolórekeszének. Tervbe van még véve egy csizma és nadrág vásárlása, de azt már csak a következÅ‘ motoromhoz.
A lényeg, hogy túlvagyok az elsÅ‘ „kötelezÅ‘n”… 😉 Biztos, hogy lesz még több is, mert a túra-endúrózáshoz hozzátartoznak kisebb eldÅ‘lések, de a lényeg, hogy sosem legyenek nagyobb sérüléseim az elsÅ‘n szerzetteknél!
Szivaros pályafutásom elején szinte mindig igyekeztem tubos-os szivarokat beszerezni, mert azt tartottam, hogy abban tárolva kicsit tovább fogyaszthatóak, nem száradnak ki olyan hamar. Akkoriban 1-3 napig kellett valahogy megőrizni frissességüket. Életem első churchill méretű szivarját egy fogkefetartóban juttattam le Balatonra. Azóta eltelt egy kis idő, humidort is vásároltam. Több helyen kerestem nagyon olcsó tubosos robustot és churchillt, de a két szál együtt többe került volna, mint egy szivartok.
A másik problémám a szivarok meggyújtásánál adódott. 2-3 szál hosszabb gyufával szélcsendben meg lehet gyújtani egy szivart, de valahogy nem tartottam eszétikusnak, praktikusnak. Szeles időben meg egyszerűen esélytelen a művelet.
Åszintén megmondva nem tulajdonÃtottam túl nagy jelentÅ‘séget, hogy mielÅ‘bb orvosoljam eme két eszköz hiányát, mert úgy voltam vele, hogy „eddig  is megoldottam, eztán is menni fog”…
Egy-másfél hónap elteltével, féléves évordulónk alkalmából Párom meglepett egy churchill méretű, krómozott, 2 szál befogadására alkalmas csÅ‘tokkal valamint egy Sky Jim, 3 szúrólángos szivargyújtóval, aljában egy beépÃtett körvágóval.
A csÅ‘tok nagyon praktikus, mert elfér benne a churchill és a robusto méret egyaránt. A gömbölyded formának köszönhetÅ‘en nem érnek egymáshoz a szivarok, elkülönülnek egymástól. A fedele stabilan záródik, 3 nap után sem éreztem, hogy száradnának a szivarok. A gyújtó egyszerűen csodálatos. Nagyon hamar és szépen lehet életre kelteni elszÃvásra szánt dohányrudunkat. Gyufával sosem sikerült ennyire szépen meggyújtani egy szálat sem. A három lángnak köszönhetÅ‘en egyenletesen melegÃti a szivar egész keresztmetszetét. Nagyon elégedett vagyok a „szerzeményeimmel”… 🙂
Csodálatos Páromnak köszönhetÅ‘en 2010. júnuis 15-e óta biztonságosan tudom elszÃvásra szánt szivarjaimat szállÃtani, átmenetileg tárolni és a meggyújtásuk sem okoz már problémát…
Köszönöm Egyetlenem! 😎
Az elmúlt évben nagyon sokminden történt velem és az oldallal egyaránt…
Magánéletemből pár dolgot, eseményt, gondolatot megosztotam Veletek, de a nagyobbik részét megtartottam magamnak. Remélem emiatt senki sem fog megsértődni rám.
Eredetileg egy statikus oldalra gondoltam. 2009. augusztus 14-én telepÃtettem a blogmotort tesztelési jeleggel egy könyvtárba. Viszont egy évvel korábban ezen a napon költöztettem át ide, a végleges helyére.
Érdekesség képpen: életem Párját is 13-án ismertem meg… 😉
A kocsimnak 2011. január 22-én lejár a műszaki vizsgája. Az olajcsere is decemberben esedékes. Elkezdtem összeÃrni, hogy mikek is kell megcsináltatnom, átnézetnem.
- Féktárcsa, fékbetét csere (tárcsáknak van egy kis válla) ~15.000 – 20.000 Ft
- Fékfolyadék, fagyálló csere (két évesek lesznek) ~5.000 – 7.000 Ft
- Fékhatás és lengéscsillapÃtó mérés (Norautónál ingyen megnézik)
- Motorolaj (10W-40 Castrol Magnatec), olajszűrÅ‘, levegÅ‘szűrÅ‘, gyújtógyertya csere ~20.000 – 25.000 Ft
A kopó alkatrészeket szép apránként elkezdem megveszegetni, mert Ãgy egy fokkal elviselhetÅ‘bb lesz a költségvonzat (legalábbis havi lebontásban). Az elÅ‘zetes kalkulációim alapján vizsgadÃjjal együtt 80-100.000 Ft környékén fogom megúszni a műveletsort. Szerencsére van szerelÅ‘ ismerÅ‘s Ãgy nem kell „márkaszervizes” munkadÃjra számÃtanom, az egész szerintem megáll 10.000 Ft-ban.
Június közepén fotózással kapcsolatos oldalak olvasgatása közben bukkantam egy érdekes felhÃvásra/hÃrdetésre.
„Ingyenes fotótanfolyam kezdÅ‘knek!”
Korábban már kerestem hasonló tanfolyamokat, de kivétel nélkül csak fizetÅ‘söket találtam. Megragadtam a lehetÅ‘séget és e-mailban érdeklÅ‘dtem a fenti tanfolyam iránt. Kissé szkeptikus voltam az ingyenességgel kapcsolatban, mert a mai világban semmi nincs ingyen. Azomban levelemre gyorsan megjött a válasz és megnyugtattak, hogy tényleg ingyen van és értesÃtenek a következÅ‘ indulási idÅ‘pontról.
Július 3-án, szombaton eljött a nagy pillanat! Reggel 10-kor a VI. kerület szÃvében került sor az elméleti oktatásra, ahol egy gyors bemutatkozást követÅ‘en belecsaptunk a lecsóba. Az elÅ‘adást Sárközi Péter fotós/grafikus/webdesigner tartotta. SegÃtÅ‘kész és érthetÅ‘en magyaráz, mindenkinek igyekezett válaszolni minden kérdésére. Engem is ellátott néhány hasznos tanáccsal krómozott, csillogó felületek fotózásával kapcsoltaban. Igaz még azóta sem volt lehetÅ‘ségem kipróbálni tanácsait, de ami késik az jön…
A másnap levÅ‘ gyakorlati foglalkozásra nem tudtam elmenni, mert más programom akadt, de szerencsére a csoportok átjárhatók. Lett volna még lehetÅ‘ség fotósétára menni, de sajnos az az idÅ‘pont sem felelt meg. Végül szeptember 5-én vasárnap eljött az Én idÅ‘m. Reggel 10-kor találkoztunk a Hotel Gellért elÅ‘tt. Mivel ez alapvetÅ‘en egy másik csoportnak volt a soron következÅ‘ foglalkozása Ãgy elsÅ‘ ránézésre mindenki ismeretlen volt. KésÅ‘bb csatlakozott az én csoportomból is egy fiatalember. Elindultunk fel a hegyre. Péter 5 helyszÃnt tervezett, ahol különbözÅ‘ szituációkkal talátuk szemben magunkat. ElÅ‘ször ellenfényben, majd beltérben, majd a szabadban. Nagy vonalakban elmondta, hogy milyen beállÃtásokra kell figyelni és mit érdemes fotózni. Ha bárkinek kérdése volt segÃtett.
Összességében nagyon jól éreztem magam és nem bántam meg, hogy jelentkeztem. Új barátokra, ismerősökre tettem szert és nem utolsó sorban fejlődött elméleti és gyakorlati fotós tudásom.
Még egy alkalom van hátra, ahol a számÃtógépes utómunkákról lesz szó. Nagyon várom már…
Hétfőn egy napos, de annál hidegebb reggelre ébredtem. Gyors zuhany, öltözés után beültem a kocsimba és elindultam dolgozni. Ekkor még nem sejtettem, hogy idegbetegként fogok megérkezni a munkahelyemre.
A kerepesi úton kissé megtorpant a forgalom, de folyamatosan haladt. Itt még nem is volt semmiféle probléma. Sokan lefordulnak a róna utcába, mert azt hiszik, hogy fognak pár percnyi elÅ‘nyt egy kisebb kerüléssel. InnentÅ‘l kezd érdekes lenni a történet. A fogarasinál még nem áll a sor a balra kanyarodóknak, gyorsan át lehet jutni. Kivételesen Én sem a jobb oldali, késÅ‘bb megszűnÅ‘ sávba soroltam, mert két autó ált csak elÅ‘ttem. Vált a lámp, megindulunk és egy fekete 4-es Golf irányjelzÅ‘ nélkül majdnem nekemjött a sávomban. Rádudálok és még az a szerencsétlen kezd el mutogatni nekem. Biztos nem látta, hogy két sávból lehet egyenesen menni…
A mogyoródinál már más a helyzet. A lámpa elÅ‘tt kb 150-200 méteres a sor és parkolnak jobb oldalon. Természetesen a külsÅ‘ sáv üres a lámpa elÅ‘tt, gondolom mindenki balra a mogyoródira tart. Az autósok persze az út közepén állnak, balra mellettük majd 1 méter a padkáig. Kiteszem az irányjelzÅ‘t jobbra és elindulok elÅ‘re, páran elÅ‘zékenyek és elengednek. Ehhez csak egy kicsit meg kellett mozdÃtaniuk a kormányt. Odaérek egy parkoló autó mögé, melette egy Opes Astra, elÅ‘tte mellette kilóméteres helyek, az irányjelzÅ‘m még mindig villog jobbra. Várunk, de az már akkor mutogat, hogy mit csinálok, pedig nem is tolakodtam. Megindul a sor, ez a bunkó paraszt meg méginkább jobbra tart csak, hogy szórakozhasson és megmutassa asszonynak, hogy mennyire fasza csávó. Nagy gázzal elmentem mellette, az meg utánnamjön. Természetesen majdnem mindenki balra kanyarodik a lámpánál, simán bejövök a belsÅ‘be. Ez a szerencsétlen annyira iparkodik utánam, majdnem nekimegy a mellette haladónak, 2-3 cm lehetett a két autó között. Az egressynél hagyom, hogy mellém érhessen, mert láttam, hogy végig mutogat. Az ablakot nem húztam le, mert a trágár beszédére nem voltam kÃváncsi. Továbbmentem egyenesen, mert itt is sokan kanyarodtak balra, még ez a szerencsétlen is…
Tudom, hogy nem lenne szabad ilyeneken felhúznom magam, de néha mégis sikreül!
Miért kell az autósoknak, sÅ‘Å‘Å‘t mindenkinek keresztbe tenni egymásnak? Egy kis odafigyeléssel, néha tükörbe nézéssel gördülékenyebbé, autós szemmel használhatóbbá lehetne tenni ezt a nyomorult várost! Lehet azt hitte, hogy tolakodni akarok/akartam, mert sportkipufogós Suzukim van, de ha jelzem a szándékomat és nem bevágok valaki elé, nem veszélyeztetem, akkor miért kell „Ãgy” viselkedni? Az impotenciájáról nem Én tehetek! Sokszor megjárom a fél országot és félek visszajönni székes fÅ‘városunk közelébe a sok idióta balfék miatt…
u.i.: Kissé megnyugodtam, mert kiadtam a mérgem. Ãœlhetek át a teherautóba és irány GyÅ‘r…
Nemsokára betöltöm a 28. életévemet és elmondhatom, hogy még sosem sátoroztam. A kotonaságnál volt alkalmam pár tábori sátor felállÃtásában és bontásában egyaránt segédkezni, de semmi több. Komolyan gondolom a motoros túrákat és szeretném pótolni az elmaradt élményeket. Nem beszélve arról, hogy sokkal több lehetÅ‘ség nyÃlik meg az ember elÅ‘tt, ha el akar menni valahová nyaralni, kikapcsolódni. Mindig is vonzott ez az „életforma, életérzés”, de a baráti társaságom valahogy nem osztotta ezzel kapcsolatos nézeteimet. Mondhatjuk, hogy ezért is akarok túra-endúró motort venni, mert akkor bárhol, bármikor letáborozhatok.
Párommal már az elején eldöntöttük, hogy 2 személyes sátrat nem szeretnénk venni, mert kicsinek tűnnek és egy 3 személyes nem sokkal kerül többe. Hirtelen jött az ötlet, nem is néztünk körbe a választékot illetÅ‘en. Gyakorlatilag az elsÅ‘ helyen (csömöri Decathlon) vettünk egy 3 személyes Quechua T3+ fantázianevű sátrat. Nagyon baráti volt a maga 13.000 Ft-os árával. FÅ‘leg, hogy tavalyról volt még vásárlási utalványom, amit ajándékba kaptam. Szóval 3.000 Ft-ért szerintem nagyon is jó vétel volt. Otthon a nappaliban összeraktuk, felállÃtottuk, de sajnos egyenlÅ‘re elraktuk a szekrénybe. Idén már nem lesz lehetÅ‘ségünk használni, mert még szükségünk lesz két hálózsákra és egy felfújható matracra is.
Szóval már csak be kell rendezni elsÅ‘ közös „ingatlanunkat” és lehet élvezni az együttélés minden elÅ‘nyét-hátrányát… 🙂
Már korábban is Ãrtam, hogy a jelenlegi Yamaha Aerox 100-as robogómat le szeretném cserélni. Egyre aktuálisabb a dolog, mert ez a 100 ccm-es „prüntyögÅ‘” kezd kevés lenni. Amikor egyedül megyek vele még talán elég is lenne lakott területen belül, de azon kÃvül és fÅ‘leg 2 személlyel már nagyon-nagyon kevés… 🙁
Az idei szezonban körvonalazódott bennem, hogy milyen szempontok alapján szeretném kiválasztani a következő gépsárkányt:
- Alacsony fenntartási költségek
- Tartós, megbÃzható konstrukció
- Le lehessen térni vele az aszfaltozott szalompályáról erdei, rossz minőségű utakra
- Két személynek legyen kényelmes
- Ne legyen túl erős és nagy köbcentis
- Jól pakolható
A fenti igényeimet úgy érzem leginkább a túra-endúró kategória elégÃti ki.
Csak japán gépekben gondolkozom, de a Kawasaki nem jöhet számÃtásba az elfogadható szervÃzháttér hiánya miatt. A Yamahának meg nincs túra-endúrója, csak endúrója. Szóval marad a Suzuki és a Honda.
A Suzuki DL650 nagyon kényelmes volt a túrán, de több embertől hallottam, hogy van egy konstrukciós hibájuk. Nevezetesen a gyűrűk összeforoghatnak és meghalhat a motor. Előjelek nélkül, teljesen váratlanul fordul elő. Egy motorgenerál meg nem két forint. Szóval ezt a jószágot elvetettem.
A Honda V2-es blokkajit mindenki dÃcséri és elnyűhetetlennek tartja. Ezek alapján szóba jöhetne az AfricaTwin és a Transalp. Akinek Africája van az nem akarja eladni vagy nagyon drágán, szóval felejtÅ‘s. A Transalpban az tetszik leginkább, hogy „gyenge” . Alig 50 LE és ennek köszönhetÅ‘en nem csábÃt ész nélküli száguldásra. 170km/h körül van a vége, de ez nem is lényeges. Autópályát kerülném, amennyire lehetséges, mert ott nincs semmi élvezet a sok idiótán kÃvül (de ez egy másik poszt tartalma lehetne). Túrán úgyis 80-100 km/h körüli utazó tempóra lehet számÃtani, amit bÅ‘Å‘Å‘ven tud ez a gép is.
Szóval minden igényemet figyelembe véve úgy néz ki, hogy egy Honda Transalp lesz a következő motorom. Már csak azt kell eldöntenem, hogy 600 vagy 650 ccm-es legyen. A 600-asok olcsóbbak, de a legfiatalabb is 10 éves. A 650-esre fájna a fogam, mert 800 és 1 milla között ki lehetne fogni egy jó állapotú 6 év körüli gépet. Figyelembe véve, hogy nem 2 évre terveznék a masinával érdemesebb lesz kicsit többet rászánnom a dologra. Később úgyis megtérülhet a befektetés akár egy esetleges cserénél is, de ez még nagyon a távoli jövő!
Nagyon remélem, hogy az égiek is úgy akarják, hogy jövÅ‘ tavasszal már egy új motorral kezdhessem a szezont… 😳
Már tavaly éreztem, hogy a hátsó lengéscsillapÃtó cserés lesz, mert gödrös földutakon vagy hullámos aszfalton a hátsó kerék elég sokszor beleért a sárvédÅ‘ toldatába (rendszám alatt). Olyan tünetet produkált, mintha valaki szórakozásból meghúzná egy pillanatra a hátsó féket. Egyedül még csak-csak elviselhetÅ‘ volt, de idén elég sokat közlekedek Párommal a hátsó ülésen és okozott kellemetlen pillanatokat. Akkor telt be a pohár mikor a Flórián téri felüljáró alatt a PacsirtamezÅ‘ útra kanyarodva majdnem elestünk a nem várt lassulástól. Nem mentem gyorsan, mert korábban a lámpa elÅ‘tt vártunk a zöld jelzésre.
Két nappal késÅ‘bb megrendeltem egy gázos lengéscsillapÃtót, melynek a rugóelÅ‘feszÃtése is állÃtható. A beszerelés nem volt nagyon bonyolult, sÅ‘Å‘Å‘Å‘t… A hátsó ulés alatti két Ãves idomot és mindenképpen le kell szedni, mert alatta vannak a kerék feletti idom tartócsavarjai. A rendszámot csak lelógattam oldalra. A kerék feletti idomot nem szedtem le teljesen. Csak annyira, hogy a gátló felsÅ‘ csavarjához hozzáférjek. Az egész művelet kb 30 perc volt.
A rég ilengéscsillapÃtót eltettem tartaléknak ki tudja alapon. A rugó elÅ‘feszÃtést több lépcsÅ‘ben sikerült beállÃtanom és elmondhatom, hogy sikerült. Megérte a majdnem 20.000 Ft-os beruházást, mert szinte teljesen megszűnt a „fékrángatás” és sokkal stabilabban lehet Ãven tartani a gépet, nem érzem, hogy „ficánkolna” a hátulja.
Bemegy a parasztbácsi a kocsmába. Leül piát kér, és azt motyogja magában, hogy vannak megmagyarázhatatlan dolgok.
Öt perc múlva kér még egy italt, és még mindig ezt motyogja. Erre a csapos megkérdi:
– Bácsikám, ugyan mit nem lehet megmagyarázni?
– Hát tudja az úgy volt, hogy kimentem megfejni a tehenet.
Oldalról akartam fejni, ahogy mindig, de a rohadt dög felrúgta a vödröt. Megpróbáltam a másik oldalról, de ott is felrúgta. Mondom akkor megpróbálom hátulról, de Ãgy is felrúgta a vödröt.
Erre olyan ideges lettem, hogy a két hátsó lábát kikötöttem az istálló falához.
Leültem fejni, erre elkezdett csapdosni a farkával. Próbáltam megfogni, de nem bÃrtam, ekkor jött az ötlet, felkötöm a farkát a gerendához! De mivel már nem volt spárga, Ãgy a nadrágszÃjjammal kellet megkötni.
Hoztam egy széket hogy felérjem a gerendát, felálltam rá kivettem az övemet, felemeltem a tehén farkát, de őv nélkül meg lesett rólam a nadrágom.
És ekkor nyitott be a feleségem.
A tehén lába kikötve, farka felkötve, én meg ott állok mögötte gatyában.
Na erre mondom én, hogy vannak dolgok, amiket nem lehet megmagyarázni…
Két gengszter beszélget:
– Haver, nekem van egy álmom…
– És mi az?
– Egyszer szeretnék úgy bankot rabolni, hogy az anyósom ujjlenyomatát hagyom a helyszÃnen.
– Katona, maga ebben a hónapban már harmadjára kér eltávozást, mert beteg a nagyapja!
– Igen, fÅ‘hadnagy úr! Már én magam is elgondolkodtam, hogy nem szimulál-e az öreg.
Az elefánt és a kisegér együtt utazik a vonaton. Az elefántnak van jegye, a kisegérnek nincs. Az elefánt látja, hogy jön a kalauz, ezért gyorsan bedugja a kisegeret a mellénye zsebébe. Azt mondja a kalauz:
– Te elefánt! Én tudom, hogy a kisegér a legjobb barátod, és ti mindenhová együtt jártok, nincs itt Å‘ véletlenül?
– Sajnos most nem tudott jönni. – mondja az elefánt, és egy hatalmasat csap a mellénye zsebére – De a fényképe az itt van…
Egy meglehetÅ‘sen illuminált férfi betér egy bárba , leül a pulthoz és kér egy italt. Szétnéz, és megszólÃt egy közelében üldögélÅ‘t:
– Hé, haver, akarsz egy jó szÅ‘ke-viccet hallani?
A nagydarab férfi ránéz a részegre:
– 102 kiló vagyok, birkózom, és természetes szÅ‘ke a hajam. Itt mellettem ez a srác karate-bajnok, a másik barátom dzsúdó-bajnok, mindketten szÅ‘kék. Biztos, hogy el akarod mondani azt a viccet?
– Ha háromszor kell, akkor inkább nem.
Egy nő mosogatógépe elromlik. A szerelő csak másnap tud jönni, amikor a nő éppen munkában van.
– Semmi gond. – mondja a nÅ‘ – Otthagyom a kulcsot a lábtörlÅ‘ alatt, jöjjön be nyugodtan. Van egy kutyám és egy papagájom, de ne aggódjon a kutya miatt, Bodri nagyon békés állat. Viszont a papagájhoz egy szór se szóljon!
Ãgy is lesz, másnap a szerelÅ‘ bemegy a lakásba. Ott fekszik egy hatalmas kutya, de a füle botját se mozdÃtja a férfi érkezésekor.
Viszont szerelés közben a férfit halálra idegesÃti a papagáj csacsogása, szitkozódása. Végül már nem bÃrja tovább, és ráripakodik:
– Pofa be, te buta, rusnya madár!
A papagáj elhallgat, majd kis idő múlva elrikkantja magát:
– CsÃpd meg, Bodri!
Kovács és Kiss egy öltözÅ‘szekrényen osztoznak a munkahelyükön. Egyik nap elromlott a számzáras lakat, amit használtak, és Kiss megÃgérte Kovácsnak, hogy még aznap beszerez egy újat. Másnap reggel Kovács ért be hamarabb a munkába, látja, hogy az új lakatot a társa már üzembe helyezte. A lakat mellett egy cédulát is talált:
– Az új számkód elsÅ‘ két jegye: amennyivel több pontom lett legutóbb, amikor tekézni voltunk. A második két szám: az elsÅ‘bÅ‘l vonj ki 16-ot. A harmadik két számjegy: amennyi forinttal tartozol nekem, osztva százzal.
forrás: http://www.vicclap.hu/
– Doktor úr, álmomban beszélek.
РEz nem olyan v̩szes!
– Lehet, de az irodában a kollégáim állandóan röhögnek rajtam…
A múltkor vacsorázni vittem a feleségemet. MielÅ‘tt elindultunk, felkent magára egy kis alapozót, púdert, pirosÃtót, szemhéjfestéket, tust, szempillafestéket, szájkontúrt és rúzst. Aztán elém állt:
– Drágám, elég természetesnek hatok?
Két apácát egy sötét sikátorban megtámadja két szatÃr, és inzultálni kezdik Å‘ket.
– Bocsáss meg nekik Atyám! – kezd el imádkozni az egyik apáca. – Nem tudják mit tesznek!
Erre a másik apáca elhaló hangon:
– Ez itt igencsak tudja…
Feleség: – Akármit mondanak egy férfinak, az egyik fülén bemegy, a másikon meg azonnal kijön.
Férj: – Akármit mondanak egy nÅ‘nek, mindkét fülén bemegy, a száján meg azonnal kijön.
Egy turista Amerikában megáll egy automata előtt, amelyben ez a felirat olvasható:
„JOBBAN CSINÃLOM, MINT A FELESÉGE!
A turista csodálkozva bámulja, hogy egy fickó odalép, kigombolja a sliccét, és odatapad a masinához, majd kisvártatva elégedetten távozik. A turistát érdekli a dolog, alig várja, hogy a pasas végezzen; akkor izgatottan odamegy, bedob egy dollárt az automatába, kigombolja nadrágját, és odaadja magát a gépnek, ahogy látta. Aztán borzalmas ordÃtásba csap és hátralép.
Az automatán új felirat jelenik meg:
„A GOMBFELVARRÓ AUTOMATA BEFEJEZTE MUNKÃJÃT!”
Felirat egy presszóban:
„Kérjük ne dobjanak égÅ‘ cigarettacsikket a földre, mert megégetheti a távozó vendégeink tenyerét és térdét!”
Egy házaspár egy elegáns étteremben üldögél a pincérre várva. A férj kedvesen megjegyzi:
– Drágám, annyira szép vagy ebben a megvilágÃtásban…
A feleség már éppen olvadozni kezd a gyönyörtől, amikor a férfi még hozzáteszi:
– Otthonra is szereznünk kéne egy ilyen lámpát!
Egy éjjel egy férfi részegen támolyog ki a kocsmából és úgy dönt, hogy nem megy haza, hanem megszáll a közeli motelben. Bemegy és kér egy szobát. A recepciós ad egy kulcsot, majd a férfi felbotorkál a szobába. Kis idő múlva lejön és elkezd követelőzni:
– Ez a szoba nem jó, adjon nekem egy másikat!
– De uram, hisz az a legjobb szobánk.
– Ragaszkodom hozzá, hogy másik kulcsot adjon!
– Jó, rendben, de megmondaná, kérem, hogy mi a baj azzal a szobával?
– Az, hogy lángokban áll.
forrás: http://www.vicclap.hu/
Törökbálinton, a CigarTower-ben vettem három héttel ezelÅ‘tt. Maduro szivarom még nem volt és gondoltam megpróbálkozom vele. Hazaérve lehámoztam róla a celofánt és betettem a humidoromba. Vártam a megfelelÅ‘ pillanatot, mely pár nappal ezelÅ‘tt következett be. Barátaimmal elmentünk a „SörözÅ‘ a szomjas csukához” nevű 17. kerületi sörözÅ‘be vagy szép magyar szóval élve: pub-ba.
Barátomék nekiáltak pipázni én meg rágyújtottam a szivaromra. Megvágás után jöhetett a gyújtás, amit gyufa segÃtségével abszolváltam. Kellemes, gyenge füstje volt. Az elsÅ‘ mélyebb szippantás kicsit erÅ‘s volt, de nagyon jól szelel, könnyen szÃvható. A többi szippantásnál már kellemes szotyis-mogyorós Ãze volt mely kitartott az elsÅ‘ két harmadban. Az utolsó harmadban már nagyon csÃpÅ‘s,erÅ‘s lett. Igaz ezt részben magamnak köszönhetem, mert a nagy beszélgetések közben hagytam párszor elaludni, ami nem feltétlenül tesz jót az aromáknak. Összességében majdnem 2 óráig szolgáltatta élvezetes Ãzét, aromáját.
Ma ismételten Törökbálint környékén volt dolgom, Ãgy beugrottam megint egy adagért. Az egész készletet elhoztam, ami 3 darabból ált. Régebben próbálkoztam már robusto méretű dominikai szivarokkal (PrivateStock), de akkor mindig rosszullét lett a vége. De ez valahogy más volt, sokkal jobb…
Nagyon jó válsztás volt, állandó tagja lesz a humidoromnak!
2010. május 20-i reggelre alig aludtam valamit, annyira be voltam sózva. Ennek köszönhetÅ‘en a megbeszélt 8 óra helyett 7:30-ra érkeztem meg a V2 Túra – Motorbázis Fogarasi úti üzletéhez. Háromnegyed nyolc környékén befutott a bolt alkalmazottja és már hozta is ki nekem az aznapra szánt Suzuki DL650-est.
Miközben az anyagiakat és a gépátvételt intéztük, Hufi barátom/kollégám is befutott. Gyorsan átpakoltam a saját mocimból a cuccaimat és már indultunk is BarátnÅ‘mért Pilisvörösvárra. Párom már motoros szerelésben várt minket sok-sok finom szendvics kÃséretében. Rones „bácsi” is befutott, amÃg elpakoltunk és beszélgettünk. Eljött a nagy pillanat mikor három lovon elindult a négy bátor ember, hogy meghódÃtsa országunk középsÅ‘ részének kicsiny dombjait.
Asszonykámat Hufi barátom vitte, mert nem éreztem még annyira biztosnak magam, hogy bevállaljam egy ismeretlen motoron a két személyes közlekedést. ElsÅ‘ megállónk az Ãœvegtigris forgatásának helyszÃne volt a Garancsi-tó partján. Itt gyorsan megreggeliztünk és csináltunk pár képet. Az igazi kanyargás innen indult a gánti bauxit bányászati múzeum felé…
Út közben rá kellett jönnöm, hogy kár volt eddig kihagyni a „kis” DL-t. Formára nagyon tetszenek a naked bikeok, de ezen a kissé szeles napon ráébredtem, hogy túrázáshoz kell a szélvédelem. A bukóm szinte végig nyitva volt és nem zavart a menetszél. A bukóm fölé terelte a menetszelet. Nem száguldoztunk, mert nem azért mentünk. Szép kényelmesen 70-90 körüli tempóban mendegéltünk. 3000-3500-as fordulat alatt nem szeretett menni, ezért a kanyargós, dombos részeken 3-4. fokozatban volt neki kényelmes. Nem forszÃroztam a tempót sehol sem, Ãgy azt sem tudom, hogy hol a vége, egyszer mentem vele 120-130-at egy elÅ‘zés erejéig. 90-100-as tempónál vÃgan lehet állva motorozni a nyergében. A fékek harapósak és erÅ‘sek voltak. A hátsóval vigyázni is kellett, mert jobban fogtak a kelleténél és néha sikerült is állóra fékeznem a hátulját. ABS hiányában ez nem volt nehéz. Földúton, rossz úton jó szolgálatott tett a futómű, mert alig éreztem valamit az úthibákból. A széles guminak köszönhetÅ‘en a hosszbordákat nem szereti, de ez minden motorra igaz, nem csak erre.
Gántot elhagyva Csőkakő vára felé vettük az utat egy gyönyörű, forgalomtól mentes útvonalon. Számomra nagyon élvezetes volt ez az útszakasz, mert a motorok hangján kersztül is lehetett hallani a maradak csiripelését. Kb 12 évvel ezelőtt voltam utoljára Csókakőn,gyerek fejjel egy vándor tábor alkalmával. Emlékeimben teljesen más kép élt a községet illetően és nagyon kellemes meglepetés volt az elém terülő látvány.
Szápár volt a következÅ‘ megálló, pontosabban egy a falun kÃvül esÅ‘ szélturbina. A mérete valami elképesztÅ‘ volt és a hangja… 🙂
A tatai Öreg-tónál Hufi már nagyon szenvedett és kezdett elvonási tüneteket produkálni egy jó bableves iránt. Rones csak tetézte ezt a állapotot az „Ott van még egy szobot.” mondataival. Az igazat megvallva Hufi volt az egyedüli éhes ember a csapatban! 🙂 Végül Hufi félig megkapta, amit akart, mert már „csak” palacsintát kart enni. Ahogy felültünk a motorra és elindultunk egy kis kerülÅ‘vel Tatabányára a Turul-emlékműhöz. Odafelé már szemerkélt az esÅ‘, de ez nem risztott vissza minket. Csak nekem kellett figyelni az úton, mert mindenki beparáztatott, hogy a mocin levÅ‘ gumik csúszósak nedves körülmények között. Nem is hittem nekik. Ãm egy visszaváltásnál a hátulja, majd egy kanyarban az eleje csúszott meg a motornak és ekkor fogadtam meg a tanácsaikat.
Az eső egyre jobban esett és úgy döntöttünk, hogy elindulunk a legrövidebb úton hazafelé, ekkor már egyébként is elmúlt 17 óra és nem akartam sötétben, esőben kóvályogni ismeretlen utakon.. Az esőruhák tették a dolgukat és nem sikerült a természetnek kifognia rajtunk.
Pilisvörösváron Páromtól könnyes búcsút vettünk Hufival és elindultunk, hogy álomba ringassuk hűséges paripánkat egy kellemes, fárasztó nap után.
Másnap reggel még elugrottam a hajógyári szigetre megmutatni ismerÅ‘sömnek a mocit és magamat. Ezután lemostam a szekeret és fájó szÃvvel, de visszavittem gazdijának.
A nálam töltött 340km-en 4,67 literes átlagot produkáltunk, ami szerintem nagyon jó érték. FÅ‘leg, ha figyelembe veszsem a 100 ccm-es robogóm 3,5 literes fogyasztását…
Nagyon kellemes emlékkel gazdagodtam, és remélem, hogy a közeljövÅ‘ben ismét birtokolhatok majd egy ilyen gépezetet…
Külön köszönettel tartozom a V2 Túra – Motorbázisnak, hogy lehetÅ‘vé tették a korai gépátvételt!
Hufi barátomnak/kollégámnak, hogy megtervezte az útvonalat, felkészülten idegenvezetősködött és nem utolsó sorban vigyázott szeretett oldalbordámra!
Rones-nek a türelemért, amit mögöttem haladva tanusÃtott és épÃtÅ‘ jellegű tanácsaiért!
Páromnak, mert legyÅ‘zte félelmét és belekóstólt az „igazi” motorzásba!
8 hónap és 5500 kép után elmondhatom, hogy tudásomhoz mérten nagyon jó vétel volt, az utolsó fillérig megérte az árát. Eleinte csak ismerkedtünk és próbálkozgattam. Majd márciusban jött az éles bevetés mikoris Párommal elmentünk közel egy hétre „nyaralni”. Itt 1800 képet és egy órányi videót készÃtettem. Az akkumulátor tényleg ki tudja szolgálni a 450-470 expót. Leginkább a „rekesz elÅ‘választásos” programot használom, de elÅ‘fordult már, hogy a téma megkÃvánta a „manuális” beállÃtásokat. Az elÅ‘re definiált témaprogramok közül csak a gyors sorozatot használtam eddig érdemben. Egyszer kétszer próbálkoztam a panoráma képes lehetÅ‘séggel, de valahogy nem gyÅ‘zött meg. A beépÃtett vaku egész jól használható, de igazán nyÃlhatna 2-3 cm-rel magasabbra, mert ha nagyon közeli (~1-40 cm) témát kell megvilágÃtani, akkor az optika beárnyékolja a kép aljának egy kicsiny részét. Ezt bele kell kalkulálni a kompozÃcióba és késÅ‘bb egy képszerkesztÅ‘ programmal le kell vágni a „felesleges” részt. Képzajból ISO200-ig nagyon kevés van, ISO400-on elfogadható, e fölött meg egyre több zajt lehet felfedezni a képeken. De hát egy UltraZoom géptÅ‘l nem várhatunk D-SLR minÅ‘séget. Kezdetben JPG állományokba rögzÃtetem a képeket, de miután kipróbáltam a RAW módot leszoktam róla. Sokkal több finombeállÃtást lehet eszközölni, ha RAW-ba készÃtjük a képeket és a végeredmény is szebb lehet. Igaz cserébe 15-16 MB-os állományokkal számolhatunk a JPG 6,5-7MB-os métetével szemben. Amennyiben nincs nagy háttérzaj körülöttünk és videófelvételre adjuk a fejünket, akkor fel lehet készülni rá, hogy minden egyes gombnyomásunk, zoomolásunk hallatszani fog a felvételen. De hát ez legyen a legnagyobb bajunk.
Ãme néhány kép, amit a Panasonic Lumix DMC-FZ38-as gépemmel csináltam:
