Két hónapja sanyargatom a testem heti 3 fegyencedzéssel mikor egy januári szivaros találkozó alkalmával elkezdünk beszélgetni a kistársaimmal, hogy régebben vagy éppen most ki mit sportol/sportolt. Ekkor szólt Zoltán barátom, hogy miért nem megyek el vele egy kettlebell edzésre. Åszintén megmondva korábban még sosem hallottam ezt a kifejezést. Elkezdte magyarázni, hogy egy golyó, aminek füle van és rendesen ki tudja készÃteni az embert.
Szép kilátások gondoltam magamban! Szivarozásból hazaérve segÃtségül hÃvtam legjobb „szemüveges barátomat” és elkezdtem kutakodni a „füles golyóval” kapcsolatban. Néztem pár videót és nem tudtam felfogni, hogy mi ebben a nehéz… Gondoltam belevágok és adok eme sportnak (is) egy esélyt.
Január 30-án szerdán eljött a nagy nap, az elsÅ‘ kettlebell edzés napja. Tamás az instruktor egy kicsit „mérges” volt Zoltán barátomra, mert épp egy köredzést tartott az „öreg” belleseknek és emiatt kevesebb idÅ‘t tudott velem foglalkozni, mint amennyit szeretett volna. BemelegÃtés után átvettünk pár alapfogást majd belevágtunk a köredzésbe. Igen, Én is az állomásokon dolgoztam igaz még nem teljes erÅ‘bedobással és nem azokat a gyakorlatokat, mint a többiek. EttÅ‘l függetlenül amit tudtam csináltam. Az edzés végére már bÅ‘ven megtapasztaltam, hogy ez bizony nagyon kemény sport. Már az edzés közben rájöttem, hogy ez jó lesz nekem és csinálni akarom! A köredzéssel nem sikerült elvenni a kedvem, sÅ‘Å‘Å‘Å‘t…
Két nappal késÅ‘bb alig bÃrtam megmozdulni és olyan helyeken is izomlázam volt, ahol nem is feltételeztem, hogy van izom (csÃpÅ‘, gerinc mentén végig)! Azóta eltelt majdnem egy hónap és most már azt mondom, hogy miért nem kezdtem el korábban…
Tegnap este sikeresen elhoztam a motoromat a téli szállásáról, igaz nem volt valami egyszerű feladat…
Miután végeztem a fogászaton fogtam a  már összekészÃtett cuccaimat és elindultunk a családdal nagybátyámhoz. Leporoltam a motort és belekezdtem a gyertyacserébe, de valamiért a gyertyapipát nem tudtam lehúzni a gyertyáról (a pipát is cserélni akartam eredetileg). Hosszas küszködés után hagytam az egészet. Beszereltem az akkumulátort, ami otthon fel lett töltve, de nem indult vele a gépsárkány. Irány fater kocsijához, hogy bebikázzuk. Miközben járatom, melegÃtem ellenÅ‘riztem a lámpákat, de a tompÃtott nem világÃtott,  a reflektor viszont igen. Levettem a lámpát és látom, hogy az izzófoglalat meg van olvadva, égve. Ez lényegében az én saram, mert a 35W-os izzóra tervezett foglalatba 50W-os kÃnai halogénizzót raktam. Hosszas szenvedés után sikerült az izzó maradványait kiszedni a foglalatból, de az égés miatt a „gyári” izzót nem lehetett beletenni.
Ekkor jutott eszembe, hogy otthon van tartalék foglalatom. Gyorsan beültem a kocsiba és elmentem érte. Otthon meg is találtam a tartalék foglalatot a gyári lámpám mellett. Egy kicsit elgondolkoztam, hogy elvigyem-e magammal, de elvetettem a gondolatot, mert annak idején  nem láttam vele sötétben szinte semmit. Elraktam még a digitális multiméteremet meg pár szerszámot és visszamentem, hogy kicseréljem a foglalatot. Ekkor ért a meglepetés! A foglalat nem volt jó az utángyártott lápámhoz. Nagyon gyorsan elkapott a harci ideg és ott tartottam, hogy felgyújtom a motort, pedig nem tehet semmiről. Egy kis higgadás után elkezdtük a megolvadt foglalatot faragni, hogy bele tudjuk tenni a gyári izzót. Elment egy kis idő eme művelettel, de végül sikerrel jártunk. Mehetett vissza a lámpa a helyére.
Próbálom indÃtani a mocit, de az önindÃtót még mindig nem tekeri meg az akkumulátor. ElÅ‘szedem a multimétert és megnéztem, hogy van-e töltés, de nem volt. Az egészben az a vicc, hogy tavaly tavasszal volt kicserélve a feszültségszabályzóm. Amióta megvan a motor minden tavasszal ezt játszuk, de nem tudok rájönni, hogy miért. Egy hónap múlva úgyis vinnem kell majd műszaki vizsgára és majd akkor (ismét) megnézetem a szervizben.
Miközben (ismét) melegÃtettem a motort elkezdtem beöltözni (aláöltözÅ‘, vesevédÅ‘, térdvédÅ‘, csÅ‘sál, motoroskabát, bukó, szemüveg, kesztyű). ElsÅ‘ „homályos” utam egy benzinkútra vezetett, ahol gyorsan megszabadultam a szemüvegemtÅ‘l, mert iszonyatosan párásodott a bukó alatt. Tankolás után irány hazafelé! Félúton elkezdett fázni a kezem, de ez nem volt igazából meglepÅ‘, mert nem rendelkezem téli kesztyűvel. Kisebb szenvedés árán, de végre beértünk a fÅ‘városba, ahol a mérsékeltebb tempó miatt már nem fázott annyira a mancsom. Mikor leraktam a motort, akkor szembesültem a ténnyel, hogy 4-6 celsius fok környékén van a hÅ‘mérséklet a városban. Ez azt jelenti, hogy városon kÃvül ennél csak kevesebb volt, de 75-80 km/h-s sebességnél már kb. -6 és -8 fok körül lehetett a hÅ‘mérséklet a menetszél miatt. Szóval nem csodálkozom, hogy fázott a kezem. Más testrészemmel nem voltak problémáim, az öltözékem tette a dolgát.
Még ilyen körülmények között is élveztem a motorozást! Nagyon hiányzott már ez a fajta szabadságérzet!