2013. márciusában a Canon bemutatta az EOS 700D fényképezőgépet és bejelentette, hogy befejezi az EOS 600D vázak gyártását/forgalmazását.
Ebben az a legfontosabb, hogy a 650D és a 700D már érintÅ‘képernyÅ‘vel volt szerelve, vagyis a 600D volt az utolsó „hagyományos” kijelzÅ‘vel szerelt DSLR az 1100D mellett. Nagyon rövid gondolkozás után úgy döntöttem, hogy kell nekem egy 600D, mert fényképezÅ‘gépbÅ‘l nem szeretnék érintÅ‘kijelzÅ‘set.  Az 1100D-t nagyon műanyagnak tartottam és nem éreztem túl nagy elÅ‘relépésnek a Panasonic FZ38-as gépemhez képest, amit érzésem szerint 3 év alatt „kinÅ‘ttem”.
Felkerestem barátomat, aki pár nappal késÅ‘bb szállÃtotta részemre a készüléket, amit a legendás március 15-ei, „üljünk át egy másik autóba!” hóvihar elÅ‘tti napon kaptam kézbe. Nagyon jó fogású és egyszerűen használható kis gépezet! InnentÅ‘l viszont elindultam a „lejtÅ‘n”, ami minden DSLR tulajdonos életét megkeserÃti… Kell egy tartalék akkumulátor, kell egy portrémarkolat (a Nikon D90-nél nagyon megszerettem), kell egy teleobjektÃv, kell egy vaku stb…
Portrémarkolat:
A gyári verzió 35.000 Ft lett volna, de egy kis utánaolvasás után kiderült, hogy az Ebay-en kapható 6-7.000 Ft-os markolatok is tökéletesen ellátják a feladatukat. Nem kérdés, hogy az olcsóbbik mellett tettem le a voksomat és nem bántam meg a választásom.
TeleobjektÃv:
Nagyon szerettem volna egy EF 70-200 f4 objektÃvet, de sokallottam az akkor még „csak” 140-150.000 Ft-os árát. Ismételten sokat olvasgattam  és nagyon dicsérték a 80-as évek végén forgalomba hozott EF 70-210 f4 Macro objektÃveket. Vaterán feltűnt egy nagyon megkÃmélt állapotú 25.000 Ft-ért csak az volt a baj vele, hogy Makón van. Természetesen ez nem tartott vissza és elmentünk érte motorral. Azóta is nagy elégedettséggel tölt el a használata, mert tényleg egy nagyon jó objektÃv.
Vaku:
Ez a tétel addig nem volt feltétlenül fontos, amÃg nem jött egy „felkérés” Párom részérÅ‘l, hogy egy kolléganÅ‘jének az esküvÅ‘jén készÃtsek fotókat. Leginkább vaku nélkül készÃtettem a képeket, de voltak szituációk, amikor ki kellett pattintani a beépÃtett vakut, de a direkt fénye miatt szÃvás volt a használata. Ãgy álmodtam egy nagyon és szintén az Ebay-rÅ‘l rendeltem egy Yongnuo EX565-II villantót 23.000 Ft-ért, ami az itthoni ár harmada-fele volt. Az FZ38-as gépem egyik hátránya pont a vakupapucs hiánya volt…
Táska:
Kezdetben, amikor még csak a fényképezÅ‘ volt meg a kit objektÃvvel bÅ‘ven elvoltam egy LowePro Apex 120-as táskával, de ahogy bÅ‘vült a géppark úgy lett egyre égetÅ‘bb egy olyan táska vásárlása, amibe minden belefér. Ãgy esett a választásom egy LowePro Stealth Riporter D300 AW fantázianevű „retikülre”. Gyakorlatilag minden felszerelésem kényelmesen elfér benne és még kényelmes is.
Alapvetően meg vagyok elégedve a Panasonic FZ38-as fényképezőgépemmel, mert jó képeket lehet vele csinálni. Ettől föggetlenül van vele egy-két problémám. Az egyik a külső vaku csatlakoztatási lehetőség hiánya. A másik ami egy kicsit jobban zavar az a zajosság.
Sajnos az érzékelő méretéből adódóan ez ellen nem nagyon lehet mit tenni. ISO 200-ig nem lehet nagyon észrevenni. ISO 400-on már egy kicsit látszik és afölött szinte teljesen élvezhetetlenek lesznek a képek. Az okosok szerint egy alap tükörreflekszes géppel is nyugodtan fel lehet tolni az érzékenységet akár ISO 1600-ig és még nem lesz zavaró a zajosság.
FényképezÅ‘géppel rendelkezÅ‘ kollégákkal beszélgettünk errÅ‘l, amikor egyik rendszermérnök kollégám felajánlotta NIKON D90-es tükörreflekszes fényképezÅ‘gépét egy hétvégére, hogy hasonlÃtsam össze a saját kompaktommal. Nagyon boldogan és kicsit hitetlenkedve elfogadtam a felajánlást. Egy héttel késÅ‘bb Ãgéretéhez hÃven hozta is kollégám a fotóapparátot. Két objektÃvvel kaptam, az egyik egy 18-70- es „alapzoom”, a másik egy 70-300-as „telezoom”. Meglepetésemre még egy portrémarkolat is volt a géphez. A kompaktomhoz képest egy drabális állatnak tűnt. Mind méretben, mind súlyban.
Párommal elhatároztuk, hogy a hétvégi jóidÅ‘t kihasználva felmegyünk a várba és egy kiadós séta közben tesztelhetem a kölcsönkapott masinát. Ãgy is lett!
Nagyon jó volt, hogy „normális” fényképezÅ‘gép hangja van exponáláskor. A sajátomon is a keresÅ‘t használom, nem szeretem az LCD-t használni komponáláshoz, mert nem lehet stabilan tartani a gépet.
Már csak valahogy kellene spórolni egy jobb tükörreflekszes gépre és objektÃvekre, ami azért valjuk be nem lesz egy olcsó mulatság, de ez egy másik történet…
8 hónap és 5500 kép után elmondhatom, hogy tudásomhoz mérten nagyon jó vétel volt, az utolsó fillérig megérte az árát. Eleinte csak ismerkedtünk és próbálkozgattam. Majd márciusban jött az éles bevetés mikoris Párommal elmentünk közel egy hétre „nyaralni”. Itt 1800 képet és egy órányi videót készÃtettem. Az akkumulátor tényleg ki tudja szolgálni a 450-470 expót. Leginkább a „rekesz elÅ‘választásos” programot használom, de elÅ‘fordult már, hogy a téma megkÃvánta a „manuális” beállÃtásokat. Az elÅ‘re definiált témaprogramok közül csak a gyors sorozatot használtam eddig érdemben. Egyszer kétszer próbálkoztam a panoráma képes lehetÅ‘séggel, de valahogy nem gyÅ‘zött meg. A beépÃtett vaku egész jól használható, de igazán nyÃlhatna 2-3 cm-rel magasabbra, mert ha nagyon közeli (~1-40 cm) témát kell megvilágÃtani, akkor az optika beárnyékolja a kép aljának egy kicsiny részét. Ezt bele kell kalkulálni a kompozÃcióba és késÅ‘bb egy képszerkesztÅ‘ programmal le kell vágni a „felesleges” részt. Képzajból ISO200-ig nagyon kevés van, ISO400-on elfogadható, e fölött meg egyre több zajt lehet felfedezni a képeken. De hát egy UltraZoom géptÅ‘l nem várhatunk D-SLR minÅ‘séget. Kezdetben JPG állományokba rögzÃtetem a képeket, de miután kipróbáltam a RAW módot leszoktam róla. Sokkal több finombeállÃtást lehet eszközölni, ha RAW-ba készÃtjük a képeket és a végeredmény is szebb lehet. Igaz cserébe 15-16 MB-os állományokkal számolhatunk a JPG 6,5-7MB-os métetével szemben. Amennyiben nincs nagy háttérzaj körülöttünk és videófelvételre adjuk a fejünket, akkor fel lehet készülni rá, hogy minden egyes gombnyomásunk, zoomolásunk hallatszani fog a felvételen. De hát ez legyen a legnagyobb bajunk.
Ãme néhány kép, amit a Panasonic Lumix DMC-FZ38-as gépemmel csináltam:
2007 év vége felé vettem egy HP PhotoSmart M537-es digitális fényképezÅ‘t. Akkor úgy tartottam, hogy nekem az is bÅ‘ven elég lesz arra amire használni szeretném. A gép minden tekintetben nagyon egyszerű, végtére is belépÅ‘ szintűként tarják nyilván. Szabadban, napos idÅ‘ben használható képeket lehet vele csinálni, de szürkületben, sötétben nagyon zajosak lesznek. Az Aeroxos képek is ezzel a HP-val készültek és ekkor érkeztem el arra a szintre, hogy kell egy komolyabb fényképezÅ‘, ami több lehetÅ‘séggel kecsegtet. Gondolkoztam tükörreflexes gépeken is, de „Hufi” kollégám lebeszélt róluk, mert nincs semmi fotós tapasztalatom és elÅ‘ször inkább egy „egyszerűbb” gépen tanuljak meg jól, szépen fotózni. Hallgattam „mesterem” szavára és megvettem a kicsikét, egy Panasonic DMC-FZ38-at.
Idáig több, mint 600 képet lÅ‘ttem el vele, mÃg a korábbi kis HP-val összesen „csak” 461-et. Ha azt vesszük, hogy nem használom az automata üzemmódját, hanem magam próbálok beállÃtani mindent a fényviszonyoknak és a témának megfelelÅ‘en, akkor már nem is olyan sok ez a ~600 kép… Viszont a sok próbálkozás és használhatatlan kép ellenére sem bántam meg a beszerzését, mert legalább leköti az idÅ‘m egy részét és tanulhatok valami újat!!!
Egy jól sikerült kompozÃció:
(Elismerem, hogy nem tökéletes a kép, de a tapasztalatomhoz képest egész jól sikerült)