Sok évnyi kerékpározás után 2003-ban jött az ötlet, hogy kellene egy „komoly” bringát birtokolnom. Az akkori kÃnálatnak megfelelÅ‘en a legjobb ár/érték arányú kerékpárt rakattam össze a részemre (Shimano LX-XT cuccokkal), amivel feltett szándékom volt, hogy amatÅ‘r versenyeken is indulni szeretnék. Akkoriban az egyik kollégámmal rendszeresen jártunk a budai hegyekbe tekerni, de a versenyek valahogy mindig elkerültek.
Augusztus elején találkoztam az Underworld kupa „reklámjával”. A versenykiÃrásnál láttam, hogy van lehetÅ‘ség „próbafutamon” részt venni tét nélkül. Gondoltam 30 percet csak kibÃrok Ãgy neveztem a próbafutamra. Egy héttel a verseny elÅ‘tt kipróbáltam magam Pilisvörösvár környékén, hogy milyen lehet feszÃtett tempóban közlekedni és megállapÃtottam, hogy menni fog a dolog.
A verseny elÅ‘tt lett volna lehetÅ‘ség körbetekerni a pályán, de nem éltem a lehetÅ‘séggel, mert jobb szeretem élesben megtapasztalni a dolgokat. Ha erdÅ‘ben tekerek, akkor is mindig az ismeretlenre kell készülni, mert naponta változhatnak a körülmények. A rajt elÅ‘tt sem volt bennem semmi feszültség, csak egyszerűen odaálltam a rajthoz és vártam, hogy indulhassunk…
Az elsÅ‘ körben még bÃrtam a tempót, még úgy is, hogy egy szűk kanyart kicsit elszámÃtottam és majdnem beborultam az árokba. 🙂 A második kör vége felé már éreztem, hogy kezdek kifogyni az erÅ‘mbÅ‘l, de azért tartottam magam és pár helyen bátrabban mentem. Az utolsó körömben egy technikai hibának köszönhetÅ‘en letelt az idÅ‘m és nem tudtam elindulni a negyedik körömre. Történt, hogy egy meredek emelkedÅ‘re a nyeregbÅ‘l kiállva akartam felmenni, de az emelkedÅ‘ felénél megugrott a lánc és le kellett szállnom. Pontosabban kellett volna, de mivel a bal lábam a meredek lejtÅ‘n volt Ãgy alig bÃrtam lemászni a cangáról és csak telt az idÅ‘. InnentÅ‘l már nem siettem sehova, mert láttam, hogy nincs esélyem körbeérni. Az egész versenytáv 6,2km volt részemre, amit 30:55 perc alatt teljesÃtettem.
Nagyon élvezetes volt a föld alatti rész a változatos talajjal és a diszkrét félhomállyal. Szerencsére a talaj nem csúszott, nem volt meleg, a többi induló is teljes mértékben korrekt volt!
Nulla felkészültséggel (60km-t mentem elÅ‘tte biciklivel, amibÅ‘l 45km aszfalton volt) jónak értékelem a szereplésem! A kitűzött célt mi szerint nem versenyzek senkivel és csak a magam szórakoztatását tartom szem elÅ‘tt maradéktalanul teljesÃtettem! A kerékpár is tette a dolgát attól a kis műszaki gondtól függetlenül! Nagyon jól éreztem magam és bÃzom benne, hogy jövÅ‘re is lesz lehetÅ‘ségem részt venni ezen az egyedülálló eseményen… 😉
Két hónapja sanyargatom a testem heti 3 fegyencedzéssel mikor egy januári szivaros találkozó alkalmával elkezdünk beszélgetni a kistársaimmal, hogy régebben vagy éppen most ki mit sportol/sportolt. Ekkor szólt Zoltán barátom, hogy miért nem megyek el vele egy kettlebell edzésre. Åszintén megmondva korábban még sosem hallottam ezt a kifejezést. Elkezdte magyarázni, hogy egy golyó, aminek füle van és rendesen ki tudja készÃteni az embert.
Szép kilátások gondoltam magamban! Szivarozásból hazaérve segÃtségül hÃvtam legjobb „szemüveges barátomat” és elkezdtem kutakodni a „füles golyóval” kapcsolatban. Néztem pár videót és nem tudtam felfogni, hogy mi ebben a nehéz… Gondoltam belevágok és adok eme sportnak (is) egy esélyt.
Január 30-án szerdán eljött a nagy nap, az elsÅ‘ kettlebell edzés napja. Tamás az instruktor egy kicsit „mérges” volt Zoltán barátomra, mert épp egy köredzést tartott az „öreg” belleseknek és emiatt kevesebb idÅ‘t tudott velem foglalkozni, mint amennyit szeretett volna. BemelegÃtés után átvettünk pár alapfogást majd belevágtunk a köredzésbe. Igen, Én is az állomásokon dolgoztam igaz még nem teljes erÅ‘bedobással és nem azokat a gyakorlatokat, mint a többiek. EttÅ‘l függetlenül amit tudtam csináltam. Az edzés végére már bÅ‘ven megtapasztaltam, hogy ez bizony nagyon kemény sport. Már az edzés közben rájöttem, hogy ez jó lesz nekem és csinálni akarom! A köredzéssel nem sikerült elvenni a kedvem, sÅ‘Å‘Å‘Å‘t…
Két nappal késÅ‘bb alig bÃrtam megmozdulni és olyan helyeken is izomlázam volt, ahol nem is feltételeztem, hogy van izom (csÃpÅ‘, gerinc mentén végig)! Azóta eltelt majdnem egy hónap és most már azt mondom, hogy miért nem kezdtem el korábban…
Épp Párommal ejtÅ‘ztünk és beszélgettünk az ágyban miközben váltogatta a csatornákat a zajládán, amikor az egyik kereskedelmi csatornán jött a „hÃrâ€, hogy valami celeb börtönedzéssel edz. Többnyire nem szoktam érdeklÅ‘dést mutatni a sztárolt lényekkel kapcsolatos dolgok iránt, de most kivételesen végignéztem a riportot és nem bántam meg. Egy olyan edzésformáról volt szó, amihez nincs szükség gépekre, edzÅ‘terembe járásra, hanem csak magadra. EZ KELL NEKEM! – gondoltam magamban.
Pár nappal késÅ‘bb rákerestem a riportban elhangzó fegyencedzés kifejezésre és tetszett, amiket olvastam.  Nagyon felbuzdultam és megvettem a Fegyencedzés cÃmű könyv mindkét kötetét és még jobban elmélyültem a témában.
November közepe táján kezdtem bele az edzésekbe a 3×2 méteres kis cellámban, akarom mondani szobámban. Nem mondom az elején kissé könnyűnek éreztem a feladatokat, de aztán keményebbre fordult a dolog…