Október 6-án, munkám végeztével felültem motoromra és elmentem vele Nagybátyjámhoz, hogy téli álomra hajthassa dugatyúját, kipihenhesse a szezon okozta fárdalmakat…
Ebben a szezonban ~2.300 km-t tettem meg a nyergében, volt szerelÅ‘nél kétszer is, melybÅ‘l igazán csak egy érte meg a pénzét. Kapott egy új hátsó lengéscsillapÃtót. Az új gumik jól vizsgázak száraz és esÅ‘s körülmények között egyaránt. Mondhatom, hogy rendkÃvüli esemény nélkül telt el a szezon.
Egy alkalom volt még tavasszal, mikor egy kedves autóst legszÃvesebben kiszedtem volna a kocsiból, de szerencsére Párommal voltam, aki ilyen szempontból jó, nyugtató hatással van Rám.
Pilisvörösvárról jöttünk be székes fÅ‘városunkba és a madaras áruháznál levÅ‘ körforgalom után követlenül gy szerencsétlen, fiatal sutyerák megelÅ‘zött. Nem zavarta a szembe jövÅ‘ autós, a záróvonal és az, hogy utassal vagyok. Ja és persze nem sokkal késÅ‘bb a beláthatatlan balos után volt a sor vége a kocsisornak. Szóval megérte a hülyegyereknek. Mellé érve jó hangosan véleményt nyÃlvánÃtottam, természetesen nyomdafestéket nem tűrÅ‘ hangon és otthagytam a kis hülyegyereket. Az fájt a legjobban, hogy Párom forgalomban ekkor ült fel mögém elÅ‘ször. Akkor egy kicsit megijedt, de szerencsére nem szegte kedvét eme „kis” incidens… Még szerencse, hogy elÅ‘tte sokat mentünk együtt kocsival és tudta, hogy nem vagyok egy „állat” vezetés közben. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy néha nem szoktam gyorsan menni… Azt vallom, hogy lehet ésszel is gyorsan menni!
A lényeg, hogy sok kellemes percet szerzett Nekem és Páromnak egyaránt.