2010. május 20-i reggelre alig aludtam valamit, annyira be voltam sózva. Ennek köszönhetÅ‘en a megbeszélt 8 óra helyett 7:30-ra érkeztem meg a V2 Túra – Motorbázis Fogarasi úti üzletéhez. Háromnegyed nyolc környékén befutott a bolt alkalmazottja és már hozta is ki nekem az aznapra szánt Suzuki DL650-est.
Miközben az anyagiakat és a gépátvételt intéztük, Hufi barátom/kollégám is befutott. Gyorsan átpakoltam a saját mocimból a cuccaimat és már indultunk is BarátnÅ‘mért Pilisvörösvárra. Párom már motoros szerelésben várt minket sok-sok finom szendvics kÃséretében. Rones „bácsi” is befutott, amÃg elpakoltunk és beszélgettünk. Eljött a nagy pillanat mikor három lovon elindult a négy bátor ember, hogy meghódÃtsa országunk középsÅ‘ részének kicsiny dombjait.
Asszonykámat Hufi barátom vitte, mert nem éreztem még annyira biztosnak magam, hogy bevállaljam egy ismeretlen motoron a két személyes közlekedést. ElsÅ‘ megállónk az Ãœvegtigris forgatásának helyszÃne volt a Garancsi-tó partján. Itt gyorsan megreggeliztünk és csináltunk pár képet. Az igazi kanyargás innen indult a gánti bauxit bányászati múzeum felé…
Út közben rá kellett jönnöm, hogy kár volt eddig kihagyni a „kis” DL-t. Formára nagyon tetszenek a naked bikeok, de ezen a kissé szeles napon ráébredtem, hogy túrázáshoz kell a szélvédelem. A bukóm szinte végig nyitva volt és nem zavart a menetszél. A bukóm fölé terelte a menetszelet. Nem száguldoztunk, mert nem azért mentünk. Szép kényelmesen 70-90 körüli tempóban mendegéltünk. 3000-3500-as fordulat alatt nem szeretett menni, ezért a kanyargós, dombos részeken 3-4. fokozatban volt neki kényelmes. Nem forszÃroztam a tempót sehol sem, Ãgy azt sem tudom, hogy hol a vége, egyszer mentem vele 120-130-at egy elÅ‘zés erejéig. 90-100-as tempónál vÃgan lehet állva motorozni a nyergében. A fékek harapósak és erÅ‘sek voltak. A hátsóval vigyázni is kellett, mert jobban fogtak a kelleténél és néha sikerült is állóra fékeznem a hátulját. ABS hiányában ez nem volt nehéz. Földúton, rossz úton jó szolgálatott tett a futómű, mert alig éreztem valamit az úthibákból. A széles guminak köszönhetÅ‘en a hosszbordákat nem szereti, de ez minden motorra igaz, nem csak erre.
Gántot elhagyva Csőkakő vára felé vettük az utat egy gyönyörű, forgalomtól mentes útvonalon. Számomra nagyon élvezetes volt ez az útszakasz, mert a motorok hangján kersztül is lehetett hallani a maradak csiripelését. Kb 12 évvel ezelőtt voltam utoljára Csókakőn,gyerek fejjel egy vándor tábor alkalmával. Emlékeimben teljesen más kép élt a községet illetően és nagyon kellemes meglepetés volt az elém terülő látvány.
Szápár volt a következÅ‘ megálló, pontosabban egy a falun kÃvül esÅ‘ szélturbina. A mérete valami elképesztÅ‘ volt és a hangja… 🙂
A tatai Öreg-tónál Hufi már nagyon szenvedett és kezdett elvonási tüneteket produkálni egy jó bableves iránt. Rones csak tetézte ezt a állapotot az „Ott van még egy szobot.” mondataival. Az igazat megvallva Hufi volt az egyedüli éhes ember a csapatban! 🙂 Végül Hufi félig megkapta, amit akart, mert már „csak” palacsintát kart enni. Ahogy felültünk a motorra és elindultunk egy kis kerülÅ‘vel Tatabányára a Turul-emlékműhöz. Odafelé már szemerkélt az esÅ‘, de ez nem risztott vissza minket. Csak nekem kellett figyelni az úton, mert mindenki beparáztatott, hogy a mocin levÅ‘ gumik csúszósak nedves körülmények között. Nem is hittem nekik. Ãm egy visszaváltásnál a hátulja, majd egy kanyarban az eleje csúszott meg a motornak és ekkor fogadtam meg a tanácsaikat.
Az eső egyre jobban esett és úgy döntöttünk, hogy elindulunk a legrövidebb úton hazafelé, ekkor már egyébként is elmúlt 17 óra és nem akartam sötétben, esőben kóvályogni ismeretlen utakon.. Az esőruhák tették a dolgukat és nem sikerült a természetnek kifognia rajtunk.
Pilisvörösváron Páromtól könnyes búcsút vettünk Hufival és elindultunk, hogy álomba ringassuk hűséges paripánkat egy kellemes, fárasztó nap után.
Másnap reggel még elugrottam a hajógyári szigetre megmutatni ismerÅ‘sömnek a mocit és magamat. Ezután lemostam a szekeret és fájó szÃvvel, de visszavittem gazdijának.
A nálam töltött 340km-en 4,67 literes átlagot produkáltunk, ami szerintem nagyon jó érték. FÅ‘leg, ha figyelembe veszsem a 100 ccm-es robogóm 3,5 literes fogyasztását…
Nagyon kellemes emlékkel gazdagodtam, és remélem, hogy a közeljövÅ‘ben ismét birtokolhatok majd egy ilyen gépezetet…
Külön köszönettel tartozom a V2 Túra – Motorbázisnak, hogy lehetÅ‘vé tették a korai gépátvételt!
Hufi barátomnak/kollégámnak, hogy megtervezte az útvonalat, felkészülten idegenvezetősködött és nem utolsó sorban vigyázott szeretett oldalbordámra!
Rones-nek a türelemért, amit mögöttem haladva tanusÃtott és épÃtÅ‘ jellegű tanácsaiért!
Páromnak, mert legyÅ‘zte félelmét és belekóstólt az „igazi” motorzásba!
8 hónap és 5500 kép után elmondhatom, hogy tudásomhoz mérten nagyon jó vétel volt, az utolsó fillérig megérte az árát. Eleinte csak ismerkedtünk és próbálkozgattam. Majd márciusban jött az éles bevetés mikoris Párommal elmentünk közel egy hétre „nyaralni”. Itt 1800 képet és egy órányi videót készÃtettem. Az akkumulátor tényleg ki tudja szolgálni a 450-470 expót. Leginkább a „rekesz elÅ‘választásos” programot használom, de elÅ‘fordult már, hogy a téma megkÃvánta a „manuális” beállÃtásokat. Az elÅ‘re definiált témaprogramok közül csak a gyors sorozatot használtam eddig érdemben. Egyszer kétszer próbálkoztam a panoráma képes lehetÅ‘séggel, de valahogy nem gyÅ‘zött meg. A beépÃtett vaku egész jól használható, de igazán nyÃlhatna 2-3 cm-rel magasabbra, mert ha nagyon közeli (~1-40 cm) témát kell megvilágÃtani, akkor az optika beárnyékolja a kép aljának egy kicsiny részét. Ezt bele kell kalkulálni a kompozÃcióba és késÅ‘bb egy képszerkesztÅ‘ programmal le kell vágni a „felesleges” részt. Képzajból ISO200-ig nagyon kevés van, ISO400-on elfogadható, e fölött meg egyre több zajt lehet felfedezni a képeken. De hát egy UltraZoom géptÅ‘l nem várhatunk D-SLR minÅ‘séget. Kezdetben JPG állományokba rögzÃtetem a képeket, de miután kipróbáltam a RAW módot leszoktam róla. Sokkal több finombeállÃtást lehet eszközölni, ha RAW-ba készÃtjük a képeket és a végeredmény is szebb lehet. Igaz cserébe 15-16 MB-os állományokkal számolhatunk a JPG 6,5-7MB-os métetével szemben. Amennyiben nincs nagy háttérzaj körülöttünk és videófelvételre adjuk a fejünket, akkor fel lehet készülni rá, hogy minden egyes gombnyomásunk, zoomolásunk hallatszani fog a felvételen. De hát ez legyen a legnagyobb bajunk.
Ãme néhány kép, amit a Panasonic Lumix DMC-FZ38-as gépemmel csináltam:
Hazafelé megy a pap. Az út mellett egy örömlány várja a klienseket, a pap elmegy mellette, és odaszól neki:
– Leányom, imádkozni fogok érted.
– Nem szükséges, atyám, ötezerért megkaphat.
Az amerikai, a francia, a magyar és a cigány állnak az Eiffel-torony kilátóján.
Hirtelen az amerikai előkap egy köteg dollárt és elkezdi ledobálni a mélybe, miközben ezt kiabálja:
– Nekünk ebbÅ‘l otthon rengeteg van!
Ezt látva a francia előkap néhány üveg pezsgőt, és elkezdi a mélybe önteni, miközben azt kiabálja:
– Nekünk ebbÅ‘l itthon rengeteg van!
Látva ezt, a cigány aggodalmas arccal fordul a magyar felé:
– Te, tesókám, eszedbe ne jusson valami hülyeség…
Egy nÅ‘ bemegy egy férfi ruházati üzletbe és segÃtséget kér az eladótól:
– Ajánlana, kérem, valami olyan nyakkendÅ‘t, ami kiemeli a férjem kék szemeit?
– Asszonyom, bármelyik nyakkendÅ‘ kiemeli a szemeket, csak elég szorosan kell megkötni.
Oxfordban tanÃttatja a fiát a skót. A gyerek hónapok óta nem ad életjelet magáról. A skót elpanaszolja ezt a szomszédjának.
– Ezen nagyon könnyen lehet segÃteni – mondja a szomszéd. – Ãrj neki egy levelet, hogy: „Édes fiam, mellékelten küldök tÃz fontot.â€
– De hiszen ez rettenetesen sok!
– Igen, de ha a pénzt kifelejted a borÃtékból, meglátod, hogy a fiad rögtön Ãrni fog
A vasárnapi istentisztelet végén a pap kérdezi a gyülekezettől:
– Most, hogy meghallgattatok engem, megbocsátottatok-e az ellenségeiteknek? Aki megbocsátott, tegye fel a kezét!
A jelenlévők 80%-a jelentkezik. A tiszteletes kis gondolkodási idő után újra felteszi a kérdést, és végül már mindenki felemeli a kezét, egyedül az első sorban egy öreg nénike nem mozdul.
– Kovács néni, maga még mindig nem bocsátott meg az ellenségeinek? – fordul hozzá a pap.
РNekem nincsenek ellens̩geim. Рfeleli kedvesen mosolyogva az ̦regasszony.
– Nahát, az hogy lehet? Mondja csak, Kovács néni, hány éves?
– Kilencvennyolc.
Erre a gyülekezetben mindenki feláll és tapsolni kezd.
– Kovács néni, kérem, jöjjön ki ide elÅ‘re, és mondja el nekünk, hogy lehet, hogy valaki megélt kilencvennyolc évet, és nincsenek ellenségei.
A néni kitipeg, szembenéz a tömeggel, majd fennhangon kijelenti:
– Túléltem az összes rohadt szemétládát!
– Hova mész? – kérdezi az aggódó mama a fiát.
РKi a z̦ldbe.
– Egyedül?
– Nem, Jucit is viszem magammal.
– Csak ne feküdj le a vizes fűre!
– Mondtam már, Jucit is viszem magammal…
forrás: http://www.vicclap.hu/
A humidoromat szép lassan elkezdtem megtölteni szivarokkal. Ãœresen nem mutat túl jól a szobámban. Meg egyébként sem azért vettem, hogy üresen álljon! 😎 Jelenleg csak olcsóbb szivarokat tárolok benne, mert ismerkedem az Ãzekkel. EttÅ‘l függetlenül van már egy Romeo Y Julietta No.1., amivel egyik kollégám ajándékozott meg.
Az eddigi felhozatal (a képen balról jobbra):
1 db – Romeo Y Julietta No.1 Tubes
1 db -Â La Aurora – E. Leon
1 db – Don Alfredo Corona
1 db – VegaFina Coronas
1 db – Santa Clara Special Edition Corona
1 db – Miranda Corona
2 db – Guantanamera Cristales
1 db – Guantanamera Puritos
1 db – VeraCruz Corona
1 db – VeraCruz Corona Maduro
1 db – VeraCruz Robusto Maduro
1 db – Gyűrű nélküli Churchill (CigarTower-ben vettem)
1 db – VeraCruz Churchill
1 db – Flor de Gurabo Churchill
Drága Párom bevallása szerint fél a kétkerekűektÅ‘l, kerékpárra sem szÃvesen ül fel. A motorzást is veszélyesnek tartja, amiben igaza is van, de kell egy kis izgalom egy férfi életében. Amikor megismerkedtem Vele olyanokat mondott, hogy Å bizony nem fog motorra ülni… (Ugye nagyon ismerÅ‘s kijelentés?)
Természetesen a hosszas beszélgetések és a gyÅ‘zködés meghozta az eszét! 🙂 Amikor elÅ‘ször mentem hozzájuk motorral nagy nehezen sikerült rávenni, hogy álló helyben üljön fel. Kisebb gyÅ‘zködés után beadta a derekát és még aznap sikerült elvinni egy kisebb körre. Ezután szereztem neki egy bukót kölcsönbe, de az nagy volt rá. EttÅ‘l függetlenül kétszer elmentünk egy nagyobb körre és rájött, hogy tetszik neki a motorozás. Legalább addig is Velem lehet és „ölelgethet”.
Elkezdett olcsó bukósisakokat nézni a neten és folyamatosan küldözgette, hogy Neki mik tetszenek. Végül május 15-én elszánta magát, elmentünk a Shox-ba és vettünk neki egy JET-820 JATOED zárt sisakot.  A csütörtöki motorbérléses akciómon be fogja tudni járatni és bármikor jöhet Velem egy karikára, ha motorozni támad kedvem! 🙂
Szóval most nagy a boldogság…
Ãprilis elején elkezdett rakoncátlankodni a moci. Menet közben fulladozott és a szivatóval játszadozni kellett, hogy menjen. 2010 április 23-án eljuttattam szervÃzbe, ahol kitakarÃtották a karburátort és azóta nagyon szépen teszi a dolgát. Még a kuplungot kellene megcsináltatnom, mert alacsony sebességrÅ‘l történÅ‘ gyorsÃtásnál sokszor úgy érzem, mintha hirtelen megugrana. De ez egy másik történet és beruházás.
IdÅ‘közben Páromat sikerült rábeszélni, hogy üljön fel mögém és menjünk el néha motorozni. Nagyon jó érzés, hogy motorozás közben is Velem van, bújik, ölelget! 🙂
A fentebb Ãrt fulladozás ellenére tetszett neki a dolog. Most ott tartunk, hogy a közeljövÅ‘ben veszünk neki saját bukósisakot és együtt róhatjuk a kilómétereket! Jó lenne ha már az idÅ‘járás is partner lenne eben, mert egy kissé már túl sok esÅ‘ esett!
Már tavaly is felmerült bennem, hogy motort kellen bérelni tapasztalatszerzés céljából. Ugyanis nem tudom eldönteni, hogy a későbbiekben milyen motort szeretnék magamnak. 2-3 út látszik körvonalazódni:
- Túramotor (Suzuki GSF650S Bandit, Honda CBF600)
A túramotorok nagyon régóta vonzanak, de leginkább csak aszfalton használhatóak. Van velük rövidtávú tapasztalatom, ezért nagyjából tudom mire számÃthatok. - Túra-endúró (Suzuki DL650 V-Strom, Honda XL700V TransAlp)
A TransAlpot egyszer volt alkalmam vezetni egy nagyon rövid távon és akkor nagyon megfogott kényelmes nagy ülésével. - Enduró (Yamaha XT660R, Yamaha XT660Z Tenere)
Ez a vonal nem nagyon mozgat, bár a Tenere nagyon tetszik. Ennek ellenére lehet, hogy ez lenne nekem a megfelelő kategória.
Ismerettségi körben nincs olyan ember, akitÅ‘l egy napos túra erejéig lehetne motort kölcsönkérni. 1-2 éven belül szeretném lecserélni a robogómat egy komolyabb géper, valamint nem szeretnék mellényúlni egy rossz választással, ezért döntöttam a bérlés mellett. Az interneten kutakodva találtam rá a V2 Túra – Motorbázisra, ahol van lehetÅ‘ség motorbérlésre egész elfogadható áron. Páromat megfűztem, hogy 2010. május 20-án csütörtökön béreljünk ki egy Suzuki DL650 V-Strom-ot. Hufi kollégámat is sikerült megfűzni, hogy jöjjön el velünk egy laza gurulásra. Å ugyanis nagy túrás és nagyon sok szép helyet ismer kicsiny hazánkban.
Elmentem lefoglalózni a motort és nagyon meglepett a kereskedÅ‘ pozitÃv hozzáállása. 11-tÅ‘l vannak nyitva, de a kedvemért bejönnek reggel 8-ra, hogy idÅ‘ben tudjuk kezdeni a motorozást. Ilyen az igazi kereskedÅ‘…
Megvan a humidor már csak el kell érni, hogy a páratartalom is bálljon a megfelelÅ‘ értékre, ami kb 70%. Ennek érdekében többször áttörültem desztillált vizes zsebkendÅ‘vel, vizes zsepit és vattát helyeztem el benne. A tartozék páramérÅ‘ alapján elvileg elérte pár nap altt a kÃvánt értéket, de a benne elhelyezett szivarok mégis elkezdtek kiszáradni, ami csak akkor lehetséges, ha alacsony a páratartalom. A Conradban vettem egy olcsó digitális hÅ‘ és páramérÅ‘t. Ennek a készüléknek köszönhetÅ‘en kiderült a turpiszság. Az analóg hygrometer 75% a valóságban 53% volt. BeállÃtottam a digitális alapján és azóta szinkronban vannak. Mivel még mindig alacsony volt a nedvességtartalom a humidorban melegÃtettem desztillált vizet és kis stampedlis poharakban raktam a dobozba. Naponta kétszer töltöttem meg a poharakat meleg desztvÃzzel és meg is lett az eredménye. 3 nap elteltével, poharak nélkül megvan a kÃvánt 70%-os páratartalom. Szóval most nagy az örömködés! 🙂
Egy régi barátomékon keresztül ha minden igaz, akkor a napokban sikerül hozzájutni pár darab dominikai szivarhoz. Most még egy kicsit szegényes a humidorom, de idÅ‘vel változni fog a helyzet…. Az a baj, hogy itthon nagyon drágák a minÅ‘ségi szivarok, ezért külföldrÅ‘l kell(ene) rendelni!
2006 nyarán barátaimmal töltöttünk egy hétvégét balatoni nyaralójukban és a parton vettünk egy 5db-os ÃSZ Cherry szivarnak nevezett dohányrudat. AlapvetÅ‘en poénnak indult az egész, de engem megfogott az Ãze és az érzés, hogy valami „különleges” dolgot csinálok. A cigarettát nem szeretem. Középiskolában dohányoztam, majd késÅ‘bb a katonaság alatt is, de az sosem vonzott, mert mindenki csinálja. Szóval azon a bizonyos hétvégén elhatároztam, hogy következÅ‘ pancsolós hétvégre veszek pár darab „igazi” szivart. Pár héttel késÅ‘bb adódott egy újabb alkalom, amikor is 3 darab kubaival a táskámban érkeztem meg haveromékhoz. Ãzre, aromára, füstre is teljesen más volt, mint az ÃSZ. Mondhatom, hogy barátaimank és a Balatonnak köszönhetem, hogy beleszerettem a szivarozásba, ami valójában „művészet”, egy rituálé.
Az évek elÅ‘rehaladtával folyamatosan próbálgattam a szivarokat és eljutottam arra a szintre, amikor már otthon is szeretnék gyönyörködni bennük, pár különlegesebb darabot eltenni késÅ‘bbre. Sajnos a szivarok kényesebbek, mint a cigaretták és nem lehet simán a fiókban tárolni Å‘ket, mert kiszáradnak, szétporladnak és elvesztik aromájukat. Egy kiszáradt szivarnak csak a csÃpÅ‘s, maró Ãzére fogunk emlékzni és hatalmas csalódásnak, pénzkidobásnak éljük meg az egész szertartást. A szivarok szempontjából a 70% körüli relatÃv páratartalom az ideális, ezért is van szükség egy úgynevezett humidorra, ami lényegében egy fadoboz, de mégis sokkal több annál… Spanyol cédrusból készül és a benne elhelyezett párologtatókkal „igyekszik” tartani ezt a bizonyos 70% körüli páratartalmat.
Amikor elkezdtem a humidorokat nézegetni meglepÅ‘dtem, hogy mekkora választék van. Tudtam, hogy leginkább a „Corona” és a „Churchill” méretek állnak közel az hozzám. Olyan humidorokat kezdtem keresni, amibe kb 40-50 darab „Churchill” is kényelmesen elférhet. A páratartalom mérÅ‘nek (hygrometer) zárt állapotban is láthatónak kellett lennie, hogy ellenÅ‘rzéshez ne kelljen sokszor nyitogatni a humidort. Az üvegtetÅ‘sek nagyon tetszettek, mert Ãgy bármikor láthattam dohányrudaimat. Az interneten keresgélve bukkantam a SmokeHouse oldalára, ahol találtam olyan humidort, amilyet szerettem volna. Telefonon érdeklÅ‘dtem a kiszemelt áldozat méretei és elérhetÅ‘sége felÅ‘l. 2010. április 30-án, munka után elmentem az üzletükbe és megvettem a kicsikét kemény 16.200 magyar király valutáért. Úgy érzem jó vétel volt, mert máshol ennél kicsit kisebbet láttam 10.000 pénzzel drágábban.
