Az életem során voltak pillanatok, mikor italozásban a mennyiség számított. Igaz viszont, hogy akkor csak alkalmanként, házibulikban ittam, de akkor sokat, nagyon sokat… Ahogy telnek az évek úgy lesz az embernek kifinomultabb az ízlése az alkoholos italok iránt.
Az elmúlt 2-3 évben a szivaros cimborákkal eljutottam odáig, hogy szinte csak “minőségi” szeszt iszom. Fél évvel ezelőttig ez gyakorlatilag a “jó/neves” pálinkákat és a Jack Daniel’s whiskyt jelentette. Áprilisban eljutottunk odáig a cimborákkal, hogy inkább
igyunk kevesebbet, de az tényleg legyen jó!
Ezen elv alapján volt szerencsém kóstolni az alábbi italokat:
- The Glenlivet 12 éves Single Malt Scotch whisky
- The Glenlivet 15 éves Single Malt Scotch whisky
- Glenfiddich 12 éves Single Malt Scotch whisky
- Glenfiddich 15 éves Single Malt Scotch whisky
- Talisker Dark Storm Single Malt Scotch whisky
- Laphroaig Quarter Cask Islay Single Malt Scotch whisky
- The Isle of Jura Superstition Single Malt whisky
- Monkey Shoulder Blended Malt Scotch whisky
- The Yamazaki Single Malt whisky (Japán)
A kóstolások közben sajnos követtünk el hibákat, mert volt, hogy két teljesen különböző karakterű nedűt ittunk egymás után és erre nem voltunk felkészülve fejben. Ilyen volt a 12 éves Glenlivet “párosítása” a Talisker Dark Stormmal, ahol a Taliskert “leszaroztam” pedig önmagában egy nagyon finom füstös whisky. Sajnos nem volt (még) alkalmam újra kóstolni a Taliskert, mert nem lehet itthon kapni és cimborám már elpusztította a maradékot. De ami késik az jön! 😉
A The Glenlivet 12 évesből mindig van itthon, mert egy tökéletes “mindenes”, a 15 éves nem kerül sokkal többe, de azért részemről annyival nem jobb. Igaz selymesebb, de nekem a 12 éves enyhe “nyersessége” jobban bejön.
A Laphroaig egy kakukktojás. Egy latakiás pipadohány mellé kóstoltam és nagyon jól kiegészítették egymást. Ebből nekem még kóstolni kell (egyedül inni egy üveggel), mert az első találkozásunk kicsit felemásra sikeredett. Lehet nem a tűző napon kellett volna innunk…
A Glenfiddich-ek (egyenlőre) nem hagytak bennem mély nyomokat. Nem mondom, hogy rossz, mert nem igaz csak nem az én “ízvilágom”. a 15 évesből csak két pohárral ittam egy belvárosi szórakozóhelyen.
A Taliskert és a Jura-t újra kell majd kóstolnom, mert nem szomjasan másodiknak fogyasztottuk őket…
A Yamazaki egy nagyon jó japán whisky! Van olyan jó vagy jobb, mint némelyik skót csak nem lehet itthon kapni.
Jelenleg egy Monkey Shoulder van porondon és nem okoz csalódást. Ez is mindig lesz itthon a 12 éves Glenlivet mellett. Még Anyósomnak és Páromnak is ízlik, ami nagy szó. Jobban belegondolva fog kelleni egy zárható szekrény ennek a “majomnak”… 🙂
Nem célom sorrendet felállítani az italok között, mert saját magam szórakoztatására fogyasztom őket és ez a pár tétel még igencsak kis szelet a whiskyk sokaságában.
Egészségünkre! 😎
