Még pár évvel ezelőtt vettem egy mechanikus időkapcsolót, amit pár hónap után egy digitálisra cseréltem, mert elég hangos volt. A digitális elég sokáig működött, de kb két éve elkezdett teljesen random módon működni, pár hónapja pedig a kijelzője halt be teljesen, semmit sem lehet látni rajta. Elkezdtem időzítő áramköröket nézegetni, hogy majd építek magamnak egyet, de az aliexpressen találtam egy kész elektronikát, aminek a leírását végigolvasva rájöttem, hogy ez kell nekem és még “olcsó” is. Ez az olcsóság 1.200-1.300 Ft-os összeget jelent, ami tényleg nem sok egy fali aljzatba dugható digitális időzítők 4-5.000 Ft-os árához képest. Természetesen egyből rendeltem is belőle 2db-ot (két helyről). Az egyik a humidorszekrényhez és egy örökölt humidorhoz tartozó ventilátorokat fogja vezérelni míg a másik a fentebb említett lehalt időzítőt fogja váltani…
Az egyik időzítő nagyon hamar megérkezett. Gyorsan beszereztem a hiányzó dolgokat, mint csatlakozók, tápegység és műszerdoboz. Mivel a beszerzett ventilátorok elég nagy fordulatúak ezért egy 7806-os IC-vel oldottam meg, hogy alacsonyabb feszültség mellett kisebb fordulaton menjenek a légkeverők. A szekrényben nem szaroztam a kábelezéssel, mert a polcok eltakarják a csokit, amiben a kábeleket összekötöttem. A ventikhez jó kis “retro fémépítőből” (gyerekkoromban rengeteget játszottam vele) kreáltam felfogató alkalmatosságot.
Időközben a második időzítő is megérkezett. Szerencsére pont jókor, mert a már 5 éve működő tápegységem megadta magát. Vettem egy ugyanolyan tápot, amit a másik elektronikához használtam így bármikor felcserélhetők, ha kell. Ezt a második időzítőt sokkal gyorsabban építettem be egy műszerdobozba, mert már tudtam, hogy mit-merre-hogyan.
Természetesen minkettő hibátlanul működik és teszi a dolgát! Remélem, hogy sokáig…
November végén nagyon pici és gyorsan mozgó vöröses bogarakat véltem felfedezni a nagy gasztro humidoromban. Mivel a szivarkészletem jelentős része abban foglal helyet kissé megijedtem. Eleinte csak 2-3 darabbal találkoztam, amiket elnyomtam. Pár nappal később újabbakra lettem figyelmes. Gyorsan kipakoltam az összes szivaromat és egyesével átnéztem őket a kis bestiák után kutatva. Semmi jelét nem láttam, hogy melyik szivarból jöttek volna világra. Az újonnan felfedezett 3-4 darab bogarat ismételtem kinyiffantottam.
Pár nappal később Páromékkal leegyeztettem, hogy becsomagolom a szivarjaimat és elhelyezem őket náluk néhány napra a mélyhűtőben, majd a sima hűtőben. A humidort is kivittem magammal, amit kigőzöltünk és gyógyszertári alkohollal áttöröltünk. Otthon az alkohol miatt kb 3 napig nyitott fedéllel szellőztettem, amikor ismételten bogarakat véltem felfedezni az üres humidorban. Ekkor elgondolkoztam azon a lehetőségen, hogy le kellene fagyasztani a humidort is. Igen ám, de a méretei miatt nem olyan egyszerű a dolog. Szerencsémre az időjárás “kegyes” volt hozzám, mert egy héten keresztül éjszakánként -10 és -15 fok között alakult a hőmérséklet, ami legnagyobb örömömre napközben sem ment 0 fok felé. Egy hétig Katám kocsijának a csomagtartójában pihent a szeretett dohánytároló alkalmatosságom. Miután ismételten hazahoztam kb két hétig figyeltem napi szinten a bogarakat, de szerencsére nem jöttek elő. Két hét után kigőzöltem, majd elkezdtem beavatni, mintha most vettem volna. A szivarokat csak a beavatás után két héttel pakoltam vissza a helyükre.
Az volt a szerencsém, hogy Szerelmemtől kaptam egy antik szekrényt, amiben elfértek a szivarok és a párásítást is meg tudtam oldani. Egyéb esetben kissé problémásan tudtam volna “kezelni” szivarjaimat a mentési folyamatok alatt…
Minden szivarosnak vannak rémálmai, ha a humidorjáról és a szivarjairól van szó.
Az egyik a penész, amit a túl magas, jellemzően a 78-80% feletti páratartalom idéz elő. Eme csapás ellen szerencsére egy kis odafigyeléssel és egy relatíve pontos páramérővel lehet védekezni. Nekem sajnos már volt vele tapasztalatom, de szerencsére időben észrevehető.
A másik csapás a dohánybogár, ami ellen nem lehet megelőző csapást mérni. Hiába az odaadó, gondoskodó és szakszerű gyártás, tárolás, ha a kész szivarok dohánylevelei között sikerül átvészelni néhány petének a fermentálási, gyártási, tárolási folyamatokat. Csak akkor lehet tudomást szerezni róluk, amikor már majdnem késő. Miután a peték kikeltek szép lassan átrágják magukat a szivaron és apró lyukak kíséretében “előbújnak” rejtekükből. Mivel nagyon kicsi ezért csak nagyon nehezen lehet észrevenni őket. Arról nem is beszélve, hogy szeretnek a sötét részeken elbújni. Méretükhöz képest gyorsan mozognak.
A nagy szivaros öregek szerint csak úgy lehet megszabadulni tőlük, ha 2-4 napra mélyhűtőbe majd 2-3 napra rendes hűtőbe tesszük a szivarjainkat. Természetesen be kell csomagolni a szivarokat egy légmentesen záródó simítózáras tasakba, hogy ne vegyék át a hűtőben tárolt ételek “szagát”. A humidort ez idő alatt érdemes jól áttörölni, kiporszívózni és lehetőség szerint gőztisztítóval kigőzölni.
A legelső humidoromból kikerült a levegőt keringető ventilátor, mert a szivarkészletem bővülésével átraktam a Pároméktól kapott humidoromba. Kb. fél évvel később kezdtem csak megtapasztalni, hogy nagyon hiányzik a légkeverés a kicsi dobozból, mert ismételten vegyes volt a szivarok állapota. A párásítóhoz közel tökéletesek voltak, de attól “távolabb” már száraznak érződtek. Nyár közepén elhatároztam, hogy építek egy tápelosztót, hogy több ventilátort tudjak egyszerre vezérelni. Vettem egy kis műszerdobozt, 3,5mm-es fém szerelhető jack dugókat, beépíthető jack aljzatokat, kábeleket és még 3db 40mm-es ventilátort.
A gyakorlati tervezés gyorsan megvolt, mert fejben már elkezdtem tervezni az egységet. Pár mérés után kifúrtam az aljzatok helyét és szép lassan elkezdtem megforrasztani a dobozon belüli kábelezést. Az egész megvalósítás nagyjából 3 órát vett el az életemből, de a szivarjaimért szinte bármit! 🙂
A végeredmény: 1db bemenet az időzítőkapcsolóban levő tápegység részére (3 óránként bekapcsol 15 percre) és 5db kimenet ventilátorok vezérlésének céljából (ebből jelenleg 2-t használok).
Jelen pillanatban van két használaton kívüli légkeverő alkalmatosságom “bekábelezve” és három szabad aljzatom az újdonsül elosztón, amik csak arra várnak, hogy újabb humidorokban keringessék a szivarok számára ideális páratartalmat rejtegető levegőt…
Emlékeztek még milyen szavakkal fejeztem be “Újabb humidor a háznál” című bejegyzésem?
Segítek kicsit!
“Fog kelleni még egy humidor… :mrgreen:”
Október elején-közepén kezdődött az újabb nyűglődésem, hogy kell egy 70-100 szál szivar tárolására alkalmas humidor. Kezdetben mindenképpen Adorini márkájú humidorban gondolkoztam, de Párom és több barátom véleményét meghallgatva elvetettem eme ötletemet.
Ki is néztem két verziót. Az egyik ~50-70, a másik ~150 szál befogadására alkalmas gasztro (üvegtetős) humidor volt. A kettő között ~15.000 Ft volt az árkülönbség, ami egyre jobban a nagyobbik felé billentette a mérleg nyelvét. Egyébként is iszonyatosan szeretek gyönyörködni a szivarok nyújtotta látványban, ahogy egymáson/mellett sorakoznak és arra várnak, hogy valaki elszívja őket… 😆
Hosszas osztás-szorzás, utánnajárás, nyálcsorgatás után december közepén Párom és leendő Anyósom révén hozzájuthattam a nagyobbik szivarok tárolására alkalamas dobozkához. Az üzlet egy kölcsönös segítség/üzlet révén jöhetett össze…
Mivel Páromék nem engedték, hogy anyagilag hozzájáruljak a beruházáshoz, ezért “kényszerből kellett” vettem magamnak egy 3 szál befogadására hivatott bőr szivartokot. Azért volt rá szükségem, mert a két szálas csőtokom sokszor kicsinek, kevésnek bizonyult. Robusto, toro méretű szivarok nem fértek be az átmérőjük miatt. Ezzel a bőrtokkal nem lesz ilyen problémám.
Január közepére majdnem megtöltöttem az újdonsült humidoromat. Nem volt szép látvány félig üresen. A párásítók eredetileg szivacsosak voltak, de szokásomhoz híven átalakítottam kristályosokra némi szúnyogháló segítségével. Mivel a gyárilag kialakított helyen nem látta el maradéktalanul a feladatát (hajlamos volt penészesegni a zárt hely miatt), ezért száműztem őket onnan egy-egy mágnes segítségével. Azóta hibátlanul teszi a dolgát és folyamatosan bűvül a rendelkezésre álló szivarok száma…
Innen még mindig van tovább, mert telhetetlen vagyok… 😈
Hálával tartozom Zoltán (Gurhka) barátomnak, hogy “lebeszélt” az Adoriniről és eme csodálatos példánnyal lehetek most gazdagabb! És persze nem utolsó sorba nagyon szépen köszönöm Leendő Anyósomnak és Páromnak, hogy hozzájárultak a boldogságomhoz! (Isten tartsa meg jó szokásukat! :D)
Mondhatom, hogy már másfél éve hódolok komolyabban a szivarozás művészetének, élvezetének. Mint minden szivaros társam, akikkel kapcsolatban állok Én is eljutottam arra a szintre, amikor kinőttem a rendelkezésre álló “tárhelyet” és be kellett ruháznom egy második humidorba!
Lényegében úgy kezdődött a történet, hogy a kis 50 szálasnak (valójában 35-40) titulált humidoromat megtöltöttem relatíve olcsó szivarokkal. Mivel birtoklási vágyam van a szivarokat illetően még többet akartam beszerezni, de nem volt hova tenni. És időközben áprilisban úgy alakult, hogy elmegyünk párommal pár napra kikapcsolódni és kellene vinni szivarokat. Mivel több nappról volt szó és naponta 2-3 szál szivarral számolva nem tudtam volna megoldani a megfelelő tárolást. Így jött az “Isteni szikra”, hogy kell vennem egy kisebb, utazó humidornak szánt szivartároló alkalmatosságot. Nem szórakoztam túl sokáig! A SEFT trafik hálózatában épp le volt akciózva 4.900 Ft-ra egy kis 20 szálas humidor. Elmentem megnéztem és másnap megvettem. 
Természetesen a gyári szivacsos párásítót azonnal száműztem a már meglévő kristályosra (szivacsosból alakítottam át korábban). Hygrometer nem volt benne, de a Conradban vettem ugyanolyan digitálisat, mint a másikban is van. A pársító eredetileg tépőzáras lett volna, de megoldottam mégnesesen. Ez annyit tesz, hogy a mágnest felragasztottam a párásító hátuljára, egy vékony fémlapot pedig a humidor tetejének a belső felére. A bavatás utáni időkben 8-9 szál volt benne, amit el is vittem magammal a párommal töltött pár napra.
A nyár derekéra eljutottam odáig, hogy ez a kis uti humidornak szánt dobozkám is televan. Augustusban egy kicsit megcsappant a készlet, amikor is majdnem egy hónapot pároméknál töltöttem. Viszont mára már eljutottam arra a szintre, hogy megint tele van mindkét humidorom… 😈
Sajnos ez egy ördögi kör! Olyan, mint a hitelspirál, mert csak rosszabb lesz… 😳
Fog kelleni még egy humidor…
Megvásárlás után egyből beleraktam a már meglévő “kiszáradt” szivarjaimat, kb 7db-ot. Lehet ennek is volt köszönhető, hogy majdnem 2 hét kellett míg beált a megfelelő páratartalom a belsejében. Nem mellékesen sokat is nyitogattam, hogy érezzem a szivarok ellenállhatalan illatát. Az első két hétben 3 szivarom is megrepedt, amiket később kisebb trükközés árán, de sikerült élvezettel elszívnom. Valószínűleg a hirtelen “klímváltozás” lett a végzetük.
Kezdetben nagyon idegesített, hogy nem áll be a megfelelő páratartalom. Május vége felé az egyik párásítómon érdekes foltok jelentek meg. Fórumon többen is mondták, hogy a párásító belsejében levő “szivacs” penészedett be és cseréljem ki. Valószínüleg túlöntöztem őket. Szerencsére virágboltokban olcsón lehet kapni ilyen Oázis nevű “szivacsot”. 500 Ft volt egy B30 téglának megfelelő darab. Szétszedtem a párásítókat és mindkettőnek kicseréltem a belsejét. Azóta minden feltöltésnél a felesleges desztvizet kirázom, letörlöm róluk. Párásítóim köszönik a törődést és teszik a dolgukat.
Kezdetben kissé túlmisztifikáltam az egész humidoros, szivartárolásos dolgot, de már rájöttem, hogy felesleges volt. Hetente 2-3 alkalommal ránézek a páratartalom mérőre, szivarok állapotára. Ha 70% alá esik a levegő nedvességtartalma, akkor feltöltöm a párásítókat. Néha kiveszek 1-1 szál szivart, hogy enyhe nyomorgatással meggyőződjek állapotukról. A páratartalom ellenőrzésnél nagyon jól jön, hogy üvegtetős a humidor és van egy külső analóg hygrometer. Cserébe nem kell állandóan nyitogatni és bármikor lehet gyönyörködni a füstrudak szépségében. Szóval mostanában kb ennyiből áll a “karbantartás”.
Egyik kedves barátoméktól kaptam egy Flor de Gurabo Churchill szivart, ami beton kemény volt mikor hozzám került, de mostanra szépen elkezdte összeszedni magát. Gyengéd megnyomorgatásnál már érezni, hogy nem fadarabot, hanem egy szivart tartok a kezemben. Egy olcsó, gépi Guantanamera szivar ízének, aromájának, égésenek is sokat segít a megfelelő tárolás, hát még egy minőségi, kézi sodrásúnak!
Ismét ki kell jelentenem, hogy jó befektetés volt… 😎
A humidoromat szép lassan elkezdtem megtölteni szivarokkal. Üresen nem mutat túl jól a szobámban. Meg egyébként sem azért vettem, hogy üresen álljon! 😎 Jelenleg csak olcsóbb szivarokat tárolok benne, mert ismerkedem az ízekkel. Ettől függetlenül van már egy Romeo Y Julietta No.1., amivel egyik kollégám ajándékozott meg.
Az eddigi felhozatal (a képen balról jobbra):
1 db – Romeo Y Julietta No.1 Tubes
1 db – La Aurora – E. Leon
1 db – Don Alfredo Corona
1 db – VegaFina Coronas
1 db – Santa Clara Special Edition Corona
1 db – Miranda Corona
2 db – Guantanamera Cristales
1 db – Guantanamera Puritos
1 db – VeraCruz Corona
1 db – VeraCruz Corona Maduro
1 db – VeraCruz Robusto Maduro
1 db – Gyűrű nélküli Churchill (CigarTower-ben vettem)
1 db – VeraCruz Churchill
1 db – Flor de Gurabo Churchill
Megvan a humidor már csak el kell érni, hogy a páratartalom is bálljon a megfelelő értékre, ami kb 70%. Ennek érdekében többször áttörültem desztillált vizes zsebkendővel, vizes zsepit és vattát helyeztem el benne. A tartozék páramérő alapján elvileg elérte pár nap altt a kívánt értéket, de a benne elhelyezett szivarok mégis elkezdtek kiszáradni, ami csak akkor lehetséges, ha alacsony a páratartalom. A Conradban vettem egy olcsó digitális hő és páramérőt. Ennek a készüléknek köszönhetően kiderült a turpiszság. Az analóg hygrometer 75% a valóságban 53% volt. Beállítottam a digitális alapján és azóta szinkronban vannak. Mivel még mindig alacsony volt a nedvességtartalom a humidorban melegítettem desztillált vizet és kis stampedlis poharakban raktam a dobozba. Naponta kétszer töltöttem meg a poharakat meleg desztvízzel és meg is lett az eredménye. 3 nap elteltével, poharak nélkül megvan a kívánt 70%-os páratartalom. Szóval most nagy az örömködés! 🙂
Egy régi barátomékon keresztül ha minden igaz, akkor a napokban sikerül hozzájutni pár darab dominikai szivarhoz. Most még egy kicsit szegényes a humidorom, de idővel változni fog a helyzet…. Az a baj, hogy itthon nagyon drágák a minőségi szivarok, ezért külföldről kell(ene) rendelni!
2006 nyarán barátaimmal töltöttünk egy hétvégét balatoni nyaralójukban és a parton vettünk egy 5db-os ÁSZ Cherry szivarnak nevezett dohányrudat. Alapvetően poénnak indult az egész, de engem megfogott az íze és az érzés, hogy valami “különleges” dolgot csinálok. A cigarettát nem szeretem. Középiskolában dohányoztam, majd később a katonaság alatt is, de az sosem vonzott, mert mindenki csinálja. Szóval azon a bizonyos hétvégén elhatároztam, hogy következő pancsolós hétvégre veszek pár darab “igazi” szivart. Pár héttel később adódott egy újabb alkalom, amikor is 3 darab kubaival a táskámban érkeztem meg haveromékhoz. Ízre, aromára, füstre is teljesen más volt, mint az ÁSZ. Mondhatom, hogy barátaimank és a Balatonnak köszönhetem, hogy beleszerettem a szivarozásba, ami valójában “művészet”, egy rituálé.
Az évek előrehaladtával folyamatosan próbálgattam a szivarokat és eljutottam arra a szintre, amikor már otthon is szeretnék gyönyörködni bennük, pár különlegesebb darabot eltenni későbbre. Sajnos a szivarok kényesebbek, mint a cigaretták és nem lehet simán a fiókban tárolni őket, mert kiszáradnak, szétporladnak és elvesztik aromájukat. Egy kiszáradt szivarnak csak a csípős, maró ízére fogunk emlékzni és hatalmas csalódásnak, pénzkidobásnak éljük meg az egész szertartást. A szivarok szempontjából a 70% körüli relatív páratartalom az ideális, ezért is van szükség egy úgynevezett humidorra, ami lényegében egy fadoboz, de mégis sokkal több annál… Spanyol cédrusból készül és a benne elhelyezett párologtatókkal “igyekszik” tartani ezt a bizonyos 70% körüli páratartalmat.
Amikor elkezdtem a humidorokat nézegetni meglepődtem, hogy mekkora választék van. Tudtam, hogy leginkább a “Corona” és a “Churchill” méretek állnak közel az hozzám. Olyan humidorokat kezdtem keresni, amibe kb 40-50 darab “Churchill” is kényelmesen elférhet. A páratartalom mérőnek (hygrometer) zárt állapotban is láthatónak kellett lennie, hogy ellenőrzéshez ne kelljen sokszor nyitogatni a humidort. Az üvegtetősek nagyon tetszettek, mert így bármikor láthattam dohányrudaimat. Az interneten keresgélve bukkantam a SmokeHouse oldalára, ahol találtam olyan humidort, amilyet szerettem volna. Telefonon érdeklődtem a kiszemelt áldozat méretei és elérhetősége felől. 2010. április 30-án, munka után elmentem az üzletükbe és megvettem a kicsikét kemény 16.200 magyar király valutáért. Úgy érzem jó vétel volt, mert máshol ennél kicsit kisebbet láttam 10.000 pénzzel drágábban.
