Autócskámnak relatÃve kényelmes ülései voltak megfelelÅ‘ oldaltartással, de mégsem voltam maradéktalanul elégedett velük. A legmeredekebb állásban is egy kicsit úgy éreztem, mintha „feküdnék” a volánnál. Viszont én „fekve” nem tudok vezetni. Egyik barátomnak volt egy GS flszereltségű 3 ajtós swiftje, amiben kényelmes puha ülések voltak. El is kezdtem ilyeneket keresni, de nem vagy nagyon drágán adták vagy nagyon leharcoltak voltak. Egy Suzuki találkozó alkalmával volt alkalmam kipróbálni a GTI üléseket és elhatároztam, hogy ilyenekre van szükségem.
Sokáig nézelÅ‘dtem, de csak ramaty állapotban levÅ‘ket találam. Akkor fel is adtam a keresgélést. Aztán pár hónappal késÅ‘bb találtam egy hÃdretést, melyben nagyon jó állapotban levÅ‘ elsÅ‘ és hátsóüléseket hÃrdettek. Fel is hÃvtam az embert és kiderül, hogy egy versenyautónak átalakÃtott GTI-bÅ‘l szedték ki Å‘ket és mivel nincs rájuk szükségük 20e Ft-ért el is hozhatom Å‘ket. EgybÅ‘l le is csaptam rá és még aznap este lementem GyÅ‘rbe az ülésekért. Ekkor derült ki, hogy komplett belsÅ‘ kárpitozásról van szó, nem csak az ülésekrÅ‘l. Nem vitakoztam, elhoztam mindent!
Pár nappal késÅ‘bb egy szép áprilisi hétvégén párom segÃtségével kitisztÃtottuk és beszereltük az üléseket a helyükre. Minden passzolt, egy az egyben bement a helyére. Egyedül a biztonságiöv csatját cseréltem át a sajátomra. MeglepÅ‘ módon kb 1-1,5 cm-rel magasabban vannak az ülések, ami nekem kifejezetten tetszik. Az oldaltartásuk nagyon jók, meglepÅ‘ módon még aludni is lehet az ülésekben, pedig ránázásre nem gondolná az ember. És a lényeg, nem érzem úgy, hogy „feküdnék” a volán mögött, mert meredekebben áll az ülés és ez volt a lényeg!
Hátra egy kicsit nehezebben lehet beszállni, mert az ülések szélei nincsenek lekerekÃtve (eredetileg 3 ajtós kasztniba valók az ülések), de tapasztalatom szerint nem vészes. Meg merem kockáztatni, hogy hátul is kényelmesebb, mint a gyári. Jó döntés volt… 😉
A régi üléseim és a GTI ülések mellé kapott belsőtér eladásával még jól is jöttem ki a dologból, szóval duplán megérte!
Szeretett autómon le lett cserélve az olaj, az olajszűrő, a levegőszűrő és még új gyertyákat is kapott. A gyújtógyertyákon nem spóroltam, NGK BKR6EIX-11-es Iridium elektródásakkal kényeztetem a beáramló benzin-levegő keveréket. Elvileg 80-90e km-t mondanak élettartam gyanánt, de 60e km környékén úgyis le fogom cserélni őket a biztonság kedvéért. Mondjuk ez a távolság nekem kb 3-4 év alatt fog összejönni, szóval tartós darab lesz. Egyenlőre úgyérzem a 4 darabos készlet megérte a 11.500 Ft-os árat.
Régi vágyam volt egy elsÅ‘ felsÅ‘ toronymerevÃtÅ‘, amihez egy klubbtárs révén jutottam hozzá. A 10 perces beszerelés majdnem másfél órásra sikeredett, mert a riasztómat át kellett helyezni, de megoldottuk. MeglepÅ‘ vele közlekedni, mert a kasztni merevsége sokat nÅ‘tt. Kanyarokban nem billeg annyira az autó és nagyobb tempónál nem tolja az orát a gépjármű. A nyomvájúkat nem veszem már észre, pedig amÃg nem volt beszerelve sokszor rendesen kellett kűzdeni. Viszont van egy hátránya is. ErÅ‘s oldalszélben jobban kell kapaszkodni a kormányba, mert nehezebb egyenesben tartani, bár ezt eddig csak autópálya tempónál tapasztaltam. EgyenlÅ‘re még csak ~500 km-t mentem a beszerelés óta, de összeségében eddig jók a tapasztalataim!
Ãprilis elsÅ‘ hétvégéjén szeretett Párommal jó alaposan lemostuk a lovat. Szárazra törlés után kézi polÃr pasztával átdörzsöltem a fényezést, amit Párom fényesÃtett fel száradás után. Majd jött a keményviasz bevonat, amit felhordtam és természetesen Párom fényesre törölt. Ráment majdnem 4 óránk, de megérte a „szenvedést”. Felkészülten várjuk a nyári szezont… 🙂
A korábban eszközölt javÃtásoknak, felújÃtásoknak meglett az eredménye, mert szeretett autócskám újabb két évig legálisan róhatja az utakat! Ma reggel 8 óra 32 perckor sikeres műszaki vizsgán esett át és megkapta a maga kék matricáját, mellyel smogriadó esetén megszorÃtások nélkül közlekedhetek. Szerencsémre a vizsgadÃj is „barátian” alakult a maga 22.500 Ft-os dÃjával!
Most nagy a boldogság és bÃzom benne, hogy sok balesetmentes km-ben lesz részem a volánjánál!
Októberben elkezdtem készülni az éppen esedékes műszaki vizsgára. Az elÅ‘zetes számÃtásom helyes volt, de nem számoltam 4 „műszaki” hibával! 🙁
- Kuplung: A szerelÅ‘, aki a fék és lengéscsillapÃtó ellenÅ‘rzésést végezte a vizsgálat után szólt, hogy kezdjek el kuplungra gyűjteni, mert nagyon nehezen jár. Már Én is tapasztaltam, hogy egy kicsit keményebb lett és fura, morgós hangja van, de úgy voltam vele, hogy még bÃrjon ki kb 6 hónapot és megcsináltatom. Sajnos nem bÃrta ki – CSERE egy Aisin szettre (40.000 Ft)
- Váltó: A kuplungcsere után derült ki, hogy nem a kuplungnak volt az a morgós hangja, hanem a váltónak. Pontosabban a csapágyak mentek tönkre. Bontott váltót nem szÃvesen vettem volna, mert ismeretlen az előéletük… Marad a felújÃtás, de mivel Suzuki váltó valamiért nem nagyon szerettek volna foglalkozni vele. Végül sikerült taláni egy helyet, ahol felújÃtották, kicserélték a csapágyakat. (70.000 Ft)
- Kipufogó: A hátsó kipufogódobom kiégett november végén, 75e km volt benne. Kapott egy kicsit szolidabb, utazhatóbb sportdobot. (18.000 Ft)
- VÃzpumpa: 110e km környékén nem szabad csodákat várni, ennyi idÅ‘ alatt végük van. Ha már meg kellett bontania vezérlést, akkor kicseréltettem a vezérműszÃj garnitúrát és a többi ékszÃjat is, mert már bennük volt 35e km. Ãgy most nem kell 150e km környékén megint megbontani a vezérlést, majd (jó esetben) csak 200e-nél (30.000 Ft)
Ez Ãgy kapásból közel 170e jó magyar királyi valuta… 🙁 Sajnos ezek a nem tervezett kiadások közé sorolhatók, de hát ilyen az élet. Ha valami tönkremegy meg kell csináltatni!
A kopó alkatrészek nem voltak vészesek árban. Az LPR tárcsákat (5.200 Ft) és a Textar (7.500 Ft) fékbetéteket még szeptemberben megvettem. Otthon körülnézve kiderült, hogy van 3,5l motorolajom még az elÅ‘zÅ‘ olajcserérÅ‘l Ãgy spóroltam ~7.000 Ft-ot. Fagyállót és fékfolyadékot a szerelÅ‘m adott. A gyertyákat végül nem cseréltem le, majd a következÅ‘ olajcserénél. Mindent összevetve 25.000 Ft-ot fizettem a fékfelújÃtásra és a folyadékok cseréjére. Tudom, hogy nem kevés pénz, de ha nem foglalkoznék a kocsimmal, akkor ennek az öszegnek a többszörösét is költhetném rá.
Még nyár folyamán felmerült az ötlet, hogy ki kellene menni Bécsbe egy kis bevásárlós-nézelÅ‘dÅ‘s kirándulásra. Nagyon megfogott a dolog, mert még sosem voltam és állÃtólag a szivarok is olcsóbbak, mint itthon… 😀
Egyetlen dolog miatt aggódom egy kicsit, az pedig az autóm hangja… 🙁 Sajnos Ãgy 70.000 km-rel a kipufogóban érzem, hogy egyre hangosabb és már nincs is olyan szép mély, öblös hangja. Motoros fórumokról, barátoktól tudom, hogy az Osztrák rendÅ‘rök nagyon harapnak a hangos kipufogóra és nagyon vastagon fog a tolluk a büntetés kiszabásakor. Elmondhatom, hogy az évek során egy kicsit már komolyodtam és belátom, hogy nem Én vagyok a világ közepe! Fiatalabb koromban volt bennem egy kis feltűnési viszketegség, de amióta Katámmal együtt vagyunk, azóta érzem, hogy kezdek lenyugodni. Nagyon jó hatással van rám, szeretjük egymást! 😉 De most kanyarodjunk vissza az eredeti gondolatmenethez.
Szóval ahogy egyre jobban közeledem a harmadik X-hez, egyre jobban érzem, hogy hangos a kocsim. Egy ködös november végi pénteki napon, munkám végeztével elmentem a Janó kipufogóhoz, hogy megkérdezzem a lehetÅ‘ségeket. Megkért a srác, hogy indÃtsam el a kocsit és adjak egy gázfröccsöt. KÃvülrÅ‘l a dob jó állapotúnak mondható, de a hangja nagyon nem az igazi. EgybÅ‘l mondták, hogy ki van égve belÅ‘le a gyapot, azért van ilyen repedtfazék hangja.
Két választásom volt/van:
- Újratömjük a kipufogót (15.000)
- Felrakunk egy új hátsó dobot (18.000).
Az utóbbit választottam és ha már válogathatok, akkor egy kicsivel csendesebb sportdobot kértem. Szerencsére a krómozott kipufogóvégemet meg tudták menteni és átrakták az új dobra. Az évek során azért már megtapasztaltam, hogy a „hangos” kipufogónak sok elÅ‘nye van a városi közlekedésben, ami egyben a hátránya is… 😳 A gyalogosok kevésbé akarnak lelépni elém, nem kell dudát használnom és figyelnek a „Suzukis hülyegyerekre”! 😀
Reggel 10-re vittem a kocsit Janóékhoz. Mikor megérkeztem egybÅ‘l be is álhattam a szerelőállásra és nekiáltak a műveletnek. A dobot kisebb csak szenvedés árán tudták leszedni a helyérÅ‘l, de megoldották. Sajnos az évek során egy kicsit összeégtek az elemek. A földön heverÅ‘ dobon lehett látni, hogy nagyon rozsdás az egész. Épphogy hozzáértek egy csavarhúzóval és beszakadt az oldala. Szóval már tényleg kuka volt. 🙁 Alig egy óra alatt sikerült kicserélniük a dobot és jöhetett a tesztelés. Már indÃtásnál hallható volt a különbség. Gázfröccsre sem ordÃt, mint korábban.
Hazafelé sikeresen konstatáltam, hogy bizony tényleg csendesebb az egész. Ha nyomom neki, akkor van hangja, de már ki lehet hallani a motorhangot a kipufogó mellett. Magasabb fordulaton, motorféknél sokkal szebb, tisztább hangja lett. Normál utcai közlekedésben 2500-3000-es percenkénti fordulatig alig lehet hallani a hangját. Legalább senki sem hiszi azt, hogy verszenyezni akarok. Autópályán is sokkal utazhatóbb, nem kell üvöltetni a rádiót.
A kocsimnak 2011. január 22-én lejár a műszaki vizsgája. Az olajcsere is decemberben esedékes. Elkezdtem összeÃrni, hogy mikek is kell megcsináltatnom, átnézetnem.
- Féktárcsa, fékbetét csere (tárcsáknak van egy kis válla) ~15.000 – 20.000 Ft
- Fékfolyadék, fagyálló csere (két évesek lesznek) ~5.000 – 7.000 Ft
- Fékhatás és lengéscsillapÃtó mérés (Norautónál ingyen megnézik)
- Motorolaj (10W-40 Castrol Magnatec), olajszűrÅ‘, levegÅ‘szűrÅ‘, gyújtógyertya csere ~20.000 – 25.000 Ft
A kopó alkatrészeket szép apránként elkezdem megveszegetni, mert Ãgy egy fokkal elviselhetÅ‘bb lesz a költségvonzat (legalábbis havi lebontásban). Az elÅ‘zetes kalkulációim alapján vizsgadÃjjal együtt 80-100.000 Ft környékén fogom megúszni a műveletsort. Szerencsére van szerelÅ‘ ismerÅ‘s Ãgy nem kell „márkaszervizes” munkadÃjra számÃtanom, az egész szerintem megáll 10.000 Ft-ban.
2010. május 20-i reggelre alig aludtam valamit, annyira be voltam sózva. Ennek köszönhetÅ‘en a megbeszélt 8 óra helyett 7:30-ra érkeztem meg a V2 Túra – Motorbázis Fogarasi úti üzletéhez. Háromnegyed nyolc környékén befutott a bolt alkalmazottja és már hozta is ki nekem az aznapra szánt Suzuki DL650-est.
Miközben az anyagiakat és a gépátvételt intéztük, Hufi barátom/kollégám is befutott. Gyorsan átpakoltam a saját mocimból a cuccaimat és már indultunk is BarátnÅ‘mért Pilisvörösvárra. Párom már motoros szerelésben várt minket sok-sok finom szendvics kÃséretében. Rones „bácsi” is befutott, amÃg elpakoltunk és beszélgettünk. Eljött a nagy pillanat mikor három lovon elindult a négy bátor ember, hogy meghódÃtsa országunk középsÅ‘ részének kicsiny dombjait.
Asszonykámat Hufi barátom vitte, mert nem éreztem még annyira biztosnak magam, hogy bevállaljam egy ismeretlen motoron a két személyes közlekedést. ElsÅ‘ megállónk az Ãœvegtigris forgatásának helyszÃne volt a Garancsi-tó partján. Itt gyorsan megreggeliztünk és csináltunk pár képet. Az igazi kanyargás innen indult a gánti bauxit bányászati múzeum felé…
Út közben rá kellett jönnöm, hogy kár volt eddig kihagyni a „kis” DL-t. Formára nagyon tetszenek a naked bikeok, de ezen a kissé szeles napon ráébredtem, hogy túrázáshoz kell a szélvédelem. A bukóm szinte végig nyitva volt és nem zavart a menetszél. A bukóm fölé terelte a menetszelet. Nem száguldoztunk, mert nem azért mentünk. Szép kényelmesen 70-90 körüli tempóban mendegéltünk. 3000-3500-as fordulat alatt nem szeretett menni, ezért a kanyargós, dombos részeken 3-4. fokozatban volt neki kényelmes. Nem forszÃroztam a tempót sehol sem, Ãgy azt sem tudom, hogy hol a vége, egyszer mentem vele 120-130-at egy elÅ‘zés erejéig. 90-100-as tempónál vÃgan lehet állva motorozni a nyergében. A fékek harapósak és erÅ‘sek voltak. A hátsóval vigyázni is kellett, mert jobban fogtak a kelleténél és néha sikerült is állóra fékeznem a hátulját. ABS hiányában ez nem volt nehéz. Földúton, rossz úton jó szolgálatott tett a futómű, mert alig éreztem valamit az úthibákból. A széles guminak köszönhetÅ‘en a hosszbordákat nem szereti, de ez minden motorra igaz, nem csak erre.
Gántot elhagyva Csőkakő vára felé vettük az utat egy gyönyörű, forgalomtól mentes útvonalon. Számomra nagyon élvezetes volt ez az útszakasz, mert a motorok hangján kersztül is lehetett hallani a maradak csiripelését. Kb 12 évvel ezelőtt voltam utoljára Csókakőn,gyerek fejjel egy vándor tábor alkalmával. Emlékeimben teljesen más kép élt a községet illetően és nagyon kellemes meglepetés volt az elém terülő látvány.
Szápár volt a következÅ‘ megálló, pontosabban egy a falun kÃvül esÅ‘ szélturbina. A mérete valami elképesztÅ‘ volt és a hangja… 🙂
A tatai Öreg-tónál Hufi már nagyon szenvedett és kezdett elvonási tüneteket produkálni egy jó bableves iránt. Rones csak tetézte ezt a állapotot az „Ott van még egy szobot.” mondataival. Az igazat megvallva Hufi volt az egyedüli éhes ember a csapatban! 🙂 Végül Hufi félig megkapta, amit akart, mert már „csak” palacsintát kart enni. Ahogy felültünk a motorra és elindultunk egy kis kerülÅ‘vel Tatabányára a Turul-emlékműhöz. Odafelé már szemerkélt az esÅ‘, de ez nem risztott vissza minket. Csak nekem kellett figyelni az úton, mert mindenki beparáztatott, hogy a mocin levÅ‘ gumik csúszósak nedves körülmények között. Nem is hittem nekik. Ãm egy visszaváltásnál a hátulja, majd egy kanyarban az eleje csúszott meg a motornak és ekkor fogadtam meg a tanácsaikat.
Az eső egyre jobban esett és úgy döntöttünk, hogy elindulunk a legrövidebb úton hazafelé, ekkor már egyébként is elmúlt 17 óra és nem akartam sötétben, esőben kóvályogni ismeretlen utakon.. Az esőruhák tették a dolgukat és nem sikerült a természetnek kifognia rajtunk.
Pilisvörösváron Páromtól könnyes búcsút vettünk Hufival és elindultunk, hogy álomba ringassuk hűséges paripánkat egy kellemes, fárasztó nap után.
Másnap reggel még elugrottam a hajógyári szigetre megmutatni ismerÅ‘sömnek a mocit és magamat. Ezután lemostam a szekeret és fájó szÃvvel, de visszavittem gazdijának.
A nálam töltött 340km-en 4,67 literes átlagot produkáltunk, ami szerintem nagyon jó érték. FÅ‘leg, ha figyelembe veszsem a 100 ccm-es robogóm 3,5 literes fogyasztását…
Nagyon kellemes emlékkel gazdagodtam, és remélem, hogy a közeljövÅ‘ben ismét birtokolhatok majd egy ilyen gépezetet…
Külön köszönettel tartozom a V2 Túra – Motorbázisnak, hogy lehetÅ‘vé tették a korai gépátvételt!
Hufi barátomnak/kollégámnak, hogy megtervezte az útvonalat, felkészülten idegenvezetősködött és nem utolsó sorban vigyázott szeretett oldalbordámra!
Rones-nek a türelemért, amit mögöttem haladva tanusÃtott és épÃtÅ‘ jellegű tanácsaiért!
Páromnak, mert legyÅ‘zte félelmét és belekóstólt az „igazi” motorzásba!