Már korábban is írtam, hogy a jelenlegi Yamaha Aerox 100-as robogómat le szeretném cserélni. Egyre aktuálisabb a dolog, mert ez a 100 ccm-es “prüntyögő” kezd kevés lenni. Amikor egyedül megyek vele még talán elég is lenne lakott területen belül, de azon kívül és főleg 2 személlyel már nagyon-nagyon kevés… 🙁
Az idei szezonban körvonalazódott bennem, hogy milyen szempontok alapján szeretném kiválasztani a következő gépsárkányt:
- Alacsony fenntartási költségek
- Tartós, megbízható konstrukció
- Le lehessen térni vele az aszfaltozott szalompályáról erdei, rossz minőségű utakra
- Két személynek legyen kényelmes
- Ne legyen túl erős és nagy köbcentis
- Jól pakolható
A fenti igényeimet úgy érzem leginkább a túra-endúró kategória elégíti ki.
Csak japán gépekben gondolkozom, de a Kawasaki nem jöhet számításba az elfogadható szervízháttér hiánya miatt. A Yamahának meg nincs túra-endúrója, csak endúrója. Szóval marad a Suzuki és a Honda.
A Suzuki DL650 nagyon kényelmes volt a túrán, de több embertől hallottam, hogy van egy konstrukciós hibájuk. Nevezetesen a gyűrűk összeforoghatnak és meghalhat a motor. Előjelek nélkül, teljesen váratlanul fordul elő. Egy motorgenerál meg nem két forint. Szóval ezt a jószágot elvetettem.
A Honda V2-es blokkajit mindenki dícséri és elnyűhetetlennek tartja. Ezek alapján szóba jöhetne az AfricaTwin és a Transalp. Akinek Africája van az nem akarja eladni vagy nagyon drágán, szóval felejtős. A Transalpban az tetszik leginkább, hogy “gyenge” . Alig 50 LE és ennek köszönhetően nem csábít ész nélküli száguldásra. 170km/h körül van a vége, de ez nem is lényeges. Autópályát kerülném, amennyire lehetséges, mert ott nincs semmi élvezet a sok idiótán kívül (de ez egy másik poszt tartalma lehetne). Túrán úgyis 80-100 km/h körüli utazó tempóra lehet számítani, amit bőőőven tud ez a gép is.
Szóval minden igényemet figyelembe véve úgy néz ki, hogy egy Honda Transalp lesz a következő motorom. Már csak azt kell eldöntenem, hogy 600 vagy 650 ccm-es legyen. A 600-asok olcsóbbak, de a legfiatalabb is 10 éves. A 650-esre fájna a fogam, mert 800 és 1 milla között ki lehetne fogni egy jó állapotú 6 év körüli gépet. Figyelembe véve, hogy nem 2 évre terveznék a masinával érdemesebb lesz kicsit többet rászánnom a dologra. Később úgyis megtérülhet a befektetés akár egy esetleges cserénél is, de ez még nagyon a távoli jövő!
Nagyon remélem, hogy az égiek is úgy akarják, hogy jövő tavasszal már egy új motorral kezdhessem a szezont… 😳
Már tavaly éreztem, hogy a hátsó lengéscsillapító cserés lesz, mert gödrös földutakon vagy hullámos aszfalton a hátsó kerék elég sokszor beleért a sárvédő toldatába (rendszám alatt). Olyan tünetet produkált, mintha valaki szórakozásból meghúzná egy pillanatra a hátsó féket. Egyedül még csak-csak elviselhető volt, de idén elég sokat közlekedek Párommal a hátsó ülésen és okozott kellemetlen pillanatokat. Akkor telt be a pohár mikor a Flórián téri felüljáró alatt a Pacsirtamező útra kanyarodva majdnem elestünk a nem várt lassulástól. Nem mentem gyorsan, mert korábban a lámpa előtt vártunk a zöld jelzésre.
Két nappal később megrendeltem egy gázos lengéscsillapítót, melynek a rugóelőfeszítése is állítható. A beszerelés nem volt nagyon bonyolult, sőőőőt… A hátsó ulés alatti két íves idomot és mindenképpen le kell szedni, mert alatta vannak a kerék feletti idom tartócsavarjai. A rendszámot csak lelógattam oldalra. A kerék feletti idomot nem szedtem le teljesen. Csak annyira, hogy a gátló felső csavarjához hozzáférjek. Az egész művelet kb 30 perc volt.
A rég ilengéscsillapítót eltettem tartaléknak ki tudja alapon. A rugó előfeszítést több lépcsőben sikerült beállítanom és elmondhatom, hogy sikerült. Megérte a majdnem 20.000 Ft-os beruházást, mert szinte teljesen megszűnt a “fékrángatás” és sokkal stabilabban lehet íven tartani a gépet, nem érzem, hogy “ficánkolna” a hátulja.
