Viccek #6
– Doktor úr, álmomban beszélek.
– Ez nem olyan vészes!
– Lehet, de az irodában a kollégáim állandóan röhögnek rajtam…
A múltkor vacsorázni vittem a feleségemet. Mielőtt elindultunk, felkent magára egy kis alapozót, púdert, pirosítót, szemhéjfestéket, tust, szempillafestéket, szájkontúrt és rúzst. Aztán elém állt:
– Drágám, elég természetesnek hatok?
Két apácát egy sötét sikátorban megtámadja két szatír, és inzultálni kezdik őket.
– Bocsáss meg nekik Atyám! – kezd el imádkozni az egyik apáca. – Nem tudják mit tesznek!
Erre a másik apáca elhaló hangon:
– Ez itt igencsak tudja…
Feleség: – Akármit mondanak egy férfinak, az egyik fülén bemegy, a másikon meg azonnal kijön.
Férj: – Akármit mondanak egy nőnek, mindkét fülén bemegy, a száján meg azonnal kijön.
Egy turista Amerikában megáll egy automata előtt, amelyben ez a felirat olvasható:
„JOBBAN CSINÁLOM, MINT A FELESÉGE!
A turista csodálkozva bámulja, hogy egy fickó odalép, kigombolja a sliccét, és odatapad a masinához, majd kisvártatva elégedetten távozik. A turistát érdekli a dolog, alig várja, hogy a pasas végezzen; akkor izgatottan odamegy, bedob egy dollárt az automatába, kigombolja nadrágját, és odaadja magát a gépnek, ahogy látta. Aztán borzalmas ordításba csap és hátralép.
Az automatán új felirat jelenik meg:
„A GOMBFELVARRÓ AUTOMATA BEFEJEZTE MUNKÁJÁT!”
Felirat egy presszóban:
„Kérjük ne dobjanak égő cigarettacsikket a földre, mert megégetheti a távozó vendégeink tenyerét és térdét!”
Egy házaspár egy elegáns étteremben üldögél a pincérre várva. A férj kedvesen megjegyzi:
– Drágám, annyira szép vagy ebben a megvilágításban…
A feleség már éppen olvadozni kezd a gyönyörtől, amikor a férfi még hozzáteszi:
– Otthonra is szereznünk kéne egy ilyen lámpát!
Egy éjjel egy férfi részegen támolyog ki a kocsmából és úgy dönt, hogy nem megy haza, hanem megszáll a közeli motelben. Bemegy és kér egy szobát. A recepciós ad egy kulcsot, majd a férfi felbotorkál a szobába. Kis idő múlva lejön és elkezd követelőzni:
– Ez a szoba nem jó, adjon nekem egy másikat!
– De uram, hisz az a legjobb szobánk.
– Ragaszkodom hozzá, hogy másik kulcsot adjon!
– Jó, rendben, de megmondaná, kérem, hogy mi a baj azzal a szobával?
– Az, hogy lángokban áll.
forrás: http://www.vicclap.hu/
VeraCruz Robusto Maduro szivar
Törökbálinton, a CigarTower-ben vettem három héttel ezelőtt. Maduro szivarom még nem volt és gondoltam megpróbálkozom vele. Hazaérve lehámoztam róla a celofánt és betettem a humidoromba. Vártam a megfelelő pillanatot, mely pár nappal ezelőtt következett be. Barátaimmal elmentünk a „Söröző a szomjas csukához” nevű 17. kerületi sörözőbe vagy szép magyar szóval élve: pub-ba.
Barátomék nekiáltak pipázni én meg rágyújtottam a szivaromra. Megvágás után jöhetett a gyújtás, amit gyufa segítségével abszolváltam. Kellemes, gyenge füstje volt. Az első mélyebb szippantás kicsit erős volt, de nagyon jól szelel, könnyen szívható. A többi szippantásnál már kellemes szotyis-mogyorós íze volt mely kitartott az első két harmadban. Az utolsó harmadban már nagyon csípős,erős lett. Igaz ezt részben magamnak köszönhetem, mert a nagy beszélgetések közben hagytam párszor elaludni, ami nem feltétlenül tesz jót az aromáknak. Összességében majdnem 2 óráig szolgáltatta élvezetes ízét, aromáját.
Ma ismételten Törökbálint környékén volt dolgom, így beugrottam megint egy adagért. Az egész készletet elhoztam, ami 3 darabból ált. Régebben próbálkoztam már robusto méretű dominikai szivarokkal (PrivateStock), de akkor mindig rosszullét lett a vége. De ez valahogy más volt, sokkal jobb…
Nagyon jó válsztás volt, állandó tagja lesz a humidoromnak!
Motoros túra / Suzuki DL650 V-Strom teszt
2010. május 20-i reggelre alig aludtam valamit, annyira be voltam sózva. Ennek köszönhetően a megbeszélt 8 óra helyett 7:30-ra érkeztem meg a V2 Túra – Motorbázis Fogarasi úti üzletéhez. Háromnegyed nyolc környékén befutott a bolt alkalmazottja és már hozta is ki nekem az aznapra szánt Suzuki DL650-est.
Miközben az anyagiakat és a gépátvételt intéztük, Hufi barátom/kollégám is befutott. Gyorsan átpakoltam a saját mocimból a cuccaimat és már indultunk is Barátnőmért Pilisvörösvárra. Párom már motoros szerelésben várt minket sok-sok finom szendvics kíséretében. Rones „bácsi” is befutott, amíg elpakoltunk és beszélgettünk. Eljött a nagy pillanat mikor három lovon elindult a négy bátor ember, hogy meghódítsa országunk középső részének kicsiny dombjait.
Asszonykámat Hufi barátom vitte, mert nem éreztem még annyira biztosnak magam, hogy bevállaljam egy ismeretlen motoron a két személyes közlekedést. Első megállónk az Üvegtigris forgatásának helyszíne volt a Garancsi-tó partján. Itt gyorsan megreggeliztünk és csináltunk pár képet. Az igazi kanyargás innen indult a gánti bauxit bányászati múzeum felé…
Út közben rá kellett jönnöm, hogy kár volt eddig kihagyni a „kis” DL-t. Formára nagyon tetszenek a naked bikeok, de ezen a kissé szeles napon ráébredtem, hogy túrázáshoz kell a szélvédelem. A bukóm szinte végig nyitva volt és nem zavart a menetszél. A bukóm fölé terelte a menetszelet. Nem száguldoztunk, mert nem azért mentünk. Szép kényelmesen 70-90 körüli tempóban mendegéltünk. 3000-3500-as fordulat alatt nem szeretett menni, ezért a kanyargós, dombos részeken 3-4. fokozatban volt neki kényelmes. Nem forszíroztam a tempót sehol sem, így azt sem tudom, hogy hol a vége, egyszer mentem vele 120-130-at egy előzés erejéig. 90-100-as tempónál vígan lehet állva motorozni a nyergében. A fékek harapósak és erősek voltak. A hátsóval vigyázni is kellett, mert jobban fogtak a kelleténél és néha sikerült is állóra fékeznem a hátulját. ABS hiányában ez nem volt nehéz. Földúton, rossz úton jó szolgálatott tett a futómű, mert alig éreztem valamit az úthibákból. A széles guminak köszönhetően a hosszbordákat nem szereti, de ez minden motorra igaz, nem csak erre.
Gántot elhagyva Csőkakő vára felé vettük az utat egy gyönyörű, forgalomtól mentes útvonalon. Számomra nagyon élvezetes volt ez az útszakasz, mert a motorok hangján kersztül is lehetett hallani a maradak csiripelését. Kb 12 évvel ezelőtt voltam utoljára Csókakőn,gyerek fejjel egy vándor tábor alkalmával. Emlékeimben teljesen más kép élt a községet illetően és nagyon kellemes meglepetés volt az elém terülő látvány.
Szápár volt a következő megálló, pontosabban egy a falun kívül eső szélturbina. A mérete valami elképesztő volt és a hangja… 🙂
A tatai Öreg-tónál Hufi már nagyon szenvedett és kezdett elvonási tüneteket produkálni egy jó bableves iránt. Rones csak tetézte ezt a állapotot az „Ott van még egy szobot.” mondataival. Az igazat megvallva Hufi volt az egyedüli éhes ember a csapatban! 🙂 Végül Hufi félig megkapta, amit akart, mert már „csak” palacsintát kart enni. Ahogy felültünk a motorra és elindultunk egy kis kerülővel Tatabányára a Turul-emlékműhöz. Odafelé már szemerkélt az eső, de ez nem risztott vissza minket. Csak nekem kellett figyelni az úton, mert mindenki beparáztatott, hogy a mocin levő gumik csúszósak nedves körülmények között. Nem is hittem nekik. Ám egy visszaváltásnál a hátulja, majd egy kanyarban az eleje csúszott meg a motornak és ekkor fogadtam meg a tanácsaikat.
Az eső egyre jobban esett és úgy döntöttünk, hogy elindulunk a legrövidebb úton hazafelé, ekkor már egyébként is elmúlt 17 óra és nem akartam sötétben, esőben kóvályogni ismeretlen utakon.. Az esőruhák tették a dolgukat és nem sikerült a természetnek kifognia rajtunk.
Pilisvörösváron Páromtól könnyes búcsút vettünk Hufival és elindultunk, hogy álomba ringassuk hűséges paripánkat egy kellemes, fárasztó nap után.
Másnap reggel még elugrottam a hajógyári szigetre megmutatni ismerősömnek a mocit és magamat. Ezután lemostam a szekeret és fájó szívvel, de visszavittem gazdijának.
A nálam töltött 340km-en 4,67 literes átlagot produkáltunk, ami szerintem nagyon jó érték. Főleg, ha figyelembe veszsem a 100 ccm-es robogóm 3,5 literes fogyasztását…
Nagyon kellemes emlékkel gazdagodtam, és remélem, hogy a közeljövőben ismét birtokolhatok majd egy ilyen gépezetet…
Külön köszönettel tartozom a V2 Túra – Motorbázisnak, hogy lehetővé tették a korai gépátvételt!
Hufi barátomnak/kollégámnak, hogy megtervezte az útvonalat, felkészülten idegenvezetősködött és nem utolsó sorban vigyázott szeretett oldalbordámra!
Rones-nek a türelemért, amit mögöttem haladva tanusított és építő jellegű tanácsaiért!
Páromnak, mert legyőzte félelmét és belekóstólt az „igazi” motorzásba!
Panasonic DMC-FZ38 fényképezőgép tapasztalatok
8 hónap és 5500 kép után elmondhatom, hogy tudásomhoz mérten nagyon jó vétel volt, az utolsó fillérig megérte az árát. Eleinte csak ismerkedtünk és próbálkozgattam. Majd márciusban jött az éles bevetés mikoris Párommal elmentünk közel egy hétre „nyaralni”. Itt 1800 képet és egy órányi videót készítettem. Az akkumulátor tényleg ki tudja szolgálni a 450-470 expót. Leginkább a „rekesz előválasztásos” programot használom, de előfordult már, hogy a téma megkívánta a „manuális” beállításokat. Az előre definiált témaprogramok közül csak a gyors sorozatot használtam eddig érdemben. Egyszer kétszer próbálkoztam a panoráma képes lehetőséggel, de valahogy nem győzött meg. A beépített vaku egész jól használható, de igazán nyílhatna 2-3 cm-rel magasabbra, mert ha nagyon közeli (~1-40 cm) témát kell megvilágítani, akkor az optika beárnyékolja a kép aljának egy kicsiny részét. Ezt bele kell kalkulálni a kompozícióba és később egy képszerkesztő programmal le kell vágni a „felesleges” részt. Képzajból ISO200-ig nagyon kevés van, ISO400-on elfogadható, e fölött meg egyre több zajt lehet felfedezni a képeken. De hát egy UltraZoom géptől nem várhatunk D-SLR minőséget. Kezdetben JPG állományokba rögzítetem a képeket, de miután kipróbáltam a RAW módot leszoktam róla. Sokkal több finombeállítást lehet eszközölni, ha RAW-ba készítjük a képeket és a végeredmény is szebb lehet. Igaz cserébe 15-16 MB-os állományokkal számolhatunk a JPG 6,5-7MB-os métetével szemben. Amennyiben nincs nagy háttérzaj körülöttünk és videófelvételre adjuk a fejünket, akkor fel lehet készülni rá, hogy minden egyes gombnyomásunk, zoomolásunk hallatszani fog a felvételen. De hát ez legyen a legnagyobb bajunk.
Íme néhány kép, amit a Panasonic Lumix DMC-FZ38-as gépemmel csináltam:
Viccek #5
Hazafelé megy a pap. Az út mellett egy örömlány várja a klienseket, a pap elmegy mellette, és odaszól neki:
– Leányom, imádkozni fogok érted.
– Nem szükséges, atyám, ötezerért megkaphat.
Az amerikai, a francia, a magyar és a cigány állnak az Eiffel-torony kilátóján.
Hirtelen az amerikai előkap egy köteg dollárt és elkezdi ledobálni a mélybe, miközben ezt kiabálja:
– Nekünk ebből otthon rengeteg van!
Ezt látva a francia előkap néhány üveg pezsgőt, és elkezdi a mélybe önteni, miközben azt kiabálja:
– Nekünk ebből itthon rengeteg van!
Látva ezt, a cigány aggodalmas arccal fordul a magyar felé:
– Te, tesókám, eszedbe ne jusson valami hülyeség…
Egy nő bemegy egy férfi ruházati üzletbe és segítséget kér az eladótól:
– Ajánlana, kérem, valami olyan nyakkendőt, ami kiemeli a férjem kék szemeit?
– Asszonyom, bármelyik nyakkendő kiemeli a szemeket, csak elég szorosan kell megkötni.
Oxfordban taníttatja a fiát a skót. A gyerek hónapok óta nem ad életjelet magáról. A skót elpanaszolja ezt a szomszédjának.
– Ezen nagyon könnyen lehet segíteni – mondja a szomszéd. – Írj neki egy levelet, hogy: „Édes fiam, mellékelten küldök tíz fontot.”
– De hiszen ez rettenetesen sok!
– Igen, de ha a pénzt kifelejted a borítékból, meglátod, hogy a fiad rögtön írni fog
A vasárnapi istentisztelet végén a pap kérdezi a gyülekezettől:
– Most, hogy meghallgattatok engem, megbocsátottatok-e az ellenségeiteknek? Aki megbocsátott, tegye fel a kezét!
A jelenlévők 80%-a jelentkezik. A tiszteletes kis gondolkodási idő után újra felteszi a kérdést, és végül már mindenki felemeli a kezét, egyedül az első sorban egy öreg nénike nem mozdul.
– Kovács néni, maga még mindig nem bocsátott meg az ellenségeinek? – fordul hozzá a pap.
– Nekem nincsenek ellenségeim. – feleli kedvesen mosolyogva az öregasszony.
– Nahát, az hogy lehet? Mondja csak, Kovács néni, hány éves?
– Kilencvennyolc.
Erre a gyülekezetben mindenki feláll és tapsolni kezd.
– Kovács néni, kérem, jöjjön ki ide előre, és mondja el nekünk, hogy lehet, hogy valaki megélt kilencvennyolc évet, és nincsenek ellenségei.
A néni kitipeg, szembenéz a tömeggel, majd fennhangon kijelenti:
– Túléltem az összes rohadt szemétládát!
– Hova mész? – kérdezi az aggódó mama a fiát.
– Ki a zöldbe.
– Egyedül?
– Nem, Jucit is viszem magammal.
– Csak ne feküdj le a vizes fűre!
– Mondtam már, Jucit is viszem magammal…
forrás: http://www.vicclap.hu/
Szivarjaim
A humidoromat szép lassan elkezdtem megtölteni szivarokkal. Üresen nem mutat túl jól a szobámban. Meg egyébként sem azért vettem, hogy üresen álljon! 😎 Jelenleg csak olcsóbb szivarokat tárolok benne, mert ismerkedem az ízekkel. Ettől függetlenül van már egy Romeo Y Julietta No.1., amivel egyik kollégám ajándékozott meg.
Az eddigi felhozatal (a képen balról jobbra):
1 db – Romeo Y Julietta No.1 Tubes
1 db – La Aurora – E. Leon
1 db – Don Alfredo Corona
1 db – VegaFina Coronas
1 db – Santa Clara Special Edition Corona
1 db – Miranda Corona
2 db – Guantanamera Cristales
1 db – Guantanamera Puritos
1 db – VeraCruz Corona
1 db – VeraCruz Corona Maduro
1 db – VeraCruz Robusto Maduro
1 db – Gyűrű nélküli Churchill (CigarTower-ben vettem)
1 db – VeraCruz Churchill
1 db – Flor de Gurabo Churchill
Bukósisak vásárlás
Drága Párom bevallása szerint fél a kétkerekűektől, kerékpárra sem szívesen ül fel. A motorzást is veszélyesnek tartja, amiben igaza is van, de kell egy kis izgalom egy férfi életében. Amikor megismerkedtem Vele olyanokat mondott, hogy Ő bizony nem fog motorra ülni… (Ugye nagyon ismerős kijelentés?)
Természetesen a hosszas beszélgetések és a győzködés meghozta az eszét! 🙂 Amikor először mentem hozzájuk motorral nagy nehezen sikerült rávenni, hogy álló helyben üljön fel. Kisebb győzködés után beadta a derekát és még aznap sikerült elvinni egy kisebb körre. Ezután szereztem neki egy bukót kölcsönbe, de az nagy volt rá. Ettől függetlenül kétszer elmentünk egy nagyobb körre és rájött, hogy tetszik neki a motorozás. Legalább addig is Velem lehet és „ölelgethet”.
Elkezdett olcsó bukósisakokat nézni a neten és folyamatosan küldözgette, hogy Neki mik tetszenek. Végül május 15-én elszánta magát, elmentünk a Shox-ba és vettünk neki egy JET-820 JATOED zárt sisakot. A csütörtöki motorbérléses akciómon be fogja tudni járatni és bármikor jöhet Velem egy karikára, ha motorozni támad kedvem! 🙂
Szóval most nagy a boldogság…
Yamaha Aerox 100 #7
Április elején elkezdett rakoncátlankodni a moci. Menet közben fulladozott és a szivatóval játszadozni kellett, hogy menjen. 2010 április 23-án eljuttattam szervízbe, ahol kitakarították a karburátort és azóta nagyon szépen teszi a dolgát. Még a kuplungot kellene megcsináltatnom, mert alacsony sebességről történő gyorsításnál sokszor úgy érzem, mintha hirtelen megugrana. De ez egy másik történet és beruházás.
Időközben Páromat sikerült rábeszélni, hogy üljön fel mögém és menjünk el néha motorozni. Nagyon jó érzés, hogy motorozás közben is Velem van, bújik, ölelget! 🙂
A fentebb írt fulladozás ellenére tetszett neki a dolog. Most ott tartunk, hogy a közeljövőben veszünk neki saját bukósisakot és együtt róhatjuk a kilómétereket! Jó lenne ha már az időjárás is partner lenne eben, mert egy kissé már túl sok eső esett!
Motorbérlés
Már tavaly is felmerült bennem, hogy motort kellen bérelni tapasztalatszerzés céljából. Ugyanis nem tudom eldönteni, hogy a későbbiekben milyen motort szeretnék magamnak. 2-3 út látszik körvonalazódni:
- Túramotor (Suzuki GSF650S Bandit, Honda CBF600)
A túramotorok nagyon régóta vonzanak, de leginkább csak aszfalton használhatóak. Van velük rövidtávú tapasztalatom, ezért nagyjából tudom mire számíthatok. - Túra-endúró (Suzuki DL650 V-Strom, Honda XL700V TransAlp)
A TransAlpot egyszer volt alkalmam vezetni egy nagyon rövid távon és akkor nagyon megfogott kényelmes nagy ülésével. - Enduró (Yamaha XT660R, Yamaha XT660Z Tenere)
Ez a vonal nem nagyon mozgat, bár a Tenere nagyon tetszik. Ennek ellenére lehet, hogy ez lenne nekem a megfelelő kategória.
Ismerettségi körben nincs olyan ember, akitől egy napos túra erejéig lehetne motort kölcsönkérni. 1-2 éven belül szeretném lecserélni a robogómat egy komolyabb géper, valamint nem szeretnék mellényúlni egy rossz választással, ezért döntöttam a bérlés mellett. Az interneten kutakodva találtam rá a V2 Túra – Motorbázisra, ahol van lehetőség motorbérlésre egész elfogadható áron. Páromat megfűztem, hogy 2010. május 20-án csütörtökön béreljünk ki egy Suzuki DL650 V-Strom-ot. Hufi kollégámat is sikerült megfűzni, hogy jöjjön el velünk egy laza gurulásra. Ő ugyanis nagy túrás és nagyon sok szép helyet ismer kicsiny hazánkban.
Elmentem lefoglalózni a motort és nagyon meglepett a kereskedő pozitív hozzáállása. 11-től vannak nyitva, de a kedvemért bejönnek reggel 8-ra, hogy időben tudjuk kezdeni a motorozást. Ilyen az igazi kereskedő…
Humidor beavatás
Megvan a humidor már csak el kell érni, hogy a páratartalom is bálljon a megfelelő értékre, ami kb 70%. Ennek érdekében többször áttörültem desztillált vizes zsebkendővel, vizes zsepit és vattát helyeztem el benne. A tartozék páramérő alapján elvileg elérte pár nap altt a kívánt értéket, de a benne elhelyezett szivarok mégis elkezdtek kiszáradni, ami csak akkor lehetséges, ha alacsony a páratartalom. A Conradban vettem egy olcsó digitális hő és páramérőt. Ennek a készüléknek köszönhetően kiderült a turpiszság. Az analóg hygrometer 75% a valóságban 53% volt. Beállítottam a digitális alapján és azóta szinkronban vannak. Mivel még mindig alacsony volt a nedvességtartalom a humidorban melegítettem desztillált vizet és kis stampedlis poharakban raktam a dobozba. Naponta kétszer töltöttem meg a poharakat meleg desztvízzel és meg is lett az eredménye. 3 nap elteltével, poharak nélkül megvan a kívánt 70%-os páratartalom. Szóval most nagy az örömködés! 🙂
Egy régi barátomékon keresztül ha minden igaz, akkor a napokban sikerül hozzájutni pár darab dominikai szivarhoz. Most még egy kicsit szegényes a humidorom, de idővel változni fog a helyzet…. Az a baj, hogy itthon nagyon drágák a minőségi szivarok, ezért külföldről kell(ene) rendelni!
Humidor váráslás szivarok tárolásához
2006 nyarán barátaimmal töltöttünk egy hétvégét balatoni nyaralójukban és a parton vettünk egy 5db-os ÁSZ Cherry szivarnak nevezett dohányrudat. Alapvetően poénnak indult az egész, de engem megfogott az íze és az érzés, hogy valami „különleges” dolgot csinálok. A cigarettát nem szeretem. Középiskolában dohányoztam, majd később a katonaság alatt is, de az sosem vonzott, mert mindenki csinálja. Szóval azon a bizonyos hétvégén elhatároztam, hogy következő pancsolós hétvégre veszek pár darab „igazi” szivart. Pár héttel később adódott egy újabb alkalom, amikor is 3 darab kubaival a táskámban érkeztem meg haveromékhoz. Ízre, aromára, füstre is teljesen más volt, mint az ÁSZ. Mondhatom, hogy barátaimank és a Balatonnak köszönhetem, hogy beleszerettem a szivarozásba, ami valójában „művészet”, egy rituálé.
Az évek előrehaladtával folyamatosan próbálgattam a szivarokat és eljutottam arra a szintre, amikor már otthon is szeretnék gyönyörködni bennük, pár különlegesebb darabot eltenni későbbre. Sajnos a szivarok kényesebbek, mint a cigaretták és nem lehet simán a fiókban tárolni őket, mert kiszáradnak, szétporladnak és elvesztik aromájukat. Egy kiszáradt szivarnak csak a csípős, maró ízére fogunk emlékzni és hatalmas csalódásnak, pénzkidobásnak éljük meg az egész szertartást. A szivarok szempontjából a 70% körüli relatív páratartalom az ideális, ezért is van szükség egy úgynevezett humidorra, ami lényegében egy fadoboz, de mégis sokkal több annál… Spanyol cédrusból készül és a benne elhelyezett párologtatókkal „igyekszik” tartani ezt a bizonyos 70% körüli páratartalmat.
Amikor elkezdtem a humidorokat nézegetni meglepődtem, hogy mekkora választék van. Tudtam, hogy leginkább a „Corona” és a „Churchill” méretek állnak közel az hozzám. Olyan humidorokat kezdtem keresni, amibe kb 40-50 darab „Churchill” is kényelmesen elférhet. A páratartalom mérőnek (hygrometer) zárt állapotban is láthatónak kellett lennie, hogy ellenőrzéshez ne kelljen sokszor nyitogatni a humidort. Az üvegtetősek nagyon tetszettek, mert így bármikor láthattam dohányrudaimat. Az interneten keresgélve bukkantam a SmokeHouse oldalára, ahol találtam olyan humidort, amilyet szerettem volna. Telefonon érdeklődtem a kiszemelt áldozat méretei és elérhetősége felől. 2010. április 30-án, munka után elmentem az üzletükbe és megvettem a kicsikét kemény 16.200 magyar király valutáért. Úgy érzem jó vétel volt, mert máshol ennél kicsit kisebbet láttam 10.000 pénzzel drágábban.
Viccek #4
Két cimbora sokáig kimarad egyik éjjel, és szóba kerül, hogy kinek mit szól otthon a felesége. Azt mondja az egyik:
– Én nem értem, hogy a feleségem hogy csinálja, de ahányszor későn megyek haza, mindig ébren van. Óvatosan nyitom a kaput, lábujjhegyen megyek be a lakásba, nem kapcsolok villanyt sem. Amikor a legnagyobb csendben próbálok beosonni az ágyba, az asszony felugrik, és elkezd ordítozni velem.
– Nem jól csinálod, haver! – mondja a másik. – Én ilyenkor jól becsapom az ajtót, felkapcsolom a lámpákat az egész házban, hangosan lehúzom a vécét, nagy hévvel beugrom az ágyba, megszorongatom a feleségem, és azt mondom neki: „Most azonnal akarlak!” Na, ilyenkor mindig úgy tesz, mintha mélyen aludna.
Két pap álldogál az országút szélén, kezükben egy tábla:
„Közel a vég! Fordulj vissza, míg nem késő!”
Arra jön egy autós, mutatják neki a táblát, az pedig dühösen kikiált a kocsiból:
– Hagyjatok békén, szentfazekak! – és továbbhajt.
Tíz másodperc múlva hatalmas fékcsikorgás, majd egy hangos csobbanás hallatszik.
Azt kérdezi egyik pap a másiktól:
– Nem lenne jobb, ha azt írnánk a táblára, hogy a híd leomlott?
Megy egy férfi az utcán, aki folyamatosan ezt mondogatja:
– A rohadt életbe, a rohadt életbe, a rohadt életbe…
Megállítja a rendőr:
– Mondja uram, miért káromkodik egyfolytában?
– Most szült a feleségem!
– Most szült a felesége? Gratulálok, micsoda örömhír!
– De fekete lett a gyerek!
– A rohadt életbe!
A tanító néni kérdi az iskolában:
– Pistike, mondd meg nekem, melyik élőlény növekszik a leggyorsabban?
– A hal.
– Hát ezt meg honnan veszed?
– A papám a múlt vasárnap fogott egy halat, és azóta ahányszor mesél róla, a hal egyre nagyobb.
A férj vásárol egy robotot, ami tökéletesen tudja detektálni a hazugságot. Alig várja, hogy hazajöjjön a gyerek és kipróbálhassa. Megjön a fia, és rögtön kérdőre is vonja:
– Hol voltál?
– Benn maradtunk a könyvtárban tanulni.
A robot erre odamegy a gyerekhez és akkora pofont ad neki, hogy leesik a székről.
– Na, fiam ez egy hazugságdetektor robot, úgyhogy ne hazudj többet. Hol voltál?
– Elmentünk Pistiékhez filmet nézni.
– Mit néztetek?
– Az Egri csillagokat.
A robot erre odamegy a gyerekhez és akkora pofont ad neki, hogy leesik a székről.
– Szóval, mit néztetek?
– Egy szexfilmet, amit Pisti az Internetről letöltött.
– Látod fiam, én a te korodban soha nem hazudtam az apámnak.
A robot erre odamegy az apához és akkora pofont ad neki, hogy leesik a székről.
– Na, látod. A te fiad. – szólal meg a feleség is.
A robot erre odamegy az asszonyhoz és akkora pofont ad neki, hogy leesik a székről.
forrás: http://www.vicclap.hu/
Yamaha Aerox 100 #6
Párszor már mentem a motorral miután „újjávarázsoltam”, de az akkumulátor továbbra sem akar működni. Digitális multiméterrel rámértem és szomorúan tapasztaltam, hogy 9V alatt van a feszültsége 12V helyett. Valószínüleg cellazárlatos lett vagy átment mélykisülésbe. Bár jobban belegondolva már a talyi szezonban is voltak vele indítási nehézségeim. Sebaj, 3.200 Ft-ért vettem egy új akkumulátort, beszereltem és gyönyörűen indul, sőőőt még a fordulatszámmérő is megjavult, mert korábban a másik akksival pár perc után leesett a mutató 0-ra és meg sem mozdult. Aldiban vettem egy akciós univerzális akkumulátor töltőt, de azzal sem sikerült életet lehelni bele. A lényeg, hogy az új akksival működik és nem kell minden egyes indításnál a berúgókarral ügyeskednem, szenvednem.
Az új gumik egy kicsit szokatlanok, mert tapadnak és sokkal jobban fordul a gép. Igaz még nem feszegettem a határait és még egy kis ideig nem is fogom, had kopjanak még egy kicsit… Ezekkel a gumikkal megszűnt az enyhe kormányvibráció is, ami régebben volt. Ez a harmadik éve a mocinak nálam és ez idő alatt kicsit elhanyagoltam, de most úgy érzem bepótoltam az elmaradásomat.
Szóval most nagy az öröm és rójuk a km-eket!
Yamaha Aerox 100 #5
Egy ideje elhanyagoltam motorom ezekben a cudar időkben. De mivel nemsokára itt a jóidő (elvégre jön a tavasz vagy mi a f*sz) újra előtérbe kerülhet kétkerekű masinám. Többen mondták már, hogy adjam el és vegyek egy „normális motort”, de mivel rendszámos a kicsike nem kell a kutyának sem. Akit meg érdekelne az nevetséges összeget kínálna érte. Ha csak nézem a garázsban a gépsárkányt és nem megyek vele egy métert sem, akkor a cirka 10.000 Ft-os éves költséget (kötelező+teljesítményadó) „röhögve” kibírom. Legalább ketyegnek a bonuszaim a kötelező biztosításra…
A gumikat elhatároztam, hogy lecserélem, mert az első még a gyári (10 éves), a hátsó meg 6 éves, kb 60%-os,van benne egy rajzszög és a 140/60R13 helyett csak 130/60R13-as gumik vannak fent. Szóval a hátsó mindenképpen cserés lett volna az állapota és mérete, az első meg a kora miatt.
A képen látható Dunlop 207 RunScoot abroncsok mellett döntöttem és az R17 webáruházból rendeltem/vásároltam. Nagybátyjám falujában levő gumissal lecseréltettem az abroncsokat, majd egy héttel később, mikor már jobb idő volt lemostam, lemaszkoltam és lefestettem a felniket arany színű festékkel. Miután ezekkel végeztem összeraktam a gépsárkányt, felraktam a matricákat és gyakorlatilag befejeztem a munkálatokat. Már csak élvezni kell az „erőt”…
Régi – „ÚJ” autócskám
2010. február 7-én szeretett, nagyhangú autócskám átlépte a 100.000 km-t. Mivel 5 számjegyű a számlálója így lett egy 0 km-es „új” autóm. Köszönettel tartozom Drága Párocskámnak, mert türelmes volt Velem miközben a kocsival és a fényképezőgéppel „játszadoztam” munkahelyem körüli kis utcákban.
Helyszíni bírság
Tegnap este a nagy sietségemben, figyelmetlenségemben benyeltem egy 10.000 Ft-os helyszíni bírságot záróvonal átlépésért. Kissé vitatható volt a szitu, de az elmúlt évek alatt elkövetett szabálytalanságaim miatt úgy érezem, hogy megérdemeltem és örülhetek, hogy „ennyivel” megúszom. Ennél nagyobb összetűzésem ne legyen a szervekkel és 2-3 évente egy-két alkalommal „beleférhet” hasonló összegű megsarcolás.
Kissé elhanyagoltan
Sajnos egy kicsit elhanyagoltam oldalam tartalmának bővítését, pedig történtek dolgok rendesen…
Október második fele:
Ősök Å koda Favoritját leadtuk bontóba és vettünk helyette egy ’93-as Ford Escortot. A Å kodára sajnos nagyon sokat kellett volna költeni a közelgő műszaki vizsga miatt. Szerencsére nagyon jó barátoméknak épp volt egy hibátlan Escorjuk, ami mint utólag kiderül nagyon alkalmi vétel volt. Visszatekintve is nagyon megérte.
Régóta vágytam egy bőrözött kormányra a kocsiban, most ez az álmom is teljesült.
November:
Első hétvégéjén volt a Céges kirándulásunk Herceghalmon egy wellness szálodában. Szép, mutatós volt a hely, de mivel egész nap ittunk nem indultunk túl nagy felfedezőútra a komplexumon belül. Megelégedtünk a bárral 🙂
A hónap közepén sikerült hozzájutnom 4 darab alig használt, szinte új nyárigumihoz (Falken ZE912 175/60 R13).
Még november 10-e környékén regisztráltam egy társkereső oldalon, mivel már régóta egyedül voltam és egy aggódó barátom is nyaggatott, hogy ismerkedjek. Fent voltam, nézelődtem, pár embernek néha írogattam, nem voltam túl aktív. Aztán november 29-én megtört a jég… Levelezni kezdtem egy elbűvölő lánnyal!
December:
Hosszas levelezés után 13-án vasárnap végre találkozhattam Vele, a levek ellenállhatatlan, csodálatos szerzőjével és azóta már Párommá lett Hölgyeménnyel!!!
A céges karácsonyi buliba nem mentem, mert egész nap idegbeteg voltam a fáradságtól. A szilvesztert Párommal tölthettem egy barátomék házibulijában.
Egy nehéz évet zártam sikeresen és egy újat kezdhettem boldogságban…
Gumicsere
Motorszerelés után beraktam a teherautóba a téli kerekeimet, hogy és munkahely belső parkolójában lecseréljem a nyári gumijaimat. Furcsa megjelenést eredményezett a könnyűfém felnik után a gyári lemezfelnik látványa. Igaz pár nap múlva hozzászokik a szemem. Befejezvén a műveletet visszavittem nagybratyómhoz a „feleslegessé” vált nyári garnitúrámat.
A most leszerelt ~40-50%-os gumijaimat jövő tavasszal le kell cserélnem. Ezzel a mintamélységgel elmenne még egy szezont, de esős időben már többször éreztem, hogy kicsit már csúsznak. Meg egyébként is 175/60R13-ast akarok a mostani 165/65R13 helyett.
Yamaha Aerox 100 #4
Anyagi okokból kicsit leragadtam a szerelési, felújítási munkálatokkal.
A hét folyamán megrendeltem a KeloMotornál az első irányjelzőket és egyúttal vettem Ferodo márkájú hátsó fékbetétet. Szerdán kimentem, hogy levegyem a hátsó kereket és kicseréljem a fékbetétet. Leszedtem a kipufogót, hogy könnyebben hozzáférjek a kerékhez, de nem sikerült meglazítanom a kerékcsavart. Így mára egyeztettem egy gumissal, hogy lazítsa meg azt a bizonyos csavart. Légkulccsal második nekifutásra már meg is lazult. Kérdezem tőle, hogy mivel tartozom erre visszakérdez: „Ugyan, ennyiért??” Akartam adni neki némi pénzmagot, de nem fogadta el…
Vannak még normális kereskedők, akik nem csak lehúzzák az embert!!!
Visszaérve levettem a kereket és mindent fekete fékpor borított. Benzin és ecset segítségével eltávolítottam, amit tudtam. Egyenlőre úgy hagytam, hogy elpárologhasson a benzin. Legközelebb a hátsó kereket mégegyszer átsikálom és rakok rá felnicsíkot, bár még nem tudom milyen szín lenne az igazi. Szerencsére hideg van és „ráérek” a szereléssel…