Mondhatom, hogy már másfél éve hódolok komolyabban a szivarozás művészetének, élvezetének. Mint minden szivaros társam, akikkel kapcsolatban állok Én is eljutottam arra a szintre, amikor kinÅ‘ttem a rendelkezésre álló „tárhelyet” és be kellett ruháznom egy második humidorba!
Lényegében úgy kezdÅ‘dött a történet, hogy a kis 50 szálasnak (valójában 35-40) titulált humidoromat megtöltöttem relatÃve olcsó szivarokkal. Mivel birtoklási vágyam van a szivarokat illetÅ‘en még többet akartam beszerezni, de nem volt hova tenni. És idÅ‘közben áprilisban úgy alakult, hogy elmegyünk párommal pár napra kikapcsolódni és kellene vinni szivarokat. Mivel több nappról volt szó és naponta 2-3 szál szivarral számolva nem tudtam volna megoldani a megfelelÅ‘ tárolást. Ãgy jött az „Isteni szikra”, hogy kell vennem egy kisebb, utazó humidornak szánt szivartároló alkalmatosságot. Nem szórakoztam túl sokáig! A SEFT trafik hálózatában épp le volt akciózva 4.900 Ft-ra egy kis 20 szálas humidor. Elmentem megnéztem és másnap megvettem. 
Természetesen a gyári szivacsos párásÃtót azonnal száműztem a már meglévÅ‘ kristályosra (szivacsosból alakÃtottam át korábban). Hygrometer nem volt benne, de a Conradban vettem ugyanolyan digitálisat, mint a másikban is van. A pársÃtó eredetileg tépÅ‘záras lett volna, de megoldottam mégnesesen. Ez annyit tesz, hogy a mágnest felragasztottam a párásÃtó hátuljára, egy vékony fémlapot pedig a humidor tetejének a belsÅ‘ felére. A bavatás utáni idÅ‘kben 8-9 szál volt benne, amit el is vittem magammal a párommal töltött pár napra.
A nyár derekéra eljutottam odáig, hogy ez a kis uti humidornak szánt dobozkám is televan. Augustusban egy kicsit megcsappant a készlet, amikor is majdnem egy hónapot pároméknál töltöttem. Viszont mára már eljutottam arra a szintre, hogy megint tele van mindkét humidorom… 😈
Sajnos ez egy ördögi kör! Olyan, mint a hitelspirál, mert csak rosszabb lesz… 😳
Fog kelleni még egy humidor…
Alapvetően meg vagyok elégedve a Panasonic FZ38-as fényképezőgépemmel, mert jó képeket lehet vele csinálni. Ettől föggetlenül van vele egy-két problémám. Az egyik a külső vaku csatlakoztatási lehetőség hiánya. A másik ami egy kicsit jobban zavar az a zajosság.
Sajnos az érzékelő méretéből adódóan ez ellen nem nagyon lehet mit tenni. ISO 200-ig nem lehet nagyon észrevenni. ISO 400-on már egy kicsit látszik és afölött szinte teljesen élvezhetetlenek lesznek a képek. Az okosok szerint egy alap tükörreflekszes géppel is nyugodtan fel lehet tolni az érzékenységet akár ISO 1600-ig és még nem lesz zavaró a zajosság.
FényképezÅ‘géppel rendelkezÅ‘ kollégákkal beszélgettünk errÅ‘l, amikor egyik rendszermérnök kollégám felajánlotta NIKON D90-es tükörreflekszes fényképezÅ‘gépét egy hétvégére, hogy hasonlÃtsam össze a saját kompaktommal. Nagyon boldogan és kicsit hitetlenkedve elfogadtam a felajánlást. Egy héttel késÅ‘bb Ãgéretéhez hÃven hozta is kollégám a fotóapparátot. Két objektÃvvel kaptam, az egyik egy 18-70- es „alapzoom”, a másik egy 70-300-as „telezoom”. Meglepetésemre még egy portrémarkolat is volt a géphez. A kompaktomhoz képest egy drabális állatnak tűnt. Mind méretben, mind súlyban.
Párommal elhatároztuk, hogy a hétvégi jóidÅ‘t kihasználva felmegyünk a várba és egy kiadós séta közben tesztelhetem a kölcsönkapott masinát. Ãgy is lett!
Nagyon jó volt, hogy „normális” fényképezÅ‘gép hangja van exponáláskor. A sajátomon is a keresÅ‘t használom, nem szeretem az LCD-t használni komponáláshoz, mert nem lehet stabilan tartani a gépet.
Már csak valahogy kellene spórolni egy jobb tükörreflekszes gépre és objektÃvekre, ami azért valjuk be nem lesz egy olcsó mulatság, de ez egy másik történet…
Még 2007-ben volt szerencsém használtan venni egy Logitech Momo Racing Force kormány pedálokkal együtt kemény 7000 Ft-ért. AkitÅ‘l vettem az meglepte magát egy Logitech G25-ös kormánnyal. (Én is – Én is akarok egy olyat…)
Pár évig még hajtottam rendesen, mert ugye imádom az autóversenyeket, szimulátorokat. Aztán pár hónappal ezelÅ‘tt elkezdett olyanokat csinálni, hogy pár percnyi játék után nem tudtam teljese gázt adni. Pontosabban a pedált koppanásig nyomtam, de a játékban érezhetÅ‘en nem ment úgy az autó, ami a GTR2 alatt a MoTeC-bÅ‘l is nyilvánvalóvá vált, hogy „csak” 90-92%-os a pedálállásom. Ãgy pedig nem lehet versenyezni. Ha kihúztam és visszadugtam az USB csatit, akkor egy ideig megint jó volt, de hosszútávon kissé kényelmetlen Ãgy játszani.
A netet túrva találtam egy leÃrást, ahol leÃrják, hogy mit is kellene csinálnom.
Egyszer már szétszedtem a pedálok portalanÃtás és macskaszÅ‘r eltávolÃtás céljából, szóval nem volt újdonság a szétszedés menete. Belevágtam hát az újboli szétszedésbe!
A pedálok alján van pár darab csavar, amit ki kell csavarni és egybÅ‘l le si lehet venni az alsó burkolatot. Természetesen a pedálok egybÅ‘l ki is estek a helyükrÅ‘l, de szerencsére egyszerű az egész, mint egy faék. A gázpedál potméterérÅ‘l lehúztam a kis 3 vezetések csatlakozót, majd a pedált kivettem. A forgó részrÅ‘l letöröltem a zsÃrt, hogy fogjon rajta a cellux. És ez a lényegi „javÃtás”!
Az évek során elkopik annyira ez a forgórész, hogy a pedálnak keletkezik egy kis oldalirányú játéka, lötyögése. A kormány „drivere” minden USB-s csatlakoztatás után figyeli a határétékeket és ennek megfelelÅ‘en korrigál. Ennek a kis kopásnak köszönhetÅ‘en a pedál kezdetben jól működik, de mivel van oldalirányú mozgása a pedálnak és ezáltal a potméter is elmozoghat, ezért egy idÅ‘ után helytelen lesz a teljesen lenyomott pedál állását „jelzÅ‘” határérték és ennek köszönhetÅ‘, hogy csak 90-92%-os pedálállásnak fogja fel a jelet. Természetesen amit lehúzzuk a géprÅ‘l a kormányt és visszadugjuk minden kezdÅ‘dik elölrÅ‘l.
Szóval a forgórészre két rétegben tekertem egy kis celluxot, kicsit megzsÃroztam, hogy könnyebben foroghasson és mehetett is vissza helyére. Az összerakásához célszerű segÃtséget kérni, hogy a fejjel lefelé levÅ‘ pedálokat és burkolatot megtartsa. Sajnos a konstrukcióból adódan csak az öszecsavarozott egység tartja helyükön a pedálokat, anélkül sétesik az egész. Gyorsan meggyÅ‘zÅ‘dtem a rugók és potméterek helyes helyzetérÅ‘l és rakhattam is össze és jöetett a teszt…
Két órányi LFS-ezést követÅ‘en kijelenthetem, hogy tökéletesen működik! Nem mozog a pedál oldlirányba, mint korábban és a padlógáz tényleg padlógáz. Másnap ismét teszteltem a GTR2-vel, ahol a MoTeC szerint is 100%-os volt a pedálállás az egyenesekben. Szóval elmondhatom, hogy felújÃtottam egy kormány és megmentettem az utókornak és nem utolsó sorban ezzel a 20 perces beavatkozással spóroltam durván 40.000 Ft-ot magamnak, mert nem kell másik korményt vennem… 🙂
Péntek este a solymári madaras tecsóban az autós cuccoknál figyeltünk fel egy „kulcskeresÅ‘ kulcstartóra”. A leÃrás szerint a lényege az lenne, hogy ha 5 méteres körzeten belül fütyülünk, akkor hangot hallat magáról és könnyebb megtalálni az elbújt kulcsokat.
Menyasszonykámnak nagyon megtetszett a dolog, mert nagyon sokszor képes Houdiniset játszani a kulcsaival. ElÅ‘ször hülyeségnek tartottam, de a végén dacból megvettem neki. Nem volt vészes, 299 magyar királyi valutát csengettem érte, úgy is monfhatnám, hogy alig 1 euró. Ennyiért még egy szál szÃvható szivart sem lehet itthon venni.
Otthon beüzemeltük és az elején jót derültünk rajta. Fütyörésztünk, csettintettünk, huhogtonk neki és működött. Aztán amikor elillant az újdonság varázsa, felfűztük a kulcsok mellé és letettük az asztalra jött a feketeleves. Fogta magát és önálló életre kelt. Teljesen véletlenszerűen elkezdett csipogni és villogni. Senki nem ” szólt hozzá” csak mondta a magáét, mint egy 80 éves öregasszony, akinek semmi sem jó…
A végén már annyira idegesÃtÅ‘vé vált, hogy kiszedtük belÅ‘le az elemeket és eletettük az utókornak. Egy próbát megért! Jót derültünk rajta!
