- Oldal: 4 / 7
- Előző oldal
- 1
- 2
- 3
- 4
- 5
- 6
- 7
- Következő oldal
Emlékeztek még milyen szavakkal fejeztem be “Újabb humidor a háznál” című bejegyzésem?
Segítek kicsit!
“Fog kelleni még egy humidor… :mrgreen:”
Október elején-közepén kezdődött az újabb nyűglődésem, hogy kell egy 70-100 szál szivar tárolására alkalmas humidor. Kezdetben mindenképpen Adorini márkájú humidorban gondolkoztam, de Párom és több barátom véleményét meghallgatva elvetettem eme ötletemet.
Ki is néztem két verziót. Az egyik ~50-70, a másik ~150 szál befogadására alkalmas gasztro (üvegtetős) humidor volt. A kettő között ~15.000 Ft volt az árkülönbség, ami egyre jobban a nagyobbik felé billentette a mérleg nyelvét. Egyébként is iszonyatosan szeretek gyönyörködni a szivarok nyújtotta látványban, ahogy egymáson/mellett sorakoznak és arra várnak, hogy valaki elszívja őket… 😆
Hosszas osztás-szorzás, utánnajárás, nyálcsorgatás után december közepén Párom és leendő Anyósom révén hozzájuthattam a nagyobbik szivarok tárolására alkalamas dobozkához. Az üzlet egy kölcsönös segítség/üzlet révén jöhetett össze…
Mivel Páromék nem engedték, hogy anyagilag hozzájáruljak a beruházáshoz, ezért “kényszerből kellett” vettem magamnak egy 3 szál befogadására hivatott bőr szivartokot. Azért volt rá szükségem, mert a két szálas csőtokom sokszor kicsinek, kevésnek bizonyult. Robusto, toro méretű szivarok nem fértek be az átmérőjük miatt. Ezzel a bőrtokkal nem lesz ilyen problémám.
Január közepére majdnem megtöltöttem az újdonsült humidoromat. Nem volt szép látvány félig üresen. A párásítók eredetileg szivacsosak voltak, de szokásomhoz híven átalakítottam kristályosokra némi szúnyogháló segítségével. Mivel a gyárilag kialakított helyen nem látta el maradéktalanul a feladatát (hajlamos volt penészesegni a zárt hely miatt), ezért száműztem őket onnan egy-egy mágnes segítségével. Azóta hibátlanul teszi a dolgát és folyamatosan bűvül a rendelkezésre álló szivarok száma…
Innen még mindig van tovább, mert telhetetlen vagyok… 😈
Hálával tartozom Zoltán (Gurhka) barátomnak, hogy “lebeszélt” az Adoriniről és eme csodálatos példánnyal lehetek most gazdagabb! És persze nem utolsó sorba nagyon szépen köszönöm Leendő Anyósomnak és Páromnak, hogy hozzájárultak a boldogságomhoz! (Isten tartsa meg jó szokásukat! :D)
Kovács az étteremben előzékenyen kinyitja egy csinos szőke előtt az ajtót. A felesége szemrehányóan mondja:
– Bezzeg nekem sosem nyitod ki az ajtót!
– Ne mondjad már! – mondja Kovács. – Nem emlékszel azokra az időkre, amikor azzal fenyegettél, hogy elhagysz?
Kovács lelkendezve megy haza a munkából:
– Képzeld drágám – mondja a feleségének. – Előléptettek! Lesz saját irodám, és saját titkárnőt is kereshetek!
– Na, szépen vagyunk – morogja a feleség. – Ajánlom, hogy valami öreg, kövér titkárnőt vegyél fel, aki mellett abszolút nem érzel késztetést egy kis munkahelyi etyepetyére!
– Úgy lesz drágám! – mondja Kovács. – Hétfőtől tiéd az állás!
Egy politikus megkérdezett egy papot:
– Mondja, hogyan segíthetne a kormány az egyháznak?
– Szüntessék be a fémpénzek kibocsátását.
A Váci utcában bemegy egy elegáns ruhaüzletbe egy idősebb férfi egy csinos, fiatal nővel. Azt mondja az eladónak: – Mutassa meg a hölgynek a legszebb nercbundát, amijük van! Az eladó levesz a fogasról egy gyönyörű, hosszú bundát, felpróbáltatja a lánnyal, és diszkréten közli az árat a férfival:
– Uram, ez a bunda egymillió-kétszázezer forintba kerül.
– Nem probléma. – feleli a férfi. – Máris kitöltök egy csekket.
– Rendben. – mondja az eladó. – Ma péntek van. Kérem, hogy hétfőn jöjjön be a kabátért, addigra leemeljük az összeget a számlájáról.
A pár megköszöni és távoznak. Hétfőn visszatér a férfi az üzletbe, az eladó dühösen fogadja:
– Hogy mer ide visszajönni, kérem? Micsoda szélhámos maga! Egy fillér nem volt a számláján!
Mire a férfi:
– Tudom. Csak azért jöttem, hogy megköszönjem magának életem legcsodálatosabb hétvégéjét.
Egy társaságban a párok a jó házasság titkáról beszélgetnek. Azt mondja az egyik férfi:
– Nekünk sosem volt semmilyen problémánk a feleségemmel. Ő kommunikáció szakon végzett, én meg a színművészetin. Ő mindig is jól tudott kommunikálni, én meg eljátszottam, hogy odafigyelek.
A kengurut két méter magas kerítés veszi körül az állatkertben, mégis kiszökik egyik éjjel. Másnap hozzáépítenek a kerítéshez még egy métert, de következő reggelre ismét szabadon ugrál az erszényes az állatkertben. Harmadnap már 4 méteresre építik a kerítést, de a kenguru újra kint van. Megkérdezi tőle a teve:
– Cimbora, mit gondolsz, meddig fogják még magasítani a kerítésedet?
A kenguru így válaszol:
– Szerintem egészen addig, míg észre nem veszik, hogy be kellene zárni a kiskaput.
forrás: http://www.vicclap.hu/
A tél beállta előtt úgy terveztem, hogy kicserélem az emeltfényű Osram NightBreaker Plus izzóimat az előtte használt Philips NightGuide-ra. A NightBreaker a sötét, esős estéken, éjszakákon gyakorlatilag semmit sem ér, mert a fényét gakorlatilag elnyeli az aszfalt. Ilyenkor hiába tisztítja le az ember a lámpabúrát, akkor sem változik a helyzet. Párszor már előfordult ilyen körülmények között, hogy ellenőriztem a lámpa felkapcsoltságát, mert olyan volt, mintha csak a helyzetjelző lett volna bekapcsolva.
Behelyezve az első Philips izzót készültem a tesztelésre, de semmi… Nézem a fénykürtöt, a reflektor része világít! Fasza, szóval megadta magát a nem olcsó, de cserébe drága növelt élettartamú fél évet használt izzóm. Mivel télen eléggé ködös és párás az idő, szinte mindig nedves az út ezért úgy döntöttem, hogy sárga izzót akarok. Mivel az Osram termékekben eddig nem csalódtam ezért esett az Allseasonre a választásom. Sima izzóhoz képest elvileg 50%-kal emelt a fényereje és az élettartama is állítólag hosszabb a korábbi Allseasonhöz képest, ezért is szerepel a neve mögött a “Super” jelölés.
Beszereltem mindettőt és láss csodát működik rendesen. Az már az első alkalommal feltűnt, hogy nincs akkora fényereje, mint a NightBreakernek és nem is világít olyan messzire. De mivel télen nem szokás száguldozni ezért ez most nem is feltétlenül hátrány. A fénye csak kicsit sárgás, nem annyira, mint a 80-as években divatos sárga izzók. Az utat jól megvilágítja, ködös időben is mondhatom, hogy többet látni vele. De essős körülmények között az igazi. Végre nem csak a vaksötétben autózom, hanem végre látom az utat magam előtt. Én valahogy nem tartozom azon tirpákok közé, akik ész nélkül használják a ködlámpákat. Engem (még) érdekel, hogy ne vakítsak másokat…
Havas körülmények között leszek még kíváncsi az izzók hatásfokára, de lehetséges, hogy idén “érdeklődés hiányában” elmaradnak a havas napok, éjszakák…
2009. december 13-án megismerkedtem egy csodálatos leányzóval akivel már az első pillanattól kezdve egy hullámhosszon voltunk. Az idő múlásásval egyre jobban mélyült a kapcsolat közöttünk. Volt részünk bánatban, nagyon sok örömben, voltak kisebb összeszólalkozások is, de ezek mind velejárói egy komoly kapcsolatnak! Egymás szüleivel jól kijövünk, ami azért nagyban behatárol(hat)ja egy Pár közös jövőjét. Párom Családjával egy augusztus 22-ei sajnálatos tragédia hozott össze mégjobban Ez a mindenki számára megdöbbentő és váratlan esemény nyitotta fel a szemem, hogy mily múlandók is vagyunk. Ezért egy nagy levegővétel után elhatároztam, hogy magasabb szintekre emelem Oldalbordámmal folyó kapcsolatomat és két hónappal ezelőtt (pont eme bejegyzés megjelenésének idején) kb 20 óra 45 perckor Pilisvörösváron a Bányász emlékműnél feltettem szeretett páromnak azt a bizonyos kérdést, amit minden nő csak egyszer szeretne hallani élete során:
“Hozzám jössz feleségül?”
Annyira váratlanul érte szegényt a kérdés, hogy még kétszer meg kellett ismételnem, de a végén megdöbbent arckifejezését félretéve egy hatalmas mosollyal az arcán kimondta a boldogító IGEN-t, amit hallani akartam…
Mondhatom, hogy már másfél éve hódolok komolyabban a szivarozás művészetének, élvezetének. Mint minden szivaros társam, akikkel kapcsolatban állok Én is eljutottam arra a szintre, amikor kinőttem a rendelkezésre álló “tárhelyet” és be kellett ruháznom egy második humidorba!
Lényegében úgy kezdődött a történet, hogy a kis 50 szálasnak (valójában 35-40) titulált humidoromat megtöltöttem relatíve olcsó szivarokkal. Mivel birtoklási vágyam van a szivarokat illetően még többet akartam beszerezni, de nem volt hova tenni. És időközben áprilisban úgy alakult, hogy elmegyünk párommal pár napra kikapcsolódni és kellene vinni szivarokat. Mivel több nappról volt szó és naponta 2-3 szál szivarral számolva nem tudtam volna megoldani a megfelelő tárolást. Így jött az “Isteni szikra”, hogy kell vennem egy kisebb, utazó humidornak szánt szivartároló alkalmatosságot. Nem szórakoztam túl sokáig! A SEFT trafik hálózatában épp le volt akciózva 4.900 Ft-ra egy kis 20 szálas humidor. Elmentem megnéztem és másnap megvettem. 
Természetesen a gyári szivacsos párásítót azonnal száműztem a már meglévő kristályosra (szivacsosból alakítottam át korábban). Hygrometer nem volt benne, de a Conradban vettem ugyanolyan digitálisat, mint a másikban is van. A pársító eredetileg tépőzáras lett volna, de megoldottam mégnesesen. Ez annyit tesz, hogy a mágnest felragasztottam a párásító hátuljára, egy vékony fémlapot pedig a humidor tetejének a belső felére. A bavatás utáni időkben 8-9 szál volt benne, amit el is vittem magammal a párommal töltött pár napra.
A nyár derekéra eljutottam odáig, hogy ez a kis uti humidornak szánt dobozkám is televan. Augustusban egy kicsit megcsappant a készlet, amikor is majdnem egy hónapot pároméknál töltöttem. Viszont mára már eljutottam arra a szintre, hogy megint tele van mindkét humidorom… 😈
Sajnos ez egy ördögi kör! Olyan, mint a hitelspirál, mert csak rosszabb lesz… 😳
Fog kelleni még egy humidor…
Alapvetően meg vagyok elégedve a Panasonic FZ38-as fényképezőgépemmel, mert jó képeket lehet vele csinálni. Ettől föggetlenül van vele egy-két problémám. Az egyik a külső vaku csatlakoztatási lehetőség hiánya. A másik ami egy kicsit jobban zavar az a zajosság.
Sajnos az érzékelő méretéből adódóan ez ellen nem nagyon lehet mit tenni. ISO 200-ig nem lehet nagyon észrevenni. ISO 400-on már egy kicsit látszik és afölött szinte teljesen élvezhetetlenek lesznek a képek. Az okosok szerint egy alap tükörreflekszes géppel is nyugodtan fel lehet tolni az érzékenységet akár ISO 1600-ig és még nem lesz zavaró a zajosság.
Fényképezőgéppel rendelkező kollégákkal beszélgettünk erről, amikor egyik rendszermérnök kollégám felajánlotta NIKON D90-es tükörreflekszes fényképezőgépét egy hétvégére, hogy hasonlítsam össze a saját kompaktommal. Nagyon boldogan és kicsit hitetlenkedve elfogadtam a felajánlást. Egy héttel később ígéretéhez híven hozta is kollégám a fotóapparátot. Két objektívvel kaptam, az egyik egy 18-70- es “alapzoom”, a másik egy 70-300-as “telezoom”. Meglepetésemre még egy portrémarkolat is volt a géphez. A kompaktomhoz képest egy drabális állatnak tűnt. Mind méretben, mind súlyban.
Párommal elhatároztuk, hogy a hétvégi jóidőt kihasználva felmegyünk a várba és egy kiadós séta közben tesztelhetem a kölcsönkapott masinát. Így is lett!
Nagyon jó volt, hogy “normális” fényképezőgép hangja van exponáláskor. A sajátomon is a keresőt használom, nem szeretem az LCD-t használni komponáláshoz, mert nem lehet stabilan tartani a gépet.
Már csak valahogy kellene spórolni egy jobb tükörreflekszes gépre és objektívekre, ami azért valjuk be nem lesz egy olcsó mulatság, de ez egy másik történet…
Még 2007-ben volt szerencsém használtan venni egy Logitech Momo Racing Force kormány pedálokkal együtt kemény 7000 Ft-ért. Akitől vettem az meglepte magát egy Logitech G25-ös kormánnyal. (Én is – Én is akarok egy olyat…)
Pár évig még hajtottam rendesen, mert ugye imádom az autóversenyeket, szimulátorokat. Aztán pár hónappal ezelőtt elkezdett olyanokat csinálni, hogy pár percnyi játék után nem tudtam teljese gázt adni. Pontosabban a pedált koppanásig nyomtam, de a játékban érezhetően nem ment úgy az autó, ami a GTR2 alatt a MoTeC-ből is nyilvánvalóvá vált, hogy “csak” 90-92%-os a pedálállásom. Így pedig nem lehet versenyezni. Ha kihúztam és visszadugtam az USB csatit, akkor egy ideig megint jó volt, de hosszútávon kissé kényelmetlen így játszani.
A netet túrva találtam egy leírást, ahol leírják, hogy mit is kellene csinálnom.
Egyszer már szétszedtem a pedálok portalanítás és macskaszőr eltávolítás céljából, szóval nem volt újdonság a szétszedés menete. Belevágtam hát az újboli szétszedésbe!
A pedálok alján van pár darab csavar, amit ki kell csavarni és egyből le si lehet venni az alsó burkolatot. Természetesen a pedálok egyből ki is estek a helyükről, de szerencsére egyszerű az egész, mint egy faék. A gázpedál potméteréről lehúztam a kis 3 vezetések csatlakozót, majd a pedált kivettem. A forgó részről letöröltem a zsírt, hogy fogjon rajta a cellux. És ez a lényegi “javítás”!
Az évek során elkopik annyira ez a forgórész, hogy a pedálnak keletkezik egy kis oldalirányú játéka, lötyögése. A kormány “drivere” minden USB-s csatlakoztatás után figyeli a határétékeket és ennek megfelelően korrigál. Ennek a kis kopásnak köszönhetően a pedál kezdetben jól működik, de mivel van oldalirányú mozgása a pedálnak és ezáltal a potméter is elmozoghat, ezért egy idő után helytelen lesz a teljesen lenyomott pedál állását “jelző” határérték és ennek köszönhető, hogy csak 90-92%-os pedálállásnak fogja fel a jelet. Természetesen amit lehúzzuk a gépről a kormányt és visszadugjuk minden kezdődik elölről.
Szóval a forgórészre két rétegben tekertem egy kis celluxot, kicsit megzsíroztam, hogy könnyebben foroghasson és mehetett is vissza helyére. Az összerakásához célszerű segítséget kérni, hogy a fejjel lefelé levő pedálokat és burkolatot megtartsa. Sajnos a konstrukcióból adódan csak az öszecsavarozott egység tartja helyükön a pedálokat, anélkül sétesik az egész. Gyorsan meggyőződtem a rugók és potméterek helyes helyzetéről és rakhattam is össze és jöetett a teszt…
Két órányi LFS-ezést követően kijelenthetem, hogy tökéletesen működik! Nem mozog a pedál oldlirányba, mint korábban és a padlógáz tényleg padlógáz. Másnap ismét teszteltem a GTR2-vel, ahol a MoTeC szerint is 100%-os volt a pedálállás az egyenesekben. Szóval elmondhatom, hogy felújítottam egy kormány és megmentettem az utókornak és nem utolsó sorban ezzel a 20 perces beavatkozással spóroltam durván 40.000 Ft-ot magamnak, mert nem kell másik korményt vennem… 🙂
Péntek este a solymári madaras tecsóban az autós cuccoknál figyeltünk fel egy “kulcskereső kulcstartóra”. A leírás szerint a lényege az lenne, hogy ha 5 méteres körzeten belül fütyülünk, akkor hangot hallat magáról és könnyebb megtalálni az elbújt kulcsokat.
Menyasszonykámnak nagyon megtetszett a dolog, mert nagyon sokszor képes Houdiniset játszani a kulcsaival. Először hülyeségnek tartottam, de a végén dacból megvettem neki. Nem volt vészes, 299 magyar királyi valutát csengettem érte, úgy is monfhatnám, hogy alig 1 euró. Ennyiért még egy szál szívható szivart sem lehet itthon venni.
Otthon beüzemeltük és az elején jót derültünk rajta. Fütyörésztünk, csettintettünk, huhogtonk neki és működött. Aztán amikor elillant az újdonság varázsa, felfűztük a kulcsok mellé és letettük az asztalra jött a feketeleves. Fogta magát és önálló életre kelt. Teljesen véletlenszerűen elkezdett csipogni és villogni. Senki nem ” szólt hozzá” csak mondta a magáét, mint egy 80 éves öregasszony, akinek semmi sem jó…
A végén már annyira idegesítővé vált, hogy kiszedtük belőle az elemeket és eletettük az utókornak. Egy próbát megért! Jót derültünk rajta!
Gyermekkoromban nagyon sokat hallgattam walkmanen rádiót, zenét. Jópár év elteltével már tudom, hogy sokkal halkabban kellett volna…
Motorozás közben többször megfigyeltem, hogy úgy 30-40 perc folyamatos 70-90 km/órás haladás után elkezd egyre jobban zúgni a fülem, a fejem néha megfájdul és kezdem elveszeíteni a koncentrációmat. Ilyenkor mindig meg kellett állni egy kis időre. Ekkor gondolkoztam el egy füldugó beszerzésén. Kezdetben szivacsos, egyszerű füldugóval próbálkoztam több-kevesebb sikerrel.
Az egy dolog, hogy nem volt már probléma a szélzajjal, de nem hallottam a környezetem és a fülem sem szellőzött. Szóval pár alkalom után száműztem a szivacsos füldugót motoros életemből. Alváshoz “sajnos” használnom kell a panelház elménye okán, de ez más történet…
Pár hónappal ezelőtt olvastam pár cikket, a szélzaj ártalmairól és újra terítékre került a téma, mert nem szeretném ha majd idővel a barátaim kiabálnának velem, hogy bármit is megértsek! Hufi kollégámnak egszer már volt alkalma kipróbálni az Alpine MotoSafe füldugó és nagyon dícsérte. Utánnaolvastam és többen pozitív véleménnyel voltak róla. Elhatároztam magam és “beruháztam” egybe!
Rendeléstől számítva pár napon belül megjött a termék. A dobozában nincs semmi felesleges, csak amire szükség van. Egy tok, a két darab füldugó, a sárga (jobban csillapító) szűrő, a tokban pedig egy segédeszköz a dugó fülbe helyezésehez, amit nem haszánlok, mert kicsi a fülem. 🙂
Mivel a munkahelyemre kértem így egyből nem volt alkalmam kipróbálni, sőőt a motoros tesztre is majdnem egy hetet kellett várnom egyéb elfoglaltságok miatt. A lényeg, hogy hazafelé a kocsival lehúzott ablakokkal közlekedtem, pár perc elteltével betettem a füldugókat és meglepődtem. Nagyon kellemesen meglepett a cuccos, mert a szélzaj eltűnt és hirtelen megértettem miért is olyan népszerű sok motoros társadalom egy (sajnos kis) részének.
Egy hét elteltével eljött a motoros teszt ideje. A bukósisak alatt én mindig viselek egy fekete maszkot, mert csak egyszerűbb azt mosni a bukó belseje helyett és a nyakam is védve van a bogaraktól, széltől. Nem lóg ki nagyon a fülemből és alig észrevehető, ezáltal nem befolyásolja a bukósisak fel-, levételét. Az egyből feltűnt, hogy bukósisakban másképpen csillapítja a zajokat, mint kocsiban. Mivel nagyobb csend honolt körülöttem és a szél sem zúgott, ezért folyamatosan gyorsabban mentem a megszokott tempómnál bő 10-15 km/órával. A forgalom zaját és motorom hangját sokkal jobban hallom és még a szirénázást is nagyobb távolságból észlelem, jobban tudok reagálni rá. Párommal füldugó nélkül már 40-50 km-órás tempótól nem tudtam beszélgetni, mert nem hallottam/értettem, hogy mit mond. A fenti fudgóval viszont még 75-80 km/óránál is szoktam érteni, hogy mit mond.
Az azért hozzá tartozik a dologhoz, hogy néha úgy teszek, mintha nem hallanám/érteném… Főleg, ha egy kicsit elgurul a gyógyszerem és mélyebbeket döntögetek, mint szoktam! (remélem nem fogja elolvasni eme sorokat) 🙂
Nekem személy szerint az alap, zöld szűrő vált be. A sárgához 20 km erejéig volt szerencsém. Sajnos a motorom idomjainak alapjárat közelében elég nagy rezgése van, még füldugó nélkül is zavaró. Viszont a ságával ez a zaj többszörösére erősödik és olyan érzésem volt, mintha légkalapáccsal törnék a betont a fejem mellett. Maszk nélkül egy fokkal jobb volt, de nem erőltettem. Hangsúlyozom, hogy ez a motorom hibája, nem a füldugóé, mert az autós teszteknél nem jelentkezett ez a dübörgés!!!
A tokkja nagyon praktikus, csak egyetlen problémám van vele: Lehetne kisebb!
A képen is láthatjátok, hogy maga a füldugó nem nagy, de a tokja hatalmas. Rátettem a motorom kulcscsomójára, de így már nem tudom egyszerűen zsebre vágni. Pedig a helye ott lenne, hogy mindig kéznél legyen és ne feledkezzen meg az ember róla… Szóval részemről ez az egyetlen hátránya! 🙁
Nagyon jó termék és csak ajánlani tudom minden motoros társamnak. 8.xxx Ft nem a világ vége és cserébe lehet, hogy nem kell öregkorában senkivel sem üvöltenie. Meg persze az utassal is lehet nagyobb tempónál kommunikálni, ha még nincs sisakbeszélő készletünk. Engem nagyon meggyőzött!
Autócskámnak relatíve kényelmes ülései voltak megfelelő oldaltartással, de mégsem voltam maradéktalanul elégedett velük. A legmeredekebb állásban is egy kicsit úgy éreztem, mintha “feküdnék” a volánnál. Viszont én “fekve” nem tudok vezetni. Egyik barátomnak volt egy GS flszereltségű 3 ajtós swiftje, amiben kényelmes puha ülések voltak. El is kezdtem ilyeneket keresni, de nem vagy nagyon drágán adták vagy nagyon leharcoltak voltak. Egy Suzuki találkozó alkalmával volt alkalmam kipróbálni a GTI üléseket és elhatároztam, hogy ilyenekre van szükségem.
Sokáig nézelődtem, de csak ramaty állapotban levőket találam. Akkor fel is adtam a keresgélést. Aztán pár hónappal később találtam egy hídretést, melyben nagyon jó állapotban levő első és hátsóüléseket hírdettek. Fel is hívtam az embert és kiderül, hogy egy versenyautónak átalakított GTI-ből szedték ki őket és mivel nincs rájuk szükségük 20e Ft-ért el is hozhatom őket. Egyből le is csaptam rá és még aznap este lementem Győrbe az ülésekért. Ekkor derült ki, hogy komplett belső kárpitozásról van szó, nem csak az ülésekről. Nem vitakoztam, elhoztam mindent!
Pár nappal később egy szép áprilisi hétvégén párom segítségével kitisztítottuk és beszereltük az üléseket a helyükre. Minden passzolt, egy az egyben bement a helyére. Egyedül a biztonságiöv csatját cseréltem át a sajátomra. Meglepő módon kb 1-1,5 cm-rel magasabban vannak az ülések, ami nekem kifejezetten tetszik. Az oldaltartásuk nagyon jók, meglepő módon még aludni is lehet az ülésekben, pedig ránázásre nem gondolná az ember. És a lényeg, nem érzem úgy, hogy “feküdnék” a volán mögött, mert meredekebben áll az ülés és ez volt a lényeg!
Hátra egy kicsit nehezebben lehet beszállni, mert az ülések szélei nincsenek lekerekítve (eredetileg 3 ajtós kasztniba valók az ülések), de tapasztalatom szerint nem vészes. Meg merem kockáztatni, hogy hátul is kényelmesebb, mint a gyári. Jó döntés volt… 😉
A régi üléseim és a GTI ülések mellé kapott belsőtér eladásával még jól is jöttem ki a dologból, szóval duplán megérte!
Örömmel jelentem, hogy szeretett Yamaha Aerox-om sikeresen levizsgázott 2011. április 15-én. Tehát újabb két évig hivatalosan róhatom vele az utakat.
Vizsga előtt cseréltettem olajat az első teleszkópokban, melynek eredményeképpen valamivel keményebb lett és már nem üt fel rossz úton vagy vészfékezéskor. Természetesen az úttartást illetően is pozitív változás tapasztalható eme műveletnek köszönhetően. A tavalyi szezon második felétől tapasztalt indítási nehézségeket az okozta, hogy meghalt a feszültségszabályozóm és nem volt töltésem. Télire hiába vettem ki az akkumulátort, mert akkora már halott volt, mint utólag kiderült. Ma kapott egy új akksit is, így most “egyenlőre” (remélem így is marad) működik az önindító, nem kell rugdosni indításnál.
Szerencsére már napról-napra melegszik az idő és egyre többet lehet motorozni…
Szeretett autómon le lett cserélve az olaj, az olajszűrő, a levegőszűrő és még új gyertyákat is kapott. A gyújtógyertyákon nem spóroltam, NGK BKR6EIX-11-es Iridium elektródásakkal kényeztetem a beáramló benzin-levegő keveréket. Elvileg 80-90e km-t mondanak élettartam gyanánt, de 60e km környékén úgyis le fogom cserélni őket a biztonság kedvéért. Mondjuk ez a távolság nekem kb 3-4 év alatt fog összejönni, szóval tartós darab lesz. Egyenlőre úgyérzem a 4 darabos készlet megérte a 11.500 Ft-os árat.
Régi vágyam volt egy első felső toronymerevítő, amihez egy klubbtárs révén jutottam hozzá. A 10 perces beszerelés majdnem másfél órásra sikeredett, mert a riasztómat át kellett helyezni, de megoldottuk. Meglepő vele közlekedni, mert a kasztni merevsége sokat nőtt. Kanyarokban nem billeg annyira az autó és nagyobb tempónál nem tolja az orát a gépjármű. A nyomvájúkat nem veszem már észre, pedig amíg nem volt beszerelve sokszor rendesen kellett kűzdeni. Viszont van egy hátránya is. Erős oldalszélben jobban kell kapaszkodni a kormányba, mert nehezebb egyenesben tartani, bár ezt eddig csak autópálya tempónál tapasztaltam. Egyenlőre még csak ~500 km-t mentem a beszerelés óta, de összeségében eddig jók a tapasztalataim!
Április első hétvégéjén szeretett Párommal jó alaposan lemostuk a lovat. Szárazra törlés után kézi polír pasztával átdörzsöltem a fényezést, amit Párom fényesített fel száradás után. Majd jött a keményviasz bevonat, amit felhordtam és természetesen Párom fényesre törölt. Ráment majdnem 4 óránk, de megérte a “szenvedést”. Felkészülten várjuk a nyári szezont… 🙂
… és nagyon remélem, hogy marad is!!
Reggel már napkeltére kelek, világos van mikor dolgozni megyek. Munka után még világos van, természetesen olyan szögben süt a szemembe a nap, hogy a napellenző és a napszemüveg szinte semit sem ér. De ezek lesznek a legkisebb gondjaim. Reggelente nem kell jeget kaparni az üvegekről. Nem kell helyben járatni a motort, hogy kicsit melegedjen és legyen valami fűtés is míg beérek dolgozni. Kevésbé kell félni lefagyott útszakaszoktól, legalábbis nappal. A vastag télikabátot el lehet rakni a szekrénybe, annyival több hely lesz a fogason stb…
Beindulnak az útfelújítások, terelések lesznek. Egyre több úthiba helyét kell fejben tartani. Egyre több “felelőtlen” motoros lesz az utakon (mondom ezt aktív motorosként). A biciklis kamikázékról nem is beszélve. A nyár közeledtével a benzin minimum 10-15%-kal fog drágulni stb…
Én úgy érzem felkészültem a “nyári szezonra”, mert felkerültek a nyári abroncsok. A téli felszereléseimet (gyalogsági ásó, hólánc, 2 kg só) kiraktam a kocsiból. Még egy olajcsere vár rám!
Erre az évre van pár dolog, amit a nyár folyamán meg kell(ene) ejtenem:
- Új téli gumiabroncsok beszerzése
- A téli lemezfelniket le kell festeni
- Az ajtókat szegélyező gumikat le kell kezelni valamivel, hogy télen ne fagyjanak be az ajtók
- Kell szereznem, csinálnom egy normális kivehető szőnyeget a pedálok alá, ami nem csúszik el és gyűrődik a pedálok alá
- Le kell waxolnom a karosszériát, hogy a lehető legfényesebb legyen a fényezés
Tennivaló van, már csak időd kell szakítani a megvalósításukra. Szerencsére nem sok a tennivaló így úgy érzem meg fogok tudni bírkózni a feladatokkal! 🙂
Elég érdekes ez a nicaraguai szivar, mert a külseje nem túl bizalomgerjesztő. Elég durva erezetű a borírólevél és a feje sincs túl szépen eldolgozva. Az illata kellemes, nem az a megszokott, laikusok által jellemzett “istállószag”. Két hete vettem és azóta volt humidorban, ami sokat javított a tapintásán. A vásárláskori állapothoz képest valamivel puhább, “szivacsosabb” lett az állaga. A sodrása szerintem jó, mert egyenletesen “kemény”, nem éreztem csomósabb vagy puhább részeket benne.
Hamar meggyulladt, az első szippantások kellemesen gyengék voltak édeskés ízvilággal. Ahogy egy kicsit leégett az elejéből kezdett kibontakozni az íze. Mivel édesszájú vagyok ezért leginkább mogyorós étcsokoládéhoz tudnám hasonlítani az ízért. Végig nagyon jól szelelt, néha hajlamos volt egy kicsit félreégni, de egy idő után korrigálta magát. Bár ezt a félreégést szerintem orvosolni lehet, ha kicsit több ideig van humidorban tárolva.
Az utolsó harmad elejére szerintem kiadta magát a dohányrúd, mert kezdett kellemetlen kaparós íze lenni.
Összességében egy nagyon kellemes pöfékelést biztosított egy rövidke sétával párosítva. Kb 35-40 percig tartott ki kellemes ízvilága. Kellemesen gyenge, nem az a fejbevágós fajta. Az árát mindenképpen felülmúlta számomra kellemes ízével. Ez is állandó tagja lesz a humidoromnak…
A történet gyakorlatilag 2001. augusztuában kezdődött, amikoris sikeres forgalmi vizsgát tettem és meglett a jogosítványom. Kezdetben csak szülői felügyelettel vezethettem a családi Opel Kadettet. Az idő múlásával néha elvihettem egyedül is. Ekkoriban még suliba jártam és mellette dolgoztam. Jól elvoltam a BKV járataival. 2003-ban a katonaság alatt jött el a pillanat, hogy kellene egy saját autó. Eredetileg az volt az elsődleges cél, hogy valami legyen a nevemre íratva, hogy gyűljenek a bónuszok a biztosítóknál. Akkoriban már nagyon olcsón lehetett kapni kétütemű Trabantokat. Mivel volt korábban már kettő is a család birtokában nem idegenkedtem tőlük.
A választában viszont sokat segített, hogy volt egy Péter nevű körlettársam, akinek volt egy kicsit piszkált Škoda 120L-je. Jópárszor elvitt minket valameddig mikor néha kiszabadulhattunk a laktanya kopár világából. Nagyon jól ment, a forma is tettszett, de leginkább az ajtók száma. Nem kellett senkinek sem átmászni az ülésen, ha hátra be akart ülni. Péter tanácsára GLS felszereltséget kezdtem el keresni. Azaz kerestem volna, ha nem bent kellett volna tölteni a drága időmet… Ősöket bíztam meg a feladattal. Naponta hoztak Express-t, hetente Képes Autót, de sehol semmi elfogadható, hát még GLS. Egy napon viszont az Ősök nem a szokásos úton mentek haza a laktanyától, hanem meglepő módon kerültek egyet. Ez volt az Én szerencsém, mert a 16. kerületben láttak egy Škodát, ami eladó, GLS és még jó állapotúnak is volt mondható. Gyorsan intéztem egy nap szabadságot és két borzalmasan hosszú nap után végre elmehettem megtekinteni leendő autócskámat.
Amikor megnéztem a kocsit egyből tudtam, hogy egymásnak vagyunk teremtve… 🙂 Elmentünk egy próbakörre, Péter instrukciói alapján megnéztem a kényes pontokat, próbáltam alkudni, de nem voltam elég határozott. Nm volt maradéktalanul hibamentes az állapota, de nem is volt olyan baja, amit ne lehetett volna megjavítani. A sebességmérő nem mért (a meghajtó fogaskerék tört el benne), a bal hátsó féltengelyszimering egy kicsit engedte az olajat és egy kicsit kopott volt a fényezés, de nem volt rajta rohadás sehol! A lényeg: 2003. július 18-án megvettem életem első autóját kemény 120.000 magyar királyi valutáért. Az akkori fizetésemhez és anyagi helyzetemhez képest nem volt olcsó, de így utólag belegondolva megérte az árát.
Folyt. köv…
Már nagyon várom, hogy jöjjön a tavasz és elő lehessen szedni a motorizált drótszamarat. Már nagyon hiányzik a jobb csuklómnak a gázmarkolat tekergetése…
Február közepént volt egy nagyon szép napos hétvége, amikor már éjjel is pár fokkal a pozitív tartományban tartózkodott a hőmérő higanyszála. Kapva kaptam az alkalmon és a kamrából magamhoz vettem motorom akkumulátorát és elindultam, hogy megjárassam a kicsikét. Az akksi természetesen feltöltve szobahőmérsékleten volt tárolva (ezt eddig egy télen sem tettem meg). Gyorsan beszereltem és már ott tartottam, hogy beindítom a lovat, de az önindítóval nem sikerült megpörgetni a motort. Még egy negyed fordulatot sem mozdított rajta. A tavaly ősszel diagnosztizált indulási nehézségek sajnos még mindig fent állnak. Nekiálltam berúgni a gépet ami több, mint 10 próbálkozás után sikerült is. Azért érezhető volt, hogy 4 hónapja nem volt beindítva. Kicsit hagytam bemelegedni a jószágot haveromék udvarán mielőtt nyeregbe pattanam. Nem mentem többet 3 km-nél, de már ez is elég volt, hogy felcsigázzon. Nem tehetek róla, imádok motorozni… 🙂
Sajnos szomorúan, de visszatoltam a gépet a garázsba, mert még pihentetem egy kicsit, amíg valamivel jobb idő lesz.
Kovácsné meséli a barátnőjének:
– A férjem végre kibékült velem. Mióta rajtakapott a postással, fél év hallgatás után most szólt hozzám először.
– Na és mit mondott?
– Hogy miért nincs sör a hűtőben.
Vendégségben kérdi az egyik vendégtől a háziasszony:
– Hány szelet süteményt adhatok?
– Egyet kérek – mondja a vendég.
– Ugyan már, nem kell udvariaskodni! – nógatja a háziasszony.
– Rendben, akkor egy szeletet adjál, te hülye tehén!
A múltkor láttam egy politikust fuldokolni a tóban. Azonnal értesítettem a rendőrséget és a mentőket.
Remélem, sikerült kimenteniük, és nem veszett kárba a boríték meg a bélyeg.
Egy férfi meséli a haverjának:
– A baleset után királyi dolgom volt. Egész nap csend volt, nyugalom, bármikor nézhettem a meccset a tévében, a haverjaim minden nap meglátogattak, anyám minden nap finom kajákat hozott. De mindennek vége szakadt, amint a feleségem kijött a kórházból.
Kovács beszélget a haverjával a kocsmában:
– Nem emlékszem, mit mondott az asszony… Azt, hogy igyak meg egy sört és tízre legyek otthon, vagy azt, hogy igyak meg tíz sört és egyre legyek otthon?!
Móricka hazamegy az iskolából, és újságolja az anyjának:
– Anya, képzeld, a tanító néni ma megkérdezte tőlem, hogy van-e húgom vagy öcsém, aki ide fog járni az iskolába.
– Nahát, milyen figyelmes a tanító néni, hogy így érdeklődik a családunk iránt! És mondtad neki, hogy egyetlen gyerek vagy?
– Igen.
– És mit felelt?
– Azt, hogy “Hál’ Istennek!”.
– Melyik a villamos energiával legjobban ellátott ország?
– ???
– Magyarország. Nagy a feszültség, kicsi az ellenállás, minden csak volt, a vezetők érintése pedig halálos.
forrás: http://www.vicclap.hu/
A korábban eszközölt javításoknak, felújításoknak meglett az eredménye, mert szeretett autócskám újabb két évig legálisan róhatja az utakat! Ma reggel 8 óra 32 perckor sikeres műszaki vizsgán esett át és megkapta a maga kék matricáját, mellyel smogriadó esetén megszorítások nélkül közlekedhetek. Szerencsémre a vizsgadíj is “barátian” alakult a maga 22.500 Ft-os díjával!
Most nagy a boldogság és bízom benne, hogy sok balesetmentes km-ben lesz részem a volánjánál!
Már lassan egy éve használom a Philips NightGuide fényszóróizzóimat teljes megelégedettséggel, de valami újra vágytam. Mikor a Philipseket vettem, már akkor is szerepelt a listámon az Osram NightBreaker, mint lehetséges alternatíva. Egyedül az élettartama tartott vissza a megvásárlásától. Hasonlóan a Tungsram MegaLight Ultrához, ez is (állítólag) 90%-kal több fényt biztosít. Sajnos az Ultrák fél évet sem bírtak ki. Szerencsére a technika folyamatosan fejlődik és az Osramnál már eljutottak arra a szintre, hogy a NightBreaker Plus elvileg tudja egy “hagyományos izzó” élettartamát, de legalábbis megközelíti azt.
Kinézetre hasonló a MegaLight Ultrához. Szerencsére Szuzómon könyjen hozzá lehet férni az izzófoglalatokhoz így pár perc alatt sikerült kicserélnem a fényszóróizzókat. A fénye nem annyira fehér, mint a MegaLight Ultrának, egy nagyon kicsit sárgás árnyalatú. Lehet ezért is lehet hosszabb az élettartama. A NightGuidehoz képest erősebb a fénye, messzebbre is világít, de még mindig nem vakít. A lámpáimon egy nagyon kicsit kellett lejebb állítani, de szerencsére nem kellett ellátogatnom egyetlen műhelybe sem, mert egy vízszintes talaj és egy merőleges fal segítségével könnyedén be lehet állítani a megfelelő (szembejövőket nem vakító) magasságot.
Lehetséges, hogy egy műszeres vzsgálat alkalmával “sokkal” lejebb kellne állítani a lámpáimat, de senki sem villogott még rám és elég távolra is lehet látni velük. Egyébként van fényszórómagasság állítási lehetőségem, így bármikor menet közben is tudok a lámpákon állítani az aktális terhelésnek megfelelően.
Októberben elkezdtem készülni az éppen esedékes műszaki vizsgára. Az előzetes számításom helyes volt, de nem számoltam 4 “műszaki” hibával! 🙁
- Kuplung: A szerelő, aki a fék és lengéscsillapító ellenőrzésést végezte a vizsgálat után szólt, hogy kezdjek el kuplungra gyűjteni, mert nagyon nehezen jár. Már Én is tapasztaltam, hogy egy kicsit keményebb lett és fura, morgós hangja van, de úgy voltam vele, hogy még bírjon ki kb 6 hónapot és megcsináltatom. Sajnos nem bírta ki – CSERE egy Aisin szettre (40.000 Ft)
- Váltó: A kuplungcsere után derült ki, hogy nem a kuplungnak volt az a morgós hangja, hanem a váltónak. Pontosabban a csapágyak mentek tönkre. Bontott váltót nem szívesen vettem volna, mert ismeretlen az előéletük… Marad a felújítás, de mivel Suzuki váltó valamiért nem nagyon szerettek volna foglalkozni vele. Végül sikerült taláni egy helyet, ahol felújították, kicserélték a csapágyakat. (70.000 Ft)
- Kipufogó: A hátsó kipufogódobom kiégett november végén, 75e km volt benne. Kapott egy kicsit szolidabb, utazhatóbb sportdobot. (18.000 Ft)
- Vízpumpa: 110e km környékén nem szabad csodákat várni, ennyi idő alatt végük van. Ha már meg kellett bontania vezérlést, akkor kicseréltettem a vezérműszíj garnitúrát és a többi ékszíjat is, mert már bennük volt 35e km. Így most nem kell 150e km környékén megint megbontani a vezérlést, majd (jó esetben) csak 200e-nél (30.000 Ft)
Ez így kapásból közel 170e jó magyar királyi valuta… 🙁 Sajnos ezek a nem tervezett kiadások közé sorolhatók, de hát ilyen az élet. Ha valami tönkremegy meg kell csináltatni!
A kopó alkatrészek nem voltak vészesek árban. Az LPR tárcsákat (5.200 Ft) és a Textar (7.500 Ft) fékbetéteket még szeptemberben megvettem. Otthon körülnézve kiderült, hogy van 3,5l motorolajom még az előző olajcseréről így spóroltam ~7.000 Ft-ot. Fagyállót és fékfolyadékot a szerelőm adott. A gyertyákat végül nem cseréltem le, majd a következő olajcserénél. Mindent összevetve 25.000 Ft-ot fizettem a fékfelújításra és a folyadékok cseréjére. Tudom, hogy nem kevés pénz, de ha nem foglalkoznék a kocsimmal, akkor ennek az öszegnek a többszörösét is költhetném rá.
- Oldal: 4 / 7
- Előző oldal
- 1
- 2
- 3
- 4
- 5
- 6
- 7
- Következő oldal
