November végén nagyon pici és gyorsan mozgó vöröses bogarakat véltem felfedezni a nagy gasztro humidoromban. Mivel a szivarkészletem jelentős része abban foglal helyet kissé megijedtem. Eleinte csak 2-3 darabbal találkoztam, amiket elnyomtam. Pár nappal később újabbakra lettem figyelmes. Gyorsan kipakoltam az összes szivaromat és egyesével átnéztem őket a kis bestiák után kutatva. Semmi jelét nem láttam, hogy melyik szivarból jöttek volna világra. Az újonnan felfedezett 3-4 darab bogarat ismételtem kinyiffantottam.
Pár nappal késÅ‘bb Páromékkal leegyeztettem, hogy becsomagolom a szivarjaimat és elhelyezem Å‘ket náluk néhány napra a mélyhűtÅ‘ben, majd a sima hűtÅ‘ben. A humidort is kivittem magammal, amit kigÅ‘zöltünk és gyógyszertári alkohollal áttöröltünk. Otthon az alkohol miatt kb 3 napig nyitott fedéllel szellÅ‘ztettem, amikor  ismételten bogarakat  véltem felfedezni az üres humidorban. Ekkor elgondolkoztam azon a lehetÅ‘ségen, hogy le kellene fagyasztani a humidort is. Igen ám, de a méretei miatt nem olyan egyszerű a dolog. Szerencsémre az idÅ‘járás „kegyes” volt hozzám, mert egy héten keresztül éjszakánként -10 és -15 fok között alakult a hÅ‘mérséklet, ami legnagyobb örömömre napközben sem ment 0 fok felé. Egy hétig Katám kocsijának a csomagtartójában pihent a szeretett dohánytároló alkalmatosságom. Miután ismételten hazahoztam kb két hétig figyeltem napi szinten a bogarakat, de szerencsére nem jöttek elÅ‘. Két hét után kigÅ‘zöltem, majd elkezdtem beavatni, mintha most vettem volna. A szivarokat csak a beavatás után két héttel pakoltam vissza a helyükre.
Az volt a szerencsém, hogy SzerelmemtÅ‘l kaptam egy antik szekrényt, amiben elfértek a szivarok és a párásÃtást is meg tudtam oldani. Egyéb esetben kissé problémásan tudtam volna „kezelni” szivarjaimat a mentési folyamatok alatt…
Minden szivarosnak vannak rémálmai, ha a humidorjáról és a szivarjairól van szó.
Az egyik a penész, amit a túl magas, jellemzÅ‘en a 78-80% feletti páratartalom idéz elÅ‘. Eme csapás ellen szerencsére egy kis odafigyeléssel és egy relatÃve pontos páramérÅ‘vel lehet védekezni. Nekem sajnos már volt vele tapasztalatom, de szerencsére idÅ‘ben észrevehetÅ‘.
A másik csapás a dohánybogár, ami ellen nem lehet megelÅ‘zÅ‘ csapást mérni. Hiába az odaadó, gondoskodó és szakszerű gyártás, tárolás, ha a kész szivarok dohánylevelei között sikerül átvészelni néhány petének a fermentálási, gyártási, tárolási folyamatokat. Csak akkor lehet tudomást szerezni róluk, amikor már majdnem késÅ‘. Miután a peték kikeltek szép lassan átrágják magukat a szivaron és apró lyukak kÃséretében „elÅ‘bújnak” rejtekükbÅ‘l. Mivel nagyon kicsi ezért csak nagyon nehezen lehet észrevenni Å‘ket. Arról nem is beszélve, hogy szeretnek a sötét részeken elbújni. Méretükhöz képest gyorsan mozognak.
A nagy szivaros öregek szerint csak úgy lehet megszabadulni tÅ‘lük, ha 2-4 napra mélyhűtÅ‘be majd 2-3 napra rendes hűtÅ‘be tesszük a szivarjainkat. Természetesen be kell csomagolni a szivarokat egy légmentesen záródó simÃtózáras tasakba, hogy ne vegyék át a hűtÅ‘ben tárolt ételek „szagát”. A humidort ez idÅ‘ alatt érdemes jól áttörölni, kiporszÃvózni és lehetÅ‘ség szerint gÅ‘ztisztÃtóval kigÅ‘zölni.