Már egy kicsit kezdenek pangani az ízlelőbimbóim, mert december 28-a óta nem gyújtottam rá egy szivarra sem, de még csak egy tömet pipadohányhoz sem volt szerencsém. Ez a decemberi este volt az az ominózus este, amikor a hideg szél kiütötte az ínyemet. Már a borozós, sétálós szivarozás elején éreztem, hogy baj lesz, de úgy voltam vele, hogy egy jó szivart nem fogok eldobni egy kis “süvítő, jeges szellő” miatt. Másnap délután a Szentkirályi utcai ügyeleten kötöttem ki, ahol kaptam antibiotikumot. Vasárnap reggel pedig már a Mária utcai Szájsebészeten vágták fel az ínyemet, mert a nyakam/torkom is elkezdett csúnyán feldagadni.
Ilyen előzmények után valahogy még nem tudtam magam annyira összeszedni, hogy Pároméknál kint a kertben, az időjárás viszontagságainak kitéve rágyújtsak az oly vágyott szivarra…
Van egy hely Zuglóban, ahol a “bandámmal” időnként össze szoktunk jönni, rendelkezik fűtött kiülős hellyel és a tulaj is nagyon jóindulatú, de valahogy egyedül nem az igazi. Azért már megfogalmazódott a fejemben a gondolat, hogy a netbookom kíséretében beülök egyik este meló után és füstnek eresztek egy jóféle dohányrudat, miközben összehozok valami posztot is!
Nah, de majd kiderül, hogy mit hoz ez a hétvége…
Vélemény, hozzászólás?