Az alábbi videót az arckönyvön (facebook) osztotta meg egy ismerősöm, de gondoltam megkeresem a tényleges videót és inkább eme oldalon osztom meg.
A mondanivalójával teljes mértékben igaz volt az Én “fiatalságomra” is!
Gyerekkorom nagy részét vidéken töltöttem, ahol haverommal egész nap csak csavarogtunk, bicikliztünk, fociztunk. Gyakorlatilag az egész napot a szabadban töltöttük és csak enni mentünk haza. Nagymamám gyakorlatilag csak annyit tudott, hogy haverommal vagyok, de hogy hol azt nem. Sötétedésre mindig otthon voltunk.
Néha voltak kisebb sérülések, de nem haltunk bele. A sebeink sosem voltak fertőtlenítővel kezelve, csak kimostuk a sebet és kész. A naptejet hírből sem ismertük. Rengeteget csúsztunk-másztunk a susnyásban miközben “katonásat” játszottunk. Ezeken felülmég mennyi minden történt velünk és a barátainkkal, amiről a mai elkényeztetett “digitális fiataloknak fogalmuk sincs!
Sokszor nagyon hiányoznak azok a “gondtalan” gyermekévek és a bolondságok, amiket csináltunk…
Emlékszem, amikor letört faágakat kötöztünk a biciklijeink után és csoportosan jártuk a földutas utcákat a faluban, csak úgy porzott utánunk minden. A második körünknél kaptunk ám hideget-meleget a helyiektől. Mi nagyon élveztük! 🙂
Jajj, de régen volt…
Vélemény, hozzászólás?