Sok évnyi kerékpározás után 2003-ban jött az ötlet, hogy kellene egy “komoly” bringát birtokolnom. Az akkori kínálatnak megfelelően a legjobb ár/érték arányú kerékpárt rakattam össze a részemre (Shimano LX-XT cuccokkal), amivel feltett szándékom volt, hogy amatőr versenyeken is indulni szeretnék. Akkoriban az egyik kollégámmal rendszeresen jártunk a budai hegyekbe tekerni, de a versenyek valahogy mindig elkerültek.
Augusztus elején találkoztam az Underworld kupa “reklámjával”. A versenykiírásnál láttam, hogy van lehetőség “próbafutamon” részt venni tét nélkül. Gondoltam 30 percet csak kibírok így neveztem a próbafutamra. Egy héttel a verseny előtt kipróbáltam magam Pilisvörösvár környékén, hogy milyen lehet feszített tempóban közlekedni és megállapítottam, hogy menni fog a dolog.
A verseny előtt lett volna lehetőség körbetekerni a pályán, de nem éltem a lehetőséggel, mert jobb szeretem élesben megtapasztalni a dolgokat. Ha erdőben tekerek, akkor is mindig az ismeretlenre kell készülni, mert naponta változhatnak a körülmények. A rajt előtt sem volt bennem semmi feszültség, csak egyszerűen odaálltam a rajthoz és vártam, hogy indulhassunk…
Az első körben még bírtam a tempót, még úgy is, hogy egy szűk kanyart kicsit elszámítottam és majdnem beborultam az árokba. 🙂 A második kör vége felé már éreztem, hogy kezdek kifogyni az erőmből, de azért tartottam magam és pár helyen bátrabban mentem. Az utolsó körömben egy technikai hibának köszönhetően letelt az időm és nem tudtam elindulni a negyedik körömre. Történt, hogy egy meredek emelkedőre a nyeregből kiállva akartam felmenni, de az emelkedő felénél megugrott a lánc és le kellett szállnom. Pontosabban kellett volna, de mivel a bal lábam a meredek lejtőn volt így alig bírtam lemászni a cangáról és csak telt az idő. Innentől már nem siettem sehova, mert láttam, hogy nincs esélyem körbeérni. Az egész versenytáv 6,2km volt részemre, amit 30:55 perc alatt teljesítettem.
Nagyon élvezetes volt a föld alatti rész a változatos talajjal és a diszkrét félhomállyal. Szerencsére a talaj nem csúszott, nem volt meleg, a többi induló is teljes mértékben korrekt volt!
Nulla felkészültséggel (60km-t mentem előtte biciklivel, amiből 45km aszfalton volt) jónak értékelem a szereplésem! A kitűzött célt mi szerint nem versenyzek senkivel és csak a magam szórakoztatását tartom szem előtt maradéktalanul teljesítettem! A kerékpár is tette a dolgát attól a kis műszaki gondtól függetlenül! Nagyon jól éreztem magam és bízom benne, hogy jövőre is lesz lehetőségem részt venni ezen az egyedülálló eseményen… 😉
Természetesen nem Nekem, hanem a Páromnak!
Katám ugye Anyám “városi” kerékpárját használta pár éve munkába járásra, de az utóbbi pár évben pihenőágon volt. Városi mivolta miatt nem alkalmas nagyon terepre, ahol újabban tekerünk így felmerült az ötlet, hogy kellene venni a részére egy terepképes(ebb) kerékpárt. Az elvárások érzésem szerint nem voltak nagyok: kazettás hátsó agy, teleszkóp, “olcsóság”. Természetesen ebből a 3-asból mindig hiányzott valami, leginkább az “olcsóság”.
Hosszas keresgélés után sikerült leszűkíteni a keretet két Mali kerékpárra (27,5″ Angel, 27,5″ Cobra) csak az árukkal nem voltunk megelégedve! Illetve a mechanikus tárcsaféket is egy kicsit erősnek éreztem a mi szintünkön. Elmentünk azért megnézni Őket személyesen, de egy kicsit kiábrándító volt a bemutatóteremben az eladók hozzánemértése és hozzáállása, de ez most lényegtelen. Az Angel 95.000 Ft-ért sérült volt, le volt pattanva a festés egy elég nagy helyen. Nézelődtünk egy kicsit majd távoztunk. Eldöntöttük, hogy Mali nem lesz.
Végig figyeltük a használt piacot is és találtunk egy gyöngyszemet. Piros-fehér-fekete Merida Matts TFS100 kerékpár Fóton. Még aznap délután elmentünk megnézni és mindent rendben találtunk. Kazettás agy, teleszkóp, relatíve “olcsó” a maga 75.000 Ft-os vételárával, de volt rajta kitámasztó, a gyári nyerget a korábbi gazdája egy kényelmesebb zselésre cserélte. Az egyetlen dolog, hogy a gumik kopottak voltak, de az szerencsére nem nagy tétel. Egy újszerű kerékpárhoz jutottunk hozzá bőven féláron és azért mégiscsak egy Merida. Kikaptuk az első kereket és már pakoltuk is befelé a kocsimba. Otthon rátettem a pedálokat és mentünk vele egy karikát az utcában.
Katám nagyon boldog vele és szereti is használni annak ellenére, hogy már “felavatta”… 😉
Régebben (kb. 10 éve) nagy kerékpáros voltam, 4 évvel ezelőtt volt egy “fellángolás”, de idő hiányában tényleg csak fellángolás maradt. Akkor kerültek be a kert végi sufniba a kerékpárjaink, amiket idén előszedtünk és kicsit elszörnyedtünk a látottakon. Szerencsére csak egy kicsit, mert sokkal rosszabbra számítottam.
Kata biciklijén, amit Anyumtól kapott kölcsönbe csak a két külső gumi, két fék- és egy váltó bowden esett áldozatul. Természetesen a fékeket be kellett állítani, de mivel az elsővel voltak nehézségeim így a noname féket lecseréltem egy Shimano Alivio V-fékre. Érdekes módon azt be tudtam rendesen állítani… A külsőket mindenképpen cserélni akartam, mert tudtam, hogy kopottak, de a repedések az oldalfalon megerősítették eme törekvéseim.
Az Én Magellanom egy kicsit bonyolultabb eset lett/volt. Arra készültem, hogy a teleszkópot fel kell fújni, mert elengedte a levegőt, de pont azt tartotta meg és az olajat engedte el… Vihettem szerelőhöz, aki 9.000 Ft-ért feltöltötte olajjal és pótolta a hiányzó tömítéseket, amiket az előző szerelő kifelejtett. A külsők hiába voltak ellátva mintával, mert miután felfújtam őket a gumi oldala elkezdett elválni a futófelülettől. 26×2,1-es gumik voltak fent, vettem méretben ugyanekkorákat, de azok mégis nagyobbak voltak. Az első keréknél nem lett volna baj, mert volt neki hely, de hátul már beleért az első váltó a kerékbe, ha leváltottam a kistányérra. Szerencsémre a kerékpáros bolt visszavette a gumikat annak ellenére, hogy már kidobtam a gumik papírjait és kicserélték 26×1,9-esekre. Ezen felül más dolgom nem volt az enyémmel. Csak használat közben derült ki, hogy a fékbetéteim már nem az igaziak így kicseréltem újakra őket. Érezhetően jobb lett a fékhatás.
Nem tudom megmondani, hogy miért vártam ennyi időt a cangák előszedésére, mert “folyamatosan nyafogtam”, hogy hiányzik a tekerés…
