Természetesen nem Nekem, hanem a Páromnak!
Katám ugye Anyám „városi” kerékpárját használta pár éve munkába járásra, de az utóbbi pár évben pihenőágon volt. Városi mivolta miatt nem alkalmas nagyon terepre, ahol újabban tekerünk Ãgy felmerült az ötlet, hogy kellene venni a részére egy terepképes(ebb) kerékpárt. Az elvárások érzésem szerint nem voltak nagyok: kazettás hátsó agy, teleszkóp, „olcsóság”. Természetesen ebbÅ‘l a 3-asból mindig hiányzott valami, leginkább az „olcsóság”.
Hosszas keresgélés után sikerült leszűkÃteni a keretet két Mali kerékpárra (27,5″ Angel, 27,5″ Cobra) csak az árukkal nem voltunk megelégedve! Illetve a mechanikus tárcsaféket is egy kicsit erÅ‘snek éreztem a mi szintünkön. Elmentünk azért megnézni Åket személyesen, de egy kicsit kiábrándÃtó volt a bemutatóteremben az eladók hozzánemértése és hozzáállása, de ez most lényegtelen. Az Angel 95.000 Ft-ért sérült volt, le volt pattanva a festés egy elég nagy helyen. NézelÅ‘dtünk egy kicsit majd távoztunk. Eldöntöttük, hogy Mali nem lesz.
Végig figyeltük a használt piacot is és találtunk egy gyöngyszemet. Piros-fehér-fekete Merida Matts TFS100 kerékpár Fóton. Még aznap délután elmentünk megnézni és mindent rendben találtunk. Kazettás agy, teleszkóp, relatÃve „olcsó” a maga 75.000 Ft-os vételárával, de volt rajta kitámasztó, a gyári nyerget a korábbi gazdája egy kényelmesebb zselésre cserélte. Az egyetlen dolog, hogy a gumik kopottak voltak, de az szerencsére nem nagy tétel. Egy újszerű kerékpárhoz jutottunk hozzá bÅ‘ven féláron és azért mégiscsak egy Merida. Kikaptuk az elsÅ‘ kereket és már pakoltuk is befelé a kocsimba. Otthon rátettem a pedálokat és mentünk vele egy karikát az utcában.
Katám nagyon boldog vele és szereti is használni annak ellenére, hogy már „felavatta”… 😉
Vélemény, hozzászólás?