Két hónapja sanyargatom a testem heti 3 fegyencedzéssel mikor egy januári szivaros találkozó alkalmával elkezdünk beszélgetni a kistársaimmal, hogy régebben vagy éppen most ki mit sportol/sportolt. Ekkor szólt Zoltán barátom, hogy miért nem megyek el vele egy kettlebell edzésre. Őszintén megmondva korábban még sosem hallottam ezt a kifejezést. Elkezdte magyarázni, hogy egy golyó, aminek füle van és rendesen ki tudja készíteni az embert.

Szép kilátások gondoltam magamban! Szivarozásból hazaérve segítségül hívtam legjobb „szemüveges barátomat” és elkezdtem kutakodni a „füles golyóval” kapcsolatban. Néztem pár videót és nem tudtam felfogni, hogy mi ebben a nehéz… Gondoltam belevágok és adok eme sportnak (is) egy esélyt.

Január 30-án szerdán eljött a nagy nap, az elsÅ‘ kettlebell edzés napja. Tamás az instruktor egy kicsit „mérges” volt Zoltán barátomra, mert épp egy köredzést tartott az „öreg” belleseknek és emiatt kevesebb idÅ‘t tudott velem foglalkozni, mint amennyit szeretett volna. Bemelegítés után átvettünk pár alapfogást majd belevágtunk a köredzésbe. Igen, Én is az állomásokon dolgoztam igaz még nem teljes erÅ‘bedobással és nem azokat a gyakorlatokat, mint a többiek. EttÅ‘l függetlenül amit tudtam csináltam. Az edzés végére már bÅ‘ven megtapasztaltam, hogy ez bizony nagyon kemény sport. Már az edzés közben rájöttem, hogy ez jó lesz nekem és csinálni akarom! A köredzéssel nem sikerült elvenni a kedvem, sÅ‘Å‘Å‘Å‘t…

Két nappal késÅ‘bb alig bírtam megmozdulni és olyan helyeken is izomlázam volt, ahol nem is feltételeztem, hogy van izom (csípÅ‘, gerinc mentén végig)! Azóta eltelt majdnem egy hónap és most már azt mondom, hogy miért nem kezdtem el korábban…