Külsőség

Az elmúlt években az arcom csak akkor látott borotvát, ha volt valamilyen kiemelt esemény, amin „elvárás” volt a megfelelÅ‘ megjelenés. Többnyire 1-2 hetente fogtam a szakállvágómat és letoltam a „borostát” 0-ás géppel. Volt idÅ‘szak, amikor szakállam volt, de az a Páromnak annyira nem jött be. Mindez azért, mert a Wilkinson Quattro (elÅ‘tte Gillette Mach 3) borotvámhoz drágának tartottam a pengéket. Igen, 4db kerül 2-4ezer forintba és 4-5 borotválkozás után lehetett Å‘ket kidobni, mert csak húzták a szÅ‘rt a pofázmányomon.

Pár héttel ezelÅ‘tt olvastam egy cikket, ami a hagyományos borotválkozásról szólt és eldöntöttem, hogy „visszatérek” a régimódi borotválkozáshoz. Hosszas művelÅ‘dés után egy Mühle R106-os borotvát szemeltem ki magamnak, amit meg is rendeltem egy angol cégtÅ‘l, akik még szállítási költséggel együtt is 2.000 Ft-tal olcsóbban tudták megoldani a szállítást, mintha itthon bementem volna egy boltba… A beszerzéssel kapcsolatban az volt az egyetlen feltétel, hogy rendszeresen használnom kell, nem pedig félévente. Érzésem szerint ezzel nem lesz gond! 😉

Természetesen a flakonos borotvahabokat, zseléket is elhagytam. Éppen ezért vettem még pamacsot és krémet is. Nem is gondoltam soha, hogy a megfelelÅ‘ eszközök és elÅ‘készületek mennyit számítanak. Érzésre sokkal simább tud lenni az arcom és kevésbé pattogok ki, mint a sokpengés verzióktól. Illetve nem mellesleg jól is mutat a fürdÅ‘szobaszekrényben a pamacs és a borotva, nah meg a „többi” kiegészítÅ‘ (krémek, szappanok).

Egyenlőre még tanulgatom a helyes technikát és kísérletezgetek a pengékkel is, hogy nekem melyik fajta lesz a megfelelő. Egyenlőre nagyon tetszik a dolog, mert a mai rohanó világban van hetente 1-2 alkalommal kb fél órám, amikor csak magammal foglalkozok.