2013. márciusában a Canon bemutatta az EOS 700D fényképezőgépet és bejelentette, hogy befejezi az EOS 600D vázak gyártását/forgalmazását.

Ebben az a legfontosabb, hogy a 650D és a 700D már érintőképernyővel volt szerelve, vagyis a 600D volt az utolsó “hagyományos” kijelzővel szerelt DSLR az 1100D mellett. Nagyon rövid gondolkozás után úgy döntöttem, hogy kell nekem egy 600D, mert fényképezőgépből nem szeretnék érintőkijelzőset.  Az 1100D-t nagyon műanyagnak tartottam és nem éreztem túl nagy előrelépésnek a Panasonic FZ38-as gépemhez képest, amit érzésem szerint 3 év alatt “kinőttem”.

Felkerestem barátomat, aki pár nappal később szállította részemre a készüléket, amit a legendás március 15-ei, “üljünk át egy másik autóba!” hóvihar előtti napon kaptam kézbe. Nagyon jó fogású és egyszerűen használható kis gépezet! Innentől viszont elindultam a “lejtőn”, ami minden DSLR tulajdonos életét megkeseríti… Kell egy tartalék akkumulátor, kell egy portrémarkolat (a Nikon D90-nél nagyon megszerettem), kell egy teleobjektív, kell egy vaku stb…

Portrémarkolat:
A gyári verzió 35.000 Ft lett volna, de egy kis utánaolvasás után kiderült, hogy az Ebay-en kapható 6-7.000 Ft-os markolatok is tökéletesen ellátják a feladatukat. Nem kérdés, hogy az olcsóbbik mellett tettem le a voksomat és nem bántam meg a választásom.

Teleobjektív:
Nagyon szerettem volna egy EF 70-200 f4 objektívet, de sokallottam az akkor még “csak” 140-150.000 Ft-os árát. Ismételten sokat olvasgattam  és nagyon dicsérték a 80-as évek végén forgalomba hozott EF 70-210 f4 Macro objektíveket. Vaterán feltűnt egy nagyon megkímélt állapotú 25.000 Ft-ért csak az volt a baj vele, hogy Makón van. Természetesen ez nem tartott vissza és elmentünk érte motorral. Azóta is nagy elégedettséggel tölt el a használata, mert tényleg egy nagyon jó objektív.

Vaku:
Ez a tétel addig nem volt feltétlenül fontos, amíg nem jött egy “felkérés” Párom részéről, hogy egy kolléganőjének az esküvőjén készítsek fotókat. Leginkább vaku nélkül készítettem a képeket, de voltak szituációk, amikor ki kellett pattintani a beépített vakut, de a direkt fénye miatt szívás volt a használata. Így álmodtam egy nagyon és szintén az Ebay-ről rendeltem egy Yongnuo EX565-II villantót 23.000 Ft-ért, ami az itthoni ár harmada-fele volt. Az FZ38-as gépem egyik hátránya pont a vakupapucs hiánya volt…

Táska:
Kezdetben, amikor még csak a fényképező volt meg a kit objektívvel bőven elvoltam egy LowePro Apex 120-as táskával, de ahogy bővült a géppark úgy lett egyre égetőbb egy olyan táska vásárlása, amibe minden belefér. Így esett a választásom egy LowePro Stealth Riporter D300 AW fantázianevű “retikülre”. Gyakorlatilag minden felszerelésem kényelmesen elfér benne és még kényelmes is.