Kubai kalandok – 10. nap

A reggeli után a szokásos kávé és koktél kombináció kiséretében befizettünk egy városnézős buszozásra, amit kb délben meg is tudtunk kezdeni. A busz amivel szerettünk volna elmenni tömve volt. Vártunk egy másikat, de azon sem lehetett voona megmozdulni, közben láttuk, hogy az ellenkező irányba menő buszon nem voltak annyian. Persze már nem tudtunk átmenni, de a következővel már sikerrel jártunk, fent a busz végében volt szabad hely. Jó volt a kilátás és kaptunk cserébe egy kis hullámvasutas érzést is. Pár megállóval később a busz elejében is lett hely, amire egyből le is csaptunk. Itt legalább nem fújt annyira a szél.

Gyakorlatilag minden szállodánál megálltunk és rájöttünk, hogy a mi szállásunk nagyon jó helyen van/volt, mert volt egy kis élet, nem voltunk elszigetelve. A majdnem két órásra sikeredett szigetnézés után persze megint jól leégtünk a tűző napon. Egy megállóval korábban száltunk le, hogy be tudjunk menni egy boltba papírzsebkendőt venni, de a kubaiak nem tudják mi az. Helyette wcpapírt használnak, ami talán olcsóbb is. Nekem az is jó csak tudjam hova tenni a „cuccot”. Fizetéskor voltam olyan szemtelen, hogy rákérdezzek a pénztáros néninél a nemzeti peso váltásra. Kicsit vonakodott, de 6cucért cserébe kaptunk 150helyi pesot.

Elindultunk vissza a szállásra gyalog, de kb félúton leintettem egy cocotaxit, aki 1cucért elvitt minket és nem kelett a tűző napon gyalogolnunk. Gyorsan ebédeltünk, amíg lehetett. Ezután egy utolsót fürödtünk a tengerben és napoztunk egy keveset. Vacsora előtt inni akartunk a bárban, amikor leszólított Shrek, hogy menjünk be a menzára, mert megvan a csomag. Odaadtak egy zöld táskát, amiben felvittük a két csomag szivart a szobánkba majd visszavittük a zacsit és megkajáltunk. Ezután átmentünk még a szivarboltba egy Bolivar Royal Coronas szivarért, mint búcsúszivar.

A szokásos pultnál kedtem neki, fotóztunk a naplementét, sétáltunk a parton a sötétben kezünkben koktéllal, majd egy táncos műsort nézve fejeztem be. Este elkeztük az összepakolást, hogy ne reggel kelljen szenvedni mindennel. Azért még késő este lementünk nyellinteni a srácokhoz és kértünk Legendari Black rumot az egyik üvegünkbe.

Kata szemével:

10. nap 2016.04.05. kedd: Reggel kávéztunk egyet (és koktéloztunk), majd befizettünk egy városnézÅ‘ buszos utacskára. A papírra 12 órát írtak. Kimentünk a buszmegállóba (persze árnyék se nagyon volt, meg légkondis váró se, mint Dubajban 🙂 ). Már vártak páran velünk, mikor megjött a busz, láttuk, hogy tömegnyomor van rajta, így inkább úgy döntöttünk megvárjuk a következÅ‘t. Jött az is, de erre se fértünk fel. Láttuk hogy a szembe jövÅ‘ buszon jóval kevesebben vannak, így átmentünk oda és felszálltunk a másik irányba tartóra (késÅ‘bb kiderült számunkra, hogy egész nap buszozhattunk volna egy jeggyel). Felmentünk a nyitott részbe, ott csak leghátul volt hely, hát mondanom sem kell, ugyan kátyúknak nyoma sem volt sehol, de mintha hullámvasúton csücsültünk volna. Azt néztem hol tudok majd kapaszkodni (ha más nem az elÅ‘ttem ülÅ‘ ázsiainak látszó hölgy hajába), hogy ki ne repüljek. Jók a lengéscsillapítói a busznak, az tuti.

Fújt és égetett egyszerre a meleg szél, isteni érzés ott fent kozmálódva nézelÅ‘dni 🙂 . Az itteni busz is afféle virágszedÅ‘ járat, ugyanis az összes legeldugottabb, legtávolabb esÅ‘ kicsi-nagy szállodánál megállt. Örültem, hogy nem ilyen messze foglaltunk szállást, fÅ‘leg, hogy nem azon a környéken, ahol még építkeztek is. (sorra épültek a szállodák, vagy affélék). Azért volt pár céép jachtos kikötÅ‘s szálloda is, jó messze a központtól. Jó pár órát töltöttünk fent (persze megint leégtem, mert mért is ne ).

Visszafelé előbb szálltunk le, hogy bemenjünk az egyik boltba zsebkendőért. Na majdnem mindent kapni, de azt nem. Papírtörlő, wc papír, szalvéta az van, de zsebkendő, az nincs, így maradt a wc papír. A pénztárnál Gábor észrevette, hogy van egy tábla ahol szerepel a helyi peso is (amit eddig sehol nem sikerült beszereznünk) és megkérdezte a pénztárostól, hogy lehet e váltani. Lehetett, így váltottunk is. Visszafelé már nem volt kedvünk kutyagolni, így fogtunk egy helyi kis coco-taxit, majd visszamentünk a szállodába.

Ebéd után, lementünk még egy uccsó pancsira, és napozásra, a partra. Vacsora elÅ‘tt, találkoztunk a felszolgálóval (akitÅ‘l Gábor kérte, hogy hozzon neki helyi szivart, amit boltban nem árulnak), sikerült szereznie a szivarokból, majd vacsi után felmentünk összepakolni a ruhákat, a másnapi induláshoz. Lementünk még lefekvés elÅ‘tt a bárba, vittünk egy kis műanyag vizes üveget, és kértünk bele rumot (a többi napra), majd lefeküdtünk utoljára a Varadéró-i szállodában. Hihetetlen, hogy telik az idÅ‘, itt Kubában 😎 .