Kubai kalandok – 11. nap

Korai reggeli, koktél, zuhany és pakolás. Indulás előtt még gyorsan neteztünk egy kicsit az otthoniakkal majd jött a kijelentkezés. Aniuskától sajnos nem tudtunk elköszönni, mert nem volt a helyén. A bejáratnál sikerült taxit fognunk, aki elsőre jó árat mondott így nem alkudoztunk. A söfőr kicsit elbambult, mert továbbmentünk a lehajtón, de miután szóltam neki visszafordultunk és időben megérkeztünk. Az elsők között érkeztünk és száltunk fel a buszra a korábban megszokott fejetlenség mellett.

Most nem vágytunk „jó” helyre, mert tudtuk, hogy fáradtak vagyunk. Volt valami túrista csaj, aki elkezdett hámozni valami gyümölcsöt és szétdobálta a szemetet. Ez engem felbosszantot és adtam neki egy zacskót, hogy szemeteljen abba. Kicsit természetesen zavarba jött, de vette a lapot és összeszedte a szemetet. Nem sokkal később már aludtunk. Mikor felébredtem éppen lasítottunk annál a parkolónál, ahol odafelé is megálltunk. Pisi, kóla, mogyoróvásárlás és már mentünk is tovább.

Havannába megérkezve a nevemmel egy papíron várt Liem a házinéni. Ami szállást foglaltam az elvileg felújítás alatt van, de van egy ismerősének egy apartman két szobával jobb kondíciókkal, nézzük meg. Természetesen éltünk a lehetőséggel és nem bántuk meg. Később derült csak ki, hogy eleve ezt a szállást foglaltuk, de nem lényeg. Reggelit nem kértünk, mert féltünk, hogy ugyanolyan átverés lesz, mint a másik szálláson.

Lecuccoltunk és mentünk is a Habana Libre hotelhez, hogy próbáljunk Vinalesbe utat szervezni magunknak. A Cubatur irodában kb 20perc várakozás után nem történt semmi. Felmentem a szálloda halljába, ahol szintén szerveztek utakat és nincs sorbaállás sem. Lementem a feleségemért (egyenlőre szokni kell, de tetszik a dolog) és mire átjöttünk már itt is várakozni kellett kicsit, de nem volt vészes. 59cuc per fő, fuvarral,😃 koktéllal, ebéddel az egy napos túra. Kiderült, hogy holnapra nincs hely, de péntekre igen. Ez annyira nem vert földhöz minket és belementünk a dologba. Kezünkben a jeggyel elmentünk pénzt váltani, vacsorázni majd szivart venni Nekem. Itt a nejem ki is kelt kicsit magából, hogy mindig csak a szivar és ő le van szarva (utólag belátom kicsit igaza volt), de szerintem ez inkább a kimerültség rovására volt írható. Visszasétáltunk a szállásra majd lepihentünk.

Kata szemével:

11. nap 2016.04.06. szerda: A reggeli rituálék után, összepakoltunk és kijelentkeztünk (kicsit fájó szívvel) a szállodából. Amikor megérkeztünk, azt láttam, hogy páran a szálloda előtti padon ülnek csomagjaik társaságában, a taxira várva. Arra gondoltam, hogy nekik már lejárt, nekünk itt még csak most kezdődik a vakáció, és ez most amikor indulás előtt voltunk, és levágták a karszalagot a kezünkről, kicsit elszomorodott a szívem, de hát ha menni kell…

Vártak ránk az újabb kalandok, ismét Havannában 🙂 . Az esküvÅ‘ szervezÅ‘nktÅ‘l sajnos elköszönni személyesen nem tudtunk, mert nem volt a recepciónál és nekünk menni kellett a buszhoz. Szóltak egy taxinak, aki kivitt minket a buszállomásra – bár kicsit elbambult a lelkem és Gábor úgy szólt rá, hogy nem itt kellett volna lehajtani? – majd egy kis idÅ‘ múlva már a buszon csücsültünk Havanna felé.

Visszafelé kicsit elaludtunk, így csak a másfél órára lévÅ‘ megállónál ébredtünk fel. Kicsit felfrissültünk, majd mentünk tovább. Havannában a pályaudvaron, már várt ránk az appartman tulaja Liem, egy táblával Gábor nevével. Mondta, hogy az Å‘ apartmanja, amit foglaltunk felújítás alatt van, ezért elvisz egy másikhoz. Mondtuk, hogy jó, bár késÅ‘bb amikor megnéztük a papírokat a címmel, kiderült, hogy ez volt az amit eredetileg foglaltunk. Nem számít, nem kellett egy kisebb vagyont taxira költeni 🙂 .

Megérkeztünk a házhoz. Kinézetre, hasonlónak tűnt kívülrÅ‘l, mint az elÅ‘zÅ‘ szállás Havannában, egy kis bökkenÅ‘vel, hogy az emeletre kb 50 cm széles szűk lépcsÅ‘sor vezetett fel… Nagyon jó felmenni rajta bÅ‘röndökkel a kezedben, fÅ‘leg a lépcsÅ‘fordulók voltak nagyon szimpatikusak. Elfoglaltuk a szállást, reggelit nagyon kínálgatta a házinéni, hogy reggel idejön és összedob nekünk finomat (nem köszi, az elÅ‘zÅ‘ helyen megtanultuk, hogy nem reggelizünk inkább). Ezután elmentünk a már megszokott Habana Libre szállodába, hogy valamelyik utazási irodánál, befizethessük a Vinales Völgyi utacskánkat.

Az egyik utazási irodában vártunk vagy 20 percet, mire Gábor azt mondta, hogy átmegy egy másikba, hátha ott hamarabb sorra kerülünk. Pár perc után visszajött és egy másik irodánál lefoglaltuk az utat péntekre, mert már csak akkorra volt hely. Nem baj, legalább nem kell korán kelni . Utána, elmentünk vacsizni, majd megint szivart venni… (Itt már kicsit fáradtan ráförmedtem az újdonsült férjecskémre, hogy mááá megint szivaaaar, mindig csak a szivaaaar, de aztán lehiggadtam 😈 asszem 😈 ).

Lassan visszabandukoltunk a szállásunkra, nekem Å‘szintén szólva fingom nem volt soha hogy hol vagyunk. Egy két dolgot betudtam tájolni (nÅ‘bÅ‘l vagyok) itt ezek a fák ismerÅ‘sek, itt egy telefonfülke, nini itt a gyerekkórház, és mi pont mellette laktunk. Végre felmásztunk újra az ezeregylépcsÅ‘n a lakásba, majd végre alhattunk egy jót, a jó légkondis szobában…