Kubai kalandok – 3. nap

Reggelire már volt tojás és kaptunk omlettet egyetlen tojásból. A gyümölcsökkel azért mondhatni elég volt. Gyors zuhany, vízhójagok leragasztása, szenvedés a fájdalomtól, majd irány a Habana Libre hotel. Itt vettünk pár szivart és egy öngyújtó a La Casa del Habano boltban, majd a megszokott bárunkban egy mojito mellett egy Cuaba Divinost el is szívtam. Innen gyalog mentünk a Partagas gyárhoz.

Ma nem volt annyira meleg, napos az idő így jobban bírtuk az iramot. Már majdnem odaértünk mikor egy utcai árusnál vettünk valami gyíkhúsos szendvicset, amit Kata gyorsan betolt. Én is megkóstoltam, de nekem annyira nem jött be. Bementünk a gyárba és tényleg felújítás alatt van. A Habanos boltban ittunk egy kávét és elszívtam mellé egy Cohiba white mini szivarkát. Végül a gyár előterébe csak bejutottuk egy fotó erejéig. Nagyon kellemes dohányillat járta át a helyet. Innen a La Bodeguita del Medio felé vettük az irányt, ahol meg is ebédeltünk és természetesen megjelöltük a helyet a falfirkánkkal. Öszintén megmondva a hely jó volt, a kaja is, de a mojitojuk nem volt nagy szám. Mintha sima citromos vizet ittunk volna.

Kicsit kolbászoltunk a környéken, egy parkban ismét rágyújtottam majd elindultunk a la Floridita felé. Út közben lettem figyelmes egy boltra, ahol a kirakatba kirakott humidorban belpiacos szivarokat raktak dekorációnak. Egyből lecsaptam és szereztem belőle 3 szálat, amit már tudok mutogatni a boltokban, hogy „ilyet” akarok venni. Szóval a Floriditában egy kis várakozás után sikerült asztalt szerezni, ahol egy szivarka mellett el tudtuk hörpinteni a daikiri koktélunkat.

A Parque Centralon nem akartunk taxiba ülni így elindultunk a tengerpart felé, ahol egy öreg autós taxist választottunk és 5cucért elvitettük magunkat a változatosság kedvéért a Habana Librébe (nem tudjuk megunni a helyet). Az hotel „büféjében” ettünk egy mexikói szendvicset majd beültünk a megszokott bárunkba és egy mojito mellett elszívtam a reggel vásárolt Cuaba Salomónest, aminek sajnos megreped a borítólevele, de még így is nagyon jó volt. Ezalatt felhasználtuk az egy órás internet elérésünket, amit 5 cucért vettünk. Bejelentkeztünk Facebookon és életjelet adtunk magunkról. Már majdnem indultunk volna, amikoris elkezdÅ‘dött egy rövid divatbemutató, amit végignéztünk. Kata a műsort nézte én padig az emberek arcát. Visszagyalogoltunk a szállásra és készülünk a holnapi távozásunkra. Irány Varadero, a tengerpart…

 

Kata szemével: 

3. nap 2016.03.29. Kedd: Reggel fél 9 kor reggeliztünk. A mai kávé (feketén tej nélkül) már ihatóbb volt, de még mindig nem az igazi 🙂 .  Megint gyümölcstál, mint elÅ‘zÅ‘ nap, de ma már kaptunk omlettet (egy tojásból…) vajat és egy frissen sült zsemlét. Finom volt, csak picit kevéske, illetve a beazonosíthatatlan narancssárga gyümölcslé 🙂 . Fürdés után, felkerekedtünk ismét.

ElsÅ‘ utunk a közeli szállodába vezetett, ott is a Habanos szivarboltba, ott vettünk ezt-azt 🙂 majd egy mojitót követÅ‘en (amitÅ‘l kissé becsiccsentettem) elindultunk, a Partagas szivargyár felé. A mai napon kicsit felhÅ‘s volt az idÅ‘, így nem volt annyira durván meleg, mint tegnap, de így is hosszúnak tűnt az út. Menet közben rábukkantunk egy bevásárló utcára, itt csak azért is ettünk egy helyi szendvicset egy árustól, mondván mi bajunk lehet, gyógyszerünk van dögivel 🙂 . Nekem ízlett, Gábornak már kevésbé… Ezt követÅ‘en eljutottunk a Partagasba. Sajnos felújítás miatt zárva van, de a boltba bementünk körülnézni, és megittunk egy kávét egy szivarka mellett. Azért azt megengedték, hogy bemehessünk a földszinten fotózni picit. Annyira lehetett érezni a szivarszagot, amiket a patináns fa falak árasztottak magukból. Ami kiábrándító volt, hogy a biztonsági Å‘r is a szomszéd kis utcába akart minket szivarért küldeni (mondván ott sokkal olcsóbb, csak fele annyi a Cohiba szivar, mint a boltban… ahha… és biztos tök eredeti 🙄 ).

Úgy tűnik tegnap húsvét miatt pihiztek az árusok, ugyanis ma akkora zsibvásár volt, hogy csak, na… Mintha az Ecserin lettünk volta 🙂 . Ezt követÅ‘en elmentünk a híres Bodegítába, ahol Hemingway itta a kedvenc mojitóját. Beültünk ebédelni. A falak tele vannak, különbözÅ‘ országokból jött vendégek neveivel 🙂 ez adja a hely patináját, de szó szerint, ugyanis ezen oknál fogva a wc-t sem takarítják az írások miatt 🙂 . Megkaptuk a mojitónkat (hát ha ezt itta a híres író akkor egészségére, ennél sokkal de sokkal finomabbat kaptunk reggel a szálloda halljában, amit csak halkan jegyzek meg 4 csillagos szálloda, és bátran bárki bemehet cigivel, szivarral a kezében, leül a légkondival ellátott hallba és egy kávé vagy koktél mellett, nem néznek ránk ferde szemmel, akkor sem hacsak egy üveg vizet iszunk (bár a víz majdnem drágább mint a koktél ).

Rendeltünk ebédet is, mindketten halat ettünk, egyik olyan volt mintha lecsós szósszal öntötték volna le (kicsit hazainak tűnt) a másik sima grillezett halfilé volt, köretnek sült rizst babbal és a helyi valamilyen édes gyökérbÅ‘l készített sült krumpli félét kaptunk. Az étel az finom volt, utána ettünk egy adag fagyit ketten. Az árak itt egy picit drágábbak voltak, de ez egy híres hely. Természetesen kértünk filcet és felvéstük mi is magunkat a híres falra 😆 . Ezután utunkat egy másik sétálóutcán a La Floridítába vettük, ahol a költÅ‘ szobra áll… Itt kicsit óckodva kértük ki a kedvenc italát a dykirit. Nagy volt a tömeg, de légkondi legalább volt a Bodegítával ellentétben… Nagy nehezen egy ittas csapat felállt két asztaltól, mi egybÅ‘l odavetÅ‘dtünk. Az italban kellemesen csalódtunk, ezt már értettük miért a kedvenc itala 🙂 . Lehűltünk kicsit, majd elindultunk taxit fogni, és igen sikerült egy veterán verdás taxit fogni, és ugyan alkudni nem sikerült az árból, pedig próbáltuk, de az elÅ‘zÅ‘ esti taxishoz képest olcsóbban elvitt minket a reggeli kiindulásunk színhelyére a négycsillagos szállodába (nem mondom jó kis hely 🙂 ).

Itt van nekik egy gyorsétterem féleség, ahol szendvicseket, pizzákat is árulnak. Kértünk két csípÅ‘s mexikói szendvicset, hát jó anyag volt ketten megittunk együltÅ‘ helyünkben hozzá egy másfélliteres vizet. Ezután beültünk a hallba, ahol vettünk egy órás internetet 5 CUC-ért. Gábor bejelentkezett vele, hogy tudassunk magunkról egy picikét az otthoniaknak. Ittuk a mojitónkat, miután letelt az internet, és egyszer csak egy divatbemutató közepére csöppentünk… Azért az itteni modellek nem annyira gebék, mint az európaiak. Némelyik tényleg szép volt. A divatbemutató végeztével hazasétáltunk. Ma is röpke 15 km-ert tudhatunk magunk mögött. A két nap alatt összeszedtünk jó pár vízhólyagot, de megérte…