Pár közeli barátommal július közepén eltöltöttünk egy nagyon görbe hétvégét Tiszaalpáron, ahol leginkább a szivarok ízlelése volt a fő feladat egy “kevéske” alkoholtartalmú ital társaságában. Azért a két fő napirendi pont mellett sor kerítettünk főzésre és páran közülünk kajakozásra is.
Épp egy étkezés utáni füstölgés alatt lettem figyelmes egy 3 szál szivar befogadására alkalmas fémdobozra, ami valamiért megragadta a figyelmem. Pár pillanattal később jött az Isteni szikra, hogy ebből a dobozból lehetne egy tartót csinálni egy szivarvágónak és egy öngyújtónak. Szerencsére a dobozka gazdája már elfüstölte a tartalmát így semmi akadálya nem volt a kisajátításnak.
A találkozó utáni napokban a munkahelyemen végignéztem a csomagolóanyagként felhasználható hulladékokat és pont találtam egy megfelelő vastagságú szivacsot, amiből hazavittem egy kisebb darabot.
Arra az estére Párom kivételével senkinek sem voltam elérhető, mert projekt volt. Első nekifutásra túl nagyra hagytam a szivaros kellékek helyét és lötyögtek a helyükön. A második próbálkozás viszont (tanulva az első kísérletből) szinte tökéletesre sikeredett.
Nem mondom, hogy felér a minősége, kidolgozottsága egy méretpontos, gyári tartóéval, de a célnak megfelel(t)!
