Pár évvel ezelőttig nem nagyon foglalkoztam a jövőmmel, csak sodródtam az árral! Akkor kezdett változni egy kicsit a hozzáállásom mikor megismerkedtem a párommal valamivel több, mint három évvel ezelőtt. Ez idő alatt sokszor elhatároztam, hogy sportolás terén aktívabb leszek, de lényegében nem tettem érte semmit. Kezdetben megvolt a lelkesedés, de később mindig találtam valami kifogást, hogy ne kelljen csinálnom semmit. Sajnos a baráti társaságban nem véletlenül kaptam meg nemrégiben, hogy “Jajj Garfield, ne csináld már!”…

Ez csak a “nemtörődömségem” egyik oldala. Anyagilag sokáig nem terveztem, csak szedegettem fel a kölcsönöket (amiből még most is van mit törlesztenem) és impulzusvásárlásokkal elégítettem ki a birtoklási vágyamat. Mivel sajnos skorpió vagyok ezért nálam ez a probléma hatványozottan fennáll, de már kezdek tenni ellene. 2010 folyamán nyitottam egy megtakarítási számlát. 2011 márciusa óta írom minden bevételem, költségem és hónapról hónapra próbálom megtervezni a kiadásaimat a várható bevételeim függvényében. Mondhatom, hogy inkább sikerrel, mint kudarccal végzem eme feladatot.

Az igazi felismerést, hogy mily gyorsan telik az idő és könyörtelenül bánik velünk az élet egy sajnálatos családi tragédia hozta el számomra. Ekkor döbbentem rá, hogy senki sem lesz fiatalabb! Ekkor kezdtem el a jövőmre, jövőnkre koncentrálni és elgondolkozni a leendő cselekedeteim kimenetelén (feltéve ha van rá elég idő)…

Most, hogy alig két hónapja beléptem a 30 évesek elit klubjába arra ösztökél, hogy az elmúlt két év tapasztalatai alapján végrehajtsam azokat a minőségi változásokat az életemben, amiket már bő 5-7 évvel ezelőtt meg kellett volna tennem!

Elkezdtem kicsit figyelni az étkezésemre, próbálok a lehetőségekhez képest egészségesebb ételeket fogyasztani, de azért nagyon ritkán még szoktam “bűnözni”. November óta itthon végzek erősítő gyakorlatokat és várom, hogy jöjjön a tavasz, hogy végre bringázhassak, túrázhassak. Sajnos a téli hideg sétákkal megjártam, mert egy hideg, szeles pénteki séta után (szilveszter előtt) begyulladt az ínyem és fel kellett vágni. Egy héten keresztül jártam reggel 8-ra “csíkcserére”. Igen, 1-én is mennem kellett, az utókezelés még most is tart…

A megtakarítási számlám szépen lassan gyarapodik, minimális szórakozás mellett csak a legszükségesebb dolgokra költök, nem megyek el “csak úgy” kocsikázni. Az egyik hitelemből még két törlesztőrészlet van hátra és már csak egy restanciám marad, amit várhatóan ebben az évben letudok.

Mostani fejemmel nem tudom felfogni, hogy lehettem ennyire felelőtlen, hogy hagytam idáig “zülleni” az életem!? 🙁