web analytics

Škoda

Két ünnep között kaptam egy hírlevelet a Škodától, hogy ha akarom, akkor tesztelhetem az új Rapidot. Nem kellett kétszer kérniük, szinte azonnal nyitottam az oldalukat és regisztráltam. Nem sokkal később hívtak is telefonon időpont egyeztetés céljából, amit január 3-ára meg is beszéltünk.

A Škoda Derzbachhoz bő fél órával korábban érkeztem, mint ahogy kellett volna, de nem akadtak fenn ezen a kis apróságon. Kedvesen elbeszélgettünk miközben a papírokat kitöltöttem és már mehettünk is utunkra. Arra számítottam, hogy majd a kereskedés embere elvezet valameddig, ahol átadja a volánt és majd visszafelé vezethetek, de nem! Ahogy kiléptünk a levegőre egyből kaptam a kezembe a kulcsot és nyithattam a kocsit. Beültem a vezetőülésbe és beállítottam magamnak a tükröket, első nekifutásra az ülésen nem állítottam, mert úgy éreztem, hogy jó lesz az úgy nekem, de menet közben azért hátrébb költöztettem két “egységgel”.

Egy Škoda Rapid 1.2 TSI (86LE) járműhöz volt szerencsém. Méreteit és külsejét tekintve egy Octaviára hasonlít, de állítólag kicsit kevesebb benne a hely. Suzukis szemmel nézve hatalmas autóról beszélünk. Elöl kényelmesen elfértem benne és még a kezelőszervek is kézre álltak. Tetszett, hogy a középkonzol nem egy vadászgép műszerfalára emlékeztet, nem voltak felesleges gombok, csak a tiszta praktikum. Rengeteg autós tesztben olvasom, hogy így-úgy kopogós műszerfalborítás, de könyörgöm, ki az az elmebeteg, aki naponta fogdossa és arra élvez, hogy mennyire puha vagy kemény. Nah, ebben kemény, de engem nem érdekel, mert vezetni akarom, nem taperolni!

A tükrökből rendesen láttam a körülöttem levő történéseket, de valahogy sokkal kisebbnek érződött bennük az autó, mint valójában. Anyám a hátsó ülésekről áradozott, mert kényelmesen elfért rajta és bőven volt helye a lábainak, szinte ki tudta nyújtani őket. A kereskedésbe visszaérve Én is leteszteltem a hátsó üléssort és meg kell erősítenem, hogy tényleg sok hely van benne hátul, mert magam mögött én is majdnem nyújtott lábbal tudtam ülni, kényelmesen tudtam keresztbe rakni a tappancsaimat.

Korábban még sosem vezettem turbós benzines motort, csak dieseleket és nagyon meglepődtem. Kissé féltem, hogy a 86 paci kevés lesz az 1.1xx kg-os autó és három személy mozgatásához, de az 1500-3500-ig rendelkezésre álló 160 Nm-es nyomaték “csodákra” képes. Egyszer elkezdtem forgatni, hogy hogy gyorsul, de rájöttem, hogy felesleges, mert 3500-4000 felett már csak “szenved” a motor a csökkenő nyomaték miatt. Lényegében úgy kell vele közlekedni, mint egy turbo diesel autóval, alacsony fordulaton. Ötödik sebességfokozatban 50-nél 1400-1500 körül van a motorfordulat és innen nagyon szépen elkezd húzni és pillanatok alatt elérhetjük a 90-es tempót, ahol 2000 körül forog a motor. Viszonyításként a Suzukim ilyen sebességnél 2400-2500 körül forgatja percenként a főtengelyt. Amikor nagyon leesik a fordulat vagy túlságosan pörgetjük a motort, akkor az elektronika a műszeregységen figyelmezteti a vezetőt, hogy éppen milyen irányba kellene pakolgatni a sebességfokozatokat. A 15-20 km-es tesztutam során néhány intenzív gyorsítással megspékelve a haladást 6,7l-es fogyasztást mért a fedélzeti számítógép 100km-re vetítve, ami azért nem lenne rossz egy ekkora autótól városban.

Visszaérve a kereskedésbe megnéztem a kiállított autónak a csomagterét és megállapítottam, hogy hatalmas (530-550l). Beszélgettünk egy keveset az autó mellett majd csináltunk egy kalkulációt, hogy mennyit is kellene letennem egy részemről minden igényt kielégítő Rapidért. A végeredmény 4,3 millió Ft lett kedvezményekkel együtt. Ha lenne ennyi pénzem, akkor szó nélkül belevágtam volna, mert részemről ideális lenne családi/utazó autónak… De “sajnos” nincs ennyi pénzem és hitelt sem kapnék rá így szerencsémre nem kell azon gondolkoznom, hogy  lesz-e nekem ilyen járművem a közeljövőben!

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

A történet gyakorlatilag 2001. augusztuában kezdődött, amikoris sikeres forgalmi vizsgát tettem és meglett a jogosítványom. Kezdetben csak szülői felügyelettel vezethettem a családi Opel Kadettet. Az idő múlásával néha elvihettem egyedül is. Ekkoriban még suliba jártam és mellette dolgoztam. Jól elvoltam a BKV járataival. 2003-ban a katonaság alatt jött el a pillanat, hogy kellene egy saját autó. Eredetileg az volt az elsődleges cél, hogy valami legyen a nevemre íratva, hogy gyűljenek a bónuszok a biztosítóknál. Akkoriban már nagyon olcsón lehetett kapni kétütemű Trabantokat. Mivel volt korábban már kettő is a család birtokában nem idegenkedtem tőlük.

A választában viszont sokat segített, hogy volt egy Péter nevű körlettársam, akinek volt egy kicsit piszkált Škoda 120L-je. Jópárszor elvitt minket valameddig mikor néha kiszabadulhattunk a laktanya kopár világából. Nagyon jól ment, a forma is tettszett, de leginkább az ajtók száma. Nem kellett senkinek sem átmászni az ülésen, ha hátra be akart ülni. Péter tanácsára GLS felszereltséget kezdtem el keresni. Azaz kerestem volna, ha nem bent kellett volna tölteni a drága időmet… Ősöket bíztam meg a feladattal. Naponta hoztak Express-t, hetente Képes Autót, de sehol semmi elfogadható, hát még GLS. Egy napon viszont az Ősök nem a szokásos úton mentek haza a laktanyától, hanem meglepő módon kerültek egyet. Ez volt az Én szerencsém, mert a 16. kerületben láttak egy Škodát, ami eladó, GLS és még jó állapotúnak is volt mondható. Gyorsan intéztem egy nap szabadságot és két borzalmasan hosszú nap után végre elmehettem megtekinteni leendő autócskámat.

Amikor megnéztem a kocsit egyből tudtam, hogy egymásnak vagyunk teremtve… 🙂 Elmentünk egy próbakörre, Péter instrukciói alapján megnéztem a kényes pontokat, próbáltam alkudni, de nem voltam elég határozott. Nm volt maradéktalanul hibamentes az állapota, de nem is volt olyan baja, amit ne lehetett volna megjavítani. A sebességmérő nem mért (a meghajtó fogaskerék tört el benne), a bal hátsó féltengelyszimering egy kicsit engedte az olajat és egy kicsit kopott volt a fényezés, de nem volt rajta rohadás sehol! A lényeg: 2003. július 18-án megvettem életem első autóját kemény 120.000 magyar királyi valutáért. Az akkori fizetésemhez és anyagi helyzetemhez képest nem volt olcsó, de így utólag belegondolva megérte az árát.

Folyt. köv…

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

Napi bölcsesség, idézet


Kategóriák

Sponsored by

Naptár

2018. december
h k s c p s v
« ápr    
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31  

Supported by

First Computer Kft. - Minden ami számítástechnika EuroDive First Computer Kft. - Minden ami számítástechnika