web analytics

Szivar

Szivarral, szivaros kiegészítőkkel, szivarozással kapcsolatos írások

Még pár évvel ezelőtt vettem egy mechanikus időkapcsolót, amit pár hónap után egy digitálisra cseréltem, mert elég hangos volt. A digitális elég sokáig működött, de kb két éve elkezdett teljesen random módon működni, pár hónapja pedig a kijelzője halt be teljesen, semmit sem lehet látni rajta. Elkezdtem időzítő áramköröket nézegetni, hogy majd építek magamnak egyet, de az aliexpressen találtam egy kész elektronikát, aminek a leírását végigolvasva rájöttem, hogy ez kell nekem és még “olcsó” is. Ez az olcsóság 1.200-1.300 Ft-os összeget jelent, ami tényleg nem sok egy fali aljzatba dugható digitális időzítők 4-5.000 Ft-os árához képest. Természetesen egyből rendeltem is belőle 2db-ot (két helyről). Az egyik a humidorszekrényhez és egy örökölt humidorhoz tartozó ventilátorokat fogja vezérelni míg a másik a fentebb említett lehalt időzítőt fogja váltani…

Az egyik időzítő nagyon hamar megérkezett. Gyorsan beszereztem a hiányzó dolgokat, mint csatlakozók, tápegység és műszerdoboz. Mivel a beszerzett ventilátorok elég nagy fordulatúak ezért egy 7806-os IC-vel oldottam meg, hogy alacsonyabb feszültség mellett kisebb fordulaton menjenek a légkeverők. A szekrényben nem szaroztam a kábelezéssel, mert a polcok eltakarják a csokit, amiben a kábeleket összekötöttem. A ventikhez jó kis “retro fémépítőből” (gyerekkoromban rengeteget játszottam vele) kreáltam felfogató alkalmatosságot.

Időközben a második időzítő is megérkezett. Szerencsére pont jókor, mert a már 5 éve működő tápegységem megadta magát. Vettem egy ugyanolyan tápot, amit a másik elektronikához használtam így bármikor felcserélhetők, ha kell. Ezt a második időzítőt sokkal gyorsabban építettem be egy műszerdobozba, mert már tudtam, hogy mit-merre-hogyan.

Természetesen minkettő hibátlanul működik és teszi a dolgát! Remélem, hogy sokáig…

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

November végén nagyon pici és gyorsan mozgó vöröses bogarakat véltem felfedezni a nagy gasztro humidoromban. Mivel a szivarkészletem jelentős része abban foglal helyet kissé megijedtem. Eleinte csak 2-3 darabbal találkoztam, amiket elnyomtam. Pár nappal később újabbakra lettem figyelmes. Gyorsan kipakoltam az összes szivaromat és egyesével átnéztem őket a kis bestiák után kutatva. Semmi jelét nem láttam, hogy melyik szivarból jöttek volna világra. Az újonnan felfedezett 3-4 darab bogarat ismételtem kinyiffantottam.

Pár nappal később Páromékkal leegyeztettem, hogy becsomagolom a szivarjaimat és elhelyezem őket náluk néhány napra a mélyhűtőben, majd a sima hűtőben. A humidort is kivittem magammal, amit kigőzöltünk és gyógyszertári alkohollal áttöröltünk. Otthon az alkohol miatt kb 3 napig nyitott fedéllel szellőztettem, amikor  ismételten bogarakat  véltem felfedezni az üres humidorban. Ekkor elgondolkoztam azon a lehetőségen, hogy le kellene fagyasztani a humidort is. Igen ám, de a méretei miatt nem olyan egyszerű a dolog. Szerencsémre az időjárás “kegyes” volt hozzám, mert egy héten keresztül éjszakánként -10 és -15 fok között alakult a hőmérséklet, ami legnagyobb örömömre napközben sem ment 0 fok felé. Egy hétig Katám kocsijának a csomagtartójában pihent a szeretett dohánytároló alkalmatosságom. Miután ismételten hazahoztam kb két hétig figyeltem napi szinten a bogarakat, de szerencsére nem jöttek elő. Két hét után kigőzöltem, majd elkezdtem beavatni, mintha most vettem volna. A szivarokat csak a beavatás után két héttel pakoltam vissza a helyükre.

Az volt a szerencsém, hogy Szerelmemtől kaptam egy antik szekrényt, amiben elfértek a szivarok és a párásítást is meg tudtam oldani. Egyéb esetben kissé problémásan tudtam volna “kezelni” szivarjaimat a mentési folyamatok alatt…

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 8.0/10 (1 vote cast)

Minden szivarosnak vannak rémálmai, ha a humidorjáról és a szivarjairól van szó.

Az egyik a penész, amit a túl magas, jellemzően a 78-80% feletti páratartalom idéz elő. Eme csapás ellen szerencsére egy kis odafigyeléssel és egy relatíve pontos páramérővel lehet védekezni. Nekem sajnos már volt vele tapasztalatom, de szerencsére időben észrevehető.

A másik csapás a dohánybogár, ami ellen nem lehet megelőző csapást mérni. Hiába az odaadó, gondoskodó és szakszerű gyártás, tárolás, ha a kész szivarok dohánylevelei között sikerül átvészelni néhány petének a fermentálási, gyártási, tárolási folyamatokat. Csak akkor lehet tudomást szerezni róluk, amikor már majdnem késő. Miután a peték kikeltek szép lassan átrágják magukat a szivaron és apró lyukak kíséretében “előbújnak” rejtekükből. Mivel nagyon kicsi ezért csak nagyon nehezen lehet észrevenni őket. Arról nem is beszélve, hogy szeretnek a sötét részeken elbújni. Méretükhöz képest gyorsan mozognak.
A nagy szivaros öregek szerint csak úgy lehet megszabadulni tőlük, ha 2-4 napra mélyhűtőbe majd 2-3 napra rendes hűtőbe tesszük a szivarjainkat. Természetesen be kell csomagolni a szivarokat egy légmentesen záródó simítózáras tasakba, hogy ne vegyék át a hűtőben tárolt ételek “szagát”. A humidort ez idő alatt érdemes jól áttörölni, kiporszívózni és lehetőség szerint gőztisztítóval kigőzölni.

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (1 vote cast)

Pár közeli barátommal július közepén eltöltöttünk egy nagyon görbe hétvégét Tiszaalpáron, ahol leginkább a szivarok ízlelése volt a fő feladat egy “kevéske” alkoholtartalmú ital társaságában. Azért a két fő napirendi pont mellett sor kerítettünk főzésre és páran közülünk kajakozásra is.

Épp egy étkezés utáni füstölgés alatt lettem figyelmes egy 3 szál szivar befogadására alkalmas fémdobozra, ami valamiért megragadta a figyelmem. Pár pillanattal később jött az Isteni szikra, hogy ebből a dobozból lehetne egy tartót csinálni egy szivarvágónak és egy öngyújtónak. Szerencsére a dobozka gazdája már elfüstölte a tartalmát így semmi akadálya nem volt a kisajátításnak.

A találkozó utáni napokban a munkahelyemen végignéztem a csomagolóanyagként felhasználható hulladékokat és pont találtam egy megfelelő vastagságú szivacsot, amiből hazavittem egy kisebb darabot.

Arra az estére Párom kivételével senkinek sem voltam elérhető, mert projekt volt. Első nekifutásra túl nagyra hagytam a szivaros kellékek helyét és lötyögtek a helyükön. A második próbálkozás viszont (tanulva az első kísérletből) szinte tökéletesre sikeredett.

Nem mondom, hogy felér a minősége, kidolgozottsága egy méretpontos, gyári tartóéval, de a célnak megfelel(t)!

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

A legelső humidoromból kikerült a levegőt keringető ventilátor, mert a szivarkészletem bővülésével átraktam a Pároméktól kapott humidoromba. Kb. fél évvel később kezdtem csak megtapasztalni, hogy nagyon hiányzik a légkeverés a kicsi dobozból, mert ismételten vegyes volt a szivarok állapota. A párásítóhoz közel tökéletesek voltak, de attól “távolabb” már száraznak érződtek. Nyár közepén elhatároztam, hogy építek egy tápelosztót, hogy több ventilátort tudjak egyszerre vezérelni. Vettem egy kis műszerdobozt, 3,5mm-es fém szerelhető jack dugókat, beépíthető jack aljzatokat, kábeleket és még 3db 40mm-es ventilátort.

A gyakorlati tervezés gyorsan megvolt, mert fejben már elkezdtem tervezni az egységet. Pár mérés után kifúrtam az aljzatok helyét és szép lassan elkezdtem megforrasztani a dobozon belüli kábelezést. Az egész megvalósítás nagyjából 3 órát vett el az életemből, de a szivarjaimért szinte bármit! 🙂

A végeredmény: 1db bemenet az időzítőkapcsolóban levő tápegység részére (3 óránként bekapcsol 15 percre) és 5db kimenet ventilátorok vezérlésének céljából (ebből jelenleg 2-t használok).

Jelen pillanatban van két használaton kívüli légkeverő alkalmatosságom “bekábelezve” és három szabad aljzatom az újdonsül elosztón, amik csak arra várnak, hogy újabb humidorokban keringessék a szivarok számára ideális páratartalmat rejtegető levegőt…

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

Valamikor november-december környékén jött az isteni szikra, hogy PG (propylene glycol) oldatot kellene használni a párásítóim feltöltéséhez.

A PG oldat lényege nagy vonalakban, hogy segít (megfelelő arányban higítva) megfelelő páratartalmat bztosítani és mellékesen még gombaölő  hatása is van.

Egy jóbarátomnak köszönhetően sikerült is hozzájutnom 50%-os oldathoz, mert azt olvastam, hogy ilyen arányú higításra van szükség. Otthon a párásítók már úgyis “le voltak merülve” így még aznap este az összeset csak és kizárólag PG oldattal töltöttem fel. Kb. egy hétig tartották is a párát majd szép lassan elkezdett csökkenni a páratartalom a humidorokban egészen 64%-ig. Kivettem a párásítókat, hogy megnézzem mennyire “merültek le” és ekkor ért a meglepetés. A pársítók fel voltak töltve, de valami ragacsos trutymák volt a szélükön végigfolyva. Szerencsére a humidorba nem jutott ebből a trutyiból.

Gyorsan segítségül hívtam Google barátom és a nagy kutakodásban kiderült, hogy az 50%-os oldatot a szivacsos párásítókhoz KELL használni, a kristályoshoz 70%-os oldatra lenne szükség… Elkezdtem próbálkozni hátha ki lehet valahogy űzni a PG oldatot a párásítókból, de a majdnem egy hónapos tesztelgetéssel nem hozta meg a várt eredményeket. Fogtam magam és rendeltem két zacskónyi pótkristályt, amik egy héttel később meg is érkeztek. Szétszedtem a párásítókat, a “fetőzött” kristályokat kidobtam a szemétbe. Jó alaposan kiáztattam, kimostam a műanyag házakat és a szúnyoghálókat, majd felkristályosítottam őket. Ezután jött a kristályok “felhízlalása” és mehettek vissza a humidorokba.

Ekkor már nem volt kedvem kísérletezni a kristályokhoz ajánlott 70%-os PG oldattal, maradtam a sima mezei, gyógyszertárból származó desztillált víznél. A páratartalom azóta ismét visszatért a megfelelő szintre és a szivarok is köszönöik, jól vannak.

Az esetből levontam a tanulságo(ka)t:

  • Sose kísérletezzünk a teljes “készlettel”, mert nagyon megjárhatjuk!
  • Előbb alaposan olvassunk utánna a dolgoknak!
  • Legyen otthon tartalék kristály, mert bármi bármikor megtörténhet!
VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

Emlékeztek még milyen szavakkal fejeztem be “Újabb humidor a háznál” című bejegyzésem?

Segítek kicsit!

“Fog kelleni még egy humidor… :mrgreen:”

Október elején-közepén kezdődött az újabb nyűglődésem, hogy kell egy 70-100 szál szivar tárolására alkalmas humidor. Kezdetben mindenképpen Adorini márkájú humidorban gondolkoztam, de Párom és több barátom véleményét meghallgatva elvetettem eme ötletemet.

Ki is néztem két verziót. Az egyik ~50-70, a másik ~150 szál befogadására alkalmas gasztro (üvegtetős) humidor volt. A kettő között ~15.000 Ft volt az árkülönbség, ami egyre jobban a nagyobbik felé billentette a mérleg nyelvét. Egyébként is iszonyatosan szeretek gyönyörködni a szivarok nyújtotta látványban, ahogy egymáson/mellett sorakoznak és arra várnak, hogy valaki elszívja őket… 😆

Hosszas osztás-szorzás, utánnajárás, nyálcsorgatás után december közepén Párom és leendő Anyósom révén hozzájuthattam a nagyobbik szivarok tárolására alkalamas dobozkához. Az üzlet egy kölcsönös segítség/üzlet révén jöhetett össze…

Mivel Páromék nem engedték, hogy anyagilag hozzájáruljak a beruházáshoz, ezért “kényszerből kellett” vettem magamnak egy 3 szál befogadására hivatott bőr szivartokot. Azért volt rá szükségem, mert a két szálas csőtokom sokszor kicsinek, kevésnek bizonyult. Robusto, toro méretű szivarok nem fértek be az átmérőjük miatt. Ezzel a bőrtokkal nem lesz ilyen problémám.

Január közepére majdnem megtöltöttem az újdonsült humidoromat. Nem volt szép látvány félig üresen. A párásítók eredetileg szivacsosak voltak, de szokásomhoz híven átalakítottam kristályosokra némi szúnyogháló segítségével. Mivel a gyárilag kialakított helyen nem látta el maradéktalanul a feladatát (hajlamos volt penészesegni a zárt hely miatt), ezért száműztem őket onnan egy-egy mágnes segítségével. Azóta hibátlanul teszi a dolgát és folyamatosan bűvül a rendelkezésre álló szivarok száma…

Innen még mindig van tovább, mert telhetetlen vagyok… 😈

Hálával tartozom Zoltán (Gurhka) barátomnak, hogy “lebeszélt” az Adoriniről és eme csodálatos példánnyal lehetek most gazdagabb! És persze nem utolsó sorba nagyon szépen köszönöm Leendő Anyósomnak és Páromnak, hogy hozzájárultak a boldogságomhoz! (Isten tartsa meg jó szokásukat! :D)

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

Mondhatom, hogy már másfél éve hódolok komolyabban a szivarozás művészetének, élvezetének. Mint minden szivaros társam, akikkel kapcsolatban állok Én is eljutottam arra a szintre, amikor kinőttem a rendelkezésre álló “tárhelyet” és be kellett ruháznom egy második humidorba!

Lényegében úgy kezdődött a történet, hogy a kis 50 szálasnak (valójában 35-40) titulált humidoromat megtöltöttem relatíve olcsó szivarokkal. Mivel birtoklási vágyam van a szivarokat illetően még többet akartam beszerezni, de nem volt hova tenni. És időközben áprilisban úgy alakult, hogy elmegyünk párommal pár napra kikapcsolódni és kellene vinni szivarokat. Mivel több nappról volt szó és naponta 2-3 szál szivarral számolva nem tudtam volna megoldani a megfelelő tárolást. Így jött az “Isteni szikra”, hogy kell vennem egy kisebb, utazó humidornak szánt szivartároló alkalmatosságot. Nem szórakoztam túl sokáig! A SEFT trafik hálózatában épp le volt akciózva 4.900 Ft-ra egy kis 20 szálas humidor. Elmentem megnéztem és másnap megvettem. :mrgreen:

Természetesen a gyári szivacsos párásítót azonnal száműztem a már meglévő kristályosra (szivacsosból alakítottam át korábban). Hygrometer nem volt benne, de a Conradban vettem ugyanolyan digitálisat, mint a másikban is van. A pársító eredetileg tépőzáras lett volna, de megoldottam mégnesesen. Ez annyit tesz, hogy a mágnest felragasztottam a párásító hátuljára, egy vékony fémlapot pedig a humidor tetejének a belső felére. A bavatás utáni időkben 8-9 szál volt benne, amit el is vittem magammal a párommal töltött pár napra.

A nyár derekéra eljutottam odáig, hogy ez a kis uti humidornak szánt dobozkám is televan. Augustusban egy kicsit megcsappant a készlet, amikor is majdnem egy hónapot pároméknál töltöttem. Viszont mára már eljutottam arra a szintre, hogy megint tele van mindkét humidorom… 😈

Sajnos ez egy ördögi kör! Olyan, mint a hitelspirál, mert csak rosszabb lesz… 😳

Fog kelleni még egy humidor… :mrgreen:

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

Elég érdekes ez a nicaraguai szivar, mert a külseje nem túl bizalomgerjesztő. Elég durva erezetű a borírólevél és a feje sincs túl szépen eldolgozva. Az illata kellemes, nem az a megszokott, laikusok által jellemzett “istállószag”. Két hete vettem és azóta volt humidorban, ami sokat javított a tapintásán. A vásárláskori állapothoz képest valamivel puhább, “szivacsosabb” lett az állaga. A sodrása szerintem jó, mert egyenletesen “kemény”, nem éreztem csomósabb vagy puhább részeket benne.
Hamar meggyulladt, az első szippantások kellemesen gyengék voltak édeskés ízvilággal. Ahogy egy kicsit leégett az elejéből kezdett kibontakozni az íze. Mivel édesszájú vagyok ezért leginkább mogyorós étcsokoládéhoz tudnám hasonlítani az ízért. Végig nagyon jól szelelt, néha hajlamos volt egy kicsit félreégni, de egy idő után korrigálta magát. Bár ezt a félreégést szerintem orvosolni lehet, ha kicsit több ideig van humidorban tárolva.
Az utolsó harmad elejére szerintem kiadta magát a dohányrúd, mert kezdett kellemetlen kaparós íze lenni.
Összességében egy nagyon kellemes pöfékelést biztosított egy rövidke sétával párosítva. Kb 35-40 percig tartott ki kellemes ízvilága. Kellemesen gyenge, nem az a fejbevágós fajta. Az árát mindenképpen felülmúlta számomra kellemes ízével. Ez is állandó tagja lesz a humidoromnak…

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 9.0/10 (1 vote cast)

Megvásárlás után egyből beleraktam a már meglévő “kiszáradt” szivarjaimat, kb 7db-ot. Lehet ennek is volt köszönhető, hogy majdnem 2 hét kellett míg beált a megfelelő páratartalom a belsejében. Nem mellékesen sokat is nyitogattam, hogy érezzem a szivarok ellenállhatalan illatát. Az első két hétben 3 szivarom is megrepedt, amiket később kisebb trükközés árán, de sikerült élvezettel elszívnom. Valószínűleg a hirtelen “klímváltozás” lett a végzetük.

Kezdetben nagyon idegesített, hogy nem áll be a megfelelő páratartalom. Május vége felé az egyik párásítómon érdekes foltok jelentek meg. Fórumon többen is mondták, hogy a párásító belsejében levő “szivacs” penészedett be és cseréljem ki. Valószínüleg túlöntöztem őket.  Szerencsére virágboltokban olcsón lehet kapni ilyen Oázis nevű “szivacsot”. 500 Ft volt egy B30 téglának megfelelő darab. Szétszedtem a párásítókat és mindkettőnek kicseréltem a belsejét. Azóta minden feltöltésnél a felesleges desztvizet kirázom, letörlöm róluk. Párásítóim köszönik a törődést és teszik a dolgukat.

Kezdetben kissé túlmisztifikáltam az egész humidoros, szivartárolásos dolgot, de már rájöttem, hogy felesleges volt. Hetente 2-3 alkalommal ránézek a páratartalom mérőre, szivarok állapotára. Ha 70% alá esik a levegő nedvességtartalma, akkor feltöltöm a párásítókat. Néha kiveszek 1-1 szál szivart, hogy enyhe nyomorgatással meggyőződjek állapotukról. A páratartalom ellenőrzésnél nagyon jól jön, hogy üvegtetős a humidor és van egy külső analóg hygrometer. Cserébe nem kell állandóan nyitogatni és bármikor lehet gyönyörködni a füstrudak szépségében. Szóval mostanában kb ennyiből áll a “karbantartás”.

Egyik kedves barátoméktól kaptam egy Flor de Gurabo Churchill szivart, ami beton kemény volt mikor hozzám került, de mostanra szépen elkezdte összeszedni magát. Gyengéd megnyomorgatásnál már érezni, hogy nem fadarabot, hanem egy szivart tartok a kezemben. Egy olcsó, gépi Guantanamera szivar ízének, aromájának, égésenek is sokat segít a megfelelő tárolás, hát még egy minőségi, kézi sodrásúnak!

Ismét ki kell jelentenem, hogy jó befektetés volt… 😎

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

Szivaros pályafutásom elején szinte mindig igyekeztem tubos-os szivarokat beszerezni, mert azt tartottam, hogy abban tárolva kicsit tovább fogyaszthatóak, nem száradnak ki olyan hamar. Akkoriban 1-3 napig kellett valahogy megőrizni frissességüket. Életem első churchill méretű szivarját egy fogkefetartóban juttattam le Balatonra. Azóta eltelt egy kis idő, humidort is vásároltam. Több helyen kerestem nagyon olcsó tubosos robustot és churchillt, de a két szál együtt többe került volna, mint egy szivartok.

A másik problémám a szivarok meggyújtásánál adódott. 2-3 szál hosszabb gyufával szélcsendben meg lehet gyújtani egy szivart, de valahogy nem tartottam eszétikusnak, praktikusnak. Szeles időben meg egyszerűen esélytelen a művelet.

Őszintén megmondva nem tulajdonítottam túl nagy jelentőséget, hogy mielőbb orvosoljam eme két eszköz hiányát, mert úgy voltam vele, hogy “eddig  is megoldottam, eztán is menni fog”…

Egy-másfél hónap elteltével, féléves évordulónk alkalmából Párom meglepett egy churchill méretű, krómozott, 2 szál befogadására alkalmas csőtokkal valamint egy Sky Jim, 3 szúrólángos szivargyújtóval, aljában egy beépített körvágóval.

A csőtok nagyon praktikus, mert elfér benne a churchill és a robusto méret egyaránt. A gömbölyded formának köszönhetően nem érnek egymáshoz a szivarok, elkülönülnek egymástól. A fedele stabilan záródik, 3 nap után sem éreztem, hogy száradnának a szivarok. A gyújtó egyszerűen csodálatos. Nagyon hamar és szépen lehet életre kelteni elszívásra szánt dohányrudunkat. Gyufával sosem sikerült ennyire szépen meggyújtani egy szálat sem. A három lángnak köszönhetően egyenletesen melegíti a szivar egész keresztmetszetét. Nagyon elégedett vagyok a “szerzeményeimmel”… 🙂

Csodálatos Páromnak köszönhetően 2010. júnuis 15-e óta biztonságosan tudom elszívásra szánt szivarjaimat szállítani, átmenetileg tárolni és a meggyújtásuk sem okoz már problémát…

Köszönöm Egyetlenem! 😎

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (2 votes cast)

Törökbálinton, a CigarTower-ben vettem három héttel ezelőtt. Maduro szivarom még nem volt és gondoltam megpróbálkozom vele. Hazaérve lehámoztam róla a celofánt és betettem a humidoromba. Vártam a megfelelő pillanatot, mely pár nappal ezelőtt következett be. Barátaimmal elmentünk a “Söröző a szomjas csukához” nevű 17. kerületi sörözőbe vagy szép magyar szóval élve: pub-ba.

Barátomék nekiáltak pipázni én meg rágyújtottam a szivaromra. Megvágás után jöhetett a gyújtás, amit gyufa segítségével abszolváltam. Kellemes, gyenge füstje volt. Az első mélyebb szippantás kicsit erős volt, de nagyon jól szelel, könnyen szívható. A többi szippantásnál már kellemes szotyis-mogyorós íze volt mely kitartott az első két harmadban. Az utolsó harmadban már nagyon csípős,erős lett. Igaz ezt részben magamnak köszönhetem, mert a nagy beszélgetések közben hagytam párszor elaludni, ami nem feltétlenül tesz jót az aromáknak. Összességében majdnem 2 óráig szolgáltatta élvezetes ízét, aromáját.

Ma ismételten Törökbálint környékén volt dolgom, így beugrottam megint egy adagért. Az egész készletet elhoztam, ami 3 darabból ált. Régebben próbálkoztam már robusto méretű dominikai szivarokkal (PrivateStock), de akkor mindig rosszullét lett a vége. De ez valahogy más volt, sokkal jobb…

Nagyon jó válsztás volt, állandó tagja lesz a humidoromnak!

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 6.1/10 (8 votes cast)

A humidoromat szép lassan elkezdtem megtölteni szivarokkal. Üresen nem mutat túl jól a szobámban. Meg egyébként sem azért vettem, hogy üresen álljon! 😎 Jelenleg csak olcsóbb szivarokat tárolok benne, mert ismerkedem az ízekkel. Ettől függetlenül van már egy Romeo Y Julietta No.1., amivel egyik kollégám ajándékozott meg.

Az eddigi felhozatal (a képen balról jobbra):

1 db – Romeo Y Julietta No.1 Tubes
1 db – La Aurora – E. Leon
1 db – Don Alfredo Corona
1 db – VegaFina Coronas
1 db – Santa Clara Special Edition Corona
1 db – Miranda Corona
2 db – Guantanamera Cristales
1 db – Guantanamera Puritos
1 db – VeraCruz Corona
1 db – VeraCruz Corona Maduro
1 db – VeraCruz Robusto Maduro
1 db – Gyűrű nélküli Churchill (CigarTower-ben vettem)
1 db – VeraCruz Churchill
1 db – Flor de Gurabo Churchill

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (3 votes cast)

Megvan a humidor már csak el kell érni, hogy a páratartalom is bálljon a megfelelő értékre, ami kb 70%. Ennek érdekében többször áttörültem desztillált vizes zsebkendővel, vizes zsepit és vattát helyeztem el benne. A tartozék páramérő alapján elvileg elérte pár nap altt a kívánt értéket, de a benne elhelyezett szivarok mégis elkezdtek kiszáradni, ami csak akkor lehetséges, ha alacsony a páratartalom. A Conradban vettem egy olcsó digitális hő és páramérőt. Ennek a készüléknek köszönhetően kiderült a turpiszság. Az analóg hygrometer 75% a valóságban 53% volt. Beállítottam a digitális alapján és azóta szinkronban vannak. Mivel még mindig alacsony volt a nedvességtartalom a humidorban melegítettem desztillált vizet és kis stampedlis poharakban raktam a dobozba. Naponta kétszer töltöttem meg a poharakat meleg desztvízzel és meg is lett az eredménye. 3 nap elteltével, poharak nélkül megvan a kívánt 70%-os páratartalom. Szóval most nagy az örömködés! 🙂

Egy régi barátomékon keresztül ha minden igaz, akkor a napokban sikerül hozzájutni pár darab dominikai szivarhoz. Most még egy kicsit szegényes a humidorom, de idővel változni fog a helyzet…. Az a baj, hogy itthon nagyon drágák a minőségi szivarok, ezért külföldről kell(ene) rendelni!

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (1 vote cast)

2006 nyarán barátaimmal töltöttünk egy hétvégét balatoni nyaralójukban és a parton vettünk egy 5db-os ÁSZ Cherry szivarnak nevezett dohányrudat. Alapvetően poénnak indult az egész, de engem megfogott az íze és az érzés, hogy valami “különleges” dolgot csinálok. A cigarettát nem szeretem. Középiskolában dohányoztam, majd később a katonaság alatt is, de az sosem vonzott, mert mindenki csinálja. Szóval azon a bizonyos hétvégén elhatároztam, hogy következő pancsolós hétvégre veszek pár darab “igazi” szivart. Pár héttel később adódott egy újabb alkalom, amikor is 3 darab kubaival a táskámban érkeztem meg haveromékhoz. Ízre, aromára, füstre is teljesen más volt, mint az ÁSZ. Mondhatom, hogy barátaimank és a Balatonnak köszönhetem, hogy beleszerettem a szivarozásba, ami valójában “művészet”, egy rituálé.

Az évek előrehaladtával folyamatosan próbálgattam a szivarokat  és eljutottam arra a szintre, amikor már otthon is szeretnék gyönyörködni bennük, pár különlegesebb darabot eltenni későbbre. Sajnos a szivarok kényesebbek, mint a cigaretták és nem lehet simán a fiókban tárolni őket, mert kiszáradnak, szétporladnak és elvesztik aromájukat. Egy kiszáradt szivarnak csak a csípős, maró ízére fogunk emlékzni és hatalmas csalódásnak, pénzkidobásnak éljük meg az egész szertartást. A szivarok szempontjából a 70% körüli relatív páratartalom az ideális, ezért is van szükség egy úgynevezett humidorra, ami lényegében egy fadoboz, de mégis sokkal több annál… Spanyol cédrusból készül és a benne elhelyezett párologtatókkal “igyekszik” tartani ezt a bizonyos 70% körüli páratartalmat.

Amikor elkezdtem a humidorokat nézegetni meglepődtem, hogy mekkora választék van. Tudtam, hogy leginkább a “Corona” és a “Churchill” méretek állnak közel az hozzám. Olyan humidorokat kezdtem keresni, amibe kb 40-50 darab “Churchill” is kényelmesen elférhet. A páratartalom mérőnek (hygrometer) zárt állapotban is láthatónak kellett lennie, hogy ellenőrzéshez ne kelljen sokszor nyitogatni a humidort. Az üvegtetősek nagyon tetszettek, mert így bármikor láthattam dohányrudaimat. Az interneten keresgélve bukkantam a SmokeHouse oldalára, ahol találtam olyan humidort, amilyet szerettem volna. Telefonon érdeklődtem a kiszemelt áldozat méretei és elérhetősége felől. 2010. április 30-án, munka után elmentem az üzletükbe és megvettem a kicsikét kemény 16.200 magyar király valutáért. Úgy érzem jó vétel volt, mert máshol ennél kicsit kisebbet láttam 10.000 pénzzel drágábban.

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (1 vote cast)

Napi bölcsesség, idézet


Kategóriák

Sponsored by

Naptár

2018. február
h k s c p s v
« ápr    
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728  

Supported by

First Computer Kft. - Minden ami számítástechnika EuroDive First Computer Kft. - Minden ami számítástechnika