web analytics

Fotózás

Fényképezéssel, fényképezőgépekkel kapcsolatos írások

2013. márciusában a Canon bemutatta az EOS 700D fényképezőgépet és bejelentette, hogy befejezi az EOS 600D vázak gyártását/forgalmazását.

Ebben az a legfontosabb, hogy a 650D és a 700D már érintőképernyővel volt szerelve, vagyis a 600D volt az utolsó “hagyományos” kijelzővel szerelt DSLR az 1100D mellett. Nagyon rövid gondolkozás után úgy döntöttem, hogy kell nekem egy 600D, mert fényképezőgépből nem szeretnék érintőkijelzőset.  Az 1100D-t nagyon műanyagnak tartottam és nem éreztem túl nagy előrelépésnek a Panasonic FZ38-as gépemhez képest, amit érzésem szerint 3 év alatt “kinőttem”.

Felkerestem barátomat, aki pár nappal később szállította részemre a készüléket, amit a legendás március 15-ei, “üljünk át egy másik autóba!” hóvihar előtti napon kaptam kézbe. Nagyon jó fogású és egyszerűen használható kis gépezet! Innentől viszont elindultam a “lejtőn”, ami minden DSLR tulajdonos életét megkeseríti… Kell egy tartalék akkumulátor, kell egy portrémarkolat (a Nikon D90-nél nagyon megszerettem), kell egy teleobjektív, kell egy vaku stb…

Portrémarkolat:
A gyári verzió 35.000 Ft lett volna, de egy kis utánaolvasás után kiderült, hogy az Ebay-en kapható 6-7.000 Ft-os markolatok is tökéletesen ellátják a feladatukat. Nem kérdés, hogy az olcsóbbik mellett tettem le a voksomat és nem bántam meg a választásom.

Teleobjektív:
Nagyon szerettem volna egy EF 70-200 f4 objektívet, de sokallottam az akkor még “csak” 140-150.000 Ft-os árát. Ismételten sokat olvasgattam  és nagyon dicsérték a 80-as évek végén forgalomba hozott EF 70-210 f4 Macro objektíveket. Vaterán feltűnt egy nagyon megkímélt állapotú 25.000 Ft-ért csak az volt a baj vele, hogy Makón van. Természetesen ez nem tartott vissza és elmentünk érte motorral. Azóta is nagy elégedettséggel tölt el a használata, mert tényleg egy nagyon jó objektív.

Vaku:
Ez a tétel addig nem volt feltétlenül fontos, amíg nem jött egy “felkérés” Párom részéről, hogy egy kolléganőjének az esküvőjén készítsek fotókat. Leginkább vaku nélkül készítettem a képeket, de voltak szituációk, amikor ki kellett pattintani a beépített vakut, de a direkt fénye miatt szívás volt a használata. Így álmodtam egy nagyon és szintén az Ebay-ről rendeltem egy Yongnuo EX565-II villantót 23.000 Ft-ért, ami az itthoni ár harmada-fele volt. Az FZ38-as gépem egyik hátránya pont a vakupapucs hiánya volt…

Táska:
Kezdetben, amikor még csak a fényképező volt meg a kit objektívvel bőven elvoltam egy LowePro Apex 120-as táskával, de ahogy bővült a géppark úgy lett egyre égetőbb egy olyan táska vásárlása, amibe minden belefér. Így esett a választásom egy LowePro Stealth Riporter D300 AW fantázianevű “retikülre”. Gyakorlatilag minden felszerelésem kényelmesen elfér benne és még kényelmes is.

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

Alapvetően meg vagyok elégedve a Panasonic FZ38-as fényképezőgépemmel, mert jó képeket lehet vele csinálni. Ettől föggetlenül van vele egy-két problémám. Az egyik a külső vaku csatlakoztatási lehetőség hiánya. A másik ami egy kicsit jobban zavar az a zajosság.

Sajnos az érzékelő méretéből adódóan ez ellen nem nagyon lehet mit tenni. ISO 200-ig nem lehet nagyon észrevenni. ISO 400-on már egy kicsit látszik és afölött szinte teljesen élvezhetetlenek lesznek a képek. Az okosok szerint egy alap tükörreflekszes géppel is nyugodtan fel lehet tolni az érzékenységet akár ISO 1600-ig és még nem lesz zavaró a zajosság.

Fényképezőgéppel rendelkező kollégákkal beszélgettünk erről, amikor egyik rendszermérnök kollégám felajánlotta NIKON D90-es tükörreflekszes fényképezőgépét egy hétvégére, hogy hasonlítsam össze a saját kompaktommal. Nagyon boldogan és kicsit hitetlenkedve elfogadtam a felajánlást. Egy héttel később ígéretéhez híven hozta is kollégám a fotóapparátot. Két objektívvel kaptam, az egyik egy 18-70- es “alapzoom”, a másik egy 70-300-as “telezoom”. Meglepetésemre még egy portrémarkolat is volt a géphez. A kompaktomhoz képest egy drabális állatnak tűnt. Mind méretben, mind súlyban.

Párommal elhatároztuk, hogy a hétvégi jóidőt kihasználva felmegyünk a várba és egy kiadós séta közben tesztelhetem a kölcsönkapott masinát. Így is lett!

Nagyon jó volt, hogy “normális” fényképezőgép hangja van exponáláskor. A sajátomon is a keresőt használom, nem szeretem az LCD-t használni komponáláshoz, mert nem lehet stabilan tartani a gépet.

Már csak valahogy kellene spórolni egy jobb tükörreflekszes gépre és objektívekre, ami azért valjuk be nem lesz egy olcsó mulatság, de ez egy másik történet…

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

Június közepén fotózással kapcsolatos oldalak olvasgatása közben bukkantam egy érdekes felhívásra/hírdetésre.

“Ingyenes fotótanfolyam kezdőknek!”

Korábban már kerestem hasonló tanfolyamokat, de kivétel nélkül csak fizetősöket találtam. Megragadtam a lehetőséget és e-mailban érdeklődtem a fenti tanfolyam iránt. Kissé szkeptikus voltam az ingyenességgel kapcsolatban, mert a mai világban semmi nincs ingyen. Azomban levelemre gyorsan megjött a válasz és megnyugtattak, hogy tényleg ingyen van és értesítenek a következő indulási időpontról.

Július 3-án, szombaton eljött a nagy pillanat! Reggel 10-kor a VI. kerület szívében került sor az elméleti oktatásra, ahol egy gyors bemutatkozást követően belecsaptunk a lecsóba. Az előadást Sárközi Péter fotós/grafikus/webdesigner tartotta. Segítőkész és érthetően magyaráz, mindenkinek igyekezett válaszolni minden kérdésére. Engem is ellátott néhány hasznos tanáccsal krómozott, csillogó felületek fotózásával kapcsoltaban. Igaz még azóta sem volt lehetőségem kipróbálni tanácsait, de ami késik az jön…

A másnap levő gyakorlati foglalkozásra nem tudtam elmenni, mert más programom akadt, de szerencsére a csoportok átjárhatók. Lett volna még lehetőség fotósétára menni, de sajnos az az időpont sem felelt meg. Végül szeptember 5-én vasárnap eljött az Én időm. Reggel 10-kor találkoztunk a Hotel Gellért előtt. Mivel ez alapvetően egy másik csoportnak volt a soron következő foglalkozása így első ránézésre mindenki ismeretlen volt. Később csatlakozott az én csoportomból is egy fiatalember. Elindultunk fel a hegyre. Péter 5 helyszínt tervezett, ahol különböző szituációkkal talátuk szemben magunkat. Először ellenfényben, majd beltérben, majd a szabadban. Nagy vonalakban elmondta, hogy milyen beállításokra kell figyelni és mit érdemes fotózni. Ha bárkinek kérdése volt segített.

Összességében nagyon jól éreztem magam és nem bántam meg, hogy jelentkeztem. Új barátokra, ismerősökre tettem szert és nem utolsó sorban fejlődött elméleti és gyakorlati fotós tudásom.

Még egy alkalom van hátra, ahol a számítógépes utómunkákról lesz szó. Nagyon várom már…

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

8 hónap és 5500 kép után elmondhatom, hogy tudásomhoz mérten nagyon jó vétel volt, az utolsó fillérig megérte az árát. Eleinte csak ismerkedtünk és próbálkozgattam. Majd márciusban jött az éles bevetés mikoris Párommal elmentünk közel egy hétre “nyaralni”. Itt 1800 képet és egy órányi videót készítettem. Az akkumulátor tényleg ki tudja szolgálni a 450-470 expót. Leginkább a “rekesz előválasztásos” programot használom, de előfordult már, hogy a téma megkívánta a “manuális” beállításokat. Az előre definiált témaprogramok közül csak a gyors sorozatot használtam eddig érdemben. Egyszer kétszer próbálkoztam a panoráma képes lehetőséggel, de valahogy nem győzött meg. A beépített vaku egész jól használható, de igazán nyílhatna 2-3 cm-rel magasabbra, mert ha nagyon közeli (~1-40 cm) témát kell megvilágítani, akkor az optika beárnyékolja a kép aljának egy kicsiny részét. Ezt bele kell kalkulálni a kompozícióba és később egy képszerkesztő programmal le kell vágni a “felesleges” részt. Képzajból ISO200-ig nagyon kevés van, ISO400-on elfogadható, e fölött meg egyre több zajt lehet felfedezni a képeken. De hát egy UltraZoom géptől nem várhatunk D-SLR minőséget. Kezdetben JPG állományokba rögzítetem a képeket, de miután kipróbáltam a RAW módot leszoktam róla. Sokkal több finombeállítást lehet eszközölni, ha RAW-ba készítjük a képeket és a végeredmény is szebb lehet. Igaz cserébe 15-16 MB-os állományokkal számolhatunk a JPG 6,5-7MB-os métetével szemben. Amennyiben nincs nagy háttérzaj körülöttünk és videófelvételre adjuk a fejünket, akkor fel lehet készülni rá, hogy minden egyes gombnyomásunk, zoomolásunk hallatszani fog a felvételen. De hát ez legyen a legnagyobb bajunk.

Íme néhány kép, amit a Panasonic Lumix DMC-FZ38-as gépemmel csináltam:

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 9.0/10 (1 vote cast)

2007 év vége felé vettem egy HP PhotoSmart M537-es digitális fényképezőt. Akkor úgy tartottam, hogy nekem az is bőven elég lesz arra amire használni szeretném. A gép minden tekintetben nagyon egyszerű, végtére is belépő szintűként tarják nyilván. Szabadban, napos időben használható képeket lehet vele csinálni, de szürkületben, sötétben nagyon zajosak lesznek. Az Aeroxos képek is ezzel a HP-val készültek és ekkor érkeztem el arra a szintre, hogy kell egy komolyabb fényképező, ami több lehetőséggel kecsegtet. Gondolkoztam tükörreflexes gépeken is, de “Hufi” kollégám lebeszélt róluk, mert nincs semmi fotós tapasztalatom és először inkább egy “egyszerűbb” gépen tanuljak meg jól, szépen fotózni. Hallgattam “mesterem” szavára és megvettem a kicsikét, egy Panasonic DMC-FZ38-at.

Idáig több, mint 600 képet lőttem el vele, míg a korábbi kis HP-val összesen “csak” 461-et. Ha azt vesszük, hogy nem használom az automata üzemmódját, hanem magam próbálok beállítani mindent a fényviszonyoknak és a témának megfelelően, akkor már nem is olyan sok ez a ~600 kép… Viszont a sok próbálkozás és használhatatlan kép ellenére sem bántam meg a beszerzését, mert legalább leköti az időm egy részét és tanulhatok valami újat!!!

Egy jól sikerült kompozíció:

(Elismerem, hogy nem tökéletes a kép, de a tapasztalatomhoz képest egész jól sikerült)

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 8.0/10 (1 vote cast)

Napi bölcsesség, idézet


Kategóriák

Sponsored by

Naptár

2018. február
h k s c p s v
« ápr    
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728  

Supported by

First Computer Kft. - Minden ami számítástechnika EuroDive First Computer Kft. - Minden ami számítástechnika