web analytics

ZseboG.

Októberben elkezdtem készülni az éppen esedékes műszaki vizsgára. Az előzetes számításom helyes volt, de nem számoltam 4 “műszaki” hibával! 🙁

  • Kuplung: A szerelő, aki a fék és lengéscsillapító ellenőrzésést végezte a vizsgálat után szólt, hogy kezdjek el kuplungra gyűjteni, mert nagyon nehezen jár. Már Én is tapasztaltam, hogy egy kicsit keményebb lett és fura, morgós hangja van, de úgy voltam vele, hogy még bírjon ki kb 6 hónapot és megcsináltatom. Sajnos nem bírta ki – CSERE egy Aisin szettre (40.000 Ft)
  • Váltó: A kuplungcsere után derült ki, hogy nem a kuplungnak volt  az a morgós hangja, hanem a váltónak. Pontosabban a csapágyak mentek tönkre. Bontott váltót nem szívesen vettem volna, mert ismeretlen az előéletük… Marad a felújítás, de mivel Suzuki váltó valamiért nem nagyon szerettek volna foglalkozni vele. Végül sikerült taláni egy helyet, ahol felújították, kicserélték a csapágyakat. (70.000 Ft)
  • Kipufogó: A hátsó kipufogódobom kiégett november végén, 75e km volt benne. Kapott egy kicsit szolidabb, utazhatóbb sportdobot. (18.000 Ft)
  • Vízpumpa: 110e km környékén nem szabad csodákat várni, ennyi idő alatt végük van. Ha már meg kellett bontania  vezérlést, akkor kicseréltettem a vezérműszíj garnitúrát és a többi ékszíjat is, mert már bennük volt 35e km. Így most nem kell 150e km környékén megint megbontani a vezérlést, majd (jó esetben) csak 200e-nél (30.000 Ft)

Ez így kapásból közel 170e jó magyar királyi valuta… 🙁 Sajnos ezek a nem tervezett kiadások közé sorolhatók, de hát ilyen az élet. Ha valami tönkremegy meg kell csináltatni!

A kopó alkatrészek nem voltak vészesek árban. Az LPR tárcsákat (5.200 Ft) és a Textar (7.500 Ft) fékbetéteket még szeptemberben megvettem. Otthon körülnézve kiderült, hogy van 3,5l motorolajom még az előző olajcseréről így spóroltam ~7.000 Ft-ot. Fagyállót és fékfolyadékot a szerelőm adott. A gyertyákat végül nem cseréltem le, majd a következő olajcserénél. Mindent összevetve 25.000 Ft-ot fizettem a fékfelújításra és a folyadékok cseréjére. Tudom, hogy nem kevés pénz, de ha nem foglalkoznék a kocsimmal, akkor ennek az öszegnek a többszörösét is költhetném rá.

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

Még nyár folyamán felmerült az ötlet, hogy ki kellene menni Bécsbe egy kis bevásárlós-nézelődős kirándulásra. Nagyon megfogott a dolog, mert még sosem voltam és állítólag a szivarok is olcsóbbak, mint itthon… 😀

Egyetlen dolog miatt aggódom egy kicsit, az pedig az autóm hangja… 🙁 Sajnos így 70.000 km-rel a kipufogóban érzem, hogy egyre hangosabb és már nincs is olyan szép mély, öblös hangja. Motoros fórumokról, barátoktól tudom, hogy az Osztrák rendőrök nagyon harapnak a hangos kipufogóra és nagyon vastagon fog a tolluk a büntetés kiszabásakor. Elmondhatom, hogy az évek során egy kicsit már komolyodtam és belátom, hogy nem Én vagyok a világ közepe! Fiatalabb koromban volt bennem egy kis feltűnési viszketegség, de amióta Katámmal együtt vagyunk, azóta érzem, hogy kezdek lenyugodni. Nagyon jó hatással van rám, szeretjük egymást! 😉 De most kanyarodjunk vissza az eredeti gondolatmenethez.

Szóval ahogy egyre jobban közeledem a harmadik X-hez, egyre jobban érzem, hogy hangos a kocsim. Egy ködös november végi pénteki napon, munkám végeztével elmentem a Janó kipufogóhoz, hogy megkérdezzem a lehetőségeket. Megkért a srác, hogy indítsam el a kocsit és adjak egy gázfröccsöt. Kívülről a dob jó állapotúnak mondható, de a hangja nagyon nem az igazi. Egyből mondták, hogy ki van égve belőle a gyapot, azért van ilyen repedtfazék hangja.

Két választásom volt/van:

  1. Újratömjük a kipufogót (15.000)
  2. Felrakunk egy új hátsó dobot (18.000).

Az utóbbit választottam és ha már válogathatok, akkor egy kicsivel csendesebb sportdobot kértem. Szerencsére a krómozott kipufogóvégemet meg tudták menteni és átrakták az új dobra. Az évek során azért már megtapasztaltam, hogy a “hangos” kipufogónak sok előnye van a városi közlekedésben, ami egyben a hátránya is… 😳 A gyalogosok kevésbé akarnak lelépni elém, nem kell dudát használnom és figyelnek a “Suzukis hülyegyerekre”! 😀

Reggel 10-re vittem a kocsit Janóékhoz. Mikor megérkeztem egyből be is álhattam a szerelőállásra és nekiáltak a műveletnek. A dobot kisebb csak szenvedés árán tudták leszedni a helyéről, de megoldották. Sajnos az évek során egy kicsit összeégtek az elemek. A földön heverő dobon lehett látni, hogy nagyon rozsdás az egész. Épphogy hozzáértek egy csavarhúzóval és beszakadt az oldala. Szóval már tényleg kuka volt. 🙁 Alig egy óra alatt sikerült kicserélniük a dobot és jöhetett a tesztelés. Már indításnál hallható volt a különbség. Gázfröccsre sem ordít, mint korábban.

Hazafelé sikeresen konstatáltam, hogy bizony tényleg csendesebb az egész. Ha nyomom neki, akkor van hangja, de már ki lehet hallani a motorhangot a kipufogó mellett. Magasabb fordulaton, motorféknél sokkal szebb, tisztább hangja lett. Normál utcai közlekedésben 2500-3000-es percenkénti fordulatig alig lehet hallani a hangját. Legalább senki sem hiszi azt, hogy verszenyezni akarok. Autópályán is sokkal utazhatóbb, nem kell üvöltetni a rádiót.

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

Október 6-án, munkám végeztével felültem motoromra és elmentem vele Nagybátyjámhoz, hogy téli álomra hajthassa dugatyúját, kipihenhesse a szezon okozta fárdalmakat…

Ebben a szezonban ~2.300 km-t tettem meg a nyergében, volt szerelőnél kétszer is, melyből igazán csak egy érte meg a pénzét. Kapott egy új hátsó lengéscsillapítót. Az új gumik jól vizsgázak száraz és esős körülmények között egyaránt. Mondhatom, hogy rendkívüli esemény nélkül telt el a szezon.

Egy alkalom volt még tavasszal, mikor egy kedves autóst legszívesebben kiszedtem volna a kocsiból, de szerencsére Párommal voltam, aki ilyen szempontból jó, nyugtató hatással van Rám.

Pilisvörösvárról jöttünk be székes fővárosunkba és a madaras áruháznál levő körforgalom után követlenül gy szerencsétlen, fiatal sutyerák megelőzött. Nem zavarta a szembe jövő autós, a záróvonal és az, hogy utassal vagyok. Ja és persze nem sokkal később a beláthatatlan balos után volt a sor vége a kocsisornak. Szóval megérte a hülyegyereknek. Mellé érve jó hangosan véleményt nyílvánítottam, természetesen nyomdafestéket nem tűrő hangon és otthagytam a kis hülyegyereket. Az fájt a legjobban, hogy Párom forgalomban ekkor ült fel mögém először. Akkor egy kicsit megijedt, de szerencsére nem szegte kedvét eme “kis” incidens… Még szerencse, hogy előtte sokat mentünk együtt kocsival és tudta, hogy nem vagyok egy “állat” vezetés közben. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy néha nem szoktam gyorsan menni… Azt vallom, hogy lehet ésszel is gyorsan menni!

A lényeg, hogy sok kellemes percet szerzett Nekem és Páromnak egyaránt.

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

A keresőszavakból látom, hogy sok embert érdekelnek Yamaha Aerox szerléssel, alkatrésszel kapcsolatos dolgok. Sajnos magyar nyelven nagyon kevés információt lehet megtalálni. Én is sokáig kerestem egy használható könyvet motorom szerelésével kapcsolatban. Az 50ccm-es változathoz sokfelé találtam ilyen könyvet. Aztán valamikor 2009 tavaszán megtaláltam valahol, azóta is nagy becsben tartom! Most fogadjátok Tőlem szeretettel, remélem hasznotokra válik!

Yamaha Aerox YQ100 szerelési kézikönyv (angol)


VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 9.6/10 (5 votes cast)

Ronesnek köszönhetően készült egy rövid videóklipp a májusi motorbérléses túránkról…

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

Megvásárlás után egyből beleraktam a már meglévő “kiszáradt” szivarjaimat, kb 7db-ot. Lehet ennek is volt köszönhető, hogy majdnem 2 hét kellett míg beált a megfelelő páratartalom a belsejében. Nem mellékesen sokat is nyitogattam, hogy érezzem a szivarok ellenállhatalan illatát. Az első két hétben 3 szivarom is megrepedt, amiket később kisebb trükközés árán, de sikerült élvezettel elszívnom. Valószínűleg a hirtelen “klímváltozás” lett a végzetük.

Kezdetben nagyon idegesített, hogy nem áll be a megfelelő páratartalom. Május vége felé az egyik párásítómon érdekes foltok jelentek meg. Fórumon többen is mondták, hogy a párásító belsejében levő “szivacs” penészedett be és cseréljem ki. Valószínüleg túlöntöztem őket.  Szerencsére virágboltokban olcsón lehet kapni ilyen Oázis nevű “szivacsot”. 500 Ft volt egy B30 téglának megfelelő darab. Szétszedtem a párásítókat és mindkettőnek kicseréltem a belsejét. Azóta minden feltöltésnél a felesleges desztvizet kirázom, letörlöm róluk. Párásítóim köszönik a törődést és teszik a dolgukat.

Kezdetben kissé túlmisztifikáltam az egész humidoros, szivartárolásos dolgot, de már rájöttem, hogy felesleges volt. Hetente 2-3 alkalommal ránézek a páratartalom mérőre, szivarok állapotára. Ha 70% alá esik a levegő nedvességtartalma, akkor feltöltöm a párásítókat. Néha kiveszek 1-1 szál szivart, hogy enyhe nyomorgatással meggyőződjek állapotukról. A páratartalom ellenőrzésnél nagyon jól jön, hogy üvegtetős a humidor és van egy külső analóg hygrometer. Cserébe nem kell állandóan nyitogatni és bármikor lehet gyönyörködni a füstrudak szépségében. Szóval mostanában kb ennyiből áll a “karbantartás”.

Egyik kedves barátoméktól kaptam egy Flor de Gurabo Churchill szivart, ami beton kemény volt mikor hozzám került, de mostanra szépen elkezdte összeszedni magát. Gyengéd megnyomorgatásnál már érezni, hogy nem fadarabot, hanem egy szivart tartok a kezemben. Egy olcsó, gépi Guantanamera szivar ízének, aromájának, égésenek is sokat segít a megfelelő tárolás, hát még egy minőségi, kézi sodrásúnak!

Ismét ki kell jelentenem, hogy jó befektetés volt… 😎

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

Van egy mondás a motorozással kapcsolatban:

“Kétféle motoros létezik:
Aki esett már motorral és, aki fog…”

Ez egy nagyon is igaz mondás és 2008 auguszsztus eleje óta az előbbibe tartozom. Napra pontosan sajnos már nem emlékszem a dátumra. Arra viszont igen, hogy egy nagyon szép napos, meleg nap volt egészen 18 óráig…

Meló után kiugrotam Budaösre, mert egy ismerősömmel volt találkozóm. Motorral 40 perc alatt kiértem, kocsival lett volna 2-2,5 óra. Viszont most nem erről akarok írni. Találkozónk végeztével felvettem a sisakom, felültem a motoromra és elindultam hazafelé. Szép lassan, 10-15 km/h-val közeledtem a 20 méterre levő szűk, derékszögű kereszteződéshez, ahol jobbra kanyarodtam (volna). Nem fékeztem, csak elzártam a gázt. Nem döntöttem, mert lassan mentem. A kanyar közepén egyszer csak kimenet alólam a hátsó kerék és talajt fogtam. A motor nem ált le, a bukóm nem érte a földet. Gyakorlatilag a motoron csak pár karc keletkezett miközben az első kerék tengelye körül szembefordult velem az úton. Nem csúsztam a földön, csak “lehuppantam”. Szerencsére sem szemből, sem hátulról nem jött senki. Gyorsan felállítottam a motort, beállítottam a jobb oldali tükröt és mentem tovább.

Pár perccel később az autópályán éreztem, hogy  könyököm és a lábam szára egy kicsit fáj, húzódik. Menet közben lenézve láttam, hogy kissé lehorzsolódott lábamon a bőr. Nem áltam meg, mentem tovább hazafelé. Már a Blaha Lujza tér magasságában jártam mikor elkezdett szemerkélni az eső. Nem ilyedtem meg, mentem tovább. Aztán a Dózsa György útnál elkezdett szakadni, a Hungáriáig (kb. 1km) szó szerint bőrig áztam (akkor még nem volt esőruhám). Nem is lett volna semmi bajom, mert kb 2 percnyire voltam a munkahelyemtől, ahol a motort szoktam tárolni. Viszont a Hungária-Ajtóssy sarkon miközben vártam, hogy a lámpa zöldre váltson borsó szem nagyságú jégeső kezdett esni. Nem akartam, hogy nagyon elverjen ezért fogtam magam és lementem motorral az aluljáróba. Nem én voltam az egyetlen, aki így döntött. 10-15 percet lehettem lent, közben megnéztem közelebbről a könyököm és a lában. Tudomásul vettem a dolgot és áltam a járókelők “furcsa” tekintetét. Igazából nem hibáztatom őket, mert érdekes látvány lehettem teljesen elázva, friss horzsolásokkal…

Miután a jégeső elvonult és “rendes” csapadék váltotta fel, mindenki meglepetésére felültem a motorra és bementem a céghez. Leparkoltam motorizált kétkerekűmet, beültem a kocsimba és hazamentem. Gyorsan lezuhanyoztam, átöltöztem. Magamhoz vettem egy törölközőt, amit az ülésre terítettem és elmentem akkori barátnőm elé. Nem részletezném, hogy miket mondott Rólam, legyen elég annyi, hogy szerinte nem vagyok normális… Egyébként lehet igaza van, de az Én életem!

Abban a szezonban még egyszer ültem motorra, amikor is elvittem Nagybátyjámhoz téli álomra szenderülni. Következő szezonban kissé féltem felülni rá, nem is mentem sokat vele. Idén már bátrabb voltam és használtam. Most, e szezon végére kezdem úgyérezni, hogy kihevertem az akkori sokkot!

Volt tanulsága az esetnek? A válasz: határozott IGEN!
Tanultam belőle! Ha bármilyen hosszú ruházat lett volna rajtam, nem pedig rövidnadrág-póló, akkor megúszhattam volna két szakadt ruhadarabbal, sérülések nélkül. Tudom, utólag könnyű okosnak lenni… 🙁

Az összes motors felszerelésem egy “gazdaságos” kesztyű, “protektoros” vesemelegítő és egy HJC ZF-9-es bukósisak volt. Melegben rövidnadrág-póló, nagyritkán farmer és széldzseki/esőkabát volt a “védőruházat”. Az eséskor is rövidnaci-póló volt rajtam. Mostani fejjel nagy marhának tartom magam eme felelőtlenség miatt! Következő szezon előtt vettem egy protektoros kabátot és kesztyűt. Ezek nélkül szinte sehova sem megyek. Robogóról lévén szó protektoros nadrágot nem hordok, de tépőzáras térdvédőt igen. Néha, nagyon nagy melegben még engedek a rövidnadrág csábításának, de a kabát akkor is rajtam van. A két részes esőruha állandó tartozéka motorom tárolórekeszének. Tervbe van még véve egy csizma és nadrág vásárlása, de azt már csak a következő motoromhoz.

A lényeg, hogy túlvagyok az első “kötelezőn”… 😉 Biztos, hogy lesz még több is, mert a túra-endúrózáshoz hozzátartoznak kisebb eldőlések, de a lényeg, hogy sosem legyenek nagyobb sérüléseim az elsőn szerzetteknél!

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (1 vote cast)

Szivaros pályafutásom elején szinte mindig igyekeztem tubos-os szivarokat beszerezni, mert azt tartottam, hogy abban tárolva kicsit tovább fogyaszthatóak, nem száradnak ki olyan hamar. Akkoriban 1-3 napig kellett valahogy megőrizni frissességüket. Életem első churchill méretű szivarját egy fogkefetartóban juttattam le Balatonra. Azóta eltelt egy kis idő, humidort is vásároltam. Több helyen kerestem nagyon olcsó tubosos robustot és churchillt, de a két szál együtt többe került volna, mint egy szivartok.

A másik problémám a szivarok meggyújtásánál adódott. 2-3 szál hosszabb gyufával szélcsendben meg lehet gyújtani egy szivart, de valahogy nem tartottam eszétikusnak, praktikusnak. Szeles időben meg egyszerűen esélytelen a művelet.

Őszintén megmondva nem tulajdonítottam túl nagy jelentőséget, hogy mielőbb orvosoljam eme két eszköz hiányát, mert úgy voltam vele, hogy “eddig  is megoldottam, eztán is menni fog”…

Egy-másfél hónap elteltével, féléves évordulónk alkalmából Párom meglepett egy churchill méretű, krómozott, 2 szál befogadására alkalmas csőtokkal valamint egy Sky Jim, 3 szúrólángos szivargyújtóval, aljában egy beépített körvágóval.

A csőtok nagyon praktikus, mert elfér benne a churchill és a robusto méret egyaránt. A gömbölyded formának köszönhetően nem érnek egymáshoz a szivarok, elkülönülnek egymástól. A fedele stabilan záródik, 3 nap után sem éreztem, hogy száradnának a szivarok. A gyújtó egyszerűen csodálatos. Nagyon hamar és szépen lehet életre kelteni elszívásra szánt dohányrudunkat. Gyufával sosem sikerült ennyire szépen meggyújtani egy szálat sem. A három lángnak köszönhetően egyenletesen melegíti a szivar egész keresztmetszetét. Nagyon elégedett vagyok a “szerzeményeimmel”… 🙂

Csodálatos Páromnak köszönhetően 2010. júnuis 15-e óta biztonságosan tudom elszívásra szánt szivarjaimat szállítani, átmenetileg tárolni és a meggyújtásuk sem okoz már problémát…

Köszönöm Egyetlenem! 😎

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (2 votes cast)

Az elmúlt évben nagyon sokminden történt velem és az oldallal egyaránt…

Magánéletemből pár dolgot, eseményt, gondolatot megosztotam Veletek, de a nagyobbik részét megtartottam magamnak. Remélem emiatt senki sem fog megsértődni rám.

Eredetileg egy statikus oldalra gondoltam. 2009. augusztus 14-én telepítettem a blogmotort tesztelési jeleggel egy könyvtárba. Viszont egy évvel korábban ezen a napon költöztettem át ide, a végleges helyére.

Érdekesség képpen: életem Párját is 13-án ismertem meg… 😉

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

A kocsimnak 2011. január 22-én lejár a műszaki vizsgája. Az olajcsere is decemberben esedékes. Elkezdtem összeírni, hogy mikek is kell megcsináltatnom, átnézetnem.

  • Féktárcsa, fékbetét csere (tárcsáknak van egy kis válla) ~15.000 – 20.000 Ft
  • Fékfolyadék, fagyálló csere (két évesek lesznek) ~5.000 – 7.000 Ft
  • Fékhatás és lengéscsillapító mérés (Norautónál ingyen megnézik)
  • Motorolaj (10W-40 Castrol Magnatec), olajszűrő, levegőszűrő, gyújtógyertya csere ~20.000 – 25.000 Ft

A kopó alkatrészeket szép apránként elkezdem megveszegetni, mert így egy fokkal elviselhetőbb lesz a költségvonzat (legalábbis havi lebontásban). Az előzetes kalkulációim alapján vizsgadíjjal együtt 80-100.000 Ft környékén fogom megúszni a műveletsort. Szerencsére van szerelő ismerős így nem kell “márkaszervizes” munkadíjra számítanom, az egész szerintem megáll 10.000 Ft-ban.

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

Június közepén fotózással kapcsolatos oldalak olvasgatása közben bukkantam egy érdekes felhívásra/hírdetésre.

“Ingyenes fotótanfolyam kezdőknek!”

Korábban már kerestem hasonló tanfolyamokat, de kivétel nélkül csak fizetősöket találtam. Megragadtam a lehetőséget és e-mailban érdeklődtem a fenti tanfolyam iránt. Kissé szkeptikus voltam az ingyenességgel kapcsolatban, mert a mai világban semmi nincs ingyen. Azomban levelemre gyorsan megjött a válasz és megnyugtattak, hogy tényleg ingyen van és értesítenek a következő indulási időpontról.

Július 3-án, szombaton eljött a nagy pillanat! Reggel 10-kor a VI. kerület szívében került sor az elméleti oktatásra, ahol egy gyors bemutatkozást követően belecsaptunk a lecsóba. Az előadást Sárközi Péter fotós/grafikus/webdesigner tartotta. Segítőkész és érthetően magyaráz, mindenkinek igyekezett válaszolni minden kérdésére. Engem is ellátott néhány hasznos tanáccsal krómozott, csillogó felületek fotózásával kapcsoltaban. Igaz még azóta sem volt lehetőségem kipróbálni tanácsait, de ami késik az jön…

A másnap levő gyakorlati foglalkozásra nem tudtam elmenni, mert más programom akadt, de szerencsére a csoportok átjárhatók. Lett volna még lehetőség fotósétára menni, de sajnos az az időpont sem felelt meg. Végül szeptember 5-én vasárnap eljött az Én időm. Reggel 10-kor találkoztunk a Hotel Gellért előtt. Mivel ez alapvetően egy másik csoportnak volt a soron következő foglalkozása így első ránézésre mindenki ismeretlen volt. Később csatlakozott az én csoportomból is egy fiatalember. Elindultunk fel a hegyre. Péter 5 helyszínt tervezett, ahol különböző szituációkkal talátuk szemben magunkat. Először ellenfényben, majd beltérben, majd a szabadban. Nagy vonalakban elmondta, hogy milyen beállításokra kell figyelni és mit érdemes fotózni. Ha bárkinek kérdése volt segített.

Összességében nagyon jól éreztem magam és nem bántam meg, hogy jelentkeztem. Új barátokra, ismerősökre tettem szert és nem utolsó sorban fejlődött elméleti és gyakorlati fotós tudásom.

Még egy alkalom van hátra, ahol a számítógépes utómunkákról lesz szó. Nagyon várom már…

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

Hétfőn egy napos, de annál hidegebb reggelre ébredtem. Gyors zuhany, öltözés után beültem a kocsimba és elindultam dolgozni. Ekkor még nem sejtettem, hogy idegbetegként fogok megérkezni a munkahelyemre.

A kerepesi úton kissé megtorpant a forgalom, de folyamatosan haladt. Itt még nem is volt semmiféle probléma. Sokan lefordulnak a róna utcába, mert azt hiszik, hogy fognak pár percnyi előnyt egy kisebb kerüléssel. Innentől kezd érdekes lenni a történet. A fogarasinál még nem áll a sor a balra kanyarodóknak, gyorsan át lehet jutni. Kivételesen Én sem a jobb oldali, később megszűnő sávba soroltam, mert két autó ált csak előttem. Vált a lámp, megindulunk és egy fekete 4-es Golf irányjelző nélkül majdnem nekemjött a sávomban. Rádudálok és még az a szerencsétlen kezd el mutogatni nekem. Biztos nem látta, hogy két sávból lehet egyenesen menni…

A mogyoródinál már más a helyzet. A lámpa előtt kb 150-200 méteres a sor és parkolnak jobb oldalon. Természetesen a külső sáv üres a lámpa előtt, gondolom mindenki balra a mogyoródira tart. Az autósok persze az út közepén állnak, balra mellettük majd 1 méter a padkáig. Kiteszem az irányjelzőt jobbra és elindulok előre, páran előzékenyek és elengednek. Ehhez csak egy kicsit meg kellett mozdítaniuk a kormányt. Odaérek egy parkoló autó mögé, melette egy Opes Astra, előtte mellette kilóméteres helyek, az irányjelzőm még mindig villog jobbra. Várunk, de az már akkor mutogat, hogy mit csinálok, pedig nem is tolakodtam. Megindul a sor, ez a bunkó paraszt meg méginkább jobbra tart csak, hogy szórakozhasson és megmutassa asszonynak, hogy mennyire fasza csávó. Nagy gázzal elmentem mellette, az meg utánnamjön. Természetesen majdnem mindenki balra kanyarodik a lámpánál, simán bejövök a belsőbe. Ez a szerencsétlen annyira iparkodik utánam, majdnem nekimegy a mellette haladónak, 2-3 cm lehetett a két autó között. Az egressynél hagyom, hogy mellém érhessen, mert láttam, hogy végig mutogat. Az ablakot nem húztam le, mert a trágár beszédére nem voltam kíváncsi. Továbbmentem egyenesen, mert itt is sokan kanyarodtak balra, még ez a szerencsétlen is…

Tudom, hogy nem lenne szabad ilyeneken felhúznom magam, de néha mégis sikreül!

Miért kell az autósoknak, sőőőt mindenkinek keresztbe tenni egymásnak? Egy kis odafigyeléssel, néha tükörbe nézéssel gördülékenyebbé, autós szemmel használhatóbbá lehetne tenni ezt a nyomorult várost! Lehet azt hitte, hogy tolakodni akarok/akartam, mert sportkipufogós Suzukim van, de ha jelzem a szándékomat és nem bevágok valaki elé, nem veszélyeztetem, akkor miért kell “így” viselkedni? Az impotenciájáról nem Én tehetek! Sokszor megjárom a fél országot és félek visszajönni székes fővárosunk közelébe a sok idióta balfék miatt…

u.i.: Kissé megnyugodtam, mert kiadtam a mérgem. Ülhetek át a teherautóba és irány Győr…

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

Nemsokára betöltöm a 28. életévemet és elmondhatom, hogy még sosem sátoroztam. A kotonaságnál volt alkalmam pár tábori sátor felállításában és bontásában egyaránt segédkezni, de semmi több. Komolyan gondolom a motoros túrákat és szeretném pótolni az elmaradt élményeket. Nem beszélve arról, hogy sokkal több lehetőség nyílik meg az ember előtt, ha el akar menni valahová nyaralni, kikapcsolódni. Mindig is vonzott ez az “életforma, életérzés”, de a baráti társaságom valahogy nem osztotta ezzel kapcsolatos nézeteimet. Mondhatjuk, hogy ezért is akarok túra-endúró motort venni, mert akkor bárhol, bármikor letáborozhatok.

Párommal már az elején eldöntöttük, hogy 2 személyes sátrat nem szeretnénk venni, mert kicsinek tűnnek és egy 3 személyes nem sokkal kerül többe. Hirtelen jött az ötlet, nem is néztünk körbe a választékot illetően. Gyakorlatilag az első helyen (csömöri Decathlon) vettünk egy 3 személyes Quechua T3+ fantázianevű sátrat. Nagyon baráti volt a maga 13.000 Ft-os árával. Főleg, hogy tavalyról volt még vásárlási utalványom, amit ajándékba kaptam. Szóval 3.000 Ft-ért szerintem nagyon is jó vétel volt. Otthon a nappaliban összeraktuk, felállítottuk, de sajnos egyenlőre elraktuk a szekrénybe. Idén már nem lesz lehetőségünk használni, mert még szükségünk lesz két hálózsákra és egy felfújható matracra is.

Szóval már csak be kell rendezni első közös “ingatlanunkat” és lehet élvezni az együttélés minden előnyét-hátrányát… 🙂

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (1 vote cast)

Már korábban is írtam, hogy a jelenlegi Yamaha Aerox 100-as robogómat le szeretném cserélni. Egyre aktuálisabb a dolog, mert ez a 100 ccm-es “prüntyögő” kezd kevés lenni. Amikor egyedül megyek vele még talán elég is lenne lakott területen belül, de azon kívül és főleg 2 személlyel már nagyon-nagyon kevés… 🙁

Az idei szezonban körvonalazódott bennem, hogy milyen szempontok alapján szeretném kiválasztani a következő gépsárkányt:

  • Alacsony fenntartási költségek
  • Tartós, megbízható konstrukció
  • Le lehessen térni vele az aszfaltozott szalompályáról erdei, rossz minőségű utakra
  • Két személynek legyen kényelmes
  • Ne legyen túl erős és nagy köbcentis
  • Jól pakolható

A fenti igényeimet úgy érzem leginkább a túra-endúró kategória elégíti ki.

Csak japán gépekben gondolkozom, de a Kawasaki nem jöhet számításba az elfogadható szervízháttér hiánya miatt. A Yamahának meg nincs túra-endúrója, csak endúrója. Szóval marad a Suzuki és a Honda.
A Suzuki DL650 nagyon kényelmes volt a túrán, de több embertől hallottam, hogy van egy konstrukciós hibájuk. Nevezetesen a gyűrűk összeforoghatnak és meghalhat a motor. Előjelek nélkül, teljesen váratlanul fordul elő. Egy motorgenerál meg nem két forint. Szóval ezt a jószágot elvetettem.
A Honda V2-es blokkajit mindenki dícséri és elnyűhetetlennek tartja. Ezek alapján szóba jöhetne az AfricaTwin és a Transalp. Akinek Africája van az nem akarja eladni vagy nagyon drágán, szóval felejtős. A Transalpban az tetszik leginkább, hogy “gyenge” . Alig 50 LE és ennek köszönhetően nem csábít ész nélküli száguldásra. 170km/h körül van a vége, de ez nem is lényeges. Autópályát kerülném, amennyire lehetséges, mert ott nincs semmi élvezet a sok idiótán kívül (de ez egy másik poszt tartalma lehetne). Túrán úgyis 80-100 km/h körüli utazó tempóra lehet számítani, amit bőőőven tud ez a gép is.

Szóval minden igényemet figyelembe véve úgy néz ki, hogy egy Honda Transalp lesz a következő motorom. Már csak azt kell eldöntenem, hogy 600 vagy 650 ccm-es legyen. A 600-asok olcsóbbak, de a legfiatalabb is 10 éves. A 650-esre fájna a fogam, mert 800 és 1 milla között ki lehetne fogni egy jó állapotú 6 év körüli gépet. Figyelembe véve, hogy nem 2 évre terveznék a masinával érdemesebb lesz kicsit többet rászánnom a dologra. Később úgyis megtérülhet a befektetés akár egy esetleges cserénél is, de ez még nagyon a távoli jövő!

Nagyon remélem, hogy az égiek is úgy akarják, hogy jövő tavasszal már egy új motorral kezdhessem a szezont… 😳

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 8.0/10 (1 vote cast)

Már tavaly éreztem, hogy a hátsó lengéscsillapító cserés lesz, mert gödrös földutakon vagy hullámos aszfalton a hátsó kerék elég sokszor beleért a sárvédő toldatába (rendszám alatt). Olyan tünetet produkált, mintha valaki szórakozásból meghúzná egy pillanatra a hátsó féket. Egyedül még csak-csak elviselhető volt, de idén elég sokat közlekedek Párommal a hátsó ülésen és okozott kellemetlen pillanatokat. Akkor telt be a pohár mikor a Flórián téri felüljáró alatt a Pacsirtamező útra kanyarodva majdnem elestünk a nem várt lassulástól. Nem mentem gyorsan, mert korábban a lámpa előtt vártunk a zöld jelzésre.

Két nappal később megrendeltem egy gázos lengéscsillapítót, melynek a rugóelőfeszítése is állítható. A beszerelés nem volt nagyon bonyolult, sőőőőt… A hátsó ulés alatti két íves idomot és mindenképpen le kell szedni, mert alatta vannak a kerék feletti idom tartócsavarjai. A rendszámot csak lelógattam oldalra. A kerék feletti idomot nem szedtem le teljesen. Csak annyira, hogy a gátló felső csavarjához hozzáférjek. Az egész művelet kb 30 perc volt.

A rég ilengéscsillapítót eltettem tartaléknak ki tudja alapon. A rugó előfeszítést több lépcsőben sikerült beállítanom és elmondhatom, hogy sikerült. Megérte a majdnem 20.000 Ft-os beruházást, mert szinte teljesen megszűnt a “fékrángatás” és sokkal stabilabban lehet íven tartani a gépet, nem érzem, hogy “ficánkolna” a hátulja.

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

Bemegy a parasztbácsi a kocsmába. Leül piát kér, és azt motyogja magában, hogy vannak megmagyarázhatatlan dolgok.
Öt perc múlva kér még egy italt, és még mindig ezt motyogja. Erre a csapos megkérdi:
– Bácsikám, ugyan mit nem lehet megmagyarázni?
– Hát tudja az úgy volt, hogy kimentem megfejni a tehenet.
Oldalról akartam fejni, ahogy mindig, de a rohadt dög felrúgta a vödröt. Megpróbáltam a másik oldalról, de ott is felrúgta. Mondom akkor megpróbálom hátulról, de így is felrúgta a vödröt.
Erre olyan ideges lettem, hogy a két hátsó lábát kikötöttem az istálló falához.
Leültem fejni, erre elkezdett csapdosni a farkával. Próbáltam megfogni, de nem bírtam, ekkor jött az ötlet, felkötöm a farkát a gerendához! De mivel már nem volt spárga, így a nadrágszíjjammal kellet megkötni.
Hoztam egy széket hogy felérjem a gerendát, felálltam rá kivettem az övemet, felemeltem a tehén farkát, de őv nélkül meg lesett rólam a nadrágom.
És ekkor nyitott be a feleségem.
A tehén lába kikötve, farka felkötve, én meg ott állok mögötte gatyában.
Na erre mondom én, hogy vannak dolgok, amiket nem lehet megmagyarázni…

Két gengszter beszélget:
– Haver, nekem van egy álmom…
– És mi az?
– Egyszer szeretnék úgy bankot rabolni, hogy az anyósom ujjlenyomatát hagyom a helyszínen.

– Katona, maga ebben a hónapban már harmadjára kér eltávozást, mert beteg a nagyapja!
– Igen, főhadnagy úr! Már én magam is elgondolkodtam, hogy nem szimulál-e az öreg.

Az elefánt és a kisegér együtt utazik a vonaton. Az elefántnak van jegye, a kisegérnek nincs. Az elefánt látja, hogy jön a kalauz, ezért gyorsan bedugja a kisegeret a mellénye zsebébe. Azt mondja a kalauz:
– Te elefánt! Én tudom, hogy a kisegér a legjobb barátod, és ti mindenhová együtt jártok, nincs itt ő véletlenül?
– Sajnos most nem tudott jönni. – mondja az elefánt, és egy hatalmasat csap a mellénye zsebére – De a fényképe az itt van…

Egy meglehetősen illuminált férfi betér egy bárba , leül a pulthoz és kér egy italt. Szétnéz, és megszólít egy közelében üldögélőt:
– Hé, haver, akarsz egy jó szőke-viccet hallani?
A nagydarab férfi ránéz a részegre:
– 102 kiló vagyok, birkózom, és természetes szőke a hajam. Itt mellettem ez a srác karate-bajnok, a másik barátom dzsúdó-bajnok, mindketten szőkék. Biztos, hogy el akarod mondani azt a viccet?
– Ha háromszor kell, akkor inkább nem.

Egy nő mosogatógépe elromlik. A szerelő csak másnap tud jönni, amikor a nő éppen munkában van.
– Semmi gond. – mondja a nő – Otthagyom a kulcsot a lábtörlő alatt, jöjjön be nyugodtan. Van egy kutyám és egy papagájom, de ne aggódjon a kutya miatt, Bodri nagyon békés állat. Viszont a papagájhoz egy szór se szóljon!
Így is lesz, másnap a szerelő bemegy a lakásba. Ott fekszik egy hatalmas kutya, de a füle botját se mozdítja a férfi érkezésekor.
Viszont szerelés közben a férfit halálra idegesíti a papagáj csacsogása, szitkozódása. Végül már nem bírja tovább, és ráripakodik:
– Pofa be, te buta, rusnya madár!
A papagáj elhallgat, majd kis idő múlva elrikkantja magát:
– Csípd meg, Bodri!

Kovács és Kiss egy öltözőszekrényen osztoznak a munkahelyükön. Egyik nap elromlott a számzáras lakat, amit használtak, és Kiss megígérte Kovácsnak, hogy még aznap beszerez egy újat. Másnap reggel Kovács ért be hamarabb a munkába, látja, hogy az új lakatot a társa már üzembe helyezte. A lakat mellett egy cédulát is talált:
– Az új számkód első két jegye: amennyivel több pontom lett legutóbb, amikor tekézni voltunk. A második két szám: az elsőből vonj ki 16-ot. A harmadik két számjegy: amennyi forinttal tartozol nekem, osztva százzal.

forrás: http://www.vicclap.hu/

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

– Doktor úr, álmomban beszélek.
– Ez nem olyan vészes!
– Lehet, de az irodában a kollégáim állandóan röhögnek rajtam…

A múltkor vacsorázni vittem a feleségemet. Mielőtt elindultunk, felkent magára egy kis alapozót, púdert, pirosítót, szemhéjfestéket, tust, szempillafestéket, szájkontúrt és rúzst. Aztán elém állt:
– Drágám, elég természetesnek hatok?

Két apácát egy sötét sikátorban megtámadja két szatír, és inzultálni kezdik őket.
– Bocsáss meg nekik Atyám! – kezd el imádkozni az egyik apáca. – Nem tudják mit tesznek!
Erre a másik apáca elhaló hangon:
– Ez itt igencsak tudja…

Feleség: – Akármit mondanak egy férfinak, az egyik fülén bemegy, a másikon meg azonnal kijön.
Férj: – Akármit mondanak egy nőnek, mindkét fülén bemegy, a száján meg azonnal kijön.

Egy turista Amerikában megáll egy automata előtt, amelyben ez a felirat olvasható:
“JOBBAN CSINÁLOM, MINT A FELESÉGE!
A turista csodálkozva bámulja, hogy egy fickó odalép, kigombolja a sliccét, és odatapad a masinához, majd kisvártatva elégedetten távozik. A turistát érdekli a dolog, alig várja, hogy a pasas végezzen; akkor izgatottan odamegy, bedob egy dollárt az automatába, kigombolja nadrágját, és odaadja magát a gépnek, ahogy látta. Aztán borzalmas ordításba csap és hátralép.
Az automatán új felirat jelenik meg:
“A GOMBFELVARRÓ AUTOMATA BEFEJEZTE MUNKÁJÁT!”

Felirat egy presszóban:
“Kérjük ne dobjanak égő cigarettacsikket a földre, mert megégetheti a távozó vendégeink tenyerét és térdét!”

Egy házaspár egy elegáns étteremben üldögél a pincérre várva. A férj kedvesen megjegyzi:
– Drágám, annyira szép vagy ebben a megvilágításban…
A feleség már éppen olvadozni kezd a gyönyörtől, amikor a férfi még hozzáteszi:
– Otthonra is szereznünk kéne egy ilyen lámpát!

Egy éjjel egy férfi részegen támolyog ki a kocsmából és úgy dönt, hogy nem megy haza, hanem megszáll a közeli motelben. Bemegy és kér egy szobát. A recepciós ad egy kulcsot, majd a férfi felbotorkál a szobába. Kis idő múlva lejön és elkezd követelőzni:
– Ez a szoba nem jó, adjon nekem egy másikat!
– De uram, hisz az a legjobb szobánk.
– Ragaszkodom hozzá, hogy másik kulcsot adjon!
– Jó, rendben, de megmondaná, kérem, hogy mi a baj azzal a szobával?
– Az, hogy lángokban áll.

forrás: http://www.vicclap.hu/

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

Törökbálinton, a CigarTower-ben vettem három héttel ezelőtt. Maduro szivarom még nem volt és gondoltam megpróbálkozom vele. Hazaérve lehámoztam róla a celofánt és betettem a humidoromba. Vártam a megfelelő pillanatot, mely pár nappal ezelőtt következett be. Barátaimmal elmentünk a “Söröző a szomjas csukához” nevű 17. kerületi sörözőbe vagy szép magyar szóval élve: pub-ba.

Barátomék nekiáltak pipázni én meg rágyújtottam a szivaromra. Megvágás után jöhetett a gyújtás, amit gyufa segítségével abszolváltam. Kellemes, gyenge füstje volt. Az első mélyebb szippantás kicsit erős volt, de nagyon jól szelel, könnyen szívható. A többi szippantásnál már kellemes szotyis-mogyorós íze volt mely kitartott az első két harmadban. Az utolsó harmadban már nagyon csípős,erős lett. Igaz ezt részben magamnak köszönhetem, mert a nagy beszélgetések közben hagytam párszor elaludni, ami nem feltétlenül tesz jót az aromáknak. Összességében majdnem 2 óráig szolgáltatta élvezetes ízét, aromáját.

Ma ismételten Törökbálint környékén volt dolgom, így beugrottam megint egy adagért. Az egész készletet elhoztam, ami 3 darabból ált. Régebben próbálkoztam már robusto méretű dominikai szivarokkal (PrivateStock), de akkor mindig rosszullét lett a vége. De ez valahogy más volt, sokkal jobb…

Nagyon jó válsztás volt, állandó tagja lesz a humidoromnak!

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 6.1/10 (8 votes cast)

2010. május 20-i reggelre alig aludtam valamit, annyira be voltam sózva. Ennek köszönhetően a megbeszélt 8 óra helyett 7:30-ra érkeztem meg a V2 Túra – Motorbázis Fogarasi úti üzletéhez. Háromnegyed nyolc környékén befutott a bolt alkalmazottja és már hozta is ki nekem az aznapra szánt Suzuki DL650-est.

Miközben az anyagiakat és a gépátvételt intéztük, Hufi barátom/kollégám is befutott. Gyorsan átpakoltam a saját mocimból a cuccaimat és már indultunk is Barátnőmért Pilisvörösvárra. Párom már motoros szerelésben várt minket sok-sok finom szendvics kíséretében. Rones “bácsi” is befutott, amíg elpakoltunk és beszélgettünk. Eljött a nagy pillanat mikor három lovon elindult a négy bátor ember, hogy meghódítsa országunk középső részének kicsiny dombjait.

Asszonykámat Hufi barátom vitte, mert nem éreztem még annyira biztosnak magam, hogy bevállaljam egy ismeretlen motoron a két személyes közlekedést. Első megállónk az Üvegtigris forgatásának helyszíne volt a Garancsi-tó partján. Itt gyorsan megreggeliztünk és csináltunk pár képet. Az igazi kanyargás innen indult a gánti bauxit bányászati múzeum felé…

Út közben rá kellett jönnöm, hogy kár volt eddig kihagyni a “kis” DL-t. Formára nagyon tetszenek a naked bikeok, de ezen a kissé szeles napon ráébredtem, hogy túrázáshoz kell a szélvédelem. A bukóm szinte végig nyitva volt és nem zavart a menetszél. A bukóm fölé terelte a menetszelet. Nem száguldoztunk, mert nem azért mentünk. Szép kényelmesen 70-90 körüli tempóban mendegéltünk. 3000-3500-as fordulat alatt nem szeretett menni, ezért a kanyargós, dombos részeken 3-4. fokozatban volt neki kényelmes. Nem forszíroztam a tempót sehol sem, így azt sem tudom, hogy hol a vége, egyszer mentem vele 120-130-at egy előzés erejéig. 90-100-as tempónál vígan lehet állva motorozni a nyergében. A fékek harapósak és erősek voltak. A hátsóval vigyázni is kellett, mert  jobban fogtak a kelleténél és néha sikerült is állóra fékeznem a hátulját. ABS hiányában ez nem volt nehéz. Földúton, rossz úton jó szolgálatott tett a futómű, mert alig éreztem valamit az úthibákból. A széles guminak köszönhetően a hosszbordákat nem szereti, de ez minden motorra igaz, nem csak erre.

Gántot elhagyva Csőkakő vára felé vettük az utat egy gyönyörű, forgalomtól mentes útvonalon. Számomra nagyon élvezetes volt ez az útszakasz, mert a motorok hangján kersztül is lehetett hallani a maradak csiripelését. Kb 12 évvel ezelőtt voltam utoljára Csókakőn,gyerek fejjel egy vándor tábor alkalmával. Emlékeimben teljesen más kép élt a községet illetően és nagyon kellemes meglepetés volt az elém terülő látvány.

Szápár volt a következő megálló, pontosabban egy a falun kívül eső szélturbina. A mérete valami elképesztő volt és a hangja… 🙂

A tatai Öreg-tónál Hufi már nagyon szenvedett és kezdett elvonási tüneteket produkálni egy jó bableves iránt. Rones csak tetézte ezt a állapotot az “Ott van még egy szobot.” mondataival. Az igazat megvallva Hufi volt az egyedüli éhes ember a csapatban! 🙂 Végül Hufi félig megkapta, amit akart, mert már “csak” palacsintát kart enni. Ahogy felültünk a motorra és elindultunk egy kis kerülővel Tatabányára a Turul-emlékműhöz. Odafelé már szemerkélt az eső, de ez nem risztott vissza minket. Csak nekem kellett figyelni az úton, mert mindenki beparáztatott, hogy a mocin levő gumik csúszósak nedves körülmények között. Nem is hittem nekik. Ám egy visszaváltásnál a hátulja, majd egy kanyarban az eleje csúszott meg a motornak és ekkor fogadtam meg a tanácsaikat.

Az eső egyre jobban esett és úgy döntöttünk, hogy elindulunk a legrövidebb úton hazafelé, ekkor már egyébként is elmúlt 17 óra és nem akartam sötétben, esőben kóvályogni ismeretlen utakon.. Az esőruhák tették a dolgukat és nem sikerült a természetnek kifognia rajtunk.

Pilisvörösváron Páromtól könnyes búcsút vettünk Hufival és elindultunk, hogy álomba ringassuk hűséges paripánkat egy kellemes, fárasztó nap után.

Másnap reggel még elugrottam a hajógyári szigetre megmutatni ismerősömnek a mocit és magamat. Ezután lemostam a szekeret és fájó szívvel, de visszavittem gazdijának.

A nálam töltött 340km-en 4,67 literes átlagot produkáltunk, ami szerintem nagyon jó érték. Főleg, ha figyelembe veszsem a 100 ccm-es robogóm 3,5 literes fogyasztását…

Nagyon kellemes emlékkel gazdagodtam, és remélem, hogy a közeljövőben ismét birtokolhatok majd egy ilyen gépezetet…

Külön köszönettel tartozom a V2 Túra – Motorbázisnak, hogy lehetővé tették a korai gépátvételt!
Hufi barátomnak/kollégámnak, hogy megtervezte az útvonalat, felkészülten idegenvezetősködött és nem utolsó sorban vigyázott szeretett oldalbordámra!
Rones-nek a türelemért, amit mögöttem haladva tanusított és építő jellegű tanácsaiért!
Páromnak, mert legyőzte félelmét és belekóstólt az “igazi” motorzásba!

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (2 votes cast)

Napi bölcsesség, idézet


Kategóriák

Sponsored by

Naptár

2020. augusztus
h K s c p s v
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31  

Supported by

First Computer Kft. - Minden ami számítástechnika EuroDive First Computer Kft. - Minden ami számítástechnika