web analytics

(2017. április 6. csütörtök) nap bejegyzései

Relatíve korán kelltünk, mert kaját kellett venni reggelire. Természetesen a közelben nem találtunk semmit csak egy pékséget, ahol helyi pénzért fillérekből vettünk két bagettet. Már a Habana Libre hotelnél jártunk, ahol ismét pénzt váltottunk majd irány a pár utcányira levő piac. Itt vettünk drágán éretlen banánt, amiről csak a szálláson derült ki az ehetetlensége. A tömegnyomor miatt nem erőltettük a helyet.

Átmentünk a két utcával odébb levő boltba, ahol vettünk wcpapírt zsepinek és rendes célra, sajtot és sonkát. Azért a bejutásunk nem volt egyszerű, mert épp szúnyogírtást végeztek, de kivártuk a sorunkat. Hazafelé leintettem egy taxit, de nem akart evinni 2-3cucért minket 1,5kmre így otthagytuk és elindultunk vissza gyalog. Útközben találtunk egy másik piacot, ahol 35helyi pesoért vettünk két gyönyörű ananászt és 5db limeot. Viszonyításként 25helyi peso egy konvertibilis peso. Visszaérve a szállásra megreggeliztünk fél 12-kor.

Gyors pakolás és irány a Hammingway ház a külvárosban. Persze taxi sehol, de haladtunk. Egy benzinkúton vizet akartunk venni de nem volt. Séta tovább és 15perccel később megáll egy Moskvics, hogy Taxi my friend? Mutatom neki tableten, hogy hova akarunk menni mire telefonál egyet majd hümmög és mond 10cuct, próbálok alkudni, de nem enged, mert messze van. Belementünk a dologba, egyébként is ennyivel számoltunk. Az út egy kicsit kalandosra sikeredett, mert nem gondoltuk volna, hogy azzal a kocsival odajutunk egyáltalán a célunkhoz, mert egy enyhe emelkedőn másodikig kellett visszaváltania a sofőrnek, hogy fel tudjunk menni. Egyébként meg benzinszag terjengett a kocsiban. Már majdnem megérkeztünk, amikor egy helyi emberkétől kért útbaigazítást, aki a kispolszkijával gyorsabb volt nálunk, de végül csak megérkeztünk.

Egy kis kifőzdében kértünk két kólát, amit cucban fizettünk, de helyi pesoban kaptunk vissza, ami nekünk csak jó volt. Ezután átsétáltunk az író házához, ahol levámoltak minket fejenként 5 cucra belépődíj gyanánt. Mire felértünk pont a túristacsoportok is megindultak a ház felé így mi a kert felé vettük az irányt. Megnéztük az üres medencét és a halászhajót majd felmentünk az addigra már kiürült házat és kilátótornyot megnézni. Jó ötlet volt a visszafelé haladás, mert így a cukornádból préselt lével készült mojitot is nyugalomban tudtuk elfogyasztani. Távozásunk után megállapítottuk, hogy manapság állatkínzónak neveznék a nagyszerű írót, mert korábban kakasviadalok is voltak a kertben. Ezután a főút felé vettük az irányt taxit keresgélve, de még gyorsan vettünk 6db zsemlét a bejárat melletti pékségben.

A főúton kiszúrtam egy Lada taxit kb 150 méterre egy boltnál és elindultunk felé, de félúton elindult. Szerencsére látta, hogy integetek neki és félrehúzódott. Kérdeztem Tőle, hogy a Castillo del Moro-hoz mennyiért vinne el minket, de hirtelen nem tudott árat mondani így Én mutattam neki egy 15 cuc-os ajánlatot, amit gondolkozás nélkül elfogadott. Annyi volt a kikötése, hogy mivel nem olyan messze lakik innen előbb hazamegy és megiszik otthon egy kávét. Részünkről ez nem volt probléma, de azért kicsit megijedtünk, mert mintha egy cigánytelepen mentünk volna végig. Megbámultak minket a kocsiban rendesen.

Megvendégelt volna minket is kávéval a bácsi, de inkább udvariasan elutasítottuk a kedvességét. Egy köszönés erejéig láthattuk a családját és kívülről a házát, ami rendben volt tartva és, mint kiderült szoba kiadással is foglalkozik. Innen elvitt minket az erődhöz, ahol terveink szerint megnéztük volna az esti ágyúlövést. A taxis bácsi felajánlotta, hogy este fél tízre értünk jön, de nem éltünk ezzel a lehetőséggel.

Egy szivar mellett körbenéztünk az első erőd körül majd bent is. Itt kifizettük a fejenként 5 cuc-os belépőt. Távozásunkkor futott ki egy hatalmas tengerjáró hajó, amit még megnéztünk majd gyalogosan a második erőd felé vettük az irányt. Itt újabb 5 cuc-t akartak levámoni rólunk, de nem mentünk bele a játékba és inkább távoztunk, mert nagyon lehúzás szagú volt a dolog.

Hazafelé vettük az irányt, pontosabban a megszokott Habana Libre Hotel felé. Kivételesen nem tértünk be fogyasztani, hanem hazasétáltunk. Út közben még nyitva találtuk a pékséget és itt is vettünk 6db zsemlét. A szálláson, amíg a nejem csinálta a vacsorát én lementem a közeli „kifőzdébe” és vettem pár dobozos üdítőt a rumunkhoz, amit Varaderoról „lejmoltunk”.

Kata szemével:

12. nap 2016.04.07. csütörtök: Reggel egész kipihenten keltünk. Itt jól működött a légkondi. Érdekes módon, a zajok sem szűrődtek be, pedig az utcára néző apartmanunk volt. Felöltöztünk és elindultunk elemózsiát nézni. A környéken nem találtunk semmi (hát nem Pesten vagyunk kérem szépen). A már törzshelyünké vált hotelben váltottunk egy kis pénzt, majd tovább kutyagoltunk egy boltot keresve.

Mikor odaértünk, sok ember kint csücsült vagy állt, és várakozott a bolt előtt, a boltból meg jó nagy fehér füst gomolygott kifelé. Rovarírtás (nem tudom mennyire lehet egészséges, ha mindenki kint várakozik, de az élelmiszerek p. sonka, sajt, ki vannak rakva 🙂 , de hát egyszer élünk). Vettünk sonkát, sajtot, wc papírt (na ez sem olyan mint itthon…, még egy rétegűnek sem nevezném). Ezután elindultunk vissza a szállás felé, taxival egyszer próbálkoztunk de drágállottuk, így gyalogoltunk, közben rábukkantunk egy piacra, megörültem, vehetünk végre gyümölcsöt 🙂 . Vettünk is cukker kicsi banánocskákat. Kicsit zöldebbek voltak, de mi itthon is a zöldesebb héjút szeretjük. Körbenéztünk, de a tömegnyomor és a szagok miatt inkább továbbálltunk.

Azért láttam egy két érdekes dolgot, pl. volt egy húsos pult féle, na ott nem hogy hűtő nem volt, de szépen fel voltak lógatva az íncsiklandó (véres) húsok egy madzagra, a legyek meg csak úgy rongyoltak oda a svédasztalhoz… Innen se vennék, de ahány ház… Visszaúton találtunk még egy piacot, itt vettünk két hattalmas ananászt (olyan szépek voltak) és pár lime-ot. Gyakorlatilag fillérekért, átszámolva kb. 300 forintért. Visszaérve a szállásra, reggeliztünk gyorsan (fél délben 🙂 ), majd elindultunk a lehető legnagyobb melegben (mert nekünk mindig akkor kell menni…) Hammingway házához.

Kicsit eldugottabb környéken mászkáltunk, mikor jött egy taxis (valami pléh doboznak hazudott autóval), és megkérdezte, hogy elvigyen e minket. Gábor a tableten mutatta hova szeretnénk menni, erre telefonált valakinek mert fogalma sem volt hol van. Azért fura… Megegyeztek Gáborral, és már indultunk is. Azaz inkább tötyögtünk. Gábor azt mondta nincs messze kb. 15 perc. Mondtam ok, megsülünk itt hátul, vagy huzatot kapunk de kibírjuk 🙂 .

Eltelt már vagy fél óra, mikor megkérdem, hogy most mi történt, mert már több, mint negyed órája megyünk, mire Gábor azt mondja, ja ha nem 20 km/órával haladnánk már rég ott lennénk, ugyanis a szerencsétlen kocsi, nem csak kívülről de úgy tűnik mindenhogy beteg volt, de azért odajutottunk. Kifizettük, kiszálltunk, aztán meglepően nagyon gyorsan eltűnt. Fura volt…

A környék ahol kirakott eléggé lepukkant helynek tűnt. Kicsi öreg elhagyatott falucskának, mintsem egy olyan helynek, ami egy igen közkedvelt turista látványosságot rejt. Bementünk egy kicsi kifőzde szerűségbe, vettünk innivalót. Enni itt sem ettem volna, tiszta mocsok volt a pult, kajamaradék a turmixgépen, a legyek itt is jót lakmároztak, és még furán is néztek ránk. De a dobozos üdítő ugyan olyan volt, mint máshol 🙂 .

Megtaláltuk a kis utcát, ami a Hamingway házhoz vezetett. Egyszer csak odajött egy kantáros nadrágos úr, aki elkezdett valamit nagyon szépen magyarázni spanyolul, és közben mutogatott jobbra-balra a kezével, mi meg mosolyogtunk rá szépen. Mikor elment, Gábor meglátta,hogy a nyakában valamiféle belépőkártya lóg, azt mondta valószínűleg egy dolgozó volt. Mondom ahha, és akkor már értetted, hogy mit mondott? Jaa, azt nem, de akkor is dolgozó lehetett 🙂 .

Bementünk, kicsit furán néztek ránk, hogy csak így kettecskén, gyalogosan. (közben érkezett egy turista busz is). Befizettük a belépőt, majd bementünk. Érdekes módon nem kértek el fényképezőgép miatt plussz pénzt, pedig az többe került volna mint a kettőnk belépője… Lehet, hogy ezt magyarászták amikor fizettünk, csak mivel értetlenül néztünk elengedték? 🙂 A lényeg, hogy nem fizettünk érte. Mire felcammogtunk az emelkedőn, addigra a buszból kirajzottak a turisták, egyből a ház felé, ezért mi, hátulról kezdtük a bejárást.

Régi medence, a kicsi hajó, és a kutyusok síremlékénél. Mire ott végeztünk, a turista áradat pont végzett, a házkukkantással, így mi nyugisabban körbenézhettünk. Felmásztunk a toronyba is ahol kedvesen az ott lévő hölgy felajánlotta, ha odaadjuk a fényképezőt, akkor csinál a belső helyiségről pár képet, és rólunk is. Megköszöntük erre tartotta a markát, hogy 1 cuc. Há majdnem elküldtem a ….-ba, de mivel nem értette volna, és szépen mosolygott így adtunk neki.

Kifelé menet, pont két pasas izzadva csavarta ki a cukornád levét, egy muzeális préselő eszközzel (nem lettem volna a helyükben, szerintem nem a fröcsögő cukornád létől volt vizes a pólójuk). Néztük egy darabig a szenvedésüket, majd vettünk egy cukornádlés mojitót. Az első korty finom volt, de nagyon-nagyon-nagyon édes. Elbúcsúzunk a háztól, majd visszafelé egy helyi pékséget találva vettünk pár pékárut, előttünk pont egy bácsi vásárolt és láttuk a füzetet is amibe beírták a vásárolt mennyiséget (ők még füzetre vásárolhatnak bizonyos mennyiséget), érdekes volt.

Visszafelé találtunk egy taxit, aki visszafordult miattunk. Mielőtt visszavitt volna minket Havannába, előtte mondta, hogy hazaugrik még egy kávéra, ha nem gond. Mondtuk, hogy nem. (volt lég kondi a kocsiban). Elég szegényes volt a környék, amerre mentünk. Kicsit paráztam, hogy hova visz, de tényleg csak a kávéjáért ugrott be. Kijött a kislánya is (szép kiscsaj volt), köszönt, megkínáltak minket is kávéval, de nem éltünk ezzel a lehetőséggel (gyomrunk nem kívánta 🙂 ).

Elvitt minket Castillo del Moro-hoz. Nagyon szép innen a kilátás. Jól körbe is jártuk. Az egyik helyen kifizettük a belépőt, de a másik oldalon is el akarták kérni a belépőt, azt inkább kihagytuk. Visszabandukoltunk a szállásunkra, vacsi után viszonylag korán lefeküdtünk, mert másnak hajnalban kelünk és irány Vinales… 🙂

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

Napi bölcsesség, idézet


Kategóriák

Sponsored by

Naptár

2017. április
h k s c p s v
« Már    
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930

Supported by

First Computer Kft. - Minden ami számítástechnika EuroDive First Computer Kft. - Minden ami számítástechnika