web analytics

Reggeli után összepakoltunk, elszámoltunk a minibárral és ki akarták fizettetni a reggelinket, ami benne volt az árban. Szerencsére nálam volt kinyomtatva a foglalásunk, amit a kislány leinformált és elnézést kért. Abból adódott a félreértés, hogy mi direktbe a szálástól kértünk ajánlatot és nem egy közvetítő cégen keresztül. Fizetés után lecuccoltunk és már várt minket a taxi Lada. A sofőr nem beszélt angolul, de csak sikerült lebeszélni, hogy 5 cuc a fuvar a Viazul állomásra, de még előtt ugorjunk el a Habana Librébe, mert a tegnap vett gyújtó nem akart működni. Szerencsére szó nélkül cserélték. Mikor megérkeztünk a buszállomásra 5 helyett 6 cuct adtunk a taxisnak a kitérő miatt.

A buszvég 2 részből állt. Egy előtér ahol jegypénztár volt és egy belső váróterem. A buszra szállás hasonló volt, mint a repülőknél. Check-in pultnál gyors ellenőrzés majd tényleges jegynyomtatás, ami egy leporellós papírból állt, amit később félbetéptek amikor felszálltunk a buszra. Az. Elsők között volt lehetőségünk felszállni és pont a sofőr mögötti két ülésre sikerült letenni a potrohunkat így legalább láttunk valamit a gyönyörű útból, ami majdnem végig a tengerparton vezetett. Félidőnél megálltunk egy cafeteriánál, ahol lehetett nyújtózkodni és fogyasztani. Egy Cerveza Cristal sör gyorsan le is csúszott! Matanzasban volt egy pár fős cserélődés az utasok között majd irány Varadero.

Hiába voltunk elől a buszon utolsónak tudtunk leszállni, mert mindenki tolakodott előre. Miután hozzájutottunk a csomagjainkhoz kerestünk egy taxist, pontosabban egy kabrió terepjáró tulaját. Első körben 7 cucot mond a fuvarra, én 5re tartom, 6ot mond, én egy nagyon kicsit ingerülten ismétlem az 5öt és végül rábólint. Felcuccoltunk és beültünk a fehér bőrülésekbe, amik ahhoz képest, hogy a tűző napon állt a kocsi nem voltak melegek, kellemesen hűvösek voltak. A szállodába megérkezve gyakorlatilag VIP beléptetésben volt részünk. Lefénymásolták az úttleveleinket és irányítottak tovább Aniuska Hernandeshez, akivel leleveleztem a ceremónia egy részét. Széles mosollyal üdvözölt minket és láthatóan jobban be van zsongva, mint mi.

Megkaptuk a kártyánkat a szobához és felvitték a csomagjainkat a szobánkba. Belépve gyönyörű látvány terült elénk, ami leírhatatlan és a fotók sem adják vissza. Átöltöztünk, gyönyörködtünk a kilátásban és felfedeztük kicsit a helyet, akarom mondani az egyik bárt majd vacsorázni mentünk. Rengeteg kagyló, garnéla és hal volt kirakva a svédasztalon. Megkerestük a szállodától egy sarokra levő szivarboltot, ahol 16 helyett 15 cucért kaptunk agy Romeo y Julietta Churchillt. Felmentünk a szivarbolt emeletén levő kávézóba és a teraszon egy kávé mellett rágyújtottunk. Kb 20 percet időztünk majd elindultunk gyalog a másik szivarbolthoz, de ott is csak dobozzal lehetett vásárolni, bezzeg a Habana Libre hotelben…

Visszafelé leintettünk egy coco taxit, aki 5cucért akart elvinni, de végül 3ra sikerült lealkudni. Visszaérve időztünk egy kicsit a bárban majd irány az ágy, elfáradtunk mára.

 

Kata szemével:

4. nap 2016.03.30. Szerda: Reggel korán felkeltünk, hogy összepakoljuk a holmikat, kimentünk reggelizni, ma is omlett volt (később kiderült ezt már nekem nem bírta a gyomrom 😥 ). Utána gyors zuhany, lerendeztünk mindent a szállásadónkkal, majd 11kor jött a taxi akivel kimentünk a buszálommásra. Hát elég nagy csalódás volt. Nem olyan, mint itthon a Népliget. Kívülről lepusztult tömött váró, belülről csak egy pici ventilátor szolgáltatta a levegőmozgást, nem sok sikerrel. Néztük az emberek mit csinálnak, mert nem tudtuk, hogy a csomagunkért kell e plusz pénzt fizetni, ugyanis az előttünk állóknak mérlegelték rendesen hány kilót visznek magukkal… Mikor sorra kerültünk, közölték várjunk, még korán van…

Hát azt mondják egy órával indulás előtt legyél ott. Ok várunk. Már csak fél óra van indulásig, de mi türelmesen várunk. A kubaiak nem egy ideges népség 🙄 . Sorba állunk ismét, jegyek rendben, majd a csomagfeladóhoz. Nagy nehezen odavetődik egy fószer, majd közli nem kell méregetni, csak be kell pakolni a buszba…. Hát jó. Az elején tartottunk tőle milyen busz is jön, meg páran azt mondták rohadt hideg lesz, még pulcsit is vigyünk… Nekünk pont jó volt nem kellett pulcsi. Végre elindultunk át keresztül Havannán. (Itt helyjegy nincs mindenki oda ül ahova akar.) Beültünk az első ülésekre, a sofőr fölé.

Én eddigre már kétszer vettem be gyógyszert, fájt a fejem és kicsit a gyomrom is, az utolsó reggelis tojás nem kellett volna, de hát ez van, így jártam. Picit bealudtam a buszon, Gábor közben mint egy bezsongott iskolás végigfotózta az utat. Kb. másfél órával később az út mentén megállt a busz, leszálltunk, vettünk kólát (a kóla mindenre jó, főleg a gyomromnak, helyre is tett 🙂 ). Fél óra múlva indultunk tovább. Gyönyörű helyeken mentünk végig, hol közvetlenül a parton, hol kicsit beljebb. Láttunk sok tehenet, de szegénykék elég gebécskék volta. Sok-sok öreg autó jött velünk szembe. A buszsofőr szerintem szívott valamit, mert egyenesen nem tudta tartani az úton a buszt, folyamatosan a felezőn ment. 60-as táblánál nem is értettem miért lassít le kb.20-ra, aztán rájöttünk a turpisságra. Há nem működött a kilóméterórája, mint nekem a Renault 5-ösömön, érzésre ment, nagyon durva 🙂 . 1-kor indult a busz és 3órával később már meg is érkeztünk Varaderora (megállással).

Itt az idő kellemesebb, fújdogál a szelecske, és érezni a tenger illatát mindenhol. Megérkeztünk VARADERO-ra. Itt Gábor alkudott nekem egy dzsipes sárga színű taxit, ő elvitt minket a szállodába. (Csak sítulsosan ugye 🙂 ) Jó élmény a nyitott dzsipezés. Bementünk a szálloda halljába, vártunk picit majd, adtuk a papírjainkat, közben Aniuska, aki szervezi az esküvőnket már fülig érő szájjal fogadott minket és mondta ha becsekkoltunk, üljünk oda hozzá. Odaültünk, kicsit féltem, hogy angoljából mit értek majd meg, de olyan tisztán és érthetően beszélt, hogy minden szavát értettem, legalábbis eddig 🙂 . Ezután hívott egy urat, aki felvitte a csomagjainkat a másodikra (lift nincs). Másnak nem vitték fel…

A szobába belépve, egyből kinéztünk az ablakon, hogy olyan e, mint ahogy leírták, hát nem… Sokkal gyönyörűbb a kilátás, valami hihetetlen szép, előttünk csak a tenger semmi más… Átöltöztünk gyorsan, majd lementünk enni valamit, már 5 órára kicsit éhesek lettünk. Hát kérem szépen én vidéki jány vagyok. Nagyon fura, hogy kapsz egy kék karszalagot (végig viselni kell) és odamész a bárhoz, bárhova és már adják is amit kérsz. Kicsit hülyén érzem magam, hogy külön nem kell fizetni, de majd megszokom 🙂 . Az étteremben terülj-terülj asztalkám, ami szem szájnak ingere. Ettünk pár dologból egy picit. A felszolgálók itt is hozták asztalhoz a kért innivalónkat. Jóllaktunk, kicsit lenéztünk a partra, majd irány a koktélbár.

Elmentünk picit sétálni, körbenézni. Gábor szerint mint Siófok, szórakozóhely szórakozóhely hátán, csak a víz más. Beültünk egy szivarbolt kávézójába, olyan erős kávét ittunk hogy csak na. Nagyon jó volt. Ezután sétálgattunk még szivarral a kézben 🙂 majd visszafelé Gábor azt mondta alkudjunk meg egy motoros tuk-tukosra vagy mire, hogy vigyen vissza minket. Ezt most én csináltam, mint Amerikában, leintettem odajött megalkudtunk már repesztettünk is vissza. Este fél 10 felé beültünk vacsizni (sütiket eszetekbe ne jusson Kubában enni, nem tesz jót…). Majd koktéllal, whiskyvel (nem centeznek, félig vagy tele töltik töménnyel a poharat) és szivarral a kézben sétáltunk egyet a hűvös homokos tengerparton. Hihetetlen, de Kubában-Varaderon vagyunk!  🙂 

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload the CAPTCHA.

*

Napi bölcsesség, idézet

Kategóriák
Sponsored by
Naptár
2017. március
h k s c p s v
« jan   ápr »
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031  
Supported by
First Computer Kft. - Minden ami számítástechnika EuroDive First Computer Kft. - Minden ami számítástechnika