web analytics

(2017. március 26. vasárnap) nap bejegyzései

Meglepően nyugodtan vártuk az utazást. Ez lehet annak is volt köszönhető, hogy a csomagunk nagyrészét már egy héttel korábban elpakoltuk.

A brüsszeli robbantások miatt sokkal korábban mentünk ki a reptérre. Nem is mi lettünk volna, ha nem lett volna egy kicsi kaland. A beszállókártyánkon a B11-es kapu szerepel, így természetesnek vettük, hogy a B terminálon lesz a check-in is. Az volt csak a feltűnő’ hogy nem volt szinte senki a terminálon’ még a csomag fóliázós ember sem. Amikor megkérdeztem a rendőröket, hogy mit tudnak a fóliásról, akkor derült ki, hogy az A terminálon van a kijelölt pult. Gyorsan átcuccoltunk, fóliáztattunk és beálltunk a sorok végére. Szerencsére gyorsan ment. Sorbaállás közben derült ki, f7hogy öngyújtót zsebben fel lehet vinni… Csak azért nem vittem a szivargyújtómat, mert egyértelműen a tiltólistán voltak/vannak a tűzgyújtó eszközök. A biztonsági ellenőrzés is gyorsan megvolt, mehettünk az útlevél ellenőrzéshez.

Kis várakozás után felszállhattunk a gépre és elfoglaltuk az online lefoglalt helyünket. A felszálláskor nagyon gyönyörű volt látni fővárosunkat felülről az éjszaka közepén. Moszkvába meglehetősen gyorsan megérkeztünk, de a három és fél órányi várakozás borzasztó élmény volt. Miután elfoglalhattuk a helyünket az új gépen alig vártuk, hogy felszálljunk és alhassunk végre. Természetesen ez csak terv volt, mert indulás után kb. 20 perccel már hozták is az első 4 fogásos „kóstolót”. Kaja után volt lehetőségünk pihenni’ de az idő nagyon nem telt közben… Hiába néztünk filmet, a közel 12 óra keservesen telik a szűk és meleg repülőgépen.

A második étkezéstől kezdve sűrűsödtek a légörvények és az addig sima repülés egy kis hullámzásba csapott át, de nem volt vészes, mert ez idő alatt szuszókáltunk egy keveset.

A leszállás és az útlevélellenőrzés nem volt vészes, csak a biztonsági ellenőrzésnél volt hosszú a sor, majd utána a csomagfelvétel, mert az utolsók között jött meg a csomagunk. A taxis a megbeszéltek szerint a kijáratnál várt. Még gyorsan akartunk pénzt váltani, de majdnem egy órát álltunk még ott is sorba a leszállás utáni két órán felül, de legalább már „bent voltunk Kubában”.

Hamar megérkeztünk a szállásra, ahol gyorsan lepakoltunk és közel két nap után végre ismét fürödhettünk majd irány a város…

A Tryp Habana Libre Hotelben egy bácsikától, aki a Hallban készíti a szivarokat vettünk egy szál szivart és az előtérben egy kávézóban rágyújtottunk, majd a hotellel szemben levő kis bisztróban megvacsoráztunk. A szálláson még kiültünk a teraszra kicsit beszélgetni majd eltettük magunkat másnapra.

Az első nap tapasztalata nagyon vegyes (jó értelemben)!

A sok rengetek öreg autó és a koloniál épületek miatt, mintha egy filmbe csöppent volna az ember… A hőséggel nem lenne baj csak a mellé párosuló magas páratartalom az, ami megvisel minket. Az időeltolódás egyelőre nem okoz problémákat, de még ez változhat. 😃

Furcsa érzés „kisebbségben” lenni, de ez szerencsére nem zavaró (sőőőt), mint az otthoni belső kerületekben. Többségében eddig segítőkészséget tapasztaltunk, de ugye még csak pár órája vagyunk a városban/országban…

 

Kata szemével:

1. nap 2016.03.26.: Hol is kezdjem…. Jó korán kiértünk a reptérre (nem tudtuk mennyivel hosszabbodott meg az ellenőrzés). Ücsörögtünk, vártunk, mint még rajtunk kívül páran, meglepő nyugalommal, aztán egy idő után – főleg mikor láttuk a Horváth focicsapatot is becsekkolni – negyed tíz fele elkezdtünk gyanakodni, hogy itt a Ferihegy B. termináljánál van valami bibi… Gábor kiderítette, hogy rosszul van kiírva, és a Moszkvai járat nem a B, hanem az A. terminálról indul. (azért elég szánalmas az Országra nézve, hogy az emberek kisebb vagyonokat hagynak a ott a légitársaságoknál, és egy ilyen problémát nem tudnak kijavítani…). Bele se merek gondolni, mi lett volna ha csak várunk, és várunk és lekéssük a gépet….. No de szerencsére nem így lett. Jó sokan álltak sorba, hogy becsekkoljanak, de végül is mondhatom elég gyorsan bejutottunk, átestünk az átvilágításokon, már nem volt vissza út éjszaka elrepültünk Moszkvába.

A gép egész kényelmesnek mondható, a kilátás az éjszakai Budapest felett csodás. A 2 órás út alatt kaptunk szendvicset, üdítőt és kávét (megjegyezném, hogy az Orosz légitársaság gépén nem szabad kávét inni, mert az íze, mint a langyos vizes tej…) Sikeresen landoltunk Moszkvában, hamar átjutottunk a várakozó zónába, bár nem voltak az átvilágításon túl kedvesek… Ezt követően várakozó üzemmódba kerültünk, röpke 3,5 órát kellett várnunk a Kubai repcsire. Körbevizslattuk a boltokat, valaki a páromnak azt mondta a Moszkvai reptér az egyik legdrágább és legkoszosabb, a tapasztalatunk az volt, hogy koszosnak koszosak, angolul csak nagyon minimálisan beszéltek, akikkel kapcsolatunk volt, de az árakról csak annyit, hogy az itthoni reptéren egy fél literes vízért több mint 600 forintot kérnek el (egy 250 forintos sörért 1000 forintot kérnek), míg az Oroszoknál 1 eurót… Nem mindegy! Hajrá Magyarország!.

Eljött végre a pillanat, felszállhattunk a Kubába tartó gépre, reggel 7:10-kor (ekkor már olyan fáradt voltam, hogy a felszállásból nem maradt meg semmi, csak az, hogy hozzák az ételt, amit egyszer meglehet enni, de otthon senki ne próbálja meg utánozni 🙂 A kávé ezen az orosz gépen is ihatatlanul pocsék volt, többször nem is kértem. Őszintén szólva, iszonyatosan hosszú ez a 12 órás repülőút, próbáltunk aludni, filmet nézni, de a szűk hely, és az iszonyat meleg is eléggé megnehezítette az utat. (aki ennyire hosszú útra vállalkozik gondolja meg kétszer 🙂 ). Az út 90 %-a zökkenőmentes volt, mintha vonaton ültünk volna, de az utolsó két órában kisebb légörvényekbe futottunk, picikét dobálta a hatalmas gépet, de egyáltalán nem zavart minket, sőt kicsit legalább elterelte a figyelmünket a térkép bámulásáról, hogy jelenleg hol vagyunk.

Hallelúja, végre landoltunk, a gépből kisétálva már megcsapott minket az iszonyat fülledt és meleg levegő. Az okmányok ellenőrzéséhez, és csomagok felvételéhez, az alaksorba kellett lemenni, ahol szintél fülledt de már picit hűvösebb levegő volt. Hát mondanom sem kell, nem egy ideges fajta ez a kubai nép, röpke két óránkba került mire átjutottunk az ellenőrzőponton, ezt követte a csomagfelvétel, ami egy órába került…. (eközben azon is izgultunk, hogy kint vár ránk az a taxisunk, aki bevisz minket Havannába) Végre valahára kijutottunk a reptér épületéből (légkondi bent az nincs). A kijáratnál várt minket türelmesen a helyi taxisunk ZSEBI feliratú táblával, megnyugodtunk megvárt minket. Ezután kérdezte, hogy váltunk e pesot, hát hogyne, megláttuk a sort, rögtön rosszul lettem, újabb egy óra mínusz (még mindig nem egy kapkodó idegbeteg nép ez a kubai 🙂 ).

Beültünk a taxiba, ahol meglepettségünkre, egy jó nagydarab sötét bőrszínű sofőr ült. Nagyon kedvesen üdvözölt minket, majd ezután elindultunk, a szállás felé. Menet közben hihetetlen volt, a látvány, pálmafák, régi csodaszép autók. Megálltunk tankolni is, pedig lett volna ideje amíg várt ránk: 🙂 de nem bántuk, mert így láttuk, hogy náluk mindegy honnan jössz be szemből vagy sem nem káromkodnak, hogy mi a szart képzelsz, türelmesen kivárják egymást. Ezt követően tovább indultunk a szállásunk felé, a négy muskétás nevű apartmanunk felé, menet közben megint megállt, nem tudtuk mit akar, bement egy boltba a srác, akinél a ZSEBI feliratú tábla volt a reptéren, majd visszaült és kaptunk egy-egy helyi kubai dobozos kólát ajándékba (nem tudtuk mire vélni igazság szerint, otthon ilyen nem fordulhat elő). Az íze hasonlít az itthon kapható kólákéhoz.

Megérkeztünk a szállásra kiszálltunk. A taxi, amiben ültünk, normál légkondis taxi volt, miután kiszálltunk belőle, mintha szaunába csöppentünk volta, iszonyat párás meleg levegő van. Felcaplatunk a második emeletre, ahol egy fiatal csajszi (a tulaj) fogadott minket, megmutatta a szobát (ami a képeken azért szebb volt 🙂 ), kicsit retrósabb a szoba, mint vártuk, de nekünk amire használjuk tökéletes. Légkondi van szerencsére, egyből be is üzemeltük, és mivel a szoba pici, szerencsére hamar le is hűtötte. Gyors zuhanyzást követően, elmentünk csavarogni, és vacsorázni. Ahol a szállásunk van, az kicsit olyan, mint egy külvárosi rész, de pár percre van a központtól. Amíg sétáltunk, a főúton, csupa csodaszép régi-régi autócsoda rótta az utakat, komolyan úgy éreztem magam, mint ha egy régi fekete fehér filmbe csöppentem volna 🙂 .

Beültünk, egy szálloda kávézójába egy rendes kávéra, Gábor egy bácsitól vett szivart, amit ő maga csavart. Szivarozott, kávéztunk, lehültünk picit, majd vacsi után néztünk. Betértünk egy pici helyi étterembe, ugyan senki nem volt az elején rajtunk kívül, de hát istenem az éhség nagy úr 🙂 kértünk két mohitót (Kubában máshol még nem ittunk de itt inkább vizes rumot kaptunk, finom volt 🙂 ) ezután rendeltünk, én halat Gábor disznót, az ára kb. mint otthon. Isteni finom volt minden, köretnek rizst, sok-sok zöldséget, és valami krumplipüréhez hasonlót kaptunk. Ezután hazaindultunk, annyi ember volt kint az utcán, mint itthon ha valami rendezvény van, a taxit csak úgy leintik az út szélén integetve (mint a new-yorki filmekben). Fülledt meleg idő volt még 22 órakor is. Visszaértünk a szállásra, megittunk egy hideg helyi sört, majd jól megérdemelten eltettük magunkat másnapra. Első nap tanulsága, ne idegeskedj ez itt Kuba, itt senki nem idegeskedik, és senki nem rohan sehova 🙂 . Próbáljuk megszokni 🙂 .

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

Napi bölcsesség, idézet


Kategóriák

Sponsored by

Naptár

2017. március
h k s c p s v
« jan   ápr »
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031  

Supported by

First Computer Kft. - Minden ami számítástechnika EuroDive First Computer Kft. - Minden ami számítástechnika