web analytics

január 2013 hónap bejegyzései

A motoromat 2007. áprilisában vettem egy közeli barátomtól Akkor 8.xxx km volt benne. Kezdetben csak úgy elmentem motorozni, nagyon néha felvonulásokra. Lényegében csak hobbimotornak tartottam, hogy gyűljenek a bónuszaim és szerezzek némi motoros tapasztalatot. Aztán, hogy megismert életem párját hobbiból átment közlekedési eszközbe és egyre többet használtam. Volt, hogy naponta ingáztam vele Pilisvörösvár és a munkahelyem között. Néha elmentünk kisebb túrákra, felvonulásokra.

Így lehetséges, hogy 2012. augusztus 18-án motorom egy szép kerek számmal “lepett meg” a sebességmérője alatt, kereken 20.000 km-t mutatott. Mikor láttam, hogy közeledik a bűvös szám igyekeztem felkészülni, hogy időben elkapjam. Épp Katával mentünk Pilisvörösvárra, mikor a solymári madaras teszkó környékén vészesen közeledett a várt esemény. Elkezdtem az áruház melletti mellékúton “körözni”, hogy legyen helyem megállni és íme, ezt sikerült alkotnom!

Remélem még legalább ugyanennyi km-t lesz szerencsém közlekedni vele különösebb probléma nélkül…

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 1.0/10 (1 vote cast)

November végén nagyon pici és gyorsan mozgó vöröses bogarakat véltem felfedezni a nagy gasztro humidoromban. Mivel a szivarkészletem jelentős része abban foglal helyet kissé megijedtem. Eleinte csak 2-3 darabbal találkoztam, amiket elnyomtam. Pár nappal később újabbakra lettem figyelmes. Gyorsan kipakoltam az összes szivaromat és egyesével átnéztem őket a kis bestiák után kutatva. Semmi jelét nem láttam, hogy melyik szivarból jöttek volna világra. Az újonnan felfedezett 3-4 darab bogarat ismételtem kinyiffantottam.

Pár nappal később Páromékkal leegyeztettem, hogy becsomagolom a szivarjaimat és elhelyezem őket náluk néhány napra a mélyhűtőben, majd a sima hűtőben. A humidort is kivittem magammal, amit kigőzöltünk és gyógyszertári alkohollal áttöröltünk. Otthon az alkohol miatt kb 3 napig nyitott fedéllel szellőztettem, amikor  ismételten bogarakat  véltem felfedezni az üres humidorban. Ekkor elgondolkoztam azon a lehetőségen, hogy le kellene fagyasztani a humidort is. Igen ám, de a méretei miatt nem olyan egyszerű a dolog. Szerencsémre az időjárás “kegyes” volt hozzám, mert egy héten keresztül éjszakánként -10 és -15 fok között alakult a hőmérséklet, ami legnagyobb örömömre napközben sem ment 0 fok felé. Egy hétig Katám kocsijának a csomagtartójában pihent a szeretett dohánytároló alkalmatosságom. Miután ismételten hazahoztam kb két hétig figyeltem napi szinten a bogarakat, de szerencsére nem jöttek elő. Két hét után kigőzöltem, majd elkezdtem beavatni, mintha most vettem volna. A szivarokat csak a beavatás után két héttel pakoltam vissza a helyükre.

Az volt a szerencsém, hogy Szerelmemtől kaptam egy antik szekrényt, amiben elfértek a szivarok és a párásítást is meg tudtam oldani. Egyéb esetben kissé problémásan tudtam volna “kezelni” szivarjaimat a mentési folyamatok alatt…

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 8.0/10 (1 vote cast)

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

5-6 évvel ezelőtt munkámból kifolyólag mindig volt nálam 2-3 pendrive, amin különböző tesztprogramok voltak. 2-3 évvel ezelőtt már csak egy volt nálam, ami azért kellett, hogy a személyes dokumentumaim elérhetőek legyenek bárhol vagyok is.

Szép lassan elkezdtek terjedni az ingyenes “felhő” alapú adattároló szolgáltatások. Kezdetben távolt tartottam magam ezektől a szolgáltatásoktól, de 2011. augusztusában elcsábultam. Először a “szemüveges meghajtót” próbáltam ki, aztán jött a “dobozos”, majd a “felhőmeghajtó” az ablakos cégtől.

Mára eljutottam arra a szintre, hogy a pendrive-ot legfeljebb a kocsiban használom zenék lejátszásakor. Rá kellett ébrednem, hogy a felhő alapú adattárolás rendkívül praktikus dolog, mert – ha van internet elérés – mindig a naprakész dokumentumok vannak nálunk és ugyanazt látjuk mindenhol, ahol szükségünk van rá.

Azért a nagy méltatás mellett van egy kis árnyoldala is a dolognak. Ugyanis az adatok egy ismeretlen cég, ismeretlen helyen levő szerverein vannak eltárolva. Nem lehet tudni, hogy ki és milyen adatokhoz férhet hozzá a tudtunkon kívül. Tény, hogy praktikus, de azért továbbra egy kis fenntartással kezelem ezeket a lehetőségeket.

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

Épp a lenti társulatot hallgatom miközben írok egy bejegyzést és a következő szöveg ütötte meg a fülem:

“Szavazzatok miránk, nem ígérünk semmit sem,
De azt mind megtartjuk, hogy magamat idézzem…”

Miért van olyan érzésem, mintha ezek a srácok bő 30 évvel ezelőtt már látnoki képességekkel rendelkeztek volna?!

Hallgassátok meg és mosolyogjatok Ti is Velem! 🙂

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

Minden szivarosnak vannak rémálmai, ha a humidorjáról és a szivarjairól van szó.

Az egyik a penész, amit a túl magas, jellemzően a 78-80% feletti páratartalom idéz elő. Eme csapás ellen szerencsére egy kis odafigyeléssel és egy relatíve pontos páramérővel lehet védekezni. Nekem sajnos már volt vele tapasztalatom, de szerencsére időben észrevehető.

A másik csapás a dohánybogár, ami ellen nem lehet megelőző csapást mérni. Hiába az odaadó, gondoskodó és szakszerű gyártás, tárolás, ha a kész szivarok dohánylevelei között sikerül átvészelni néhány petének a fermentálási, gyártási, tárolási folyamatokat. Csak akkor lehet tudomást szerezni róluk, amikor már majdnem késő. Miután a peték kikeltek szép lassan átrágják magukat a szivaron és apró lyukak kíséretében “előbújnak” rejtekükből. Mivel nagyon kicsi ezért csak nagyon nehezen lehet észrevenni őket. Arról nem is beszélve, hogy szeretnek a sötét részeken elbújni. Méretükhöz képest gyorsan mozognak.
A nagy szivaros öregek szerint csak úgy lehet megszabadulni tőlük, ha 2-4 napra mélyhűtőbe majd 2-3 napra rendes hűtőbe tesszük a szivarjainkat. Természetesen be kell csomagolni a szivarokat egy légmentesen záródó simítózáras tasakba, hogy ne vegyék át a hűtőben tárolt ételek “szagát”. A humidort ez idő alatt érdemes jól áttörölni, kiporszívózni és lehetőség szerint gőztisztítóval kigőzölni.

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (1 vote cast)

Január 8-án reggel 7-re vittem a kocsimat egy a munkahelyemhez nagyon közel levő autószervizbe vizsgáztatni. Mivel már december során elkezdtem felkészülni a vizsgára így gond nélkül átment és ennek köszönhetően újabb két évig rendelkezik érvényes műszaki vizsgával.

Egy héttel később figyeltem fel egy véletlen folytán a hátsó rendszámom levő matricákra, amik a vizsgák érvényességét jelölik a hivatalos szervek részére. Az volt az érdekes, hogy az alsó, környezetvédelmi matrica zöld színű volt. Ami azért is érdekes, mert EURO 3-as motorral szerelt a kocsim és ezek alapján kéket kellett volna kapnom. Miután este hazamentem előszedtem és megnéztem a műszakiról kapott papírokat. Érdekes módon, abban kék színű plakettet írtak és érthető módon a sorszáma sem egyezett a rendszámon levővel.

Ha nem lenne sorszám az adott matricán, akkor nem érdekelne a dolog. Így viszont egy kicsit aggasztó, mert az NKH-sok bármikor kiszedhetnek a forgalomból és csúnyán megüthetem a bokám függetlenül attól, hogy nem Én hibáztam…

Másnap reggel felkerestem a szervizt, de lényegében nem jutottam előrébb, mert a vizsgabiztos szabadságon volt. A Hölgy, aki éppen bent volt felhívta az illetőt telefonon, de q telefonon kapott iránymutatás alapján nem találta meg a megfelelő matricát. Abban maradtunk, hogy majd a következő héten menjek vissza, mert akkor már ismételten dolgozni fog az úriember. Tegnap reggel megjelentem és azzal fogadtak, hogy késni fog az illető, de kaptam egy névjegykártyát rajta a mobilszámával. Nem csináltam gondot a dologból, mert a motort is  hozzájuk hordom és eddig meg voltam elégedve velük. Meg egyébként is közel vannak, nem kell kitérő tennem emiatt. Felhívtam telefonon a vizsgabiztost és megnyugtatott, hogy megvan a megfelelő matricám, másnap reggel (ma) 715-re menjek oda és soron kívül pár perc alatt ki fogják cserélni.

Így is lett! Megérkezésem után pár perccel már az autó mögött voltunk és a bácsi elkezdte lekaparni a rosszat, miután végzett vele mehetett is fel  a jó. Természetesen nem kellett fizetnem egy fillért sem és még bocsánatot is kért a kellemetlenség miatt!

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

Január 8-án kaptam egy hírlevelet a Honda Karasnától, hogy indítanak egy Karasna Akadémia nevű eseménysorozatot, ahol motorosoknak fogkan “oktatni” karbantartási és vezetéstechnikai ismereteket. Megnéztem az időpontokat és lényegében gondolkozás nélkül lecsaptam a lehetőségre és jelentkeztem.

Január 18-án pénteken volt az első alkalom. A havazás egy kicsit megviccelt, de időben sikerült odaérnem. A parkolóhely keresés tovább tartott, mint az odaút, de szerencsére találtam egy helyet.

Mire odaértem már többen is voltak a szervizben, ahol az előadást tartották. A hóhelyzetre való tekintetten nem pontban 4-kor hanem egy picivel később kezdődött a “műsor”. Egy gyors bemutatkozás után elmondták, hogy azért kezdtek bele a dologba, mert a szervizes kollégák tapasztalatai alapján a motorosok alapvetően nem törődnek “eleget” szeretett gépük műszaki karbantartására.

Ez az első alkalom a láncokról, a kipufogókról és ezek karbantartásáról szólt. Egy kis elméleti mondóka után áttértek a gyakorlatra és megmutatták, hogy kell láncfeszességet mérni és amennyiben szükséges beállítani. Bemutattak egy technikát, amivel megelőzhető a láncfeszesség állítás utáni elállítódás, amikor meghúzzuk a tengelyt. De ha ezt a technikát elárulom, akkor meg kellene, hogy öljelek… 🙂

A kipufogóknál lényegében csak annyi volt az ajánlás, hogy ha tehetjük, akkor a téli tárolás előtt alaposan mossuk le és szárazra törlés vagy szárítás után egy kis zsírral nagyon vékony rétegben kenjük be. Ez a zsírréteg megvédi az oxidációtól és tavasszal szép fényes marad (már amennyiben a korábbi években vigyáztunk rá) miután alaposan lemostuk róla eme védőréteget. Ezen tanács mellett még a kétütemű motorok kipufogójáról esett szó.

Nagyon élveztem az előadást, ami interaktívra sikeredett. Bárki bármit kérdezhetett a  tárgyalt témával és akár mással kapcsolatban is. Igyekeztek minden tudásukat megosztani velünk. Igaz, mint minden helyen ez a kérdezz-felelek is egy kicsit döcögősen ugyan, de beindult.

Már nagyon várom a következő lehetőséget, ami február 1-én lesz esedékes, a tárgyalt téma pedig a fék és a kuplung (tengelykapcsoló) lesz.

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

Az alábbi videót az arckönyvön (facebook) osztotta meg egy ismerősöm, de gondoltam megkeresem a tényleges videót és inkább eme oldalon osztom meg.

A mondanivalójával teljes mértékben igaz volt az Én “fiatalságomra” is!

Gyerekkorom nagy részét vidéken töltöttem, ahol haverommal egész nap csak csavarogtunk, bicikliztünk, fociztunk. Gyakorlatilag az egész napot a szabadban töltöttük és csak enni mentünk haza. Nagymamám gyakorlatilag csak annyit tudott, hogy haverommal vagyok, de hogy hol azt nem. Sötétedésre mindig otthon voltunk.

Néha voltak kisebb sérülések, de nem haltunk bele. A sebeink sosem voltak fertőtlenítővel kezelve, csak kimostuk a sebet és kész. A naptejet hírből sem ismertük. Rengeteget csúsztunk-másztunk a susnyásban miközben “katonásat” játszottunk. Ezeken felülmég mennyi minden történt velünk és a barátainkkal, amiről a mai elkényeztetett “digitális fiataloknak fogalmuk sincs!

Sokszor nagyon hiányoznak azok a “gondtalan” gyermekévek és a bolondságok, amiket csináltunk…

Emlékszem, amikor letört faágakat kötöztünk a biciklijeink után és csoportosan jártuk a földutas utcákat a faluban, csak úgy porzott utánunk minden. A második körünknél kaptunk ám hideget-meleget a helyiektől. Mi nagyon élveztük! 🙂

Jajj, de régen volt…

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

Már egy kicsit kezdenek pangani az ízlelőbimbóim, mert december 28-a óta nem gyújtottam rá egy szivarra sem, de még csak egy tömet pipadohányhoz sem volt szerencsém. Ez a decemberi este volt az az ominózus este, amikor a hideg szél kiütötte az ínyemet. Már a borozós, sétálós szivarozás elején éreztem, hogy baj lesz, de úgy voltam vele, hogy egy jó szivart nem fogok eldobni egy kis “süvítő, jeges szellő” miatt. Másnap délután a Szentkirályi utcai ügyeleten kötöttem ki, ahol kaptam antibiotikumot. Vasárnap reggel pedig már a Mária utcai Szájsebészeten  vágták fel az ínyemet, mert a nyakam/torkom is elkezdett csúnyán feldagadni.

Ilyen előzmények után valahogy még nem tudtam magam annyira összeszedni, hogy Pároméknál kint a kertben, az időjárás viszontagságainak kitéve rágyújtsak az oly vágyott szivarra…

Van egy hely Zuglóban, ahol a “bandámmal” időnként össze szoktunk jönni, rendelkezik fűtött kiülős hellyel és a tulaj is nagyon jóindulatú, de valahogy egyedül nem az igazi. Azért már megfogalmazódott a fejemben a gondolat, hogy a netbookom kíséretében beülök egyik este meló után és füstnek eresztek egy jóféle dohányrudat, miközben összehozok valami posztot is!

Nah, de majd kiderül, hogy mit hoz ez a hétvége…

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

Két ünnep között kaptam egy hírlevelet a Škodától, hogy ha akarom, akkor tesztelhetem az új Rapidot. Nem kellett kétszer kérniük, szinte azonnal nyitottam az oldalukat és regisztráltam. Nem sokkal később hívtak is telefonon időpont egyeztetés céljából, amit január 3-ára meg is beszéltünk.

A Škoda Derzbachhoz bő fél órával korábban érkeztem, mint ahogy kellett volna, de nem akadtak fenn ezen a kis apróságon. Kedvesen elbeszélgettünk miközben a papírokat kitöltöttem és már mehettünk is utunkra. Arra számítottam, hogy majd a kereskedés embere elvezet valameddig, ahol átadja a volánt és majd visszafelé vezethetek, de nem! Ahogy kiléptünk a levegőre egyből kaptam a kezembe a kulcsot és nyithattam a kocsit. Beültem a vezetőülésbe és beállítottam magamnak a tükröket, első nekifutásra az ülésen nem állítottam, mert úgy éreztem, hogy jó lesz az úgy nekem, de menet közben azért hátrébb költöztettem két “egységgel”.

Egy Škoda Rapid 1.2 TSI (86LE) járműhöz volt szerencsém. Méreteit és külsejét tekintve egy Octaviára hasonlít, de állítólag kicsit kevesebb benne a hely. Suzukis szemmel nézve hatalmas autóról beszélünk. Elöl kényelmesen elfértem benne és még a kezelőszervek is kézre álltak. Tetszett, hogy a középkonzol nem egy vadászgép műszerfalára emlékeztet, nem voltak felesleges gombok, csak a tiszta praktikum. Rengeteg autós tesztben olvasom, hogy így-úgy kopogós műszerfalborítás, de könyörgöm, ki az az elmebeteg, aki naponta fogdossa és arra élvez, hogy mennyire puha vagy kemény. Nah, ebben kemény, de engem nem érdekel, mert vezetni akarom, nem taperolni!

A tükrökből rendesen láttam a körülöttem levő történéseket, de valahogy sokkal kisebbnek érződött bennük az autó, mint valójában. Anyám a hátsó ülésekről áradozott, mert kényelmesen elfért rajta és bőven volt helye a lábainak, szinte ki tudta nyújtani őket. A kereskedésbe visszaérve Én is leteszteltem a hátsó üléssort és meg kell erősítenem, hogy tényleg sok hely van benne hátul, mert magam mögött én is majdnem nyújtott lábbal tudtam ülni, kényelmesen tudtam keresztbe rakni a tappancsaimat.

Korábban még sosem vezettem turbós benzines motort, csak dieseleket és nagyon meglepődtem. Kissé féltem, hogy a 86 paci kevés lesz az 1.1xx kg-os autó és három személy mozgatásához, de az 1500-3500-ig rendelkezésre álló 160 Nm-es nyomaték “csodákra” képes. Egyszer elkezdtem forgatni, hogy hogy gyorsul, de rájöttem, hogy felesleges, mert 3500-4000 felett már csak “szenved” a motor a csökkenő nyomaték miatt. Lényegében úgy kell vele közlekedni, mint egy turbo diesel autóval, alacsony fordulaton. Ötödik sebességfokozatban 50-nél 1400-1500 körül van a motorfordulat és innen nagyon szépen elkezd húzni és pillanatok alatt elérhetjük a 90-es tempót, ahol 2000 körül forog a motor. Viszonyításként a Suzukim ilyen sebességnél 2400-2500 körül forgatja percenként a főtengelyt. Amikor nagyon leesik a fordulat vagy túlságosan pörgetjük a motort, akkor az elektronika a műszeregységen figyelmezteti a vezetőt, hogy éppen milyen irányba kellene pakolgatni a sebességfokozatokat. A 15-20 km-es tesztutam során néhány intenzív gyorsítással megspékelve a haladást 6,7l-es fogyasztást mért a fedélzeti számítógép 100km-re vetítve, ami azért nem lenne rossz egy ekkora autótól városban.

Visszaérve a kereskedésbe megnéztem a kiállított autónak a csomagterét és megállapítottam, hogy hatalmas (530-550l). Beszélgettünk egy keveset az autó mellett majd csináltunk egy kalkulációt, hogy mennyit is kellene letennem egy részemről minden igényt kielégítő Rapidért. A végeredmény 4,3 millió Ft lett kedvezményekkel együtt. Ha lenne ennyi pénzem, akkor szó nélkül belevágtam volna, mert részemről ideális lenne családi/utazó autónak… De “sajnos” nincs ennyi pénzem és hitelt sem kapnék rá így szerencsémre nem kell azon gondolkoznom, hogy  lesz-e nekem ilyen járművem a közeljövőben!

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

Már lassan két éve van egy netbookom, amit alapvetően utazások alkalmával használtam a fényképezőgéppel készült képek elmentésére. Nagyon ritkán vittem magammal hosszabb céges utakra ahol csak utas voltam egy teherautóban. Még a kezdetek kezdetén próbálkoztam lefekvés előtti naplóírásra is befogni, de valamiért nem volt kényelmes ölben tartva gépelni rajta. Ha meg már oda kell ülnöm az asztalhoz, akkor bekapcsoltam az asztali gépemet és azon csináltam, amit éppen akartam.

Pár hónappal ezelőtt kezdtem nézelődni notebook/netbook kiegészítők után és megakadt a szemem egy Logitech Lapdesk N500-as “asztalkán”. Megtetszett, hogy nincsen benne ventilátor (ami csak megnehezíti és csökkenti egy hordozható számítógép használhatóságát, üzemidejét) és párnázott az alja. December közepén sikerült hozzájutnom egy példányhoz, amit végül odaajándékoztam Páromnak. Többszöri használat után eldöntöttem, hogy nekem is fog kelleni egy ilyen “asztalka” otthonra. Kb. egy héttel ezelőtt sikerült egy véletlen folytán szereznem egy ugyanolyan példányt, mint amit Páromnak adtam.

Egy hét aktív napi használat után kijelenthetem, hogy hatalmas találmány és megéri a pénzét. Stabil alapon van a számítógép az ölemben; nem égeti a combom; nem szippantja/gyűjti magába a takaróból/lepedőből a port; nem kell szigorúan összezárt combokkal ülnöm, törökülésben és nyújtott lábbal is kényelmes a gépelés. Azért a sok jó tulajdonság mellett van egy részemre kellemetlen dolog is. Sajnos optikai és lézeres egér sem működik fényes fehér felületén. Létezik viszont egy másik ilyen Lapdesk, amiből ki lehet húzni egy egéralátétet amennyiben szükséges. Szerencsére én megvagyok nélküle, mert (most már) bloglolásra, gépelésre kell a netbook. Eme sorokat is éppen ágyban ülve gépeltem. 🙂

A végére hagytam még egy nagyon jó hírt! Nem csak hordozható számítógéphez lehet használni. Ha esetleg valakinek a gyermeke (vagy saját maga) szeret ágyban ülve írni, jegyzetelni, tanulni, akkor is ideális választás lehet, mert a mérete megvan hozzá és teljesen sima a felülete.

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

Sajnos szomorúan tapasztalom, hogy a 3.5-ös WordPress és az 1.9.10-es NextGEN Gallery valamiért nem szeretik egymást!

A menüben levő galériában csak az album tartalma jelenik meg, de az egyes részek tartalmát már nem lehet megtekinteni. A bejegyzéseknél levő képeket is a NextGEN kezeli, de ott érdekes módon minden rendesen működik.

Remélem a bővítmény készítője hamarosan orvosolni fogja a problémát és minden visszatér a megszokott kerékvágásba!

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

Páromékkal szombaton bent voltunk vásárolni a városban és úgy gondoltuk, hogy hazafelé kellene enni valahol egy hamburgert. Eredetileg BK-ban gondolkoztunk, de valamiért gyorsan elvetettük az ötletet. Már gondolkoztunk rajta, hogy meg kellene nézni a Dallas benzinkúthálózat éttermét a Zay utcában. Nem is kellett több, arra vettük az irányt. Már a parkolóban látszott, hogy sokan vannak, de ettől függetlenül bementünk.

Az bejáratnál levő fiatalembertől megkérdeztük, hogy van-e szabad asztaluk, de sajnos nemleges volt a válasz. Nem baj, akkor ha lehet elvinnék a kaját és majd otthon megesszük. Ekkor lépett oda egy Hölgyemény, hogy ha gondoljuk kb. másfél órára lenne egy szabad boksz ,mert csak akkortól van rá lényegében foglalásuk. Kaptunk az alkalmon és gyorsan letelepedtünk.

Végignéztük az étlapot majd rendeltünk 3 különböző hamburgert magunknak. Rendeléstől számítva 10-15 percen belül kiszolgáltak minket, végig kedvesek és segítőkészek voltak. Hamar túltettük magunkat a hamburgerek mérete miatti sokkon és megbirkóztunk a feladattal, befaltunk mindent. Érkezésünktől számítva úgy egy órával később rendeztük a számlát és elindultunk és, mint valami jóllakott óvodáscsoport elindultunk hazafelé egy kis étkezés utáni csendes pihenőre.

Az étterem ezzel a kellemes meglepetésével nyert egy visszatérő vendéget!

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (1 vote cast)

Pár közeli barátommal július közepén eltöltöttünk egy nagyon görbe hétvégét Tiszaalpáron, ahol leginkább a szivarok ízlelése volt a fő feladat egy “kevéske” alkoholtartalmú ital társaságában. Azért a két fő napirendi pont mellett sor kerítettünk főzésre és páran közülünk kajakozásra is.

Épp egy étkezés utáni füstölgés alatt lettem figyelmes egy 3 szál szivar befogadására alkalmas fémdobozra, ami valamiért megragadta a figyelmem. Pár pillanattal később jött az Isteni szikra, hogy ebből a dobozból lehetne egy tartót csinálni egy szivarvágónak és egy öngyújtónak. Szerencsére a dobozka gazdája már elfüstölte a tartalmát így semmi akadálya nem volt a kisajátításnak.

A találkozó utáni napokban a munkahelyemen végignéztem a csomagolóanyagként felhasználható hulladékokat és pont találtam egy megfelelő vastagságú szivacsot, amiből hazavittem egy kisebb darabot.

Arra az estére Párom kivételével senkinek sem voltam elérhető, mert projekt volt. Első nekifutásra túl nagyra hagytam a szivaros kellékek helyét és lötyögtek a helyükön. A második próbálkozás viszont (tanulva az első kísérletből) szinte tökéletesre sikeredett.

Nem mondom, hogy felér a minősége, kidolgozottsága egy méretpontos, gyári tartóéval, de a célnak megfelel(t)!

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

A legelső humidoromból kikerült a levegőt keringető ventilátor, mert a szivarkészletem bővülésével átraktam a Pároméktól kapott humidoromba. Kb. fél évvel később kezdtem csak megtapasztalni, hogy nagyon hiányzik a légkeverés a kicsi dobozból, mert ismételten vegyes volt a szivarok állapota. A párásítóhoz közel tökéletesek voltak, de attól “távolabb” már száraznak érződtek. Nyár közepén elhatároztam, hogy építek egy tápelosztót, hogy több ventilátort tudjak egyszerre vezérelni. Vettem egy kis műszerdobozt, 3,5mm-es fém szerelhető jack dugókat, beépíthető jack aljzatokat, kábeleket és még 3db 40mm-es ventilátort.

A gyakorlati tervezés gyorsan megvolt, mert fejben már elkezdtem tervezni az egységet. Pár mérés után kifúrtam az aljzatok helyét és szép lassan elkezdtem megforrasztani a dobozon belüli kábelezést. Az egész megvalósítás nagyjából 3 órát vett el az életemből, de a szivarjaimért szinte bármit! 🙂

A végeredmény: 1db bemenet az időzítőkapcsolóban levő tápegység részére (3 óránként bekapcsol 15 percre) és 5db kimenet ventilátorok vezérlésének céljából (ebből jelenleg 2-t használok).

Jelen pillanatban van két használaton kívüli légkeverő alkalmatosságom “bekábelezve” és három szabad aljzatom az újdonsül elosztón, amik csak arra várnak, hogy újabb humidorokban keringessék a szivarok számára ideális páratartalmat rejtegető levegőt…

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

Pár évvel ezelőttig nem nagyon foglalkoztam a jövőmmel, csak sodródtam az árral! Akkor kezdett változni egy kicsit a hozzáállásom mikor megismerkedtem a párommal valamivel több, mint három évvel ezelőtt. Ez idő alatt sokszor elhatároztam, hogy sportolás terén aktívabb leszek, de lényegében nem tettem érte semmit. Kezdetben megvolt a lelkesedés, de később mindig találtam valami kifogást, hogy ne kelljen csinálnom semmit. Sajnos a baráti társaságban nem véletlenül kaptam meg nemrégiben, hogy “Jajj Garfield, ne csináld már!”…

Ez csak a “nemtörődömségem” egyik oldala. Anyagilag sokáig nem terveztem, csak szedegettem fel a kölcsönöket (amiből még most is van mit törlesztenem) és impulzusvásárlásokkal elégítettem ki a birtoklási vágyamat. Mivel sajnos skorpió vagyok ezért nálam ez a probléma hatványozottan fennáll, de már kezdek tenni ellene. 2010 folyamán nyitottam egy megtakarítási számlát. 2011 márciusa óta írom minden bevételem, költségem és hónapról hónapra próbálom megtervezni a kiadásaimat a várható bevételeim függvényében. Mondhatom, hogy inkább sikerrel, mint kudarccal végzem eme feladatot.

Az igazi felismerést, hogy mily gyorsan telik az idő és könyörtelenül bánik velünk az élet egy sajnálatos családi tragédia hozta el számomra. Ekkor döbbentem rá, hogy senki sem lesz fiatalabb! Ekkor kezdtem el a jövőmre, jövőnkre koncentrálni és elgondolkozni a leendő cselekedeteim kimenetelén (feltéve ha van rá elég idő)…

Most, hogy alig két hónapja beléptem a 30 évesek elit klubjába arra ösztökél, hogy az elmúlt két év tapasztalatai alapján végrehajtsam azokat a minőségi változásokat az életemben, amiket már bő 5-7 évvel ezelőtt meg kellett volna tennem!

Elkezdtem kicsit figyelni az étkezésemre, próbálok a lehetőségekhez képest egészségesebb ételeket fogyasztani, de azért nagyon ritkán még szoktam “bűnözni”. November óta itthon végzek erősítő gyakorlatokat és várom, hogy jöjjön a tavasz, hogy végre bringázhassak, túrázhassak. Sajnos a téli hideg sétákkal megjártam, mert egy hideg, szeles pénteki séta után (szilveszter előtt) begyulladt az ínyem és fel kellett vágni. Egy héten keresztül jártam reggel 8-ra “csíkcserére”. Igen, 1-én is mennem kellett, az utókezelés még most is tart…

A megtakarítási számlám szépen lassan gyarapodik, minimális szórakozás mellett csak a legszükségesebb dolgokra költök, nem megyek el “csak úgy” kocsikázni. Az egyik hitelemből még két törlesztőrészlet van hátra és már csak egy restanciám marad, amit várhatóan ebben az évben letudok.

Mostani fejemmel nem tudom felfogni, hogy lehettem ennyire felelőtlen, hogy hagytam idáig “zülleni” az életem!? 🙁

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

Engem is elért a “megújulás” szele, amire valamivel több, mint röpke három évet kellett várni.

Amikor létrehoztam ezt az oldalt, akkor még úgy éreztem, hogy a sötét hátteres vonal lesz a nyerő valami világosabb betűszínnel a nagyobb kontraszt végett, de idővel rájöttem, hogy nagyon fárasztja a szemet. Elkezdtem témákat keresni, de nem nagyon találtam olyat, ami megfelelt volna az ízlésemnek, elvárásaimnak.

November végén egy szivaros találkozó alkalmával egyik Cimborám ajánlott egy jó témaszerkesztő programot, amit még aznap este elkezdtem tanulmányozni. December első hetében már létrehoztam egy 70%-os verziót, amit már csak finomítani kellett. Nem mondom, hogy 100%-osan kész van, mert ilyen állapot nem létezik, de egy erős 98%-ot megengednék magamnak.

Remélem a Ti tetszéseteket is el fogja nyerni!

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

Sajnos a tavalyi évben sikerült kissé elhanyagolnom az oldalam pedig bőven lenne miről mesélni…

Az első autós bejegyzésem folytatása félig kész; írnék életem egyik felejthetetlen élményéről (nem lövöm le a poént); tavaly áprilisi nyaralásunkról egy “élménybeszámolót” összehozni, a szivaros szekcióban is voltak történések

Így első olvasatra nem tűnik soknak a téma, de ha az ember mindig talál valami elfoglaltságot, akkor kissé nehezebben lehet beilleszteni a blogolást a mindennapokba. Erre az évre viszont igyekszem összeszedni magam és mielőbb bepótolni az “elmaradásaim”.

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)