web analytics

szeptember 2010 hónap bejegyzései

A keresőszavakból látom, hogy sok embert érdekelnek Yamaha Aerox szerléssel, alkatrésszel kapcsolatos dolgok. Sajnos magyar nyelven nagyon kevés információt lehet megtalálni. Én is sokáig kerestem egy használható könyvet motorom szerelésével kapcsolatban. Az 50ccm-es változathoz sokfelé találtam ilyen könyvet. Aztán valamikor 2009 tavaszán megtaláltam valahol, azóta is nagy becsben tartom! Most fogadjátok Tőlem szeretettel, remélem hasznotokra válik!

Yamaha Aerox YQ100 szerelési kézikönyv (angol)


VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (4 votes cast)

Ronesnek köszönhetően készült egy rövid videóklipp a májusi motorbérléses túránkról…

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

Megvásárlás után egyből beleraktam a már meglévő “kiszáradt” szivarjaimat, kb 7db-ot. Lehet ennek is volt köszönhető, hogy majdnem 2 hét kellett míg beált a megfelelő páratartalom a belsejében. Nem mellékesen sokat is nyitogattam, hogy érezzem a szivarok ellenállhatalan illatát. Az első két hétben 3 szivarom is megrepedt, amiket később kisebb trükközés árán, de sikerült élvezettel elszívnom. Valószínűleg a hirtelen “klímváltozás” lett a végzetük.

Kezdetben nagyon idegesített, hogy nem áll be a megfelelő páratartalom. Május vége felé az egyik párásítómon érdekes foltok jelentek meg. Fórumon többen is mondták, hogy a párásító belsejében levő “szivacs” penészedett be és cseréljem ki. Valószínüleg túlöntöztem őket.  Szerencsére virágboltokban olcsón lehet kapni ilyen Oázis nevű “szivacsot”. 500 Ft volt egy B30 téglának megfelelő darab. Szétszedtem a párásítókat és mindkettőnek kicseréltem a belsejét. Azóta minden feltöltésnél a felesleges desztvizet kirázom, letörlöm róluk. Párásítóim köszönik a törődést és teszik a dolgukat.

Kezdetben kissé túlmisztifikáltam az egész humidoros, szivartárolásos dolgot, de már rájöttem, hogy felesleges volt. Hetente 2-3 alkalommal ránézek a páratartalom mérőre, szivarok állapotára. Ha 70% alá esik a levegő nedvességtartalma, akkor feltöltöm a párásítókat. Néha kiveszek 1-1 szál szivart, hogy enyhe nyomorgatással meggyőződjek állapotukról. A páratartalom ellenőrzésnél nagyon jól jön, hogy üvegtetős a humidor és van egy külső analóg hygrometer. Cserébe nem kell állandóan nyitogatni és bármikor lehet gyönyörködni a füstrudak szépségében. Szóval mostanában kb ennyiből áll a “karbantartás”.

Egyik kedves barátoméktól kaptam egy Flor de Gurabo Churchill szivart, ami beton kemény volt mikor hozzám került, de mostanra szépen elkezdte összeszedni magát. Gyengéd megnyomorgatásnál már érezni, hogy nem fadarabot, hanem egy szivart tartok a kezemben. Egy olcsó, gépi Guantanamera szivar ízének, aromájának, égésenek is sokat segít a megfelelő tárolás, hát még egy minőségi, kézi sodrásúnak!

Ismét ki kell jelentenem, hogy jó befektetés volt… 😎

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

Van egy mondás a motorozással kapcsolatban:

“Kétféle motoros létezik:
Aki esett már motorral és, aki fog…”

Ez egy nagyon is igaz mondás és 2008 auguszsztus eleje óta az előbbibe tartozom. Napra pontosan sajnos már nem emlékszem a dátumra. Arra viszont igen, hogy egy nagyon szép napos, meleg nap volt egészen 18 óráig…

Meló után kiugrotam Budaösre, mert egy ismerősömmel volt találkozóm. Motorral 40 perc alatt kiértem, kocsival lett volna 2-2,5 óra. Viszont most nem erről akarok írni. Találkozónk végeztével felvettem a sisakom, felültem a motoromra és elindultam hazafelé. Szép lassan, 10-15 km/h-val közeledtem a 20 méterre levő szűk, derékszögű kereszteződéshez, ahol jobbra kanyarodtam (volna). Nem fékeztem, csak elzártam a gázt. Nem döntöttem, mert lassan mentem. A kanyar közepén egyszer csak kimenet alólam a hátsó kerék és talajt fogtam. A motor nem ált le, a bukóm nem érte a földet. Gyakorlatilag a motoron csak pár karc keletkezett miközben az első kerék tengelye körül szembefordult velem az úton. Nem csúsztam a földön, csak “lehuppantam”. Szerencsére sem szemből, sem hátulról nem jött senki. Gyorsan felállítottam a motort, beállítottam a jobb oldali tükröt és mentem tovább.

Pár perccel később az autópályán éreztem, hogy  könyököm és a lábam szára egy kicsit fáj, húzódik. Menet közben lenézve láttam, hogy kissé lehorzsolódott lábamon a bőr. Nem áltam meg, mentem tovább hazafelé. Már a Blaha Lujza tér magasságában jártam mikor elkezdett szemerkélni az eső. Nem ilyedtem meg, mentem tovább. Aztán a Dózsa György útnál elkezdett szakadni, a Hungáriáig (kb. 1km) szó szerint bőrig áztam (akkor még nem volt esőruhám). Nem is lett volna semmi bajom, mert kb 2 percnyire voltam a munkahelyemtől, ahol a motort szoktam tárolni. Viszont a Hungária-Ajtóssy sarkon miközben vártam, hogy a lámpa zöldre váltson borsó szem nagyságú jégeső kezdett esni. Nem akartam, hogy nagyon elverjen ezért fogtam magam és lementem motorral az aluljáróba. Nem én voltam az egyetlen, aki így döntött. 10-15 percet lehettem lent, közben megnéztem közelebbről a könyököm és a lában. Tudomásul vettem a dolgot és áltam a járókelők “furcsa” tekintetét. Igazából nem hibáztatom őket, mert érdekes látvány lehettem teljesen elázva, friss horzsolásokkal…

Miután a jégeső elvonult és “rendes” csapadék váltotta fel, mindenki meglepetésére felültem a motorra és bementem a céghez. Leparkoltam motorizált kétkerekűmet, beültem a kocsimba és hazamentem. Gyorsan lezuhanyoztam, átöltöztem. Magamhoz vettem egy törölközőt, amit az ülésre terítettem és elmentem akkori barátnőm elé. Nem részletezném, hogy miket mondott Rólam, legyen elég annyi, hogy szerinte nem vagyok normális… Egyébként lehet igaza van, de az Én életem!

Abban a szezonban még egyszer ültem motorra, amikor is elvittem Nagybátyjámhoz téli álomra szenderülni. Következő szezonban kissé féltem felülni rá, nem is mentem sokat vele. Idén már bátrabb voltam és használtam. Most, e szezon végére kezdem úgyérezni, hogy kihevertem az akkori sokkot!

Volt tanulsága az esetnek? A válasz: határozott IGEN!
Tanultam belőle! Ha bármilyen hosszú ruházat lett volna rajtam, nem pedig rövidnadrág-póló, akkor megúszhattam volna két szakadt ruhadarabbal, sérülések nélkül. Tudom, utólag könnyű okosnak lenni… 🙁

Az összes motors felszerelésem egy “gazdaságos” kesztyű, “protektoros” vesemelegítő és egy HJC ZF-9-es bukósisak volt. Melegben rövidnadrág-póló, nagyritkán farmer és széldzseki/esőkabát volt a “védőruházat”. Az eséskor is rövidnaci-póló volt rajtam. Mostani fejjel nagy marhának tartom magam eme felelőtlenség miatt! Következő szezon előtt vettem egy protektoros kabátot és kesztyűt. Ezek nélkül szinte sehova sem megyek. Robogóról lévén szó protektoros nadrágot nem hordok, de tépőzáras térdvédőt igen. Néha, nagyon nagy melegben még engedek a rövidnadrág csábításának, de a kabát akkor is rajtam van. A két részes esőruha állandó tartozéka motorom tárolórekeszének. Tervbe van még véve egy csizma és nadrág vásárlása, de azt már csak a következő motoromhoz.

A lényeg, hogy túlvagyok az első “kötelezőn”… 😉 Biztos, hogy lesz még több is, mert a túra-endúrózáshoz hozzátartoznak kisebb eldőlések, de a lényeg, hogy sosem legyenek nagyobb sérüléseim az elsőn szerzetteknél!

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (1 vote cast)

Szivaros pályafutásom elején szinte mindig igyekeztem tubos-os szivarokat beszerezni, mert azt tartottam, hogy abban tárolva kicsit tovább fogyaszthatóak, nem száradnak ki olyan hamar. Akkoriban 1-3 napig kellett valahogy megőrizni frissességüket. Életem első churchill méretű szivarját egy fogkefetartóban juttattam le Balatonra. Azóta eltelt egy kis idő, humidort is vásároltam. Több helyen kerestem nagyon olcsó tubosos robustot és churchillt, de a két szál együtt többe került volna, mint egy szivartok.

A másik problémám a szivarok meggyújtásánál adódott. 2-3 szál hosszabb gyufával szélcsendben meg lehet gyújtani egy szivart, de valahogy nem tartottam eszétikusnak, praktikusnak. Szeles időben meg egyszerűen esélytelen a művelet.

Őszintén megmondva nem tulajdonítottam túl nagy jelentőséget, hogy mielőbb orvosoljam eme két eszköz hiányát, mert úgy voltam vele, hogy “eddig  is megoldottam, eztán is menni fog”…

Egy-másfél hónap elteltével, féléves évordulónk alkalmából Párom meglepett egy churchill méretű, krómozott, 2 szál befogadására alkalmas csőtokkal valamint egy Sky Jim, 3 szúrólángos szivargyújtóval, aljában egy beépített körvágóval.

A csőtok nagyon praktikus, mert elfér benne a churchill és a robusto méret egyaránt. A gömbölyded formának köszönhetően nem érnek egymáshoz a szivarok, elkülönülnek egymástól. A fedele stabilan záródik, 3 nap után sem éreztem, hogy száradnának a szivarok. A gyújtó egyszerűen csodálatos. Nagyon hamar és szépen lehet életre kelteni elszívásra szánt dohányrudunkat. Gyufával sosem sikerült ennyire szépen meggyújtani egy szálat sem. A három lángnak köszönhetően egyenletesen melegíti a szivar egész keresztmetszetét. Nagyon elégedett vagyok a “szerzeményeimmel”… 🙂

Csodálatos Páromnak köszönhetően 2010. júnuis 15-e óta biztonságosan tudom elszívásra szánt szivarjaimat szállítani, átmenetileg tárolni és a meggyújtásuk sem okoz már problémát…

Köszönöm Egyetlenem! 😎

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (2 votes cast)

Az elmúlt évben nagyon sokminden történt velem és az oldallal egyaránt…

Magánéletemből pár dolgot, eseményt, gondolatot megosztotam Veletek, de a nagyobbik részét megtartottam magamnak. Remélem emiatt senki sem fog megsértődni rám.

Eredetileg egy statikus oldalra gondoltam. 2009. augusztus 14-én telepítettem a blogmotort tesztelési jeleggel egy könyvtárba. Viszont egy évvel korábban ezen a napon költöztettem át ide, a végleges helyére.

Érdekesség képpen: életem Párját is 13-án ismertem meg… 😉

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

A kocsimnak 2011. január 22-én lejár a műszaki vizsgája. Az olajcsere is decemberben esedékes. Elkezdtem összeírni, hogy mikek is kell megcsináltatnom, átnézetnem.

  • Féktárcsa, fékbetét csere (tárcsáknak van egy kis válla) ~15.000 – 20.000 Ft
  • Fékfolyadék, fagyálló csere (két évesek lesznek) ~5.000 – 7.000 Ft
  • Fékhatás és lengéscsillapító mérés (Norautónál ingyen megnézik)
  • Motorolaj (10W-40 Castrol Magnatec), olajszűrő, levegőszűrő, gyújtógyertya csere ~20.000 – 25.000 Ft

A kopó alkatrészeket szép apránként elkezdem megveszegetni, mert így egy fokkal elviselhetőbb lesz a költségvonzat (legalábbis havi lebontásban). Az előzetes kalkulációim alapján vizsgadíjjal együtt 80-100.000 Ft környékén fogom megúszni a műveletsort. Szerencsére van szerelő ismerős így nem kell “márkaszervizes” munkadíjra számítanom, az egész szerintem megáll 10.000 Ft-ban.

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

Június közepén fotózással kapcsolatos oldalak olvasgatása közben bukkantam egy érdekes felhívásra/hírdetésre.

“Ingyenes fotótanfolyam kezdőknek!”

Korábban már kerestem hasonló tanfolyamokat, de kivétel nélkül csak fizetősöket találtam. Megragadtam a lehetőséget és e-mailban érdeklődtem a fenti tanfolyam iránt. Kissé szkeptikus voltam az ingyenességgel kapcsolatban, mert a mai világban semmi nincs ingyen. Azomban levelemre gyorsan megjött a válasz és megnyugtattak, hogy tényleg ingyen van és értesítenek a következő indulási időpontról.

Július 3-án, szombaton eljött a nagy pillanat! Reggel 10-kor a VI. kerület szívében került sor az elméleti oktatásra, ahol egy gyors bemutatkozást követően belecsaptunk a lecsóba. Az előadást Sárközi Péter fotós/grafikus/webdesigner tartotta. Segítőkész és érthetően magyaráz, mindenkinek igyekezett válaszolni minden kérdésére. Engem is ellátott néhány hasznos tanáccsal krómozott, csillogó felületek fotózásával kapcsoltaban. Igaz még azóta sem volt lehetőségem kipróbálni tanácsait, de ami késik az jön…

A másnap levő gyakorlati foglalkozásra nem tudtam elmenni, mert más programom akadt, de szerencsére a csoportok átjárhatók. Lett volna még lehetőség fotósétára menni, de sajnos az az időpont sem felelt meg. Végül szeptember 5-én vasárnap eljött az Én időm. Reggel 10-kor találkoztunk a Hotel Gellért előtt. Mivel ez alapvetően egy másik csoportnak volt a soron következő foglalkozása így első ránézésre mindenki ismeretlen volt. Később csatlakozott az én csoportomból is egy fiatalember. Elindultunk fel a hegyre. Péter 5 helyszínt tervezett, ahol különböző szituációkkal talátuk szemben magunkat. Először ellenfényben, majd beltérben, majd a szabadban. Nagy vonalakban elmondta, hogy milyen beállításokra kell figyelni és mit érdemes fotózni. Ha bárkinek kérdése volt segített.

Összességében nagyon jól éreztem magam és nem bántam meg, hogy jelentkeztem. Új barátokra, ismerősökre tettem szert és nem utolsó sorban fejlődött elméleti és gyakorlati fotós tudásom.

Még egy alkalom van hátra, ahol a számítógépes utómunkákról lesz szó. Nagyon várom már…

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

Hétfőn egy napos, de annál hidegebb reggelre ébredtem. Gyors zuhany, öltözés után beültem a kocsimba és elindultam dolgozni. Ekkor még nem sejtettem, hogy idegbetegként fogok megérkezni a munkahelyemre.

A kerepesi úton kissé megtorpant a forgalom, de folyamatosan haladt. Itt még nem is volt semmiféle probléma. Sokan lefordulnak a róna utcába, mert azt hiszik, hogy fognak pár percnyi előnyt egy kisebb kerüléssel. Innentől kezd érdekes lenni a történet. A fogarasinál még nem áll a sor a balra kanyarodóknak, gyorsan át lehet jutni. Kivételesen Én sem a jobb oldali, később megszűnő sávba soroltam, mert két autó ált csak előttem. Vált a lámp, megindulunk és egy fekete 4-es Golf irányjelző nélkül majdnem nekemjött a sávomban. Rádudálok és még az a szerencsétlen kezd el mutogatni nekem. Biztos nem látta, hogy két sávból lehet egyenesen menni…

A mogyoródinál már más a helyzet. A lámpa előtt kb 150-200 méteres a sor és parkolnak jobb oldalon. Természetesen a külső sáv üres a lámpa előtt, gondolom mindenki balra a mogyoródira tart. Az autósok persze az út közepén állnak, balra mellettük majd 1 méter a padkáig. Kiteszem az irányjelzőt jobbra és elindulok előre, páran előzékenyek és elengednek. Ehhez csak egy kicsit meg kellett mozdítaniuk a kormányt. Odaérek egy parkoló autó mögé, melette egy Opes Astra, előtte mellette kilóméteres helyek, az irányjelzőm még mindig villog jobbra. Várunk, de az már akkor mutogat, hogy mit csinálok, pedig nem is tolakodtam. Megindul a sor, ez a bunkó paraszt meg méginkább jobbra tart csak, hogy szórakozhasson és megmutassa asszonynak, hogy mennyire fasza csávó. Nagy gázzal elmentem mellette, az meg utánnamjön. Természetesen majdnem mindenki balra kanyarodik a lámpánál, simán bejövök a belsőbe. Ez a szerencsétlen annyira iparkodik utánam, majdnem nekimegy a mellette haladónak, 2-3 cm lehetett a két autó között. Az egressynél hagyom, hogy mellém érhessen, mert láttam, hogy végig mutogat. Az ablakot nem húztam le, mert a trágár beszédére nem voltam kíváncsi. Továbbmentem egyenesen, mert itt is sokan kanyarodtak balra, még ez a szerencsétlen is…

Tudom, hogy nem lenne szabad ilyeneken felhúznom magam, de néha mégis sikreül!

Miért kell az autósoknak, sőőőt mindenkinek keresztbe tenni egymásnak? Egy kis odafigyeléssel, néha tükörbe nézéssel gördülékenyebbé, autós szemmel használhatóbbá lehetne tenni ezt a nyomorult várost! Lehet azt hitte, hogy tolakodni akarok/akartam, mert sportkipufogós Suzukim van, de ha jelzem a szándékomat és nem bevágok valaki elé, nem veszélyeztetem, akkor miért kell “így” viselkedni? Az impotenciájáról nem Én tehetek! Sokszor megjárom a fél országot és félek visszajönni székes fővárosunk közelébe a sok idióta balfék miatt…

u.i.: Kissé megnyugodtam, mert kiadtam a mérgem. Ülhetek át a teherautóba és irány Győr…

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

Nemsokára betöltöm a 28. életévemet és elmondhatom, hogy még sosem sátoroztam. A kotonaságnál volt alkalmam pár tábori sátor felállításában és bontásában egyaránt segédkezni, de semmi több. Komolyan gondolom a motoros túrákat és szeretném pótolni az elmaradt élményeket. Nem beszélve arról, hogy sokkal több lehetőség nyílik meg az ember előtt, ha el akar menni valahová nyaralni, kikapcsolódni. Mindig is vonzott ez az “életforma, életérzés”, de a baráti társaságom valahogy nem osztotta ezzel kapcsolatos nézeteimet. Mondhatjuk, hogy ezért is akarok túra-endúró motort venni, mert akkor bárhol, bármikor letáborozhatok.

Párommal már az elején eldöntöttük, hogy 2 személyes sátrat nem szeretnénk venni, mert kicsinek tűnnek és egy 3 személyes nem sokkal kerül többe. Hirtelen jött az ötlet, nem is néztünk körbe a választékot illetően. Gyakorlatilag az első helyen (csömöri Decathlon) vettünk egy 3 személyes Quechua T3+ fantázianevű sátrat. Nagyon baráti volt a maga 13.000 Ft-os árával. Főleg, hogy tavalyról volt még vásárlási utalványom, amit ajándékba kaptam. Szóval 3.000 Ft-ért szerintem nagyon is jó vétel volt. Otthon a nappaliban összeraktuk, felállítottuk, de sajnos egyenlőre elraktuk a szekrénybe. Idén már nem lesz lehetőségünk használni, mert még szükségünk lesz két hálózsákra és egy felfújható matracra is.

Szóval már csak be kell rendezni első közös “ingatlanunkat” és lehet élvezni az együttélés minden előnyét-hátrányát… 🙂

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (1 vote cast)

Napi bölcsesség, idézet


Kategóriák

Sponsored by

Naptár

2010. szeptember
h k s c p s v
« aug   okt »
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930  

Supported by

First Computer Kft. - Minden ami számítástechnika EuroDive First Computer Kft. - Minden ami számítástechnika