web analytics

2010. május 20-i reggelre alig aludtam valamit, annyira be voltam sózva. Ennek köszönhetően a megbeszélt 8 óra helyett 7:30-ra érkeztem meg a V2 Túra – Motorbázis Fogarasi úti üzletéhez. Háromnegyed nyolc környékén befutott a bolt alkalmazottja és már hozta is ki nekem az aznapra szánt Suzuki DL650-est.

Miközben az anyagiakat és a gépátvételt intéztük, Hufi barátom/kollégám is befutott. Gyorsan átpakoltam a saját mocimból a cuccaimat és már indultunk is Barátnőmért Pilisvörösvárra. Párom már motoros szerelésben várt minket sok-sok finom szendvics kíséretében. Rones “bácsi” is befutott, amíg elpakoltunk és beszélgettünk. Eljött a nagy pillanat mikor három lovon elindult a négy bátor ember, hogy meghódítsa országunk középső részének kicsiny dombjait.

Asszonykámat Hufi barátom vitte, mert nem éreztem még annyira biztosnak magam, hogy bevállaljam egy ismeretlen motoron a két személyes közlekedést. Első megállónk az Üvegtigris forgatásának helyszíne volt a Garancsi-tó partján. Itt gyorsan megreggeliztünk és csináltunk pár képet. Az igazi kanyargás innen indult a gánti bauxit bányászati múzeum felé…

Út közben rá kellett jönnöm, hogy kár volt eddig kihagyni a “kis” DL-t. Formára nagyon tetszenek a naked bikeok, de ezen a kissé szeles napon ráébredtem, hogy túrázáshoz kell a szélvédelem. A bukóm szinte végig nyitva volt és nem zavart a menetszél. A bukóm fölé terelte a menetszelet. Nem száguldoztunk, mert nem azért mentünk. Szép kényelmesen 70-90 körüli tempóban mendegéltünk. 3000-3500-as fordulat alatt nem szeretett menni, ezért a kanyargós, dombos részeken 3-4. fokozatban volt neki kényelmes. Nem forszíroztam a tempót sehol sem, így azt sem tudom, hogy hol a vége, egyszer mentem vele 120-130-at egy előzés erejéig. 90-100-as tempónál vígan lehet állva motorozni a nyergében. A fékek harapósak és erősek voltak. A hátsóval vigyázni is kellett, mert  jobban fogtak a kelleténél és néha sikerült is állóra fékeznem a hátulját. ABS hiányában ez nem volt nehéz. Földúton, rossz úton jó szolgálatott tett a futómű, mert alig éreztem valamit az úthibákból. A széles guminak köszönhetően a hosszbordákat nem szereti, de ez minden motorra igaz, nem csak erre.

Gántot elhagyva Csőkakő vára felé vettük az utat egy gyönyörű, forgalomtól mentes útvonalon. Számomra nagyon élvezetes volt ez az útszakasz, mert a motorok hangján kersztül is lehetett hallani a maradak csiripelését. Kb 12 évvel ezelőtt voltam utoljára Csókakőn,gyerek fejjel egy vándor tábor alkalmával. Emlékeimben teljesen más kép élt a községet illetően és nagyon kellemes meglepetés volt az elém terülő látvány.

Szápár volt a következő megálló, pontosabban egy a falun kívül eső szélturbina. A mérete valami elképesztő volt és a hangja… 🙂

A tatai Öreg-tónál Hufi már nagyon szenvedett és kezdett elvonási tüneteket produkálni egy jó bableves iránt. Rones csak tetézte ezt a állapotot az “Ott van még egy szobot.” mondataival. Az igazat megvallva Hufi volt az egyedüli éhes ember a csapatban! 🙂 Végül Hufi félig megkapta, amit akart, mert már “csak” palacsintát kart enni. Ahogy felültünk a motorra és elindultunk egy kis kerülővel Tatabányára a Turul-emlékműhöz. Odafelé már szemerkélt az eső, de ez nem risztott vissza minket. Csak nekem kellett figyelni az úton, mert mindenki beparáztatott, hogy a mocin levő gumik csúszósak nedves körülmények között. Nem is hittem nekik. Ám egy visszaváltásnál a hátulja, majd egy kanyarban az eleje csúszott meg a motornak és ekkor fogadtam meg a tanácsaikat.

Az eső egyre jobban esett és úgy döntöttünk, hogy elindulunk a legrövidebb úton hazafelé, ekkor már egyébként is elmúlt 17 óra és nem akartam sötétben, esőben kóvályogni ismeretlen utakon.. Az esőruhák tették a dolgukat és nem sikerült a természetnek kifognia rajtunk.

Pilisvörösváron Páromtól könnyes búcsút vettünk Hufival és elindultunk, hogy álomba ringassuk hűséges paripánkat egy kellemes, fárasztó nap után.

Másnap reggel még elugrottam a hajógyári szigetre megmutatni ismerősömnek a mocit és magamat. Ezután lemostam a szekeret és fájó szívvel, de visszavittem gazdijának.

A nálam töltött 340km-en 4,67 literes átlagot produkáltunk, ami szerintem nagyon jó érték. Főleg, ha figyelembe veszsem a 100 ccm-es robogóm 3,5 literes fogyasztását…

Nagyon kellemes emlékkel gazdagodtam, és remélem, hogy a közeljövőben ismét birtokolhatok majd egy ilyen gépezetet…

Külön köszönettel tartozom a V2 Túra – Motorbázisnak, hogy lehetővé tették a korai gépátvételt!
Hufi barátomnak/kollégámnak, hogy megtervezte az útvonalat, felkészülten idegenvezetősködött és nem utolsó sorban vigyázott szeretett oldalbordámra!
Rones-nek a türelemért, amit mögöttem haladva tanusított és építő jellegű tanácsaiért!
Páromnak, mert legyőzte félelmét és belekóstólt az “igazi” motorzásba!

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (2 votes cast)
Motoros túra / Suzuki DL650 V-Strom teszt, 10.0 out of 10 based on 2 ratings

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Time limit is exhausted. Please reload the CAPTCHA.

*

Napi bölcsesség, idézet

Kategóriák
Sponsored by
Naptár
2010. május
h k s c p s v
« ápr   jún »
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31  
Supported by
First Computer Kft. - Minden ami számítástechnika EuroDive First Computer Kft. - Minden ami számítástechnika